Slukk

A Kodóban hagyománynak számít, hogy a gólyaavatás mindig a Kodós héten van. Idén végre én is megtapasztalhattam azt, aminek nyolcosztályos gimnazistaként négy évig csak a szemlélője voltam, és gólyaként azt kell mondanom, a végzősök idén is igazán kitettek magukért, hogy felejthetetlen élményekkel zárjuk a hetet.

A gólyaavatásnak az egyik legviccesebb része a beöltözés: mindenkinek a végzősök által kitalált jelmezben kell lenniük az avatás napján. Ez azt jelentette, hogy az A-soknak 101 kiskutya-jelmezben, az Ny-eseknek cowboy-ként, a C-sek a strandruháikban, az S-esek pedig Hupikék Törpikéknek öltözve jelentek meg. Az osztályfőnökök sem maradtak ki, és csatlakoztak az osztályukhoz. A mi osztályfőnökünk Szörnyella-jelmezben támogatott minket. Egy kis idő után megszoktam a füleket és az orrot.

A gólyáknak a délutáni avatásra is beöltözve kellett menniük, és reménykedtek, hogy nem szívatják meg őket túlságosan a végzősök. A zsűri tagjai a királyjelöltek voltak, akik értékelték és pontozták a próbálkozásainkat. Az öt végzős osztálynak mind három-három feladatot kellett kitalálnia, amit minden bejövő osztályból az adott feladatra küldött embereknek kellett megcsinálniuk. A B-sek kezdték, és a gólyáknak labdákat dobálva kellett amőbázniuk, és egy vécépapír-guriga segítségével kellett magukhoz húzniuk egy pohár vizet. Majd, annyi fekete dolgot kellett gyűjteniük az iskolában, amennyit csak tudtak. A másodikak a C-sek voltak, akik azt kérték, hogy a kampányfilmjük egyes jeleneteit szinkronizáljuk, de oda nem illő témákkal. A következő feladat során az egyik embernek bekötött szemmel egy bikinit kellett a másik hátára rajzolni, majd a pólót megfordítva bemutatni a mesterműveket. Ez után következett a pereclimbó: a gólyáknak le kellett enniük a pereceket a fonálról, miközben az egyre lejjebb került. A következők az F-esek voltak, akik igazán szokatlan feladatokat is adtak, mivel a rátermett szakácsoknak meg kellett sütni egy nyers tojást, ahol és ahogy akarták. Volt, aki a szomszédos cukrászdában próbálkozott, valaki pedig maradt a gazdasági iroda mikrójánál. A második feladat az üzletembereknek kedvezett: el kellett cserélniük egy piros tollat a legértékesebb dologra, amire csak tudták. Végül, a gólyáknak bekötött szemmel kellett megtalálniuk a párjukat, miközben mindkettőjüknek ugyanazt az állathangot kellett kiadniuk. Utána következtek az N-esek, akik egy portrét kértek a királyjelöltjükről 5 perc alatt, de a vállalkozó művészeknek a szájukban kellett tartaniuk az ecsetet. Ezt követően a gólyák egy dobozból kóstoltak üdítőket, és ki kellett találni, hogy milyen márkájúak voltak. Miközben ez a két feladat folyt, minden osztályból egy-egy embernek az iskolán kívül kellett szelfiznie egy zöld dologgal, ami nem lehetett se növény, se ruhadarab. A mi osztályunk gyorslábú gólyája a megadott tíz perc alatt a boltba rohant, és lőtt egy képet a sportszeletekkel. Végül következtek az S-esek, akik kötélhúzóversenyt rendeztek, miközben az osztályok táncosai egy koreográfiát találtak ki a megadott zenére. Az utolsó feladat egy cipőtorony-építő verseny volt, és utána izgatottan vártuk az eredményeket. A 4. helyezettek az NY-esek lettek, a 3. helyet mi, az A-sok szereztük meg, a 2. helyen a C-sek végeztek, és a gólyaavatást végül 

az S osztály gólyái nyerték. Azt hiszem, minden végzős és gólya maradandó élményekkel gazdagodott.

Írta és az illusztrációkat készítette: Schável Anna 9.A

Anyukám, ha bablevest főz ebédre, mindig felemlegeti ezt az esetet, amely sok-sok évvel ezelőtt a családunkban történt meg.
Egy őszi szombat délelőtt az Anya az ebéd főzéséhez készülődött. Vendéget is várt a család, Anya testvérét, akinek a bableves volt a kedvence, ezért lett ez az aznapi menü. A kislány ott sürgött-forgott a konyhában, segített az előkészületeknél. Az Anya megkérte, szaladjon le a pincébe, hozzon fel egy zellergumót. A kislány aggódott egy kissé, hogyan fogja felismerni a zellert, dehát látott ő már olyat, és mindenképpen anyukája segítségére akart lenni. Ezért leviharzott a pincébe, meg sem hallotta anyukája szavait, hol találja pontosan a zellert. Kiválasztott egy szép, nagy gumót. Elkészült a finom leves, mindenkinek nagyon ízlett.
Másnap délután Anya és lánya együtt mentek le a pincébe, hogy elraktározzák télire a kiskertből ősszel betakarított terményeket. Volt ott sárgarépa, petrezselyemgyökér, vöröshagyma, zeller. A kislány lelkesen mutatta a kupacot, amiből kiválasztotta az előző napi bableves hozzávalóját. Az Anya hirtelen elsápadt. „Te ezek közül hoztál az ebédhez? Csodálkoztam is, hogy nincs olyan jó zellerillata! Mert hiszen ez dáliagumó!”
Szerencsére az „új recept” szerint készült ételtől senki nem lett beteg, s megkönnyebbülésükben jót nevettek. A kislány azóta nagylány lett, sőt Anya is, hiszen Ő az én anyukám. Már sok bablevest elkészített a családunknak, és minden alkalommal eszébe jut ez a vicces eset.

Bolla Gergő 9.B