SLUKK 2024/25 1. szám

Slukk 1

Gólyaavatás

A Kodóban hagyománynak számít, hogy a gólyaavatás mindig a Kodós héten van. Idén végre én is megtapasztalhattam azt, aminek nyolcosztályos gimnazistaként négy évig csak a szemlélője voltam, és gólyaként azt kell mondanom, a végzősök idén is igazán kitettek magukért, hogy felejthetetlen élményekkel zárjuk a hetet.

9AgolyaA gólyaavatásnak az egyik legviccesebb része a beöltözés: mindenkinek a végzősök által kitalált jelmezben kell lenniük az avatás napján. Ez azt jelentette, hogy az A-soknak 101 kiskutya-jelmezben, az Ny-eseknek cowboy-ként, a C-sek a strandruháikban, az S-esek pedig Hupikék Törpikéknek öltözve jelentek meg. Az osztályfőnökök sem maradtak ki, és csatlakoztak az osztályukhoz. A mi osztályfőnökünk Szörnyella-jelmezben támogatott minket. Egy kis idő után megszoktam a füleket és az orrot.

A gólyáknak a délutáni avatásra is beöltözve kellett menniük, és reménykedtek, hogy nem szívatják9Cgolya meg őket túlságosan a végzősök. A zsűri tagjai a királyjelöltek voltak, akik értékelték és pontozták a próbálkozásainkat. Az öt végzős osztálynak mind három-három feladatot kellett kitalálnia, amit minden bejövő osztályból az adott feladatra küldött embereknek kellett megcsinálniuk. A B-sek kezdték, és a gólyáknak labdákat dobálva kellett amőbázniuk, és egy vécépapír-guriga segítségével kellett magukhoz húzniuk egy pohár vizet. Majd, annyi fekete dolgot kellett gyűjteniük az iskolában, amennyit csak tudtak. A másodikak a C-sek voltak, akik azt kérték, hogy a kampányfilmjük egyes jeleneteit szinkronizáljuk, de oda nem illő témákkal. A következő feladat során az egyik embernek bekötött szemmel egy bikinit kellett a másik hátára rajzolni, majd a pólót megfordítva bemutatni a mesterműveket. Ez után következett a pereclimbó: a gólyáknak le kellett enniük a pereceket a fonálról, miközben az egyre lejjebb került. A következők az F-esek voltak, akik igazán szokatlan feladatokat is adtak, mivel a rátermett szakácsoknak meg kellett sütni egy nyers tojást, ahol és ahogy akarták. Volt, aki a szomszédos cukrászdában próbálkozott, valaki pedig maradt a gazdasági iroda mikrójánál. A második feladat az üzletembereknek kedvezett: el kellett cserélniük egy piros tollat a legértékesebb dologra, amire csak tudták. Végül, a gólyáknak bekötött szemmel kellett 9Sgolyamegtalálniuk a párjukat, miközben mindkettőjüknek ugyanazt az állathangot kellett kiadniuk. Utána következtek az N-esek, akik egy portrét kértek a királyjelöltjükről 5 perc alatt, de a vállalkozó művészeknek a szájukban kellett tartaniuk az ecsetet. Ezt követően a gólyák egy dobozból kóstoltak üdítőket, és ki kellett találni, hogy milyen márkájúak voltak. Miközben ez a két feladat folyt, minden osztályból egy-egy embernek az iskolán kívül kellett szelfiznie egy zöld dologgal, ami nem lehetett se növény, se ruhadarab. A mi osztályunk gyorslábú gólyája a megadott tíz perc alatt a boltba rohant, és lőtt egy képet a sportszeletekkel. Végül következtek az S-esek, akik kötélhúzóversenyt rendeztek, miközben az osztályok táncosai egy koreográfiát találtak ki a megadott zenére. Az utolsó feladat egy cipőtorony-építő verseny volt, és utána izgatottan vártuk az eredményeket. A 4. helyezettek az NY-esek lettek, a 3. helyet mi, az A-sok szereztük meg, a 2. helyen a C-sek végeztek, és a gólyaavatást végül 

9nygolya

az S osztály gólyái nyerték. Azt hiszem, minden végzős és gólya maradandó élményekkel gazdagodott.


Írta és az illusztrációkat készítette: Schável Anna 9.A

Diákból tanár - Interjú Szekeres Marcell tanár úrral

Milyen lehet, hogyha a volt tanáraid a kollégáiddá válnak? Furcsa? Kínos? Netán előnyös is? Kíváncsiak voltunk, ezért olyan tanárokkal beszélgettünk, akik a Kodóban végezték tanulmányaikat, és később ide is tértek vissza tanítani.

Szekeres Marcell tanár úr testnevelést tanít.Tanulmányait a várpalotai általános iskolában kezdte, majd onnan került a Kodóba. Sokat gondolkodott, hogy melyik osztályt válassza, mert éppen akkor indult a sporttagozat, és ő már első osztályos kora óta focizott. Végül a nyelvi előkészítő osztályra esett a választása, ahová felvételt is nyert. Akkoriban heti 5-6 edzésre járt a Videotonhoz, ami miatt kevesebb ideje maradt a tanulásra, mindig későn ért haza. Azt nyilatkozta, hogy „Nagyon szerettem az osztályom, és a kezdeti nehézségek után a tanulásban is fel tudtam venni a tempót”. Beszél angolul és németül, angolból középfokú nyelvvizsgája van. A sporton kívül a hobbijai közé tartozik a kirándulás és az extrém, mászós túrázás, és a kötélpályákat is szereti. Emellett bármikor szívesen megnéz egy előadást vagy egy filmet is.

Az alábbi kérdések a tanári pályafutásáról szólnak, és segítenek jobban megismerni a tanár urat.

Miért szeretett volna tanár lenni, és ezt mikor döntötte el?

A sporttal kapcsolatban szerettem volna elhelyezkedni, és végül a testnevelő tanári pálya lett a befutó. Annyi háttere van a döntésemnek, hogy édesanyám pedagógus, ez is motiváció volt. Amikor a végzős évemben meg kellett jelölni az egyetemeket, akkor úgy döntöttem, hogy én is megpróbálom ezt a pályát.

Mióta dolgozik ebben az iskolában?

Tavaly februárban kerültem a Kodolányiba, akkor még óraadói állásban. Szeptembertől már teljes állásban itt vagyok az iskolában, azóta tanítom az öt osztályomat.

Miért pont ebbe az iskolába jött vissza tanítani?

Amikor frissen kikerültem az egyetemről, akkor beküldtem az önéletrajzomat több iskolába is, és a Kodolányiban jelezték, hogy lenne lehetőség rá, hogy visszatérjek. Én is nagyon nyitott voltam, mivel szerettem az iskolát, és ismertem itt a közeget, hiszen öt évet eltöltöttem itt diákként.

Milyen előnyei és hátrányai vannak annak, hogy itt tanult, és most itt dolgozik?

Hátrányt nem tudok említeni, mert csak könnyebbség nekem az, hogy ismerem az iskolát elhelyezkedés szempontjából, a termeket. A sport részében is tudtam a lehetőségeket, például a szertár, a tornaterem adottságait. Ezenkívül sok itt tanító tanár tanított engem is még annak idején, azért velük is könnyebb a munka.

Milyen érzés, hogy a volt tanárai a mostani kollégái?

Kicsit felemás érzés. Amikor én is ide jártam, akkor természetesen magázódtunk, de most már tegeződünk a kollégákkal. Az elején elég furcsa volt, mostanra már egészen megszoktam. Mindenki nagyon kedves és segítőkész, bármi kérdésem van, tudnak segíteni benne.

Miért pont a testnevelést választotta?

Nem csak a foci miatt választottam a testnevelést, hanem azért is, mert nekem az évek során, általános iskolában és középiskolában is, olyan testnevelő tanáraim voltak, akik példaképként szolgáltak számomra. Motivált, hogy olyan legyek, mint ők, és szerettem volna tovább vinni, amit ők adtak nekem.

Melyik sportágat szereti legjobban tanítani? Főleg a focit?

A foci igazából eléggé kiesik az iskolában a lehetőségből, mivel nem sokat tanítjuk, viszont délutánonként tartok fociedzést. Az iskolában inkább a röplabda vagy a kosárlabda az, amit a legszívesebben tanítok, mert azok nem annyira a mindennapjaimat képviselik, mint a foci.

Volt más tantárgy, ami érdekelte a testnevelésen kívül?

Természetesen nyitott voltam más tantárgyakra is, a biológiát nagyon szerettem, számomra nagyon érdekes volt, és az köthető a sporthoz is. Ezért a fakultáció során én biológia-kémiás voltam, hozzám az állt a legközelebb.

Amikor ön egyetemista volt, akkor mit gondolt, hogy milyen lesz a tanítás? Nehezebb, könnyebb, vagy teljesen más, mint ahogyan elképzelte?

Azt le kell szögezni, hogy az egyetemen, papíron, minden más, mint a való életben, és a diákok is máshogy viselkednek. Az egyetemen jártam ki iskolákba tanítani, de mindenképpen más, mint amikor egy új környezetbe megy az ember.

Ha bármi lehetne a világon, akkor is tanár lenne?

Nem valószínű. Nekem az volt az álmom, hogy profi labdarúgó legyek, de sajnos nincs sok esély rá, hogy ez valóra fog válni.

Ön szerint mi a tanításnak a legnehezebb része?

A legnehezebb rész szerintem az, hogy felkeltsük a diákok érdeklődését a tananyag iránt. A tantervet úgy felhasználni, hogy a diákok kedvében is járjunk, érdekelje őket, és azt érjük el, hogy szívesen járnak órára. (Mi nagyon élvezzük őket!)

Ön tanít testnevelés elméletet? Ez hogyan zajlik?

Igen, a sportosztályokban minden évfolyamban tanítunk, és igazából ugyanúgy néz ki, mint egy rendes tantermi óra. Megpróbáljuk feldolgozni az anyagot, és ugyanúgy van számonkérés, dolgozat, illetve beadandó házi feladat, amikre a diákok jegyeket szerezhetnek.

Önt esetleg kezelik a kollégái másképpen a fiatalsága miatt?

Nem vettem észre, mindenki nagyon nyitott, közvetlen és segítőkész. Nem érzem azt, hogy azért meg lennék különböztetve, mert fiatalabb vagyok a többi kollégánál. Hálás vagyok, hogy egy jó közösség alakult ki ebben az iskolában.

Késő este vagy kora reggel van több energiája? Avagy éjjeli bagoly vagy reggeli pacsirta?

A reggeli kelés sokszor nehéz, főleg azért, mert mostanában este fél tíz körül szoktam hazaérni. Este se szoktam sokáig fentmaradni, emiatt nekem az este gyorsan eltelik. Tulajdonképpen egyik sem vagyok.

Milyen élmény inspirálta, hogy tanár legyen?

Diákkoromban rengeteg sportversenyen vettem részt, és szerintem a sportolóknak annál több nem is kell. Egyéni motiváció tud lenni, ha az ember sikereket ér el versenyeken.

Volt valamilyen élménye az iskolában, amit a legemlékezetesebbnek tart?

Ebben az iskolában nagyon sok program van, a diákéletre nem lehet panasz. Természetesen nekünk is volt gólyaavatás, gólyatábor, a kodós napok minden évben. Végzősként a szerenád és a szalagavató is nagyon jó élményekkel tudott gazdagítani, mindig szívesen gondolok vissza ezekre.

Most milyen volt, hogy a kodós napokat tanárként figyelte?

Kevésbé „bulis”. Tanárként nem vettem részt úgy a buli részében, mint régen, azt inkább meghagytam a diákoknak, csendes megfigyelő voltam.

Van valamilyen tanácsa vagy üzenete a tanárnak készülőknek?

Aki tanárnak készül, jó, hogyha tisztában van vele, hogy mire odakerül, addigra már a diákok változni fognak. A generációk mindig változnak, én is másmilyen voltam, ti is másmilyenek vagytok, de valószínűleg 5 év múlva is másmilyenek lesznek a gyerekek. Sok kitartás és türelem kell ehhez a pályához.

Köszönjük szépen a beszélgetést!

Készítette: Schável Anna és Vigh Veronika (8.A osztály)

Diákból tanár - Interjú Császár Krisztina tanárnővel

Milyen lehet, hogyha a volt tanáraid a kollégáiddá válnak? Furcsa? Kínos? Netán előnyös is? Kíváncsiak voltunk, ezért olyan tanárokkal beszélgettünk, akik a Kodóban végezték tanulmányaikat, és később ide is tértek vissza tanítani.

Császár Krisztina tanárnő a Pécsi Tudományegyetemen végzi tanulmányait, ez az utolsó féléve a tanárképzésben. Tanít mellette, a magyar nyelv és irodalom az egyik tantárgya, angol nyelv a másik. Nagyon érdeklik őt a nyelvek és az irodalom, tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Szereti a macskákat, főleg a vöröseket. Emellett az olvasással tölti még az idejét. Gyakran utazik a barátaival, érdeklik a múzeumok és a kiállítások is.

Az alábbi kérdések a tanári pályafutásáról szólnak, és segítenek jobban megismerni a tanárnőt.

Miért szeretett volna tanár lenni?

Először azt határoztam el, hogy két szakot választok. Mindenképpen az angollal szerettem volna foglalkozni, és utána jött hozzá az irodalom. És mivel nagyon kedvelek emberek között lenni, meg szeretem a gyerekeket, ezért ezeket ötvözni szerettem volna, hogy ne legyen annyira „monoton munkám”. Tehát emiatt döntöttem a tanári pálya mellett.

Már gyerekkorában tudta, vagy később döntötte el?

Nem, mielőtt jelentkezni kellett az egyetemre, az előtt két hónappal döntöttem el. Váratlanul ért engem is, hogy ezt választottam, de az idő bizonyította, hogy jó döntés volt.

Gondolkodott esetleg más karrieren?

Érdekelt a gazdaság is, arra az irányultságra jártam, sokáig gondolkodtam rajta, hogy milyen irányba induljak. Az újságírás is érdekelt, szívesen mentem volna médiaszakra, végül az oktatást választottam.

Miért pont ebbe az iskolába jött vissza tanítani?

Nagyon szerettem idejárni, és olyan helyre akartam menni, ami megbízható. Amikor itt voltam diák, akkor mindenben nagy segítséget kaptam a tanáraimtól, és tudtam, hogy mindig számíthatok rájuk. Támogató környezetben szerettem volna lenni, és biztos voltam abban, hogy a Kodolányi az, szóval mindenképpen ide szerettem volna jönni legelőször.

Milyen érzés, hogy a volt tanárai a kollégái?

Nagyon furcsa volt. Amikor először bejöttem az értekezletekre, mindenki meglepődött, szokatlan volt tanáraimmal más szerepben találkozni. Egy pár hónap kellett, hogy megszokjam, de mindenki nagyon kedves volt velem. A tanári közösség nagyon befogadó itt, hamar hozzá lehetett szokni. Az is jó, hogy nagyon otthonos érzést kelt, mivel jól ismerek mindenkit és mindent az intézményben.

Van kedvenc tantárgya azok közül, amit tanít?

Mindegyiket más miatt szeretem, kedvencet ezért nem tudnék választani. Az angolt amiatt, mert nagyon rugalmas, izgalmas, jó témákat lehet bevinni órákra, bármiről lehet beszélgetni. Ez az irodalomnál is megvan, ott is érdekes dolgokról lehet beszélgetni: ki mit gondol a különböző művekről, költőkről. Ezt nagyon szeretem benne. Tehát azt emelném ki, hogy mind a kettőnél nem csak a tantárgyat ismertetem meg a diákokkal, de a diákokat is megismerem és közelebb kerülök hozzájuk, miközben a tantárgyat tanítom.

Az angol nyelven kívül van még, amit beszél, vagy szeretne megtanulni?

Németet tanultam, és tervezem, hogy felfrissítem a tudásomat belőle. Érdekel még az olasz és a francia, ha valamit elkezdenék, az az olasz lenne.

Irodalomból van kedvenc műve vagy költője?

Nem az iskolai tananyag része, Milan Kunderát nagyon szeretem, ő a kedvenc íróm. Az iskolai tananyagban szereplő költők közül Radnótit emelném ki.

Melyik tantárgy érdekelte az angolon és az irodalmon kívül?

A matematikát nagyon szerettem. Nem voltam ötös belőle, csak négyes, de élveztem, ha valamire rájöttem, hogyan kell megoldani, ott a sikerélmény vezérelt. Ezenkívül még az informatika is érdekelt.

Mit gondolt a tanításról, mielőtt tanár lett? Nehezebbnek, könnyebbnek vagy teljesen másnak gondolta?

Jó kérdés. Az egyetem alatt, mivel hosszú maga a képzés (6 év), ezért nagyon sok időm volt gondolkodni, hogy milyen lesz, amikor egyszer tanár leszek. Az elején izgultam, és ez mindenkire igaz volt a szaktársaim közül, de aztán a vége fele átfordult. Mindenki azt mondja, hogy majd akkor rázódunk bele igazán, amikor csináljuk; és tényleg így történt.

Ha bármi lehetne a világon, akkor is tanár lenne?

Érdekes kérdés. Mindenképpen az emberekkel foglalkoznék, az biztos. Most már nem tudnám elengedni a tanítást sem. Tehát igen, akkor is tanár lennék. Ha bármilyen képzésbe belekezdhettem volna, és beleférne még az időmbe, akkor lehet, hogy kipróbálnék még más munkákat is.

Befolyásolja a tanári léte az öltözködését?

Természetesen, tanárként már nem viselhet olyan ruhákat az ember, mint diákként. Például nem hordok már gyakran farmert, egy kicsit elegánsabban öltözködöm, mióta tanítok. Viszont nem gondolom azt, hogy azért, mert valaki tanít, máshogy kellene öltözködnie. Egyszerűen csak jobban érzem magam ezekben a ruhákban, amikor kiállok a diákok elé.

Feleltetni vagy dolgozatot íratni szeret jobban?

Dolgozatot, amiatt, mert én nem voltam egy nagy felelő. Fontos a közönség előtti beszédet is gyakorolni, de általában én azért jobban szeretek úgy feleltetni, hogy nem állítom ki az egész osztály elé a felelőt.

Van esetleg valamilyen tanulási tippje?

Az időbeosztás fontos, és ezt diákként én is a saját bőrömön tanultam meg. Ha például van egy témazáró, nem elég egy nappal előtte elkezdeni készülni. Az is elengedhetetlen, hogy egy túl nagy anyagrészt ne egy nap alatt akarjatok megtanulni. Az is hasznos lehet, hogyha folyamatosan ismételgetitek az anyagot, és céltudatosok vagytok. Az is segít, ha nem fáradtan ültök le tanulni. Időt kell rá szánni, és fontos megtalálni azt, hogy mikor tudtok hatékonyabban tanulni: reggel vagy este.

Önnek késő este vagy kora reggel van több energiája? Azaz „éjjeli bagoly” vagy „reggeli pacsirta”?

Sokkal hatékonyabb vagyok, hogyha felkelek nagyon korán, nekilátok a dolgaimnak, és mindent elintézek már a nap első felében. Ha későn kelek fel, akkor már eleve döcögősen indul a nap. Nekem a délután már inkább a pihenésé, mintsem a produktivitásé.

Voltak olyan tanárai, akik inspirálták vagy befolyásolták?

Nagyon jó tanáraim voltak, de kiemelkedően jó hatással voltak rám mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban az angol- és a magyartanáraim. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, jó viszonyt ápoltam velük, szerettem az órákon ott lenni. Pozitív élményeim vannak, ahogy szokták mondani, „safe place” volt. Tudat alatt befolyásolhatott, viszont nem feltétlenül ez volt a fő inspiráció a pályaválasztáskor.

Volt-e valamilyen élménye az iskolában, amit a legviccesebbnek vagy a legjobbnak tart?

A Kodós napok mindig nagy élmény volt, emellett az osztálykirándulásokat emelném ki. Emlékszem, hogy egyszer Pécsre mentünk kirándulni, és ott döntöttem el, hogy oda megyek egyetemre. Amikor végzősök voltunk, Lengyelországba utaztunk, és az még a mai napig is kedves emlékem.

Van valamilyen tanácsa vagy üzenete azoknak, akik tanárnak készülnek?

Igen, a legfontosabb az, hogy ne izgulják vagy gondolják túl. Én sem hittem el, ha elkezdek tanítani, akkor minden adni fogja magát, természetesen. A tervezés is nagyon fontos, főleg az elején. Ha órákra készülünk, akkor minden lehetséges választ fontos kigondolni, nehogy váratlan helyzetek érjenek. Amit érdemes magunknak mondogatni: „Menni fog, minden rendben lesz!”

Köszönjük szépen a beszélgetést!

Készítette: Schável Anna és Vigh Veronika (8.A osztály)
Ötletgazda: Nyíri Fanni

ParisKodó

Párizs – Versailles – Disneyland
2023. április 8-14.

Elsőre minden nehéz, így a Kodó első francia útja sem volt könnyű. Nem volt könnyű megszervezni, buszozni, egymáshoz alkalmazkodni, keangyalveset aludni. De az élmények, a látnivalók mindenért kárpótoltak bennünket. Nézzük sorban, hogy miben volt részünk.

A hajnali indulás után buszoztunk, buszoztunk és buszoztunk, szállás Metzben. Kibírtuk. A második napon Reims következett, a katedrális csodálatos, a rózsaablakok meseszépek. Amit viszont mindenkinek látni kell, az a mosolygó angyal. Lehet találgatni, hogy mire gondol az angyal, illetve gondolt a szobrász... 😊 A kép magáért beszél.

Délután megérkeztünk fő úti célunkhoz, azaz Párizsba. Hihetetlen! 10 millió ember lakik itt!!! Rengeteg látványosság, rengeteg ember, rengeteg turista, rengeteg séta, rohanás egyik helyről a másikra. Csak kapkodtuk a fejünket. Idegenvezetőnk -Sándor- meg csak mondta, mondta fáradhatatlanul: Sacré Coeur, Festők tere, Moulin Rouge.

szekesegyhEste megékeztünk szállashelyünkre, a Camping Le Chêne Gris-be. Ez volt a főhadiszállásunk 4 napig.

Harmadik nap ismét Párizs utcáit róttuk. Notre Dame, Sorbonne, Luxemburg kert és a Louvre. Láttuk az egyiptomi hieroglifákat a kőtáblákon, Mona Lisa mosolyát, Delacroix festményeit... leírhatatlan élmény volt! Negyedik nap reggelén Versailles felé vettük az irányt. Az ott látott pompa, fényűzés szinte felfoghatatlan. Rengeted aranyozás, túldíszítettség, mindenhol márvány, óriási csillárok.

Délután ismét Párizsba utaztunk, az Eiffel tornyot vettük célba. Itt sok-sok várakozás után a türelmesek feljutottak a fémépítményre és csodálatos látványban volt részük. Utána a csapat egy része sétahajózott a Szajnán. Közben végig hol esett, hol nem esett. Egész végig változatos volt az időjárás, ahogy mondják: szeszélyes áprilisi. De nem szegte kedvünket, hősiesen dacoltunk az elemekkel! 😊

Ötödik napon kettévált a csapat. A többség a Disney parkba ment, ott tölthetett el egy felejthetetlen napot. Hihetetlen részleteséggel megvalósított mesevilág tárult elénk. Ezt látni kell, érezni kell. A csapat másik fele a Loire menti kastélyok felé vette az utat. Újabb hosszú buszozás, újabb fantasztikus épületek. Elsőként Chambord-i vadászkastélyt néztük meg, majd az Ambois-i kastély következett. Itt élt és alkotott Leonardo da Vinci életének utolsó időszakában. A kertje olasz mintára épült, ekkor éppen csodálatosan sütött a nap, így gyönyörködhettünk a gömb alakú bokrok együttesében.

1 2 3

Az utolsó párizsi napunkon a Diadalívet nézhettük meg kissé rossz időjárásban, majd sétáltunk egyet a Champs-Élysées-n. Utolsóként a Fragonard parfümjeit szerettük volna megnézni, szagolgatni, de sajnos a tüntetések miatt erről le kellett mondani. Ekkor már tavaszi verőfényes idő lett, így sétáltunk egyet a Tuileriák kertjében mielőtt búcsút vettünk Párizstól. A tüntetések miatt hatalmas dugóba kerültünk, így csak késő este érkeztünk ismét Metzbe aludni. Majd reggel indulás haza, busz, busz, busz. Amikor átléptük az osztrák-magyar határt a busz karaoke klubbá alakult. Így jó kedvvel, vidáman érkeztünk haza, még Fehérvár határában is énekelt a hős, kitartó 😊 csapat.

Összeségében egy nagyon jó hangulatú, élményekben gazdag kiránduláson vehettünk részt, amiben alaposan elfáradtunk. De jó volt, visszamennénk. Sokszor. 😊

csillar kastely1 kastely2


Végezetül következzen pár vélemény:

Gedő Laura: „Nagyon nagy élmény volt a francia nyelvet valós helyzetben használni, és az is, hogy lehetőségem volt a barátaim társaságában megismerni az ottani kultúrát, embereket.”

Domokos Eszter: „Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon szép helyeken jártunk. Remélem lesz még lehetőség Gugolya Tanárnővel utazni.”

Füzi Hanga: „Nagyon élveztem ezt a hetet. Érdekes volt megnézni a város nevezetességeit, az épületek gyönyörűek voltak. Ha legközelebb is lesz ilyen lehetőség, nem fogom kihagyni!”

Horváth Lili: „Nekem nagyon tetszett ez az út. Magával ragadott az egész város és a környezet. Számomra egyértelművé vált, hogy vissza szeretnék menni oda és 100%-ig kifizetődő volt. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Örök emlék marad számomra!”

Molnár Simon: „A kedvenc részem az Eiffel-torony meglátogatása volt. Egy ilyen híres látványosságot ilyen könnyen meglátogatni remek volt. A toronyból egész Párizst be lehetett látni és nagyon jó képeket lehetett csinálni. Emellett szintén pozitív élmény volt többek között a Louvre, Versailles, illetve a gyalogos városnézés Párizsban. A sofőrök és az idegenvezető pedig nagyon jó fejek és segítőkészek voltak.”

Szalai Sándor: „A busz kényelmes volt, a sofőrök pedig pontosak és kedvesek. Az idegenvezető rengeteg fontos és érdekes információt osztott meg a történelmi helyekről és programokról és ezzel csak színesítette utunkat. A legjobb program a Disneyland volt, rengeteg jó hullámvasúttal és látványossággal, de az Eiffel tornyot is nagyon élveztem. A templomok és kastélyok gyönyörűek voltak és az idegenvezető segítségével a történelmi hátterüket is megtudhattuk.”

Major Eszter: „ Nagyon élveztük az utat. Az iskolatársainkat is jobban megismerhettük. A szabadidőnkben megismerhettük Párizs kávézóit és éttermeit és a nyelvet is lehetett gyakorolni. Nekem a Louvre tetszett a legjobban, mert láthattam a Mona Lisát!”

Kocsis Abigél: „Nekem egyértelműen az volt a legjobb dolog, hogy életemben először olyan dolgokat láttam, mint még soha és nem tudom, hogy lesz-e még valaha alkalmam arra, hogy felmenjek az Eiffel-torony tetejébe, vagy lássam a Mona Lisát, vagy sétálgassak a Diadalív körül, mert sajnos nem vagyok egy világjáró, ezért nagyon köszönöm a lehetőséget, minden tetszett!”

csoportkep

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO