It ends with us-Velünk véget ér címmel jelent meg CoHo egyik legnépszerűbb regénye. Nagyon népszerűvé vált az utóbbi időkben főleg Tiktokon, és mindenkitől csak pozitív véleményeket hallottam róla, úgyhogy gondoltam, nekem is muszáj elolvasnom.
Ezt a könyvet olvastam először CoHótól, de a többi regényeit is nagyon szeretem. Főleg azért, mert élvezetesen ír, és mindig van váratlan fordulat a műveiben. Sokan romantikus könyveknek mondanák az írásait, holott legtöbbször valamilyen társadalmi problémát boncolgatnak. A karaktereknek szintén nagyon jól meg lett írva a személyiségük, mindig kiváltanak belőlem valamilyen érzelmet. Az imént említett könyvvel is így vagyok, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.A könyv főszereplőjének, Lilynek nem volt mindig könnyű a sora, de arra törekszik, hogy elérje azt az életet, amire vágyik. Hatalmas trauma érte őt a múltjában, ugyanis az apja többször is bántalmazta Lily édesanyját, illetve egyszer odáig fajultak a dolgok, hogy már Lilyt is. Lily próbálja maga mögött hagyni a múltat, és új életet kezdeni Bostonban. Megismerkedik egy Ryle nevű, jóképű idegsebésszel, és egy ideig olyan jól megy minden, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Hirtelen felbukkan Lily gyerekkori szerelme Atlas, aki egy hajléktalan volt, akinek Lily segített. Ez okoz némi problémát Ryle és Lily kapcsolatában. Egy idő után viszont Ryle is kezd megváltozni, Lily apjára kezd hasonlítani, így Lily rettegni kezd tőle, ugyanakkor képtelen őt elhagyni, mert szereti. Erről is szól a könyv hátulján található mondat: „Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret”
Mint ahogy említettem, nagyon tetszettek a karakterek leírásai, különösen Lilyé, aki nagyon erős és bátor a történtek után is. A könyv első felében egyébként még egy aranyos szerelmi történetről van szó, viszont a sztori vége felé lévő történések bizony összetörik egyes olvasók szívét. Amikor rájöttem, hogy mit is jelent valójában a címe, nagyon megdöbbentem, ugyanis egyáltalán nem arra gondoltam. A Velünk véget ér cím láttán azt hittem, hogy ez arra utal, hogy esetleg Atlas és Lily összejönnek a végén, azonban ennek is a bántalmazásokhoz van köze.
Összességében nekem nagyon tetszett a történet, bár nem egészen úgy ért véget, ahogy azt akartam. Az írónő bele írhatott volna több közös cselekményt Atlasszal és Lilyvel, de ez csak a saját véleményem.
CoHo rajongóknak mindenképp kötelező elolvasniuk! Akik kifejezetten egy romantikus regényt szeretnének olvasni, azoknak nem igazán ajánlanám, ugyanis ahogy már említettem, van benne romantika, de nem ez a fő témája. Főleg olyanoknak ajánlom, akik érzelmileg szeretnék jobban megérteni, milyen az, ha valakit bántalmaznak.
Készítette: Keller Petra
Nemrég zajlott le házi író- és költőversenyünk, melyen első helyezést ért el Tarsoly Tekla, a 9.Ny tanulója.
Fogadjátok szeretettel néhányat az általa beküldött művek közül!
Éjjeli zeneszó
Kint ülni a vaksötétben, csillagokat nézni az égen,
Emlékekre gondolni, melyek a szívedhez nőttek régen.
Minden este zene szól egy teljes héten keresztül,
De egy évben csak egyszer van ilyen éjjeli zeneszó.
Hajnal felé
Eső kopogását hallani az ablakon,
Sötét szobában ténferegnek a gondolatok.
Rád gondolok ma is, mint minden egyes éjjel,
Mi lehet veled és miért nem beszélünk oly régen.
Halk szél fúj odakinn, suttog s mond valamit,
Gondolatok ezre lepi el fejem megint.
Te jutsz eszembe ismét fényes nappalon is,
Minden rendben van e veled vajon mai nap is.
Csütörtökön este sokadmagammal együtt egy csodálatos színházi élményben volt részem. Egy, a koronavírus miatt korábban elmaradt előadását pótolta a fehérvári Vörösmarty Színház a nagyszínpadán, melyre érdemes volt várni.
Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzeményét, a Padlás című musicalt láthatta a közönség. A márciusi és áprilisi programban is műsorra tűzték, így még van lehetőség megtekinteni.
A fehérvári előadást Lendvai Zoltán rendezte, aki nem ismeretlen a város színházszerető közönsége előtt. Az ő rendezésében láthattuk többek között a 80 nap alatt a Föld körül vagy a Család ellen nincs orvosság című sikeres előadásokat is.A budapesti Vígszínház évek óta hatalmas sikerrel játssza a zenés darabot, így kíváncsisággal teli izgatottsággal foglaltuk el helyünket a nézőtéren.
A függöny felgördülése után egy varázslatos mesevilág látványa tárult a nézők szeme elé. A produkció létrehozói egy ósdi padlás képét teremtették a színpadra nem nélkülözve a színpadtechnika gazdag tárházát, mint például: villódzó lámpák sokasága, pirotechnikai elemek valamint a komoly felkészülést igénylő “légtornász” mutatvány.
A nagyszerű színészi játékok segítettek beleélni magunkat ebbe a csodálatos világba.
Mivel a szerzőpáros neve garancia a szórakozásra, a dalok zenei világa, mondandója is magával ragadja a közönséget. A vidám, dallamos zenei betéteknél az egész nézőtér együtt tapsolt.
Az előadás az emberi élet kérdéseiről mesél könnyed módon. A színészek kiemelkedő és hiteles alakítása segít abban, hogy a szerelemmel, a barátsággal, az elmúlással vagy a szellemvilággal kapcsolatos témákat gyermekek számára is értelmezhetően adja át. A történet végére a néző a korábban ellenszenves karaktert is, a többiekkel együtt, a szívébe zárja.
Az előadás élményéhez hozzájárul a színház dolgozóinak kedvessége, figyelmessége, a színház épületének kellemes légköre.
Az elmúlt két évben kevés lehetőségünk volt, hogy eljuthassunk színházba, így arra bíztatok mindenkit, ha kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra vágyik a családjával, ne hagyja ki a lehetőséget, hogy egy ilyen színvonalas műsort megtekintsen az ország egyik legelőkelőbb színházában. Nem fogja megbánni!
Jászai Balázs