Manapság annyira ki vagyunk szolgáltatva az újabb és újabb technológiáknak, hogy nem is tudjuk elképzelni az életünket nélkülük. Áram kell szinte mindenhez. Fűtés, mikrohullámú sütő, néhányaknál még a tűzhely is villamos stb. És ugye, amit talán a mai fiatalságnak a legnehezebb elengedni bármilyen helyzetben: az internet.
Ma éppen áramszünet van. Mily meglepő, hogy ilyenkor azt sem tudjuk, mit tegyünk. Olyan dolgokra vetemedünk, amiket rég nem csináltunk már. Olyanokra gondolok, mint például az olvasás. Persze, tudom, ez eléggé elcsépelt példa, de valljuk be, az olvasás nem a legelső elfoglaltság, amire a fiatalok általában gondolnak. Mégis egy olyan helyzetben, mint a mostani, amikor nem tudjuk a telefonunkat használni, mert nincs internet, meglátjuk a régi, poros könyveket a polcon, és azt gondoljuk, „miért is ne próbáljam ki, hiszen régen szerettem olvasni!”
Vannak, akik nem az olvasás mellett teszik le a voksukat. Olyan új és mégis régi társasjátékokat kezdenek el játszani, amit még kicsi korukban szoktak. Akkor még nem volt okostelefon, számítógép, fontosabb volt az együttlét. Most, hogy ez az átkozott áram elment - ki tudja milyen szabadságot vett ki -, az egész család együtt ül a nappaliban, próbálja kitalálni, hogy hogyan is kéne játszani azt a társasjátékot, amit régen játszottak, mert a játékszabályt rég elvitte már a kukás.
Együtt nevettek, és olyan érzésed van, hogy nincs is szükséged semmi másra, csak erre.
Most átélem a pillanatot, és elraktározom ezt a remek érzést a szívemben, ugyanis lassan visszajön az áram, és minden visszaáll a „régi” kerékvágásba...
Minden család őriz történeteket, a családtagok szívesen idézik fel élményeiket, elevenítik fel a megmosolyogtató vagy éppen megható családi legendákat. Fontos, hogy ezeket az igaz történeteket összegyűjtsük, és gondoskodjunk megmaradásukról, hiszen hirdetik a családok összetartozását, a szeretet erejét. 2020-ban tavasszal és ősszel is meghirdettük az ÉLETMESÉK írópályázatot, a beérkezett munkákból válogattunk.
Az életmeséket írták: Brajnovics Lilla (5.a), Czúcz Bálint (5.a), Dezső Nikolett (5.a), Dreska Jázmin (5.a), Horváth-Csurgai Bettina (5.a), Hudák Ádám (5.a), Kiss Károly (5.a), Bolla Gergő (10.B), Lángi Eszter (10.B) és Mészáros Rita tanárnő
Fogadják, fogadjátok szeretettel az ÉLETMESÉKET!
Az utolsó pillanatban beszéltek rá
Korábban is hallottam már a diákbálról, viszont eddig nem igazán vettem részt nagy, városi eseményeken, de most pár osztálytársam rábeszélt, hogy tartsak velük.
A bál
Az estet Január 18-án tartották, 19:30-as kezdéssel, a Mol Arénában. Egy kicsivel előbb is érkeztem, de már ekkor rengeteg fehérvári diák kis csoportokban beszélgetett az előcsarnokban. Fent az emeleten, a buli igazi helyszínén már zenélt a Boka Boogle Trió. A több száz diák kényelmesen elfért a rendezvény helyszínén. A bált városunk polgármestere nyitotta meg rövid beszédével. A köszöntő után az idei fehérvár hangjának döntőse, Morvai Anna énekelt, majd a diáktanács indította be a retro hangulatot táncukkal, a kornak megfelelő ruháikkal. Ezt követően a BSW adott koncertet, akik nagy bulit csaptak. Mindenki egyszerre énekelte a számaikat és ők is aktívan belevonták a koncertbe a közönséget. A banda fellépése után szerettünk volna egy kicsit levegőhöz jutni, a zenétől távolabb megittunk egy üdítőt. Körbe nézve jó volt látni a sok diákot, akik a fotósarokban lőttek egy- egy bohókás képet vagy csak egyszerűen összeültek baráti beszélgetésre. Az első pillanattól remek ötletnek tartottam ezt a rendezvényt, ahol városunk fiataljai ismerkedhetnek meg, köthetnek, barátságokat vagy csak összefuthatnak régi ismerőseikkel. Olyan haverokkal találkoztam, akikre nem is számítottam, jó volt velük néhány szót váltani. Mielőtt DJ Revolution érkezett volna, bemutatkoztak a bálkirály és bálkirálynő jelöltek. Ezután megint a buli kihagyhatatlan elemei, a legjobb slágerek következtek. Eddigre már oldódott a hangulat egyre többen táncoltak, a jelenlévők szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat. A tánctéren csak retro szerkóban lévő táncolókat láthattunk, ameddig csak a szemünk ellátott. Nemhiába, mert a bál témája kimondottan az ötvenes- hatvanas évek voltak. Sajnos az eredményhirdetést és a tombolasorsolást már nem tudtam megvárni, de a barátaimtól hallottam, hogy a bált követő after party is remek hangulatban telt.
Jövőre a bál már kötelezően a naptáramban lesz
Meg vagyok győződve, hogy ezen a bálon mindenki fantasztikusan érezte magát. A diákok végre kiszakadhattak az iskola „szürke hétköznapjaiból”. A jövő évi diákbált, pedig már hazafele úton beírtam a képzeletbeli naptáramba.