Mint már említettem, elég kritikus személy vagyok, és ítélek úgy, hogy nem is ismerem az illetőt. Csak sétáltam az utcán és nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg, hogy ne mondjak semmi rosszat, ami nekem nem annyira tetszik máson. Észrevettem, tudtam, hogy én milyen vagyok, de valahogy nem tudatosult bennem, hogy ezzel megbánthatok embereket. Nem is annyira izgatott ez az egész. Azonban az utóbbi időben ezen kimondottan sokat gondolkodtam. Miért csinálom én ezt? Ez nekem jó? Boldogabb leszek ettől? Természetesen nem. Foglalkoztatott a téma. Hogy őszinte legyek, nem is kicsit. Próbáltam megfejteni, mi válthatta ki ezt belőlem. Végül nem sikerült rájönnöm, de abban biztos voltam, ezen változtatnom kell. Így is lett. Eleinte nem volt egyszerű „visszafognom” magam, de mostanában jelentősen csökkentek a negatív megnyilvánulásaim. Ami nekem tényleg nagy előre lépés, ráadásul ez így mindenkinek jobb. Persze mindig van hova fejlődni...
A kritikusságom ellenére, nem a külső alapján választom meg a barátaim, azt, hogy kivel beszélgetek. BÁRKIVEL! Szeretem megismerni az embereket. Azt ugyanis nem látjuk kívülről, hogy kinek milyen a személyisége, mekkora szíve van, milyen jó ember.
Bármilyen társaságban is vagyok, vannak olyan esetek, ahol előkerül valamilyen szinten a kibeszélés, esetleg előítélet. Manapság sok ember már külső alapján ítél. Ami megint csak rossz tulajdonság. Nemhogy megismernék először, milyen is valójában az a személy, hogyan viselkedik, miket szeret, aztán eldönteni, hogy szimpatikus, vagy sem.
Így összegezve az egészet. Lehet, hogy most kicsit magam ellen fordultam, ugyanis jó pár negatívumot elárultam magamról. De hát csak őszintén, nem igaz!? Gondoltam miért ne? Tehát én azt mondom, legyünk jóval elfogadóbbak. A jót is lássuk meg. Sőt! Keressük a jót. Sosem tudhatjuk, mi rejlik egy adott személyben. Az előítéletről annyit, legyünk nyitottak, beszélgessünk, ismerjük meg a másikat. De semmiképp ne feltételezzünk olyan dolgokat, ami valójában nem is úgy van.
Készítette: Turu Laura
Miért tartom mégis olyan témának, amiről írni szeretnék nyilvánosságnak is akár? Mert lenyűgözött. Több oka is van. Egyrészt mert családi farsangnak volt meghirdetve, és valóban az is volt. Több család öltözött be egy adott téma köré. Voltak, akik „reggelinek” öltöztek be (sült szalonna, tükörtojás, rántotta), volt házaspár, akik rendőr- és rabként érkeztek. Volt, akit a mese ihletett meg: Piroska, farkas, vadász és nagypapa (nagymama helyett fiú résztvevőként). A modern mese is képviselte magát Lilo és Stitch személyében, de "állatkertet" is hoztak: zebra, vadló, méhecske, kutya, sárkány (na jó, tudom, hogy mesés állatkert, de érti, aki látja).
Ami azonban igazán megható volt, az a háttérmunka, a szervezők személye és motivációja. Két fiatal srác, egy testvérpár agyából pattant ki az ötlet gyerekkori élményeikből merítve. Pár éve elköltözött a család Fehérvárról. De ők maguk kicsit itt maradtak... Végül ez a kötődés késztette a 17 és 19 éves srácokat arra, hogy másoknak is örömet szerezzenek. Az egész este mutatta, mennyi időt és energiát fektettek be egy régi hagyomány felélesztésébe. A gyerekeknek szóló programok, a táncház, a játékok, a bemutatók (R.G., versenytánc, mazsorett), a helyszín színvonala (VOKE), a tombolatárgyak mennyisége és meghökkentő tárgyai. Megkeresték a Vasas SE- et, a Vidit, az Alba Fehérvár A19-et, Sebestyén Dalma úszót, Rubint Rékát, Berg Juditot, Dér Henit, Fürdős Hét, Mága Zoltánt, megszólították Nyíregyházi Állatparkot, a zalakarosi Aquincum Hotelt, az Elevenparkot, a Kockaparkot, a Puskás Akadémiát stb. Nem tudom felsorolni az összes felajánlást. De számtalan dedikált könyv és CD volt a nyeremények között. Úgy tűnt, mindenki megérezte, hogy egy kicsit többről van szó, mint egyszerű megkeresésről. Hogy ezek a fiúk szívvel, lélekkel akarnak hagyományt teremteni, élményt adni.
Talán ennek köszönhető, hogy a televízió is megjelent a helyszínen. A Fehérvár TV élő adásban közvetített egy rövid riportot, de ők maguk továbbították az M1-nek is az anyagot.
Mindennek tetejébe el kell mesélnem azt is, hogy milyen hagyományt követtek: családjuk mindig aktív szervezője volt fiatalon mindenféle ifjúsági bulik szervezésének. Amikor családot alapítottak, folytatták, amíg bírták. De egy idő után elfogyott az energia, más lett a fontos.
Most ők következtek, követték a mintát. Viszont bevonták az egész családot... Így a jegyszedők a nagyszülők voltak, a gyerekprogramokban a pedagógus nagynénik segédkeztek, az unokatestvérek vitték a táncházat és így tovább...
Beszámolóm végén eszembe jut, hogy ez így igazából családi farsang volt a négyzeten.
Készítette: Vajay-Horváth Anna
Mit tehetsz te azért, hogy lassítsd ezt a folyamatot? Nyilván egymagad nem tehetsz ez ellen semmit, de ha mindenki próbálna leadni az igényeiből, spórolna, és nem pazarolna energiát, vizet, és egyéb erőforrásokat, akkor az emberek lassíthatnák ezt a folyamatot. Ehhez persze „globális együttműködés” kell! Ha például lekapcsolod a lámpát ott, ahol éppen nincs senki, akkor energiát takarítasz meg. Ha lehet, akkor kerüld a kádban fürdést, maradj a zuhanyzásnál. A zuhanyzáshoz kevesebb meleg víz szükséges, a víz melegítésekor pedig energiára van szükség, így ha kevesebb meleg vizet fogyasztasz, akkor energiát spórolsz meg.
Ha megy a fűtés, akkor ne az utcát fűtsd! Persze télen is kell szellőztetés, de huzamosabb ideig ne nyisd ki az ablakot, ha megy a fűtés, hisz olyankor rengeteg energiát pazarolsz.
Co2-t persze más is termel sajnos. Az autók és a gyárak rengeteget bocsájtanak ki belőle.
Az elektromos autó vajon jó megoldás? Ezt személy szerint nem tudom megválaszolni, de egyes internetes cikkek szerint nem, ugyanis az autó, és az akkumulátorok előállítása során az üzemanyag égetéskor megspórolt Co2 ugyan úgy létrejön.
Miért nem használnak több megújuló energiaforrást? Az ilyen kérdéseknél általában mindig kapunk valamilyen észszerűnek tűnő magyarázatot, amely néha egy baromság is lehet, ha jobban belegondolunk. Most egy példát hoztam ide. Ez pedig nem más, mint a szélerőmű. Azt mondják, azért nem jó a szélerőmű, mert lecsapja a madarakat. Hát én szeretem az állatokat, de amelyik madár nem vesz észre egy szélerőművet, az hadd menjen, nem? De lehet persze, hogy a nagy részük észreveszi, csak van az ilyen „kamikaze” madár, aki gubbaszt a faágon az erőművet nézve... majd megszólal: „Én nem kerülök” – PUFF. De persze van aki azt mondja, hogy oké, igaz, de az éjszakai madarak nem látják az erőműveket. Melyik éjszakai madárra gondoltál? Hát például a bagoly. A bagoly? Akinek akkora szeme van, mint a tehén feje, ráadásul 180 fokban forog a feje? Hát nem elég, hogy odafelé az erőművet nézi, de még visszafelé is. Természetesen ez csak a poénos része volt, nem kell komolyan venni, de néha azért érdemes elgondolkodni az ilyen dolgokon.
Mindenképpen jó, ha óvjuk a környezetünket hiszen ez nagyon fontos az emberiség jövőjére nézve. Próbáljunk odafigyelni arra, hogy ne szennyezzük a Földet! Befejezésül pedig Gurabi tanár úr bölcs gondolatát hoztam el, ami így szól: „Nem kell félnünk a globális felmelegedéstől, hiszen az élet nem fog megszűnni ilyen könnyen. Maximum az emberiség fog eltűnni.”
Szerkesztette: Varga Kristóf; Balogh Dániel
A jelenlegi utolsónak ismert 9. Star Wars-ot nem csak egy trilógia lezárásának tudhatjuk, hanem az utolsó triumvirátus, egyben a franchise1 lezáró részének is. Ennek tudatában a legtöbb embernek magasak az elvárásai. Éppen ezért mi is a szokásosnál kritikusabb szemmel néztük meg a filmet.
A film a jól megszokott felgördülő szalagcímmel, az előző rész tartalmával és a két rész között megtörtént, meg nem filmesített események felsorakoztatásával kezdődik. Ezt a szokást a stáb már 1977 óta rendületlenül fenntartja.
A film kezdetén Kylo Ren-t láthatjuk, amint őrök tucatjával vív meg látszólag nagy magabiztossággal. Ezt azért fontos kiemelni, mert az előző részekből már tudhatjuk, hogy nem éppen biztos, hogy melyik oldalon foglal álláspontot. Ugyanis a néhai Ben Solo (Han Solo és Leia Organa fia) Luke Skywalker tanítványa volt. A mester egy látomása során, tudatosult benne az ifjú Ben jövője, hogy sith2 lesz belőle. Ezért egy éjszaka meg próbálja ölni, de mikor kivont fénykarddal áll az alvó padavan fölött hezitál, hiszen mégiscsak testvére és legjobb barátja fiáról van szó. Eközben a tanítvány az erő segítségével észleli, hogy veszélyben van, és rögtön felébred a gyilkos tekintettel bámuló kivont fénykardú mestere látványára. Így már érthető, hogy miért menekült el az Ahch-To bolygóról magát elárultnak érezve. A jedikben való csalódottsága miatt méltán teljesült be Luke látomása és Ben Solo beállt a sithek soraiba Kylo Ren néven. Azonban nem igazán neveznénk sithnek, ugyanis a sötét oldalon szinte már alapelv a hidegvérűség és a magabiztos harag a jedikkel szemben. Ennek ellenére Kylo Ren nemcsak a jedikkel nincs kibékülve, hanem saját magával, hiszen a Skywalker Saga trilógia során, egy érzelmi libikókán él. Egymással vívódik benne az a tudat, hogy sosem lesz olyan erős, mint nagyapja, Darth Vader (Anakin Skywalker), de immár jedi sem lehet, hiszen minden bűnét megbánva sem térhet vissza.
Az utolsó részben Rey is feltűnik a filmvásznon, amint a már elsajátított képességeit gyakorolja, valószínűleg az Ellenállás2 főhadiszállásától nem messze, egy akadálypályán szokásos meditációjának befejezése után. Ebből is látszik, hogy próbálja fenntartani a jedik szokásait és az általuk kialakított utat járni, hogy később ő is azzá váljon annak ellenére, hogy nincs olyan élő szereplő, aki méltó lenne Rey jedilovaggá ütésére. A film története szerint a Birodalom mind leszámolt velük vagy elbujdostak és megöregedtek. Erre konkrétan nem tér ki a franchise, csak következtetni lehet, hogy talán Leia érdemes lenne Rey kinevezésére, hiszen mégiscsak Darth Vader vére folyik az ereiben. Vagy talán azért, mert egy későbbi részben az Ellenállás emberei rátalálnak majd egy titkos, jedi kiképző táborra. (Ami egy nagyon jó ötlet lenne egy következő rész kezdetének.)
E két szereplő hátterére egyrészt azért tértünk ki, mert szerintünk egyikőjük sem mondható igazán annak amilyen szerepet betöltenek a filmben (sith és jedi). Másrészt, aki nem látta az előző két részt, biztos, hogy nem fogja megérteni ezt az epizódot. Tehát a film szerintünk a rajongóknak szól elsősorban, nem pedig egy átlagos, mozizni szerető embernek.
A történet során több utalás is felmerült, amelyek összeköttetésben állnak a bővített Star Wars univerzummal (pl:képregényekkel, sorozatokkal). Ez lehet egyszerre előny és hátrány is, hiszen a veterán fanok számára is élvezhetővé válik a film, akik képben vannak a Star Wars-szal kapcsolatos képregényekkel és sorozatokkal. Viszont a többi Star Wars után érdeklődőnek nem biztos, hogy érthetővé válnak a ”flash back”-ek3. Ebből az is látszik, hogy az alkotók nem töltöttek túl sok időt a történet kidolgozásával, mert szerintünk az utalások nem voltak mindenki számára egyértelműek.
A történet a közönségre nagy hatással lévő befejezéssel zárult, azonban ez nem dobott akkorát a film minőségén, ráadásul a film tele van felesleges jelenetekkel és mellékszereplőkkel. Emellett a készítők túl sok mindent próbáltak beletuszkolni egy filmbe és ezért az eseményeknek felgyorsult tempóban kell sorban jönnie, aminek eredménye képpen a film egy idő után élvezhetetlenné válik. A készítők beleviszik a szereplőket egy kódfejtegetős, ide-oda szaladgálós, küldetésekkel teletűzdelt keresgélésbe. Ezzel láthatóan az egyetlen céljuk csak a cselekmény bonyodalmának és tetőpontjának szánt rész kitöltése volt, hogy végre bedobják a befejezésnek szánt csattanót. Ebből is látszik, hogy jóval kevesebb gondja volt a Disney megbízottjainak a forgatókönyv megírásával, a cselekmény kifejtésével és annak lezárásával.
Összességében a film lenyűgözően látványos volt, a készítők nagymértékben kihasználták az animálás és a zöldháttér nyújtotta lehetőségeket, ezáltal a film látványvilágát kifogásolhatatlanná téve. A film a végletekig részletes, de ízléses design-ú és hangtechnikailag is tökéletes volt, hiszen még egy vuki (vagyis intelligens emberi beszédre nem képes faj) hangjába is tudtak fájdalmat csempészni, és így könnyet csalni a nézők szemébe. Emellett egyszerűen, de hatásosan tudták érzékeltetni, hogy egy ember képes a változásra, csak a megfelelő ”löket” kell hozzá.
Egy rejtvényfejtős cselekménykibontakozás nem egy nagy ötlet, főleg nem egy újszerű Star Wars részben, pláne nem egy trilógia, legfőképp nem egy egész történet befejező részeként. Röviden fogalmazva szép volt, jó volt, de láttuk már. Úgy gondoljuk ennek ellenére a franchise még nincs teljesen elveszve, ugyanis a visszautalásokkal lehetővé teszik a történet további folytatását, ezáltal van remény a Star Wars jövőjére nézve. Viszont, ha nem élnek a folytatás lehetőséggel, még mindig ott vannak a képregények, és a sorozatok, amelyek folytatásra várnak, mint a Clone Wars és a Mandalorian. Az előbbi egy rajzfilmsorozat, utóbbi pedig csak egy fizetős oldalon, a Disney+-on keresztül elérhető. Ennek a két sorozatnak az alábbi két módon, ha le is korlátozódik a nézőinek száma, de még mindig van reménye George Lucas eredeti ötletének.
Tóth Martin és Nánási Máté
1 Egy olyan cég, amelyet nem a működtetője birtokol.
2 A sötét oldal lovagjai, vagyis a jedik megfelelői a sötét oldalon
3 Az Első rend ellen fellépő szervezet, mint annak idején a Lázadók a Birodalom ellen.
4 Történetbeli visszautalás. Ez esetben a képregény(ek) történetébe.
Miért pont Magyarországot választottad úticélnak?
Egyrészt érdekesnek találom a magyar oktatási rendszert, valamint olyan országba szerettem volna jönni, ahol valóban gyönyörű a természet.
Szerinted mi a különbség a magyar és a japán életstílus között?
Eddig két nagy különbséget vettem észre. Például itt Magyarországon az iskola hamarabb kezdődik, mint Japánban, és hamarabb ér véget is. Japánban szombaton is iskolába kell járnunk, ezért van rengeteg szabadidőm itt Magyarországon. A másik pedig, hogy otthon nagyobb hangsúlyt fektetünk a családi vacsorákra, mint itt.
Mi hiányzik a legjobban Japánból?
Nagyon hiányoznak a japán ételek, tömegközlekedés Tokióban és persze a barátaim is. El sem hiszem, de elkezdtem hiányolni az iskolai egyenruhát is, mert nem kellett mindennap kiválasztanom, hogy milyen ruhát vegyek fel.
Miért akartál cserediák lenni?
15 éves koromtól kezdve cserediák szerettem volna lenni, szerintem klassz dolog megismerni más országok kultúráját. Eleinte nagyon féltem idejönni, mert senkit nem ismertem, de egyik döntésemet sem bántam meg. Nagyon ajánlom nektek, már nagyon sokat tanultam már és még rengeteget fogok mindannyiótoktól.
Székesfehérváron kívül már voltál más városokban is?
Eddig Győrben, Tatabányán, Tihanyban és Budapesten jártam.
Hogy ment a beilleszkedés?
Nagyon nehéz volt barátokat szerezni, természetesen nem ismerek mindenkit az iskolában és a magyar nyelvet sem értem, de nagyon örültem, hogy mindenki kedves volt hozzám. Remélem még több barátot tudok szerezni. Nagyon szeretem az összes barátom!
A magyar ételek közül melyik ízlett a legjobban, illetve a legkevésbé?
Nagyon szeretem a kürtőskalácsot, a karácsonyi időben sokat ettem Fehérváron. A tejberizs és a tejföl nem igazán ízlett.
Milyen gyakran tudsz beszélni a családoddal és barátaiddal?
Nem beszéltem a szüleimmel amióta Magyarországra jöttem. A barátaimmal Japánból akkor beszélek, ha van szabadidőm. Elég nehéz a kapcsolatot tartani az időeltolódás miatt. Magyar barátaimmal szeretnék többet beszélni, hiszen most Magyarországon vagyok.
Ha majd visszamész Japánba, hiányozni fog valami innen, Magyarországról?
Minden hiányozni fog, amit megszerettem, leginkább a barátaim. Már csak 6 hónapom maradt itt, és remélem, hogy még sok közös élményben lesz részünk!
Rakoncza Petra, Molnár Kata
2017 egyik legnagyobb meglepetése és sikere volt a Robin Williams-féle, eredeti Jumanji távoli folytatása, a Jumanji: Vár a dzsungel. A gamer szubkultúrával megfűszerezett kalandvígjáték a fiatalságot tagadhatatlanul megnyerte, biztosak lehettünk a folytatásban, ami most decemberben el is jött.
A színészekből szerencsére nem hiányzik senki, Dwayne Johnson Dr. Bravestonet, Karen Gilian Rubyt, Kevin Hart a Verebet, Jack Black Shelly Oberont és Nick Jonas Alex avatárját alakítja és az őket a valóságban játszó színészek is elvállalták újra a szerepüket. Valamint új szereplőink és színészeink, Eddie, Spencer nagyapja (Danny DeVito), Milo, Eddie egy régi barátja (Danny Glover) és úgy látszik, hogy egy új karakter, Ming (Awkwafina).
A cselekmény lényegében annyi, hogy Spencer nem találja a helyét a világban szóval úgy dönt, hogy visszamegy Jumanjiba, de mivel a játékot a Vár a dzsungel végén összezúzták, így a gép már nem a régi. Ez akkor derül ki, amikor barátai a megmentésére sietnek, és nem abba a karakterbe kerülnek, mint amibe számítottak. A két főszemélyiség, Dr. Bravestone és a Veréb, a két nyugdíjas, Eddie és Milo lett, innen jött a nyugdíjas évekre fókuszálás, amire előszeretettel emlékeztették a nézőket a két generációs különbségekre utaló viccekkel. Shelly Oberon karakterébe az előző Veréb, Frigó került és az egyetlen fix pont Martha lett, aki most is Ruby avatárját kapta. Ráadásul egy teljesen új szintre kerültek és néhány új képességet és gyengeséget is kaptak, mert miért ne. Céljuk természetesen ugyanaz, megkeresni az aktuális drágakövet és ezzel megmenteni Jumanjit a rá ezúttal Brutális Jürgen képében leselkedő veszélytől.
A helyzetkomikum tehát adott, vagyis a testcsere okozta kellemetlenségek és félreértések végtelen spirálja, amelyből millió és egy vígjáték készült már, valamint az öreg-fiatal ellentét, amit végig visznek mind a két órán át, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy 5 percenként előjönnek az ilyesmi poénok. Eleinte még vicces volt, hogy már 10-szer elmondták az öregeknek, hogy ez egy videójáték és még mindig nem értették meg, de a felénél már úgy éreztem, hogy ezt a részét túltolták. Aztán ki tudja, lehet, hogy embertől függ ez is, mert például a mellettem ülő, körülbelül 30 éves nő imádta őket és hangosan felnevetett mindegyiknél.
[Spoilert tartalmaz]
Visszatérve a testcserékre, szerintem alapjában véve jól kivitelezték, viszont ha a film második részében nem cserélték volna vissza a karaktereiket az eredeti felállásba, nem hiszem, hogy jól jött volna ki, szóval az egy jó döntés volt a rendező számáról. Továbbá a végén, az, hogy Milo ott maradt Jumanjiban szerintem meglepő húzás volt. Mindenki arra számítana, hogy majd Eddie és Milo kibékülnek és újra jó barátok lesznek, de sajnos az élet nem ilyen egyszerű. Maga a film üzenete is értékelendő, hiszen nem mindennap lát az ember egy filmet a nyugdíjas létről ráadásul ilyen körülmények között szóval jó érzéssel hagytam el a mozit a hallottak után.
Összességében nagyon tetszett a folytatás, nagyon jól összerakták, voltak benne jó poénok és minden, ami egy kalandvígjátékhoz kell. A színészi játék engem nagyon meggyőzött, tényleg remekül működött köztük a kémia. Szerintem kijelenthetjük, hogy a Jumanji: A következő szint egyáltalán nem hibátlan, de mind tudjuk, hogy milyen nagy az elvárás, ha egy jó film folytatásáról van szó. Ugyan a Vár a dzsungelt nem teljesítette túl, maximum minőségileg, de annyira korrekt munka lett a végeredmény, hogy ezt a minőséget sok másik folytatás megirigyelhetné.
Alföldi Andrea, Érsek Boglárka 9/B
Miért ezt a szakmát választottad?
Én már általános iskolás koromban tudtam, hogy óvónő akarok lenni. Már eszerint választottam középiskolai tanulmányaimat is. Nagyon szeretem a gyerekeket. Ez a vonzalom már 23 éve a pályán tart.
Úgy tudjuk, hogy ehhez a szakmához felsőfokú végzettség is kell.
Igen. Felsőfokú tanulmányaimat Kaposváron végeztem a Tessedik Sámuel Főiskola óvodapedagógus szakán.
Mesélnél a kezdetekről?
Utolsó éves hallgatóként kaptam állásajánlatot addigi gyakorlati helyemről. Így munka mellett egyéni tanrenddel fejeztem be tanulmányaimat. Igen nehéz volt összeegyeztetni a munkát a tanulással. Akkori főnökömtől és kollégáimtól sok biztatást kaptam. Minden nap vártam, hogy gyerekek között lehessek.
Úgy érzem jól beilleszkedtem és a szülők is hamar elfogadtak. Bármilyen szakmai kihívással bátran néztem szembe és feladataimat igyekeztem maradéktalanul ellátni. Szerintem ez sikerült is. Pályám során született két gyermekem. A GYES után visszatérve nagyon nehéznek bizonyult számomra a munkába való visszaállás.
Volt-e olyan gyermek a pályafutásod alatt, akivel nem találtad meg a közös hangot?
A célom mindig az volt, hogy minden gyerekhez megtaláljam a kulcsot, ez többé-kevésbé sikerült is.
Változtak-e a gyerekek 23 év alatt, és ha, igen miben?
A társadalmi élet változásaival a gyerekek élete is merőben megváltozott, ez nyomott hagyott a személyiségükön is. Ami a számomra a legszembetűnőbb az a digitális eszközök fokozott használata és azok hatásai.
Kifejtenéd ezt bővebben?
Most csak a fizikai állapotukban történt változásokra szeretnék kitérni. Az eszközök jelentős mértékű használatával mozgásszegény életmód alakult ki. Egyre több a tartáshibás gyermek, amit az óvoda gyermekorvosa is folyamatosan diagnosztizál. Gyógytestnevelőként ezeknek a gyerekeknek sokat segíthetek. Heti foglalkozásaimon tartásjavítást, lúdtalptornát végzek melyet a szülőkkel egyeztetve otthon is gyakorolhatnak. Személyes példamutatással a sportban, a kollégákkal való rendszeres konzultációkkal a megelőzésre helyezem a legnagyobb hangsúlyt.
Partnerek a szülők a gyerekek megsegítésében?
Sajnos ezzel kapcsolatban nagyon változóak a tapasztalataim. Vannak szülők, akikkel nagyon jó az együttműködés, míg másokkal már nem annyira.
Mit lehet tenni az utóbbi esetben?
A hivatalos lehetőségeink a szülői értekezlet, fogadóóra, ezenfelül törekedünk a minél gyakoribb beszélgetésekre is. Igyekszünk bíztatni őket az együttműködésre a gyermekek fejlődése érdekében.
Szerinted mi az óvónő feladata vagy célja a gyermekek fejlesztésében?
Célunk a gyermek sokoldalú, harmonikus személyiségfejlődésének elősegítése a családi nevelést kiegészítve; és az iskolára való felkészítés. Ez a cél határozza meg a feladatainkat. A gyermek megismerése után körvonalazódnak ki feladataink vele kapcsolatban. Minden gyermek más és más, így a célhoz vezető út is különbözik.
Van-e tanácsod azoknak, akik ezt a pályát választják?
Csak akkor válasszák ezt a szakmát, ha valóban elhivatottnak érzik magukat, és nagyon szeretik a gyerekeket. A napi feladatoknak eleget tudnak tenni, elég kitartóak, rugalmasak, alkalmazkodók, és vállalják az új pedagógus előmeneteli rendszer kihívásait.
Kovács Gréta és Vollein Zsófi
Reggel 10-kor indult a gépünk a budapesti repülőtérről. Nagyon régi vágyam volt, hogy utazhassak repülővel ezért nagyon izgatott voltam. A gép késett legalább fél órát, de végül sikeresen felszálltunk. Ablak mellett ülhettem így elképesztő látványban volt részem egész úton. A Flughafen Berlin-Tegel repülőtéren landoltunk. Innen vonattal mentünk be a városba. Első utunk Európa 4. legmagasabb épületébe, a berlini tévétoronyba vezetett. Ez a monumentális építmény 368 méter magas és 207,5 méternél van egy panoráma terem, ahonnan az egész várost belátni. Hosszas nézelődés után innen is egy maradandó élménnyel távoztunk.
Egy kiadós ebédet követően a Brandenburger Tor azaz a Brandenburgi kapu felé vettük az irányt. Ez a klasszicista építmény 26 méter magas és elképesztő látványt nyújt. Itt is rengeteg turistával találkoztunk. A nap végére rendesen elfáradtunk a sok gyaloglástól és elindultunk a szállásunkhoz. Mivel Berlinben már nem lehetett megfizethető szállást találni, az egyik elővárosában szálltunk meg. A szállás hagyott némi kívánnivalót maga után, de mivel másnap már reggel visszamentünk a fővárosba, ezért nem volt tragédia.
A második nap első helyszíne a Zoologischer Garten Berlin, azaz a Berlini állatkert volt. Óriási 35 hektáros területén 1363 állatfaj található. Viszonyításképpen, a budapesti állatkert területe 18 hektár, tehát majdnem ennek a duplája. Néhány órával később úgy jöttünk ki, hogy bőven nem jártuk be az egészet. Benéztünk még a KaDeWe-be (Kaufhaus des Westens), ami a második legnagyobb áruház Európában. A londoni Harrods előzi meg egyedül. Útközben többször is betértünk, Berlin ikonikus ételét, Currywurstot áruló árusokhoz. A nap vége felé meglátogattuk a Checkpoint Charlie-t, ami az amerikai és a szovjet/NDK szektort választotta el egymástól 1945 és 1990 között. Szintén rengeteg turistával és külföldivel találkozni ezen a helyszínen.
Az utolsó napon elköszöntünk a várostól és kora délelőtt elindultunk a repülőtérre. A repülőút másodszorra is nagy élmény volt. Összességében nagyon élveztem ezt a 3 napos utazást és számtalan nagyszerű élménnyel lettem gazdagabb.
Béres Mihály
Egy nagyon szép kezdeményezés indult az adventi időszakban Pátkán. Nánási Józsefné, Erzsi néni, aki amatőr festő, az általa készített festményeket ajánlotta fel jótékonysági célból. A képekre licitálni lehetett, a befolyt összeget Erzsi néni a hely óvodának ajánlotta fel az udvari játékok bővítése céljából. Az aukció nyertese a festményt a már hagyományosan megrendezett Mindenki karácsonya elnevezésű falukarácsonyi programon vehette át.
A karácsonyi ünnepség a Pátkai Református Templomban került megrendezésre. A ceremónia a polgármester köszöntőjével kezdődött, majd a helyi iskolások és óvodások műsorával folytatódott. Ezután Erzsi néni átadta a képeket a nyerteseknek és megköszönte, hogy ilyen sok ember licitált rájuk. Az ünnepség után a tempom udvarában a vendégek forró teát, a gyerekek pedig ajándékot kaptak.
A rendezvény után volt lehetőségem Erzsi nénivel beszélgetni.
A karácsonyi ünnepség a Pátkai Református Templomban került megrendezésre. A ceremónia a polgármester köszöntőjével kezdődött, majd a helyi iskolások és óvodások műsorával folytatódott. Ezután Erzsi néni átadta a képeket a nyerteseknek és megköszönte, hogy ilyen sok ember licitált rájuk. Az ünnepség után a tempom udvarában a vendégek forró teát, a gyerekek pedig ajándékot kaptak.
A rendezvény után volt lehetőségem Erzsi nénivel beszélgetni.
Az árverés ötlete
„Unokáim révén tudomásomra jutott, hogy a helyi Csemetekert Óvodában az udvari játszótér bővítését tervezik.”- kezdi Erzsi néni annak a történetét, hogyan jutott eszébe az árverés.
„ Azt gondoltam, az adventi időszak alkalmas arra, hogy e nemes cél megvalósulásához én is hozzájáruljak. Több kiállításom is volt már a faluban, melyeknek nagy sikerük volt. Innen jutott eszmbe, hogy festményeim közül hármat felajánlok árverés céljából. Ily módon más emberek is hozzájárulhatnak jótékony cél megvalósulásához.”
„Unokáim révén tudomásomra jutott, hogy a helyi Csemetekert Óvodában az udvari játszótér bővítését tervezik.”- kezdi Erzsi néni annak a történetét, hogyan jutott eszébe az árverés.
„ Azt gondoltam, az adventi időszak alkalmas arra, hogy e nemes cél megvalósulásához én is hozzájáruljak. Több kiállításom is volt már a faluban, melyeknek nagy sikerük volt. Innen jutott eszmbe, hogy festményeim közül hármat felajánlok árverés céljából. Ily módon más emberek is hozzájárulhatnak jótékony cél megvalósulásához.”
A kezdetek
Megkértem Erzsi nénit, meséljen arról, hogyan kezdett el festeni.
„ Már gyermekkoromban is nagyon szerettem rajzolni. Általános iskola felső tagozatán akkori rajztanárom felfigyelt a rajzolásban lévő tehetségemre. Az igazgató kiállítást is rendzett
alkotásaimból. A tanáraim azt szerették volna, hogy művészeti irányban folytassam tanulmányaimat, de családom anyagi helyzete ezt nem engedhette meg magának. Hobbiként azonban megmaradt a lelkesedésem, fiatal lányként sok-sok grafikát készítettem. Gondolataimban azonban már a festés is szerepelt, de erre még sokáig nem volt lehetőségem.
Az újrakezdés
„ 2007-ben került ecset a kezembe. Egy betegség miatt kórházba kerültem, és lányom -mintegy terápiaként- vásárolt nekem festőállványt, vásznakat, ecseteket és festéket. Lábazodásom közben elkezdtem festeni. Utólag elmondhatom, hogy e foglalatosság nagyban hozzájárult gyógyulásomhoz. Nyugdíjasként egyre több időt tudok fordítani a festészetre, ami nagy örömet szerez nekem. Büszkeséggel tölt el, hogy képeimből már több alkalommal is sikeres kiállításokat rendeztek a művelődési házban. ”
Témák
„ A kezdeti időszakban csendéletekkel próbálkoztam. Később tájképeket is festettem, manapság pedig már arcképek festése is szerepel munkásságomban.
„ Bízom benne, hogy még sokáig tudok új képket festeni, ezáltal még több kiállításon tudok szerepelni, valamint újabb jótékony célú felajánlásban tudok részt venni.” – fejezte be Erzsi néni gondolatait.
A beszélgetés után nagy meglepetés ért, Erzsi néni nekem ajándékozta egy festményét, amely már a szobám falát díszíti.
Bolla Gergő 9/B
A szerző szeret közvetlen kapcsolatot teremteni olvasóival, ezért gyakran szervez különböző helyszíneken közönségtalálkozókat, melyek programokkal (például jelmez verseny, közös tánc, fotózás), dedikálással vannak egybekötve, s ez tökéletes alkalom az éppen aktuálisan megjelenő regények népszerűsítésére.
Az utolsó könyve december ötödikén került a boltok polcaira. A nagysikerű Mindig karácsony a megjelenése óta a sikerlistákon szerepel. Ez megint egy önálló mű lett, nem várhatunk folytatást.
A történet, mint ahogy a címéből is látszik, karácsonykor zajlik, pontosabban december 23-án. A rengeteg különleges, csillogó fény és dísz az utcákon, a készülődés az ünnepekre, a stressz, a feszültség, a szeretet és az az érzelmi hullámvasút, amivel ez jár, minden megjelenik benne, és persze a tolongó emberek a plázában, az üzletekben. Három lány találkozását meséli el, akiknek látszólag semmi közük nincs egymáshoz, sorsukat mégis ezernyi szál köti össze. Anna, Luca és Bogi a bevásárlóközpont forgatagában egymás mögé kerülnek a mozgólépcsőn, éppen akkor, amikor egy prank videó miatt 14 óra 59-kor hirtelen leáll a szerkezet. Közös történetük ezzel veszi kezdetét.
A szerzőnő ismét megtalálta azt a nyelvezetet, stílust és témát, amivel a sikereit tovább halmozhatja, mivel a család, a barátok, a szerelem mindegyikünk életének része és valahol magunkénak tudjuk érezni.
Bokor Zsanett
„Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.” (Indián közmondás)
A Youtube minden év végén készít egy videót, amelyben felkapott videósok szerepelnek, és felelevenítik az év trendjeit egy montázsban. A 2018-as videójuk kicsit sem nyerte el a közönség tetszését, így a 2019-es évre változtattak a megszokott struktúrán, és kategóriákra osztották a feltöltött videókat.
A legkedveltebb zenék között szerepelt Lil Dicky - Earth című száma, amelyet több mint 8 millió ember kedvelt, valamint 220 millióan láttak eddig világszerte. A sajátos megfogalmazású zene a Földünk, környezetünk védelmére, továbbá a nemzetek közti összetartásra hívja fel a figyelmet. Manapság egyre gyakoribb ez a téma, és egyre nagyobb divatja van a környezetbarát életmódnak, ami lassan a fiatalság feladata lesz. Visszatérve a klipre, ismertebb énekesek is megszólalnak állatok képében, mint például: Justin Bieber, Shawn Mendes..., és napjaink egyik meghatározó környezetvédője, Leonardo DiCaprio is szerepet vállalt benne. A videóklip megnézése után világossá vált számomra, miért kedvelte ennyi ember. Napjainkban a filmsztárok is megpróbálnak részt venni a környezetünk védelmében, vegyük csak példának Chris Hemsworth-öt.
Bár én nem tartom magam egy vérbeli környezetvédő diáknak, mindazonáltal a szelektív hulladékgyűjtést fontosnak vélem. Ha az emberek nem a dobálnák el a szemetüket a közterületeken, erdőkben, továbbá odafigyelnének a szelektív hulladékgyűjtésre, akkor a tengerekbe kerülő szemét sebesen redukálódna . A probléma az emberek mentalitásával van. A kényelemért cserébe inkább hagyjuk Földünket elpusztulni, sem hogy időben cselekednénk. Az egészben a legelszomorítóbb, hogy ennek érdekében nem kellene minden komfortról lemondani. Az embereknek útmutatásra van szükségük azért, hogy kellő módon segítsenek az anyatermészeten. A nagy vállalkozók a felesleges szemetet újrahasznosíthatnák és környezetbarát termékeket készíthetnének belőle. Különféle segélyszervezetek támogatásával is lehet közvetetten segíteni a környezetvédők munkáját.
Amíg nem jön létre egy világra kiterjedő összefogás Földünk megmentéséért és nincs egységes szabályozás a háztartási hulladék környezettudatos újrahasznosítására, addig az egyének hozzáállásán múlik a környezet védelme.
Nida Zalán 9.B