A buszunk reggel 7 órakor a tervezett időben elhagyta az iskola parkolóját, a két kísérő tanárral, a 10.B tanulóival és a 9.C 13 főjével. Veszprém fele indultunk, az első megállónk már majdnem az osztrák-magyar határnál, Szentgotthárdnál volt. Ausztriába Rábafüzesnél keltünk át, ahonnan egyenesen a csokigyárba mentünk ez a határtól kb. 40 perc autóval.
A gyárba 10:45 körül érkeztünk meg. Először egy, a Zotter családról, a kakaóbab termesztéséről és az Afrikából való exportról szóló filmet néztük meg egy komfortos moziteremben. A gyár nagyon sok aranyos részlettel van felszerelve, ezek igazán izgalmassá és érdekessé tették a látogatásunkat.
A film után jött a legjobb rész: a csokoládék kóstolása porcelán kanalakkal. A folyósókon haladva láthattuk a gyártási folyamatokat, eközben kedvünkre ízlelhettünk csokikülönlegességeket, és ha a bőség zavarában megszomjaztunk, ivókutakat is biztosítottak nekünk. A csokikostoló túránk végén lehetett vásárolni különböző szebbnél-szebb desszerteket, de legfőképpen csokikat. A kóstolás alatt különböző képzőművészek alkotásaiban gyönyörködhettünk.
Riegersburgból 1 óra volt az út Grazba. A busztól a vásárba közösen gyalogoltunk le, majd ott kisebb csapatokra szakadva elengedtek bennünket a belvárosba, ahol 14 adventi vásár közül válogathattunk. A főtéren lévő vásárban stájer kézműves termékeket és tradicionális osztrák édességeket is vásárolhattunk. Persze forró csokira is lett volna lehetőség, de ehhez már nem nagyon volt kedvünk, hiszen egy csokigyárból jöttünk. A különleges standok mellett körhinták és gyönyörűen kivilágított háztömbök hozták meg a karácsonyi hangulatunkat.
Az adventi vásár után, 17 óra magasságában indultunk vissza a buszunkhoz, amellyel 4 óra alatt Szlovénián keresztül vissza is értünk Székesfehérvárra. Szerencsére elkeveredés nélkül megúsztuk az utazást.
Ez a kirándulás fantasztikus élményekkel gazdagított bennünket.
Készítette: Kiss Noémi Anna, Kiss Márton, Huang Lili Viktória
A Rian Johnson által írt és rendezett Tőrbe ejtve című, három évvel ezelőtt megjelető film óriási sikert aratott. A főszerepben Daniel Craiget láthattuk, aki többek között James Bondot is alakította. Az első film után Daniel Craiget Golden Globe-ra, Rian Johnsont pedig forgatókönyvírói Oscarra jelölték. Az első rész után a Netflix két további filmet rendelt, ezek közül nemrég érkezett meg az első folytatás, Az üveghagyma.Benoit Blanc (Daniel Craig) detektív déli akcentusával, szokatlan stílusával és rendkívüli okosságával ismét igazán szerethető karakter ebben a filmben is. Rajta kívül most is számos híres színész számos különös személyiség bőrébe bújt bele: Miles Bron (Edward Norton) egy gazdag milliárdos, Duke Cody (Dave Bautista) youtube sztár “a csapat esze”, Birdie Jay (Kate Hudson) hiperaktív személyiség és divattervező, Claire Debella (Kathryn Hahn) hataloméhes politikus stb.
A film elején Miles Bron meghívja barátait a szigetére egy rejtélyes fadoboz segítségével, ahol egy gyilkossági játékot szervez, de Blanc elrontja a játékot, mivel megfejti az ügyet. De mint minden jó krimiben, hamarosan itt is meg történik, aminek meg kell: a gyilkosság. Mindenkire lehet gyanakodni, de Blanc titkos segítővel sikeresen megoldja az ügyet.
Összességeben elmondható, hogy az első film élvezetesebb és dinamikusabb volt. A Tőrbe ejtvének a felvezetése pörgősebb volt, így élvezhetőbb hatást nyújtott. Bár a két film különböző szemszögből mutatja be a nyomozások eseményeit, az első fimben jobban át tudtuk élni a gyanúsítottak szerepét, jobban tudtunk velük azonosulni. Összességében a színészi munka – véleményünk szerint – az első filmben jobb volt, viszont a második filmben sokkal szebb helyszínt választottak háttérül, mint az elsőben.
Összességében egy rejtélyes és élvezhető filmnek véljük mindkettőt. Mindenki bele tudja magát élni a szereplők helyzetébe, így mindenki tud agyalni a film nézése közben. Reméljük, hogy a harmadik rész izgalmasabb lesz, és minél előbb megérkezik.
Készítette: Hortobágyi Márton, Loósz Botond, Vörös Bence
It ends with us-Velünk véget ér címmel jelent meg CoHo egyik legnépszerűbb regénye. Nagyon népszerűvé vált az utóbbi időkben főleg Tiktokon, és mindenkitől csak pozitív véleményeket hallottam róla, úgyhogy gondoltam, nekem is muszáj elolvasnom.
Ezt a könyvet olvastam először CoHótól, de a többi regényeit is nagyon szeretem. Főleg azért, mert élvezetesen ír, és mindig van váratlan fordulat a műveiben. Sokan romantikus könyveknek mondanák az írásait, holott legtöbbször valamilyen társadalmi problémát boncolgatnak. A karaktereknek szintén nagyon jól meg lett írva a személyiségük, mindig kiváltanak belőlem valamilyen érzelmet. Az imént említett könyvvel is így vagyok, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.
A könyv főszereplőjének, Lilynek nem volt mindig könnyű a sora, de arra törekszik, hogy elérje azt az életet, amire vágyik. Hatalmas trauma érte őt a múltjában, ugyanis az apja többször is bántalmazta Lily édesanyját, illetve egyszer odáig fajultak a dolgok, hogy már Lilyt is. Lily próbálja maga mögött hagyni a múltat, és új életet kezdeni Bostonban. Megismerkedik egy Ryle nevű, jóképű idegsebésszel, és egy ideig olyan jól megy minden, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Hirtelen felbukkan Lily gyerekkori szerelme Atlas, aki egy hajléktalan volt, akinek Lily segített. Ez okoz némi problémát Ryle és Lily kapcsolatában. Egy idő után viszont Ryle is kezd megváltozni, Lily apjára kezd hasonlítani, így Lily rettegni kezd tőle, ugyanakkor képtelen őt elhagyni, mert szereti. Erről is szól a könyv hátulján található mondat: „Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret”
Mint ahogy említettem, nagyon tetszettek a karakterek leírásai, különösen Lilyé, aki nagyon erős és bátor a történtek után is. A könyv első felében egyébként még egy aranyos szerelmi történetről van szó, viszont a sztori vége felé lévő történések bizony összetörik egyes olvasók szívét. Amikor rájöttem, hogy mit is jelent valójában a címe, nagyon megdöbbentem, ugyanis egyáltalán nem arra gondoltam. A Velünk véget ér cím láttán azt hittem, hogy ez arra utal, hogy esetleg Atlas és Lily összejönnek a végén, azonban ennek is a bántalmazásokhoz van köze.
Összességében nekem nagyon tetszett a történet, bár nem egészen úgy ért véget, ahogy azt akartam. Az írónő bele írhatott volna több közös cselekményt Atlasszal és Lilyvel, de ez csak a saját véleményem.
CoHo rajongóknak mindenképp kötelező elolvasniuk! Akik kifejezetten egy romantikus regényt szeretnének olvasni, azoknak nem igazán ajánlanám, ugyanis ahogy már említettem, van benne romantika, de nem ez a fő témája. Főleg olyanoknak ajánlom, akik érzelmileg szeretnék jobban megérteni, milyen az, ha valakit bántalmaznak.
Készítette: Keller Petra
Mi alapján dőlt el, hogy te leszel a királynő jelölt? Számítottál rá?
Igazából nem számítottam rá, hogy én leszek a jelölt, de nagyon jól esett, hogy megbíztatok ezzel a feladattal. A választást valójában elég szokatlan módon oldottuk meg. Először is, amikor felmerült a kérdés az osztályban, nem nagyon volt rá jelentkező. Majd Noncsi, az osztályunk DÖK-ös képviselője, az osztály csendes beleegyezésével felkért rá. Én elvállaltam, hiszen akkor úgy éreztem, az egész osztály számít rám, és amúgy sem volt semmi tétje számomra.
Milyen érzés volt, amikor megtudtad hogy, te lettél a Királynő?
Mivel nem számítottam még a jelölésre sem, így álmomban sem gondoltam volna, hogy meg fognak szavazni. Mindegyik jelölt nagyon jó beszédet írt, és nagyon szépek is voltak, tehát elég erős volt a mezőny. Én mindent beleadtam, amit tudtam, és ennek meg is lett a gyümölcse.
Szerinted miért nyerted el a többség tetszését?
Őszintén szólva fogalmam sincs. Talán a kisugárzásommal nyertem el a többség tetszését, pedig az izgulás terhével is nagyon küszködtem. Még nem szerepeltem nagy közönség előtt ilyen körülmények között. Igazából, amikor kiválasztottak, nem teljesen tudtam, hogy hogyan kell egy ilyen beszédet előadni magamról, de megpróbáltam kihozni mindent, amit lehet, és a komfortzónámból is egy kicsit kijönni.
Hogyan reagáltak az osztálytársaid, amikor kihirdették az eredményt?
Mindenki odajött megölelni és gratulálni, ami nagyon jól esett. De ez nekik is az érdemük, amiért megbíztak bennem, és jelöltek erre a címre.
Ahogy a bemutatkozásodkor említetted, szinkronúszol. Tudnál mesélni erről?
Persze, 5 éve szinkronúszom. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy ezt a sportot választottam, mivel kiskoromban is már imádtam a vizet. Nagyon szeretem a csapatot, amiben vagyok, nagyon jó sikereket érünk el együtt.
Hasonlít az az érzés, amikor megnyerted a választást és az, amikor megnyersz egy versenyt?
Igen, nagyon hasonlít a két érzés egymáshoz. Mind a két cél elérésében nagy szerepe van a csapatmunkának és az összetartásnak, hogy egy ilyen eufórikus érzést tudjon kiváltani a dolog.
Melyik versenyed volt az, amelyiken a legjobban izgultál, és mindenképp meg akartad nyerni? Sikerült is?
Meg kell mondanom az igazat, én nem szoktam annyira izgulni a versenyek előtt. Nem vagyok az az izgulós típus, inkább én szoktam lenyugtatni a társaim. Viszont egyszer egy pécsi versenyen voltunk, és úgy mentünk oda, hogy mi jól szeretnénk teljesíteni, és az is volt a legfőbb cél, hogy bizonyítsunk magunknak és az edzőnknek. És nagyon jól is sikerült, meg is nyertük, erre a mai napig büszkén gondolok.
Tudod már, hogy hol lesz a következő versenyed?
Fogalmam sincs. Nemrég lett vége az őszi versenyszezonnak, most jön egy kis pihi, és utána új erőbedobással jöhet a tavaszi versenyszezon.
A szinkronúszás mennyire változtatta meg az életed?
Nagyon sok szempontból a sport nekem mindig is az életem része volt. Már nagyon kicsi korom óta sportolok, de a szinkronúszás tetszett eddig a legjobban. Ez a sport adott nekem új barátokat, élményeket, kitartást, fegyelmet, meg persze megtanultam beosztani általa az időmet.
Kinek ajánlod a szinkronúszást?
Aki szeret táncolni, balettozni, és emellett szeret vízben lenni, annak szerintem nagyon tetszhet ez a sportág, hiszen ebben mind a kettőnek nagy szerepe van. A táncnak azért, mert nagyon hajlékonynak kell lenni, és vannak olyan elemek, amikhez kell tánc és balett-tudás. Az úszás meg azért kell hozzá, hogy biztonságban érezd magad a vízben, és persze az úszás adja hozzá az erőnlétet, az alapokat.
Köszönjük Zsuzsónak az interjút! További sok sikert kívánunk a versenyekhez és a tanulmányaihoz!
Tíz egymásnak ismeretlen ember kap meghívást a Néger-szigetre, amire nemrég egy pazar villát építettek. Mind a tízen örömmel fogadják el a meghívást, és egy kellemes nyaralás reményében érkeznek meg a szigetre. Rejtélyes meghívójuk, az úgynevezett Mr. V. A. Lacky furcsa módon nem bukkan fel, de ez a vendégeket eleinte egyáltalán nem zavarja.
Az első vacsoránál megszólal egy elrejtett gramofon, amely mindannyiukat egy-egy gyilkossággal vádolja. Az esetekben közös, hogy egyik gyilkosság sem volt bizonyítható, így senkit sem vontak korábban értük felelősségre. Nem sokkal később az első haláleset is megtörténik, majd az asztalon lévő tíz négerfej-szobrocskából eltűnik egy.
Mindeközben nagy vihar dúl a tengeren, így az elmenekülés nem opció.
Bár eddig minden Agatha Christie könyvet, amit olvastam, szerettem, de biztosan a Tíz kicsi néger tetszett a legjobban. A sztori nagyon jól fel van építve, egy tipikus „letehetetlen” könyvnek mondanám. Emellett nagyon érdekes, ahogy a történetben visszatükröződik az emberi pszichológia. Előkerülnek a szereplők emlékei, sérelmei, és azt is végignézhetjük, hogy jutnak el a józanésztől egészen az őrületig.
Agatha Christie nagy sikerű krimije, 1939. november 6-án az Egyesült Királyságban Ten Little Niggers címmel jelent meg, majd 1940 januárjában az Amerikai Egyesült Államokban is megjelent And Then There Were None címen. Magyarországon Tíz kicsi néger címen találkozhattunk a regénnyel, viszont nemrégiben átnevezték, így már Mert többen nincsenek címen találhatjuk meg a művet a boltokban.
Bár számos adaptáció készült a könyv alapján, mégis kiemelném a Tíz kicsi katona című minisorozatot. A remek színészi játék a zenei aláfestéssel és a vágásokkal együtt nagyon erőteljes atmoszférát teremt. Ugyan néhány részlet változott a regényhez képest, az alapsztori ugyanaz maradt. Azoknak, akik már olvasták a könyvet, már csak a hangulat miatt is ajánlanám, akik pedig még nem találkoztak a történettel, azoknak egy igazi krimiélmény lehet.
Készítette: Farkas Réka
Nemrég zajlott le házi író- és költőversenyünk, melyen első helyezést ért el Tarsoly Tekla, a 9.Ny tanulója.
Fogadjátok szeretettel néhányat az általa beküldött művek közül!
Éjjeli zeneszó
Kint ülni a vaksötétben, csillagokat nézni az égen,
Emlékekre gondolni, melyek a szívedhez nőttek régen.
Minden este zene szól egy teljes héten keresztül,
De egy évben csak egyszer van ilyen éjjeli zeneszó.
Hajnal felé
Eső kopogását hallani az ablakon,
Sötét szobában ténferegnek a gondolatok.
Rád gondolok ma is, mint minden egyes éjjel,
Mi lehet veled és miért nem beszélünk oly régen.
Halk szél fúj odakinn, suttog s mond valamit,
Gondolatok ezre lepi el fejem megint.
Te jutsz eszembe ismét fényes nappalon is,
Minden rendben van e veled vajon mai nap is.
Véleményen szerint sajnos kevesen ismerik ezt a sportágat. Valóban nem olyan híres sport, mint például a labdarúgás, a kézilabda vagy a jégkorong. Gyakran hallok vele kapcsolatban olyan kérdéseket, amiket szívem szerint meg sem szeretnék hallani. Az emberek nagy része csak úgy ismeri a tollaslabdát, mint egy strandos időtöltést, aminek az a lényege, hogy minél többször üssenek bele a labdába. Ami meg igazából a lényege, az egyszerű: az ellenfelünket olyan szituációba hozzuk, hogy a labdát véletlenül se tudja visszaadni, így a pont a miénk lesz.
Sokszor kérdezik, hogy mit szeretek csinálni szabadidőmben. A válaszom egyszerű: nekem nincsen szabadidőm, én rendszeresen, versenyszerűen és válogatott szinten tollaslabdázok. Elég furcsa arckifejezéseket szoktam látni ilyenkor, vagy éppen majdnem csak kiröhögnek, hogy ez nem is sport. Hozzáteszem, hogy akármennyire is hihetetlenül hangzik, a tollaslabda sport, ráadásul paralimpiai/olimpiai sportág.A tollaslabda nehéz és fárasztó sportág, egyben izgalmas és nem kikövetkeztethető. Zárt térben játsszák, ahol a környezeti zavarok nem befolyásolják a játékot. 2x 21 pontig kell játszani (ritkán hosszabbítással, 30 pont a maximum). Műanyag, illetve toll labdával játsszuk.
Az egyik leggyakoribb tévhit az az, hogy a háló magassága megegyezik a röplabdaháló magasságával, pedig nem. A tollaslabdaháló 155 cm, míg a röplabdaháló férfiaknál 243cm, a nőknél 224cm. A játéktér téglalap alakú, 13,40x6,10 m méretű területű. Egy versenyen több számban is lehet indulni, például párosban, egyéniben vagy vegyes párosban. Mindhárom szám különleges, és megvan a maga sajátossága. Személy szerint nekem az egynemű páros a kedvencem, mivel ez egy igazi páros munka.Örülnék annak, ha egyre több embert érdekelne legalább csak annyira ez a sport, hogy megnézze, hogyan is zajlik egy ilyen mérkőzés. De ha valaki ki is próbálná, biztosíthatom, hogy nem csalódna. Próbáld ki, és bizonyosodj meg róla, hogy fantasztikus sportág!
Szalai Kíra, Póti Regina
Egy nap, mikor lent voltunk, a kapu előtt egy vékony, görbe öregasszony állt, botra támaszkodva. A nagyszüleimet kereste. A nagyszüleim ekkor a mezőn voltak a szüleimmel, így az öregasszony velem maradt és beszélgetni kezdtünk. Ettől a naptól fogva, amikor vidéken voltam, mindig megkerestem, ha ő ment a kapunk előtt el, akkor mindig bekiabált, hogy a barátom itt van-e? A közös programunk a sok beszélgetés volt, minden érdekelte, ami velem történt. Sok háziállatot tartott, mindnek volt neve, azokat végig simogattuk, és beszéltünk hozzájuk. A kedvenceim a kecskék voltak. Lehozta a padlásról a fia régi játékait. Bár jó régiek voltak, számomra újdonságnak számítottak, és az, hogy ő görbe háttal és fájós lábbal felment értük miattam, az most is megható. A nasizás se maradt ki, mindig félre volt téve valami finomság számomra, amit saját magától vont meg, csak hogy nekem is adhasson belőle.
Aztán egy nap a nagyszüleim mondták, hogy elköltözött a fiához. A fiánál neki lett volna szüksége egy barátra, pont úgy, ahogy nekem volt szükségem rá régebben. Mivel most ő volt, aki unatkozott, ezért a fia kitalálta, hogy válogassa szét a megtermelt paszulyt színek szerint, mert az nekik nagy segítség lenne a tavaszra. Hasznosnak is érezte magát, sokat dolgozott, és a tél folyamán rengeteg paszulyt szét is válogatott.
A tavasz közeledtével rá is kérdezett, te fiam, honnan lett ilyen sok paszulyotok? A fia meglepődött, váratlanul érte a kérdés, ugyanis egész télen újra és újra összetöltötték a szétválogatott paszuly szemeket, hogy le tudják őt foglalni...
Gergely Roland, Kerék Patrik
Később a megbeszélt időpontra mindenki visszaért, a tanárok vagy ötször megszámoltak minket, aztán elindultunk a szállásra. A panzióhoz érve mindenki elfoglalta a szobákat, és kezdődhetett az esti programzuhatag. Társasjátékoztunk, kártyáztunk, és szörnyen sokat nevettünk a legkisebb apróságokon is.
A vacsora után mindenkit elzavartak a saját szobájukba, takarodó gyanánt. Sajnos hiába vártuk, hogy a tanáraink elaludjanak, mindig járőrözött valaki, így az átkóborlásokat kicsit máshogy kellett megoldani.
Abban a szobában, ahol én is voltam, volt egy óriási erkély, ami egy földszinti hotelszobához képest elég érdekes volt. Szemben egy kis játszópark, mellettünk szintén pár erkély, a szomszéd szobában pedig a legjobb barátaink. Megbeszéltük, hogy kimászunk a játszótérre, így hát felvettem egy papucsot, és megkapaszkodtam a korláton az éjszaka közepén.
A fém nyirkos volt, rettentő hideg, és nagyon csúszott. A többiek már rég átmásztak és elindultak a mászóka felé. A kezemmel feltoltam magamat a korláton, majd az egyik lábammal nagy lendületet vettem, hogy átlendítsem magamat. Abban a pillanatban a papucsom megcsúszott, és átestem az erkély korlátján egy szúrós, sűrű bokorba. A hatalmas puffanásra mindenki odafordult, de senki nem mert odajönni.
Egy pillanatra nem értettem, miért nem segít senki, aztán hirtelen minden világossá vált számomra. Sikerült ráborulnom egy kültéri locsolóra, ami először halkan csipogott kettőt, majd hirtelen jéghideg vizet kezdett permetezni körbe-körbe.
Nem tudtam megmozdulni, a bokor millió darabja a testem összes szabad felületét szúrta, így valamelyik osztálytársam hősiesen próbált kimenteni az erkélyről kihajolva. Hamar kiderült, mik a szándékai: megragadta a korlátot, hasonlóan, mint én, és egy fülsiketítő sikoltás következtében ő is beleesett a cserjék közé. Egyenesen rám.
A vízsugártól pillanatok alatt szétáztunk.
A többiek a történéseket látva odajöttek és kihúztak minket a növényzet szúró öleléséből.
Dideregve, csurom vizesen próbáltuk elzárni a locsolóberendezést, mikor hirtelen egy kapucnis alak jelent meg a játszótér felől.
Az osztályfőnökünk volt, aki az egészet végignézte.
Dányádi Lili, Györke Zalán
Szia, Gergő, kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogy például miben tartod jobbnak a Kodolányit más suliknál?
„Nem nagyon tudok más iskolákról véleményt mondani, de úgy érzem, a diákközösség itt a legösszetartóbb, és a tanárokkal való kapcsolat is itt a legközvetlenebb.”
Mennyi idő kellett hozzá, hogy megszokd a gimnáziumi életet az általános iskolához képest?
„Igazából az egész jött magától, természetesen. Talán nekünk, nyelvi előkészítősöknek könnyebben megy ez, hiszen a 0. év megkönnyíti az átmenetet.”
Az osztályod mennyire volt befogadó az elején? Könnyű volt beilleszkedni?
„Az én osztályom nagyon befogadó minden szempontból. Már a gólyatáborban is összetartó csapat voltunk, és szerintem ez nem változott az évek során sem. Tökéletesen beilleszkedett bárki, az is, aki utólag jött hozzánk, akár cserediák, akár új osztálytárs.”
Milyen irányba változott az osztályod 9.Ny-től mostanáig?
„Mindenkinek biztosan megvan a saját véleménye erről az osztályban, de szerintem mi ugyanolyan jó közösség vagyunk, mint a 0. évben voltunk. Nagyobb változás talán a 9.B-s évünkben történt, ahol összevontak sok órát, így több időt lehettünk együtt az iskolán belül is.”
Tanáraid mennyire támogattak téged az 5 év folyamán?
„Én nem feltétlenül kértem sok segítséget magamnak a tanáraimtól, bár lehet, így visszagondolva, talán többször kellett volna. A tanáraink minden maguktól telhetőt megtesznek, hogy jobb tanulmányi eredményem/eredményünk legyen. Lehet, néha a jegyek nem ezt mutatják, de én személy szerint hálás vagyok azért a sok energiáért, amit a munkájukba fektettek.
Mennyire vagy elégedett a tanulmányi eredményeiddel?
„Biztos, hogy az általános iskolai és az első gimnáziumi éveim óta romlott kicsivel az átlagom, de így is meg vagyok elégedve vele. Azokat az órákat, amiket a szabadidőmben nem a tanulásra fordítok, mindig olyan produktív dolgokkal töltök ki, amik később az életemben hasznosak lehetnek számomra, illetve még célom lesz velük a jövőben.”
Hogyan lett belőled királyjelölt?
„Igazából mi először demokratikus úton, szavazással próbáltuk meg eldönteni, hogy ki legyen a jelölt. Minden alkalommal két osztálytársam Domak Balázs, Detre Máté és én voltunk az első 3 helyen. Így mi hárman döntöttük el végül, hogy melyikünk legyen a jelölt. A végén engem választottunk meg, ami gyorsan és viták nélkül dőlt el, mivel ők ketten inkább kampányfőnökök akartak lenni. Én úgy gondoltam, bármelyik szerepkört elvállalnám, hiszen az esélyeink nem tőlünk függnek, hanem a mögöttünk lévő csapattól, és attól, hogy mennyire vesszük ki a részünket a munkából.”
Érdekelne minket, hogy milyen volt a kampányhét egy végzős szemszögéből?
„Példának talán a gólyaavatást tudnám felhozni, ami jobban összehozza az osztályt, illetve az évfolyamot, mint bármi más, és olyan, mintha egy héten keresztül, csak kicsit visszafogottan buliznátok az udvaron vagy a folyosón. Végzősként nagyon sok időnk és munkánk van benne, hogy mindenki élvezze ezt a hetet. Sok mindenki gondolja szerintem úgy, hogy a kampányba nem is az iskolában fektetünk energiát, hanem utána, pl. ötletelés, rendelés, kampányfilm-készítés, lógótervezés során. Természetesen az egyetlen probléma itt is az idő, mivel sok tanárnak muszáj mennie tovább az anyaggal, különben túlságosan lemaradnánk. Én, mivel a kampányfilm vágását és szerkesztését egyedül vállaltam, elég sok munkát kreáltam magamnak, illetve a koncertünkhöz szükséges próbákra is kellett időt szakítanom, a tanuláshoz igazodva. Mindez viszont eltörpült ahhoz az élményhez képest, amit ezen a héten szereztem/szereztünk.”
Milyen esélyekkel indultatok a választáson?
„Ugyanakkora eséllyel, mint bármely osztály. Szerintem az elején senkinek sem volt semmi hátránya vagy előnye. Talán az, hogy nálunk én már tudtam, hogyan kell videót szerkeszteni, vágni, illetve már volt használható kameránk a filmhez stb., de biztos, hogy ehhez hasonló dolgok minden osztályban voltak.
Összeségében hogyan jellemeznéd vagy éppen milyennek tartod az osztály tanulmányi átlagát?
„Változónak mondanám. Vannak tantárgyak, amelyekben legjobbak vagy jók, vagy éppen pont ellenkezőleg, rosszak vagyunk. Szerintem az osztályátlag, illetve a jegyek így az érettségi fele közeledve nem pontosan tükrözik az osztály képességeit, mivel sokan egy bizonyos tantárgyba több energiát fektetnek, hiszen az kell nekik a továbbtanuláshoz. De az tény, hogy van olyan tantárgy, amit nem kellene ennyire elhanyagolnunk.”
11.-ben milyen fakultációt választottál? Miért pont ezekre esett a választásod?
„Emelt informatika és emelt matek. Azért ezekre esett a választásom, mivel érdekel az informatika, és ezen a területen akartam továbbtanulni. Erre a tanévre már kialakult előttem egy pontosabb kép a jövőmről, és szerencsére jó fakultációt választottam.”
Nem jelentett nagy kiesést az érettségire valófelkészülésben az online oktatás?
„Biztos van, akinek segített az online tanulás, de nekem személy szerint nem feltétlenül. Minden órán megpróbáltam ott lenni, és bár biztos sok tanár gondolja azt, hogy sokan csak ültek a gép előtt, és mást csináltak órák alatt, de sokan megpróbáltunk tanulni, a felvett órákat újranézni, ha nem volt internet, vagy valami probléma volt. Szerintem a legtöbb tantárgyat nem lehet online tanítani. Bár szerintem az is szerepet játszott, hogy soha senki nem tapasztalt még ilyet, hogy sok év iskolai tanulás után egyszer csak otthonról történik az egész, és így a légkör is teljesen más volt.”
Mitől tartasz a legjobban az érettségi tantárgyak közül?
„Az irodalom sosem volt az erősségem, és ez az eddigi kodós éveimben sem változott. De nem tartok tőle, mivel, mint minden másik tantárgyra, erre is csak tanulni kell.”
Mi alapján döntötted el, hogy hova szeretnél menni továbbtanulni? Nehéz volt döntést hozni?
„Mivel már van sok ismerősöm az egyetemen, ahova legszívesebben mennék, így egyértelmű volt számomra a döntés. Igazából a nyílt napon tapasztalt légkör, illetve maga az egyetem volt a legnagyobb ok végül.”
Milyen terveid vannak az elkövetkezendő pár évre?
„Próbálom folytatni azt, amit a Kodóban elkezdtem. Építem a jövőmet úgy, hogy közben a tanulásra és a saját szórakozásomra is elég időm legyen.”
Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?
„Lassan 2 éve elkezdtem gitározni tanulni otthon, és a szabadidőm nagy részét már ez teszi ki. Pár hete kezdtem el először tanárhoz is járni, hogy zeneelméletet tanuljak, mivel eléggé foglalkoztat ez a téma. Természetesen ezenkívül minden más, ami egy átlagos diák életében megtalálható: edzés, sport, bulizás, barátok stb.”
Köszönjük, Gergő, hogy ilyen nagylelkűen válaszoltál kérdéseinkre! További szép napot és sok sikert a továbbiakban!
Csütörtökön este sokadmagammal együtt egy csodálatos színházi élményben volt részem. Egy, a koronavírus miatt korábban elmaradt előadását pótolta a fehérvári Vörösmarty Színház a nagyszínpadán, melyre érdemes volt várni.
Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzeményét, a Padlás című musicalt láthatta a közönség. A márciusi és áprilisi programban is műsorra tűzték, így még van lehetőség megtekinteni.
A fehérvári előadást Lendvai Zoltán rendezte, aki nem ismeretlen a város színházszerető közönsége előtt. Az ő rendezésében láthattuk többek között a 80 nap alatt a Föld körül vagy a Család ellen nincs orvosság című sikeres előadásokat is.
A budapesti Vígszínház évek óta hatalmas sikerrel játssza a zenés darabot, így kíváncsisággal teli izgatottsággal foglaltuk el helyünket a nézőtéren.
A függöny felgördülése után egy varázslatos mesevilág látványa tárult a nézők szeme elé. A produkció létrehozói egy ósdi padlás képét teremtették a színpadra nem nélkülözve a színpadtechnika gazdag tárházát, mint például: villódzó lámpák sokasága, pirotechnikai elemek valamint a komoly felkészülést igénylő “légtornász” mutatvány.
A nagyszerű színészi játékok segítettek beleélni magunkat ebbe a csodálatos világba.
Mivel a szerzőpáros neve garancia a szórakozásra, a dalok zenei világa, mondandója is magával ragadja a közönséget. A vidám, dallamos zenei betéteknél az egész nézőtér együtt tapsolt.
Az előadás az emberi élet kérdéseiről mesél könnyed módon. A színészek kiemelkedő és hiteles alakítása segít abban, hogy a szerelemmel, a barátsággal, az elmúlással vagy a szellemvilággal kapcsolatos témákat gyermekek számára is értelmezhetően adja át. A történet végére a néző a korábban ellenszenves karaktert is, a többiekkel együtt, a szívébe zárja.
Az előadás élményéhez hozzájárul a színház dolgozóinak kedvessége, figyelmessége, a színház épületének kellemes légköre.
Az elmúlt két évben kevés lehetőségünk volt, hogy eljuthassunk színházba, így arra bíztatok mindenkit, ha kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra vágyik a családjával, ne hagyja ki a lehetőséget, hogy egy ilyen színvonalas műsort megtekintsen az ország egyik legelőkelőbb színházában. Nem fogja megbánni!
Jászai Balázs