2021.10.22-28 között került megrendezésre az IQ-Foil Európa Bajnokság, amit a franciaországi Marseille-ban rendeztek meg. A magyar windsurfing csapat tagjai Cholnoky Sára, Bors Máté, Czyrják Dániel, Kossovics Máté és Sánta Bence voltak. A csapat 10.14.-én érkezett meg a verseny helyszínére. Kint tartózkodásunk elég érdekesen alakult, hisz a 2024-es olimpiai helyszín időjárása rendesen megtréfált minket.
A verseny előtti időszakban csak pár órát tudtunk edzeni először kis szélben, majd egy kimondottan egyenletlen szél jött, ahol 5-25 csomó váltakozott. Természetesen az iránya is összevissza változott.
A legtöbb napon a szél erőssége nem haladta meg az 5 csomót. Így a csapat futásokkal és erősítéssel töltötte az időt, amikor a vízre szállás kilátástalannak tűnt. Majd a versenyre való regisztráció napján, egy 25-32 csomós szél fújt, amit nem használhattunk ki.
A verseny első két napján nem rendeztek futamot a túl gyenge szél miatt, majd a harmadik napon a gyenge szélben végre sikerült szlalomfutamokat rendezni. A magyar csapatból Sánta Bence teljesített a legjobban, aki a csoportbontásnál csak 4 ponttal maradt le az aranycsoportról.
Az ezt követő napon a rendezőségnek nem állt módjában futamot rendezni a gyakorlatilag nem is létező szélben.
Csak az ezt követő napon sikerült újra futamokat rendezni, immár nagyobb, 10-20 csomós szélben. Több pályaverseny futamot is sikeresen meg tudtak rendezni, a hölgyeknél 6, a férfiaknál valamennyivel kevesebb, 4 futamot, de a fiúk a kedvezőtlen körülmények miatt így is hét óránál többet töltöttek el aznap a vízen. Versenyzőink változatos teljesítményt mutattak, volt egy-egy jobb futama mindenkinek, de egyértelmű, hogy sokkal több vízi edzésre lesz szükség, hogy esélyünk legyen az aranycsoportra.
Végül az utolsó napon sikerült még 3-3 pályaverseny futamot rendezni rendkívül erős 15-25 csomós szélben. Majd következtek a férfi és a női döntő futamok, ahova a mezőny top öt-öt legjobbja kerülhetett csak be.
A csapat teljesítménye még nem éri el a kitűzött szintet, most két hónap alapozás és erősítés következik, hogy jövő év elején újult erővel vághassunk neki a meleg égövi edzőtáboroknak és versenyeknek.
Eredmények:
Női: https://www.sailnet.hr/iqfoilec2021/women/iqfoilec2021women.htm
Férfi: https://www.sailnet.hr/iqfoilec2021/men/iqfoilec2021men-silver.htm
Fogalom magyarázat:
· 1csomós szélerősség=1.85 km/h
· csoportbontás=amikor sokan vannak a mezőnyben azt ketté választják
· arany csoport=a ketté választott mezőny első 50%.
Kossovics Máté
- tárcanovella -
Ma a testvéremmel, Marcival állatkertbe mentünk.
A hosszú sort kivárva a pénztárnál rögtön ZOO-csemegével kínálgattak, persze mindenki tudta, hogy majd ha állatokat szeretnénk etetni, majd összeszedegetjük a földről, amiket a kisgyerekek elszórtak a kerítések tövében.
Miután a kis térképen összevissza matatva sikerült veszekednünk egy sort, hogy mégis melyik állatot nézzük meg először, végre elindultunk egy teljesen más irányba.
A majomházban többet nézegettük a fura gyereket, aki az üveget tapogatta és nyalogatta felváltva, mint a sarokban bánatosan gubbasztó gorillát. A zebrákat meglátva valaki megkérdezte tőlünk, hogy láttuk-e már a Pata csata című filmet. Az elefántoknál egy anyuka reménytelenül magyarázta csemetéjének, hogy mikor ő volt annyi idős, a Babart nézte éjjel-nappal. Az állatsimogatóban hirtelen minden lurkó kecskét és pónit akart. A szüleik persze annyira nem rajongtak ezért az ötletért, főleg miután látták a kis rosszcsontot, aki bőgve rohant el egy bárány elől.
E hatalmas ingermennyiség után hirtelen megéheztünk és a fura állatszagban eszegettük a felforrósodott, összenyomott szendvicset, amit langyos vízzel öblítettünk le, győzködve magunkat, hogy milyen jól esik. Csupán azért, mert mindegyik standnál egy autó árát ott kellett volna hagynunk, hogy jól lakjunk.
A hüllőház előtt inkább megvártam Marcit, és riadt tekintettel hallgattam a bentről kiszűrődő sikoltásokat, amiket ezeréves ijesztgetések előztek meg. A tigriseknél somolyogva képzeltük el, kit dobtunk volna be legszívesebben közéjük, a flamingóknál mindenki megpróbált egy lábon állni, amit mi értetlen tekintettel néztünk. Az útvonalon haladva olykor szembe jött pár gyerek, akik indokolatlanul próbálták leutánozni az állathangokat. A lámáknál összevesztünk, hogy ez igazából alpaka, és nem néztük meg a kis ismeretterjesztő táblát, ami megoldotta volna a konfliktust.
Miután körbejártuk az egész állatkertet, magabiztosan vonultunk be a szuvenírboltba, ahol végig bosszankodtam, hogy minden olyan túlárazott, bár Marci talált magának pár béna plüsst, ezért kezénél fogva rángattam ki az állatkert kapuján...
A fiatal Scarlett Johansson (Natasha Romanoff) és a húgát játszó Florence Pugh (Yelena Belova) a Cate Shortland által rendezett 2021-ban bemutatott szuperhősfilm főszereplői. Scarlett Johansson (Fekete Özvegy) karakterét már több Marvel filmben is megismerhettük. A színésznő többször is bizonyította tehetségét, mint például a mindenki által ismert Bosszúállók – Végjátékban.
A cselekmény az Amerika Kapitány – Polgárháború és a Bosszúállók – Végtelen háború között zajló eseményeket mutatja be. Natashának szembe kell néznie az egyik legnagyobb felelmével, ami nem más, mint a kegyetlen múltja.
Képbe kerülnek az egykori családtagjai is, a film első felében megismerhetjük a főszereplő húgát, Yelenát, akivel akkor nem ápolt valami jó kapcsolatot. A lány szerepében megismerhetünk egy kicsit lazább és szemtelenebb, ám hűséges karaktert.
Mint a Marveltől azt már megszokhattuk, itt sem volt hiány a speciális effektekből, ami jobbnál jobb jeleneteket szült. A helyszínek változatosak voltak, a világhírű filmben Budapest is szerepet kapott és megmutathatta látványosságait, mint például a Dunát.
Véleményünk szerint hozta a Marveltől elvárható szintet, kellőképpen volt egyszerre érdekes és izgalmas is, néhol kimondottan érdekes és váratlan fordulatokkal.
A film kiválósága mellett említésre szorul, hogy néhányszor túlzásba vitték a cselekményszálakat. Sokszor feleslegesen bonyolították túl az eseményeket, és ezáltal nemcsak az esemény tűnik eröltetettnek, hanem sokszor a család tagjai is.
Összességében ez egy jól sikerült Marvel-film, amit biztos, hogy minden rajongónak csak ajánlani tudunk. Tele van remek színészekkel és speciális effektekkel, amelyek sokkal színesebbé teszik. A Végjáték után felüdülés volt látni újra Natashát a vásznon. Az utolsó jelenetben egy igazán különleges csattanóval zárul le a történet, ami még jobban felkelti az emberek figyelmét a későbbiekben is.
Orbán Gergő, a Kodolányi Gimnázium tanulója, aki eddig az U13-as válogatott korosztályban szerepelt, az idei évben lehetőséget kapott az U17-es válogatottban is. Életét a jégkorongra áldozta fel, ezért 15 évesen eldöntötte, hogy Székesfehérvárra költözik, és tanulmányait is ott fogja folytatni a sport mellett. Az életével és a jégkoronggal kapcsolatosan kérdezte őt osztálytársa, Pál Dániel.
Honnan jött az ötlet, hogy jégkorongozni szeretnél?
Egészen kiskoromban eldőlt már ez, pontosabban 6 éves koromban. Ami legjobban motivált abban, hogy jégkorongozni kezdjek, az apukám volt. Édesapám korának egyik legjobb játékosa volt, több mint százszoros válogatottsággal a háta mögött. Így hát kipróbáltam és nagyon megtetszett, ezért a jégkorongnál maradtam.
Mi inspirált arra, hogy kapus legyél?
Amikor jégkorongozni kezdtem, nagyon sok felnőtt meccsre jártunk ki a csapattal és a szüleimmel. Egyik meccsen odamentem pacsizni a felnőttekhez, és megláttam a kapust abban a jó nagy felszerelésben, ami nagyon megtetszett, és utána mindenáron ki akartam próbálni azt a posztot. Beálltam a kapuba, és egész jól ment, volt érzékem az edzők szerint is.
Mi a terved a jégkoronggal?
Minél magasabb szintre eljutni, és még több sikert elérni.
Hogyan telnek a napjaid?
A kolis életről nem mondhatom el, hogy könnyű. Az viszont biztos, hogy kiváló út az önállósodáshoz. Reggelente nem könnyű kelni, mert az iskola nincs valami közel a kollégiumhoz. Általában 6-7 órám van egy nap, amik után, ha van időm, visszamegyek a koliba, és ott eszem. Ha van időm, akkor 20-30 percre lefekszem az ágyamba pihenni kicsit. Ezek után elindulok edzésre. Általában 2 edzésem szokott lenni. Egy konditermes edzés és egy jeges. Egészen későn szoktunk végezni, olyan 9-10 felé. A tanulást pedig nehéz beiktatni, de azt sem mellőzhetem.
Miből áll egy válogatott program?
Általában egy válogatott program 3-5 napig terjed, de van, amikor hosszabb. Egy nap, ha minden jól megy, akkor 2 jeges edzésünk szokott lenni és 2 száraz edzésünk. Napközben természetesen kapunk ebédet, pihenhetünk, este pedig vacsora és jó éjszakát.
Milyen a kapcsolatod a csapattársaiddal?
Minden edzésen nagyon jó hangulat van az öltözőben, mondhatni egy család vagyunk.
Székesfehérvár előtt melyik csapatban játszottál? Nehéz volt a beilleszkedés?
A Ferencvárosban kezdtem, és ott is játszottam körülbelül 5 évig, ahol apukám volt az első edzőm. 11 éves koromig játszottam ott, akkor váltottam egyesületet. Eleinte féltem kicsit, hiszen nem volt még ilyen váltás az életemben, de, mondhatni, egész gyorsan befogadott a csapat, és nagyon sok barátom lett már az első edzésektől kezdve.
Meg vagy elégedve a teljesítményeddel?
Mint mindenkinek, nekem is vannak jó és rossz napjaim. Próbálom magamból mindig a maximumot kihozni, és bár edzéseken nem mindig sikerül, de igyekszem.
Szüleiddel jó kapcsolatot ápolsz?
A szüleimmel nagyon jó kapcsolatot ápolok szerencsére, mindenben támogatnak, támogattak az elejétől fogva. Bármiben, ha kell, tudnak segíteni, ezt köszönöm is nekik.
Szalai Kíra Leilát, a Kodolányi János Gimnázium 10.S osztályos tanulóját kérdeztük tollaslabda-karrierjéről.
Miért választottad ezt a sportágat? Mikor döntöttél úgy, hogy versenyszerűen űzöd a tollaslabdát?
Már első osztályban elkezdtem tollaslabdára járni, mert kötelező volt sportágat választani, és nagyon rövid idő alatt a szívemhez nőtt. Az edzőm látta a fejlődésemet, így arról kérdezett, hogy nem akarom-e komolyabban venni ezt a sportágat és versenyszerűen csinálni. A válaszom pedig az volt, hogy nagyon örülnék neki, így második osztályban elkezdtem pályafutásomat.
Milyen kiemelkedő versenyeken vettél részt és milyen eredményeket értél el?
Diákolimpián összesen 7-szer vettem részt, és minden alkalommal dobogóra álltam. Országos bajnokságon 6 alkalommal voltam, és többször is kiemelkedő eredményeket értem el. Nemzetközi versenyen sokszor helyt álltam már ugyan, de nem mindig jutottam el dobogós helyezésig.
Volt már valami komolyabb sérülésed a tollaslabdából kifolyólag?
Voltak kisebb sérülések, de komolyabb még sosem volt, és remélem, nem is lesz.
Mit adott neked ez a sport az életben?
Megtanultam, hogy mindenért meg kell küzdeni, és sosem szabad feladni. A győzelem nem fog csak úgy magától az ölembe hullani. Sokkal magabiztosabb lettem, és jobb lett a közérzetem is.
Melyik versenyszámban vagy a legsikeresebb?
Régebben az egyéniben voltam sikeres, de idővel az egynemű- és vegyes párosban lett kiemelkedő az eredményem.
Milyen taktikát használsz meccs közben? Mi hoz szerencsét a pályán?
Mindig, mikor felmegyek a pályára mérkőzést játszani, előtte a hálón végig húzom a kezem, hogy az Erő velem legyen. Utána meg fegyelmezetten viselkedek végig, és minden elveszett pont után a következő megszerzendő pontra koncentrálok. Amit fontosnak tartok még, az nem más, mint a pályán kívüli cselekvések kizárása.
Mit gondolsz, mik a fő erősségeid? Szerinted hogyan tudnál még fejlődni?
Szerintem nagyon kitartó vagyok, még akkor is, ha nem jönnek be azok a gondolataim, amiket mérkőzés előtt kiagyaltam. De mindig próbálom kihozni magamból a legjobbat. Véleményem szerint több futóedzéssel, erősítéssel és talán még némi technikai gyakorlással még magasabb szintet el tudnék érni.
Gondolkoztál már azon, hogy lecseréld a tollaslabdát és más sportágba kezdj?
Igen, megfordult már a fejében, mikor nem úgy jöttek a sikerélmények, ahogy azt szerettem volna. De azt hiszem, minden élsportoló karrierje során előjön ez a kérdés legalább egyszer.
Köszönöm szépen válaszaid, és további sok sikert kívánok a céljaid eléréséhez!
Készítette: Póti Regina
Szeretnénk nektek ajánlani egy filmsorozatot, ami elvisz benneteket egy olyan szigetre, ahol két társadalmi réteg egy-egy tagjának a harca folyik egy rég elsüllyedt hajó kincséért. A sorozat címe és a sziget neve: Outer Banks.
A történet napjainkban játszódik a szegények (snecik) és a gazdagok (flúgosok) szigetén. A 16 éves John B rejtélyesen eltűnt apja küldetését viszi tovább barátaival, hogy egy régóta elsüllyedt hajó, a Royal Merchant kincsét felkutassák.
A sorozat elején a snecik és flúgosok közötti ellentétet ismerhetjük meg. A snecik keményen dolgoznak a gazdagoknak, és napról napra élnek. A flúgosok a gazdagságuk előnyeit kihasználva élvezik az életet.
A 4 főszereplő tini között van szegény és gazdag is, de a szövetségükben a bemutatott társadalmi különbség nem jelenik meg, ők a barátságot sokkal fontosabbnak tartják a pénznél. A szigeten élő baráti társaság belekezd egy olyan kincskeresésbe, amiért titokban a fél város és a saját családtagjaik is szó szerint megőrülnek. A fiatalok a kincsvadászat során koruk ellenére sok olyan szituációba belekeverednek, ahol felnőttként kell helyt állniuk. Az epizódok elviszik a nézőt a tinédzserek kalandos, izgalmas világába, ahol olykor a laza nyári fürdőzésekbe, vagy veszélyes helyzetekbe csöppenünk. A négy fiatal talpraesett, és találékony karakterekből áll, akik vezetőjük, John B nélkül is megállják helyüket.
Egy 1600-as években készített alaprajz nyomán indulnak neki a keresésnek. Outer Banks egy létező földrajzi hely, és a sorozatban mindenki által vágyott kincs is valahol az óceán mélyén lapulhat. A 17. században valóban süllyedt el egy hajó, amin vagyont érő arany, ezüst és spanyol dollár volt.
Hogy megtalálják-e az elsüllyedt hajót, és mi lesz a kincs sorsa?
Nézd meg a sorozatot, és kiderül...
Készítette: Ódor Marcell és Homola Simon
November 20-án, a délutáni órákban a Cunder Kézisuli Serdülő (U17) csapata játszott barátságos találkozót az angolai női felnőtt válogatott ellen. A mérkőzéssel kapcsolatban kérdéseimre Konc Barnabás, a Cunder játékosa válaszolt.
Amióta ezt a sportot űződ, volt-e már lehetőséged más nemzet együttese ellen pályára lépni? Mi a véleményed arról, hogy egy ilyen különleges csapat ellen léphettetek pályára?
Még nem volt lehetőségem, ez volt az első alkalom. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem, mivel az angolaiak a női világbajnokságra készülnek. Ezzel a meccsel, úgy érzem, segítséget tudtunk nekik nyújtani a felkészülésben.
Mikor derült ki, hogy egy számotokra ismeretlen együttes ellen játszhattok majd, illetve hogyan élted meg?
A mérkőzés előtt egy-két nappal szereztünk arról tudomást, hogy az angolai válogatott ellen fogunk megmérkőzni. Mindenki abban a tudatban volt, hogy az U17-es korosztályú férfiakkal fogunk játszani, azonban a meccs napján közölték velünk, hogy félreértés történt. De ez nem okozott gondot, ugyanúgy küzdött mindenki.
Mennyi lett az eredmény? Hogyan érezted a saját magad által nyújtott játékot, továbbá a csapat teljesítményét összességében? Esetleg tudtatok volna jobban is játszani?
Pontos eredmény nincsen, mivel az eredményjelző nem működött, azonban maximum 5-6 ponttal sikerült felülkerekedniük. Nagyon jó játékot vittünk ki a pályára, büszkék lehetünk magunkra, azért ahogyan helyt álltunk, illetve a legfontosabb az, hogy mindenki jól érezte magát. Minden teljesítménynél van feljebb, a tőlünk telő maximumot sikerült szerintem nyújtanunk.
Sikerült egy-két szót váltanod az ellenféllel, illetve az edzőikkel?
Nem minden játékosuk beszélt angolul, mind ezek ellenére, akik beszélték a nyelvet, velük egy mosolygás után sikerült pár szót váltani, csevegni.
Hogyan jellemeznéd az angolai válogatottat, például a magyarországi mezőnyben megállnák-e a helyüket? Milyen különbséget észleltél a női és férfi kézilabda között?
Fizikai erőben a csapatunk felülkerekedett rajtuk, de sajnos mentálisan erősebbek voltak. De ugyan nálunk magasabb színvonalat képviseltek, a magyar kézilabdamezőnyben nem állnák meg a helyüket véleményem szerint.
Lesz-e még alkalom, amikor egy másik nemzet együttese ellen fogtok ismét játszani?
Nagyon bízom benne, ha idén nem is, akkor jövőre látok erre esélyt.
Reggel hat óra van. Az órám még ugyan nem csörgött, de kint a különböző szerszámok utcabálhangulatot teremtve zenélnek, úgy, hogy az ember véletlenül se tudjon akkor felkelni, amikor akar. Manapság reggelente nem anyukám kedves szavaira kelek, hanem valamilyen türelmetlen idióta ordibálására, aki nem bír megmaradni a dugóban, és szidja a másikat. Vagy éppen egy betonfúró szép zenéjére. Na de mindegy, a lényeg, hogy nem tudok aludni.
Eltekintve minden zavaró tényezőtől, én azért megpróbálok visszaaludni. Ma éppen nem sikerül, de ha valamilyen oknál fogva álom tudna jönni a szememre, akkor is fel kellene kelnem, hiszen már fél hét van, el kéne kezdeni készülődni a pokolba. Anya már ordít, hogy el fogok késni, de igazából nem értem, mit mond, mert még mindig nem hallok semmit az utat felújítani próbáló aranyos kis gépezetektől, és ráadásul még a szomszéd is elkezdett fúrni.
Nagy nehezen elkészülök. Az ajtón kilépve hirtelen azt hiszem, New York-ba érkeztem, annyi kocsi áll az úton. Persze ez nem New York sajnos, ott nem zavarna a nagy dugó, kompenzálna a szép látvány, de itt nem kompenzál semmi, maximum egy gondatlan kutyagazda ajándéka a fűben, amibe persze belelépek. Nem is értem, miért pont az iskolakezdéskor jött ez a csodás ötlete valakinek, hogy fel kéne újítani az amúgy már menthetetlen utakat, amik egy hónap múlva visszakerülnek a régi állapotukba.
Na de mindegy, futnom kell, mert már látom a buszt, ami most valamilyen csodás oknál fogva nem késik.
Elértem a buszt. Már fél órája állunk a dugóban, ami azt jelenti, hogy én pontosan fél óra késésben vagyok, amikor megszólal a sofőr, hogy kifogyott az üzemanyag, mindjárt jön a pótlóbusz. Nyilván én azt nem várom ki, mert mire ideérne, én már gyalog odaérnék New Yorkba.
Nagy nehezen sikerül beérnem testnevelés órára. Már épp öltöznék át, amikor rájövök, hogy a reggeli stressztől, ami nagy részben azoknak az útjavításoknak köszönhető, otthon hagytam a tesicuccom. És ha ez nem lenne elég, még az iskolatáskámat is...
Kollár Zsófi
Mint azt már lehetett olvasni a hírekben is, úgy tűnik, kiveszik a lovaglást az öttusából. Nem igazán tudja senki, miért kerül erre sor, de ahogy a vezetőség elmondta, már régóta ki szerették volna venni, mert sok probléma volt/van vele.
Az i-re a pontot a 2021-es olimpia tette fel, amikor az egyik német női öttusázó nem tudta rendesen irányítani a lovát, és többször is rácsapott a pálcájával. A ló nem reagált semmire. Az edzője is ráütött a ló hátuljára, ezért az olimpia után állatvédelmi továbbképzésre kötelezte őt az UIPM. Ha az elkövetkezendő években még egyszer megszegi a szabályt, elveszítheti az edzői engedélyét.
Úgy tűnik, a párizsi olimpián még marad a lovaglás, de utána kiveszik. Ebben az évben fog kiderülni, mi lesz helyette. Sok mindent lehet hallani, de még senki nem tud semmit. Ami sokszor említésre kerül, az a kerékpár, de véleményem szerint nem az lesz benne, mert akkor nagyon hasonlítana a triatlonra.
Próbálták menteni a lovaglást azzal, hogy könnyebb pályán, kisebb akadályokon és nehezebb lovasminősítő vizsgával lehessen majd menni csak versenyre, de ezt az ötletet rögtön el is vetették.
Régi öttusázók, világbajnokok tiltakoztak a lovaglás betiltása ellen, de nekik sem sikerült ezt meg akadályozni.
Én sajnálnám, ha kivennék az öttusából a lovaglást, bár ennek megvan a maga pozitív és negatív oldala is. Ha kivennék, akkor kicsit több szabadidőnk lenne, de ha beraknak egy olyan sportágat, amire rendesen fel kell készülni helyette, akkor csak még több időt és energiát vesz el tőlünk. A lovaglás egy nagyon összetett sport. Amikor egy 400-500 kilós állat hátán ülsz, amelyik önálló akarattal és gondolatokkal rendelkezik, és bármelyik pillanatban ledobhat a hátáról. Ez nem hangzik olyan könnyűnek, ugye?
A húgom, mint minden szombaton, most is a szobámba toppant, és ha az lenne a kérdés a lottón, hogy mivel, akkor biztos nyernék. Vaskos nyelvtankönyvét terítette elém a mellérendelő mondatok vészjósló rajzaival. Ez már közös hobbi is lehetne számunkra, ha ilyenkor ő is jól érezné magát.
De ő irtózik a betűktől, nem szereti a könyvek látványát, és egy kötelezőn is több hónapot szenved, mint amennyi időbe telt felhúzni a gízai piramisokat.
Az igazat megvallva engem két suliban osztályoznak magyarból. Elég nehéz egyszerre a nyolcadikos és a tizenegyedikes anyagot is értelmezni, de muszáj megcselekedni, amit megkövetel a testvéri becsület. A testvérek sokszor különbözőek: míg ő logikusan gondolkodik és jobban érdeklik a számok, addig, ha vendégek jönnek, a könyvektől roskadozó polcok árulkodnak a szoba tulajdonosáról, rólam.
Én azért mégis megpróbáltam, elvégre könyvet olvasni nem is olyan szörnyű. Rengeteg világban tehetünk látogatást, és megtehetünk olyan dolgokat más bőrében, amiről álmodni sem merünk. Annyi képzelőerőt ad, hogy soha többé nem tudunk fekete-fehéren álmodni.
Elmentem egyszer a boltba és vettem neki is pár könyvet. Az egyik a kedvenc filmjének a könyvkiadása volt, a másik a mostani az egyik legnépszerűbb könyv a kamaszok körében. Úgy voltam vele, ezekkel biztos nem tudok mellé nyúlni.
Mintha jós lennék, a könyvek valóban a hasznára lettek. Mikor benyitottam a szobájába, az egyik épp az ablakot támasztotta, a másik pedig egy festett lap szélén volt, hogy az ne kunkorodjon össze. Mindenkinek más az érdeklődése, és azt hiszem, ettől szép a világ...
Németh Boglárka
