Két év telt el azóta, hogy Kovács Sarolta bronzérmet szerzett a tokiói olimpián. Azóta megházasodott, anyai örömök elé nézett, kertes házba költöztek, és letette a szakedzői vizsgáját. Én is öttusázom, edzőként van szerencsém őt ismerni. Beszélgettem vele, miként egyezteti össze az anyaságot a sporttal és az edzősködéssel.
A tokiói olimpia óta rengeteg minden történt veled. Miben változott meg az életed?Az olimpia után már mindenféleképpen szerettünk volna családot alapítani, hazajöttünk, és az első próbálkozások után össze is jött, így hamar érkezett Vincent, az első kisfiunk. A jövőben tervezünk még több gyereket, hogy közel legyenek egymáshoz korban, két-három év az nagyon ideális lenne. Eddig az öttusa volt az életem, ebben éltem. A sporton kívül másban nem gondolkodtam. Persze ott volt a tanulás is, de az anyai élet, a szülés, a család teljesen megváltoztatott. Felülírta az értékrendet, a család mindenekelőtt. Jelenleg a fiam az első, aztán a kutyám és a férjem következik, majd én vagyok az utolsó. Családanya a szerepem.
Most már minden nap találkozunk edzésen, jó érzés a csapattársaidnak, hogy munkába álltál. Neked is hiányoztak a többiek?
Nagyon hiányoztak, remélem, hogy én is hiányoztam nekik. Együtt nőttünk fel, ők a második családom, a Volán. Mindig az volt a tervem, hogy ha majd egyszer abbahagyom az öttusát, akkor sem szeretnék a Volán-teleptől elszakadni. Edzőként továbbra is számíthatnak rám.
Az elmúlt két évben többször láthattak a Volánon, de te nem csak sportolni jöttél, hanem edzést tartani az utánpótlásnak. Hogy tetszik az edzői pálya?
Ez a két év azzal telt, hogy ketten voltunk otthon, de öröm volt néha kiszakadni és visszajönni az edzés helyszínére és a többiekhez. Az edzőség egy nagy álmom volt, de tanító néni is szerettem volna lenni, kicsi gyerekekkel akartam foglalkozni. Jelenleg az U17-U19 korosztályokkal dolgozom. Nagyon élvezem, hogy lövőedző vagyok. Tetszik, hogy amit én átéltem és tudok, azt átadhatom, vagyis megpróbálom átadni. Szeretek másoknak segíteni, remélem ez is sikerülni fog.
Az öt szám közül miért pont a lövészetet választottad?
A lövészet és a lovaglás a két kedvencem. Sajnos a lovaglásnak már csak órái vannak az öttusában, ha fogalmazhatok így. A másik dolog, ami még érdekel engem, az a mentális felkészülés és a sportpszichológia, ebből írtam a szakdolgozatomat, ebből megyek tanulmányi versenyre is. Ezek mindegyik számban fontos szerepet játszanak, de leginkább a lövészethez szükségesek. Ha megtanulsz jól lőni, utána már csak alkalmaznod kell, hogy magas pulzussal, stresszes versenyhelyzetben, társaktól függetlenül is jól menjen. Ez egy idő után már csak fejben dől el.
Nem egyszerű egy kisgyerek mellett dolgozni és sportolni. Neked hogy sikerült a munkát a magánélettel összehangolni?
Szerencsére zökkenőmentesen ment, mert mind a családom, mind a párom családja is rengeteget segít. Minden hétvégén leülünk, és megbeszéljük a következő hetet, hogy ki, mikor vigyáz Vinire. Iszonyatosan jó gyerek, nagyon mosolygós, mindenkivel jól elvan. Hálásak lehetünk, hogy egy ilyen szép és kiegyensúlyozott kisfiút kaptunk. Ennyi segítséggel egyszerű megoldanom a munkát, délutánonként mindig itt tudok lenni. Most, hogy vidékre költöztünk, körülbelül tíz métert kell sétálnom a rekortán csíkomig, vagy az erdőbe, így kint is tudok futni. Ennek köszönhetően össze tudom hangolni a családot és az edzést. A tanulást szintén be kellett illeszteni a család mellé, mert négyhetes volt Vini, amikor államvizsgáztam.
Nemrég tértél vissza az öttusához. Hogy haladsz a felkészüléssel?
A tavasz lesz a vízválasztó. Elkezdtem most mozogni, meglátjuk, hogy mennyire tudok Vini mellett dolgozni. Az olimpiai felkészülésem végére már mindenem fájt, és műtöttek is többször, kiderül, most hogyan fogja bírni a szervezetem. Hiányérzet nincs bennem, mindent elértem, amit szerettem volna. Sokat voltam az öttusában, itt nőttem fel, természetesen hiányzik, ezért is jöttem vissza. A család az első, ha mellette megy, megy, de ha nem, akkor sem fogok a kardomba dőlni.
Nagyon sok verseny van már a hátad mögött. Milyen érzéssel tölt el, hogy két év kihagyás után újra rajthoz állj?
Hiányzik az adrenalin, hiányzik, hogy utazzak, de legfőképpen az izgulás, mert minden apró dolgon tudok izgulni. Szeretek versenyezni, azért is döntöttem úgy, hogy beszállok a tanítványaimhoz a pontszerző játékokba. Megmérettetésekkel telt az életem. Volt olyan tavasz, mikor minden hétvégén versenyre utaztam, mert négy korosztályban indítottak. Akkor arra vágytam, hogy többet lehessek otthon, mert lesz egy csomó időm, de most, hogy otthon vagyok, hiányzik a pörgés. A családom szerint még így is egész nap rohanok.
2023-at írunk, a sportolók jó része már Párizsra koncentrál. Te is erre készülsz?
Most újra edzek, meglátjuk, hogy mi lesz. Remélem, elkerülnek a sérülések. Szeretném szépen befejezni a pályafutásom. Az élsportban maximum másfél évem van, szóval jövő ősszel már biztos, hogy vége a hivatásos karrieremnek, illetve sokunknak, mert a párizsi olimpia után vége a lovaglásnak is. Ezután a sportot nem fogom tudni folytatni. Sajnos már a sportolói pályafutásom végéről kell beszélni, ami nagyon furcsa.
Párod focista, neked ott van az öttusa, sportos család vagytok. Esetleg az úszásba már belekóstolt Vini?
Még nem, egyelőre nem vittem le az uszodába. Nagyon szereti a fürdést otthon, wellnessen már többször voltunk, ott is élvezte a vizet. Mindig tervezem, hogy majd járunk babaúszásra. Testvérem is rágja a fülemet, hogy menjek velük, de pont olyan időpontban van, hogy én közben az edzésen vagyok, szóval így nehéz megoldani. Biztosan megtanul majd úszni, de én úgy tudom, hogy azt hároméves korban elég elkezdeni. A víz szeretetéhez én is hozzá tudom szoktatni. Nem fogom erőltetni, hogy öttusázzon, azt csinál majd, amit szeretne, de ahogy látom, most inkább a labdát választja.
Kutyusod, Barack is sokszor elkísér az edzésekre. Vinivel is találkozhatunk majd?
Igen, mindenképpen. Együtt fogom őket hozni, mivel nagy összhangban vagyunk mi így hárman. Vini Barackot követi, Barack pedig engem, így mindig együtt mozgunk. Ha jó idő lesz, többet jönnek majd velem. Természetesen a munkát nem akarom megzavarni, de edzések előtt és után lehet egy kicsit babázni és kutyusozni.
Kőszegi Kamilla
Székesfehérváriként nem gyakran látogatok el a budapesti Városligetbe, azonban az idén januárban egy szép napot töltöttem el itt.
A parkban sétálva egy szokatlan külsejű épületet pillantottam meg: a Liget fái között egy szinte lebegő, aranysárga tető bukkant elő. Ahogy közelebb mentem, a több mint 10 m magas üvegfalakkal határolt, merőleges síkokat szinte nem tartalmazó, arany levelekkel díszített tetejű épület teljesen magával ragadott. A Magyar Zene Háza előtt álltam.
Az épületbe belépve éreztem a természetes és az épített környezet harmóniáját. A tetőszerkezetet a meglévő fákhoz igazították, hiszen egy fát sem kellett kivágni a létesítéskor, ami a természet tiszteletére utal. Bár az előtérben csend volt, az arany levelekkel borított mennyezet hullámai a zene dallamára emlékeztettek.
Az egyik állandó kiállításra váltottam jegyet, zenei utazásra indultam: a
„Hangdimenziók – zenei utazások térben és időben” című interaktív bemutatóra. Nem csalódtam. Az őskori ritmusoktól, a gregorián dallamokon át a 21. század zenéjéig kaphatunk történeti áttekintést. A zenei tárlat valóban interaktív: a kiállított tárgyak nagy része megfogható, kipróbálható, működtethető. A modern technika segítségével kódexeket lapozhatunk, díszített üvegablakok előtt ülve szerzetesek szájából hallhatjuk a gregorián énekeket. Az énekórán tanultak sokkal érdekesebben, játékosan köszönnek vissza: együtt utazhatjuk körbe Európát Mozarttal, még az utazó bőröndjébe is betekinthetünk, felfedezhetjük az Operaház kulisszatitkait a pincétől a padlásig. Igazi keverőpulttal akár DJ-k is lehetünk, filmzenéket mixelhetünk, végül igazi felhők alatt állva, kezünket magunk elé tartva, zenéket is „lehívhatunk”.
Látogassatok el Ti is mielőbb a Magyar Zene Házába, tapasztaljátok meg a zene életútját! Felejthetetlen élményben lesz részetek!
Kovács Lili Adrienn
Illó Zsombor és Bognár Dominik Flórián Süveges István Zalánnal a Polgárdi VSE labdarúgójával készített interjút. Zalán idei teljesítménye kimagasló, ezért felkértük egy rövid interjúra.
Szia Zalán! Kérlek, mesélnél az idei szezonról? Milyennek találod a csapatot, illetve milyen eredményekre számítasz a szezon végén?
Sziasztok! Úgy gondolom, a csapat viszonylag jó teljesítményt nyújtott az őszi szezonban. Az U-16-os gárdával egy erős ligába kerültünk, ahol jelenleg a tabella középmezőnyében foglalunk helyet. Az U-19-es csapattal idén feljutottunk a megyei 1. osztályba, így nehéz kihívások elé kerültünk, de véleményem szerint újoncként szépen teljesítettünk. Szeretnénk a szezon végén minél jobb helyen zárni.
A szezonban már 5 gólnál jársz védőként, hogyan sikerült ennyi találatot szerezned?
Én végzem a csapat szabadrúgásait. Nem nehéz összehozni ennyi találatot pontrúgásokból.
Polgárdiban egy erős igazolásnak tartanak. Mi motivált, amikor két éve ide érkeztél? Honnan igazoltál ide?
A bajnoki cím! Az egyesület nagy neveket igazolt ekkor, érezhető volt, hogy a csapat éhes az aranyéremre. Nevelőegyesületemtől a Szabadbattyán KSE-től érkeztem ide.
Tudomásunk szerint már kétszer is a dobogó legfelső fokán álltál. Milyen érzés?
Egyszerűen leírhatatlan az, hogy amit megálmodtam kisgyermekként, az valóra vált. A rengeteg edzés és munka meghozta a gyümölcsét. Szeretnék még sok címet gyűjteni, nem érem be kettővel.
Ahogy említetted, a Szabadbattyántól érkeztél. Tudnál mesélni az ott eltöltött évekről? Mi hiányzik a legjobban?
Nehéz ezt pár mondatban összefoglalni, ott nevelkedtem, ott szerettem meg a labdarúgást. Emlékszem a jó hangulatban eltöltött edzésekre és meccsekre, ahol mindent megtettünk, hogy jó teljesítményt nyújtsunk. A válogatotthoz tudnám hasonlítani. Ki kell érdemelni, hogy a szabadbattyáni mezt felhúzhasd. A faluért játszunk olyankor, és ez személyes ügy. Talán legjobban az Illóval és Márkival együtt játszott meccsek hiányoznak. A csúcson voltunk, 14 mérkőzésen 57 találatig jutottunk.
Mi a célod a labdarúgással?
Kifejezett célom nincs vele, szeretetből csinálom. Ellenben szeretnék egy hosszú, címekben gazdag és sikeres karriert befutni.
Sárga lapokban sem gyengélkedsz, illetve értesüléseink szerint keményen játszol. Kifejtenéd erről a véleményed?
Sokan mondták már, hogy agresszívan játszom. Teljes mértékben igazuk van, szeretem a kemény belépőket és a fizikális párharcokat. Ez futball, nem pedig balett. Igenis bele kell menni a kemény belépőkbe, akár sárga lapos figyelmeztetés árán is. Feladatom, hogy megállítsam az ellenfél csatárát a gólszerzéstől.
Sokféle mezszámot láthattunk már rajtad, miért ezekre esett a választásod?
Elsősorban a hármas mezszámot viselem, mivel ez a kedvenc számom, viszont Polgárdiba érkezésem során az ötösre esett a választás, mivel úgy tartom, hogy a hármas mezt csakis Szabadbattyán színeiben viselem. Azonban még a tízes számot is szoktam viselni. Ezt kedvenc játékosom, Lionel Messi iránti tiszteletből.
Mikor volt utoljára komolyabb sérülésed?
A komolyabb sérülések, hála az égnek, elkerülnek, viszont még a battyáni időkben egy hosszabb kihagyásom volt. Sajnos a túlterhelés miatt jobbcombfeszítő húzódást szenvedtem, amit négy hetes kihagyás követett.
Végül engedd meg, hogy megkérdezzük, hol tervezed a stoplist végleg felakasztani, hol fogsz visszavonulni? Előreláthatóan mikor tervezed?
Mindenképpen a Szabadbattyán csapatánál fogom befejezni a karrierem. Szeretnék az öregfiúk csapatánál játszani, majd nyugdíjas éveim elején innen méltón visszavonulni.
Köszönjük szépen az interjút, sok sikert szeretnénk kívánni a továbbiakban ,,Süvinek’’!
Készítették: Illó Zsombor és Bognár Dominik Flórián
Nyomozás a köbön, Sherlock Holmes ismét elvitte a pálmát.
Le merném fogadni, hogy a Sherlock Holmes detektívfilmek rajongói pezsgő vérrel, izzadó tenyérrel és torkukban dobogó szívvel ültek otthon és várták a Millie Bobby Brown főszereplésével alkotott film második részét. Ugyanis az agglegény sztárnyomozó, Sherlock már az első rész alkalmával is sokunk szívébe belopta magát. Félreértés ne essék, a fiatal Brown is remekül alakított, szinte rá tervezték Enola szerepét, ám a detektívparádé második részében inkább kicsit a főhősnő bátyja felé billent az imádat mérlege...
A második felvonásban a gyárban dolgozó munkáslányok közbenjárásával tökéletesen mutatják be az alkotók a vásznon az első nagy nőjogi tüntetést, ami 1888-ban történt. Ezenkívül a híres fehér foszfor botrány is felbukkan a történetben, nem máshol, mint a gyárban dolgozók asztalainál. A fő szálat pedig ugyan a zöldfülű Enola birtokolja, mégis több melléktörténet is akad, amik kérdéseket vethetnek fel bennünk.
Ilyen például a Sherlock által igen nehezen leleplezett nő, Mira Troy és a kis akciója a pénzmosással, ami egy nagy sztorivá fonódik össze a film végén az eltűnt lány, Sarah esetével. Troy sok más társával együtt egy igen elnyomó társadalomban él Londonban, ahol a nőknek esélyük sincs egy szabad életre semmilyen értelemben. Így vetemedik végül az imént említett tette végrehajtására, hogy végre megkaphassa azt, ami neki jár, és amit a férfiak túlnyomóan birtokolnak. Mégpedig a pénzt.
Na de mégis csak Enola a főhősünk, így most visszakanyarodok az ő történetéhez. Ebben a részben is szájtátva és talán kissé még irigykedve is figyelhetjük a vásznon pörgő jeleneteket, ahol a Holmes testvérpár elméjének képessége ismét nagyot nyom a latba a fejfájást okozó feladványok elemzésével, majd megoldásával. Bár a film alkotói ezen a téren sem hagyják sokáig levegőhöz jutni a nézőket, de gondolkodni sem nagyon hagynak minket a dolgokon, a nyomok egymás után futnak be, várakozási idő zéró, és ez így megy mindaddig, míg végül el nem jutunk a végső megoldásig. Tehát ezen a részen bizonyára kicsit elkapta a rendezőket a hév és villámmekvínt megszégyenítő gyorsasággal zavarják le az egész nyomozást, mi pedig még csak annyit sem mondhatunk, hogy Habakuk.
Ám hogy ellensúlyozzuk a rossz élményeket, az is említésre méltó, hogy a készítők figyelembe vették az első rész utáni Sherlock és/vagy Henry Cavill iránti egyre nagyobb érdeklődést, így a második szeletben már többet csemegézhetünk azokból a jelenetekből, melyekben ő is benne van. Hatalmas plusz pont az is, hogy a képernyőn Eudoria Holmes szerepében feltűnik Helena Bonham Carter is, bár ő már jóval ezelőtt, az első szériában is színesítette a filmet. Ebben a részben pedig még egy nagyszerű színésszel, David Thewlisszel gazdagodik a cirkusz, ő ugyanis Grail felügyelőként jelenik meg a karakterek között. Így hát a Harry Potter filmek fanatikusai összetehetik a két kezüket, hogy J. K. Rowling két páratlan karaktere is előbukkant a színfalak mögül, csak most kicsit eltérő álcában.
Összefoglalva ez egy csavaros, (lehet, hogy kicsit túlságosan is) szórakoztató film, frappánsan megvalósított nyomozási procedúrákkal, jellegzetes, ám nem túlságosan bonyolult karakterekkel. Egy borongós, esős, bekuckózós napra akár tökéletes programlehetőséget nyújthat. Valljuk be, nem életünk filmje, de hát nyilvánvalóan egy csapolt sörön sem kérjük számon egy házi pálinka minőségét, nem igaz?
Készítette: Bán Hanna Júlia
- interjú Korda Borbála speciális effektes sminkessel -
Rajongója vagy a véres horrornak, és felmerül benned a kérdés, hogy kik és hogyan teszik élethűvé ezeket a filmeket? Esetleg a jövőben te is szeretnél hasonlóval foglalkozni? Ez az interjú neked szól. Betekintést nyerhetsz egy fiatal művész életébe, akinek a munkáitól garantáltan kiráz a hideg.
Hogy zajlik nálatok az oktatás? Hogy állsz a vizsgáiddal?
A tanítás úgy zajlik, hogy egy szemeszterben kétféle tanóránk van, és mindkettőből egy projektmunkát kell készíteni, amit aztán videóban kell bemutatni. Ez a 70%-át teszi ki a jegynek. 30% az írásbeli esszé, ahol leírjuk, hogy mit miért csináltunk, vagyis a gyakorlat mögött lévő elméleti tudást. Ez az utolsó évem az egyetemen, ami kicsit eltér a többitől, mert már nem tanulunk, hanem csak gyakorlati óráink vannak, egyénileg és csoportosan is végezzük a feladatokat. A vizsgán mi választhatunk témát, de ki kell fejtenünk, mit csináltunk és miért. A vizsgáim eredményét csak februárban tudom meg, így egyelőre nem tudom, hogy sikerültek.
Pontosan minek is tanulsz? Mi az intézmény neve? Miért az adott iskolát választottad? Lettek volna más lehetőségeid?
Angliában a University of Boltonban effektsminkesnek tanulok. Televíziós és mozifilmekben alakítjuk át a színészek külsőjét. Amerikában van hasonló képzés, de nem akartam annyira távol kerülni a családomtól. Londonban van két egyetem, illetve Birminghamben és Burnemouthban is. Mindenhova bejutottam volna, viszont számomra ez az iskola tűnt a legszimpatikusabbnak.
Értek kudarcok a tanulmányaid során? Volt olyan, hogy elbizonytalanodtál a pályaválasztásod helyességében?
Sok pozitív szakmai visszajelzést kaptam, és elsőként kértek fel „élesben” filmes munkára. Ennek ellenére az iskolai érdemjegyeim nem mindig tükrözték a szakmai sikereimet, bár több munkámat az iskola is kiállította. Ez sokszor elkedvetlenített, de nem adtam fel. A pályaválasztásomat mindezek ellenére is életem egyik legjobb döntésének tartom.
Hogyan sikerült bejutnod ebbe az intézménybe, milyen feltételei voltak?
Ez egy vicces történet. Egy motivációs levél volt az első kör, amiben le kellett írnom, miért akarok ide járni, és miért én lennék a legjobb választás. Majd jött egy elbeszélgetés, ahol én főképp anatómiai rajzokat mutattam be, mivel sminkjeim akkor még nem nagyon voltak, de az anatómia és a kézügyesség elengedhetetlen ehhez a szakhoz. Valamint egyetemi szintű emelt angol nyelvvizsga kellett. Kaptam egy e-mailt, hogy nem vettek fel, majd hívott az interjúztató tanár, hogy örülök-e a hírnek. Nagyon meglepődtem, majd kiderült, hogy összekevertek valakivel, engem pedig felvettek.
Mikor és hogyan jöttél rá, hogy a speciális effektsminkeléssel szeretnél foglalkozni?
Mindig is tudtam, hogy művészettel szeretnék foglalkozni, de azt nem, hogy melyik ágával. Körülbelül 12 évesen készítettem az első effektsminket magamon, ami olyan volt, mintha felvágtam volna az ereimet, mert a legjobb barátom megbántott. Kíváncsiságból elküldtem pár embernek. Igazinak vélték és nagyon megrémültek. Szóval elkezdtem műsérüléseket csinálni otthon, például vízfestékkel és krétával. Tetszett az emberek reakciója, aztán a szüleimtől kaptam egy nagyon alap, kezdő szettet. Youtube-ot néztem, sokat gyakoroltam magamon, ilyenkor még mindig csak speciális effektsminket. Nagyjából 14 éves lehettem, amikor a divatsmink iránt is érdeklődni kezdtem. Gimiben ugyan kevesebb volt a szabadidőm, de ha kikapcsolódásra vágytam, nagyrészt a sminkeléssel foglalkoztam. Lassan elérkezett a pályaválasztás ideje, és döntenem kellett, hogy milyen irányba induljak. Hát valahogy így történt.
Milyen érdekességekkel vagy hírességekkel találkoztál a munkáid során?
Mielőtt elkezdtem volna sminkesként dolgozni, statisztaként tevékenykedtem, hogy kiépítsem a kapcsolati hálót. Nagyon sokféle emberrel találkoztam, híresebbekkel és kevésbé ismertekkel. Találkoztam többek között Rajkai Zoltánnal, Nagy Ervinnel, Anger Zsolttal, Trokán Nórával, Erin Shanagherrel és Simon Fisher-Beckerrel, aki a Harry Potterben a kövér szellem – vele hamarosan egy filmben is fogok együtt dolgozni –, valamint Amanda Mossal is. Előző évben dolgoztam egy talkshowban, aminek a címe Creatives on the Coach. Ennek a következő évadát februárban forgatjuk. Ez egy olyan beszélgetős műsor, ahol vagy feltörekvő kreatív emberek mutatják meg magukat, és hogy mit csinálnak, vagy híresebb emberek beszélnek a munkájukról. Ők főképp angol hírességek. Ezt a showt Ausztráliában és Angliában is játszák a tévében.
Mik voltak a kedvenc munkáid?
Én azokat a munkákat szeretem, ahol a speciális effekteket kell alkalmaznunk inkább, és azon belül is a sebeket és a gyomorforgató dolgokat, mivel horrorban szeretnék majd dolgozni. Emiatt a kedvencem egy rövidebb horrorfilm lett. A hangulat nagyon jó volt, a smink pedig óriási kihívást jelentett számomra, mivel ilyet ezelőtt még sosem csináltam. A feladatom egy mű, női torzó készítése volt. A film még ki sem jött, és nem is szerepelt benne semmilyen híresség, viszont számomra hatalmas élmény volt a forgatása, amelyre Londonban került sor.
Mi volt számodra a legnagyobb furcsaság Angliában?
Talán az, hogy az emberek mennyivel elfogadóbbak és milyen sokfélék. Megértik azt, hogy nem kell mindenben jónak lenned ahhoz, hogy legyél valaki. A tanárok rendkívül segítőkészek, és ahelyett, hogy lerombolnák, építik az önbizalmat. A munkahelyeken a testi épség mellett ügyelnek a lelki egészségre is. Nem a jegyeidből vagy a korodból ítélnek meg, hanem abból, hogy mit tudsz.
Ugye, most fogsz diplomázni, mik a terveid a jövőre nézve? Van már konkrét hely, ahova menni szeretnél?
Még nem döntöttem el, hogy pontosan hova szeretnék menni, szívem szerint Angliában maradnék. Persze, ha kapnék máshol egy jó lehetőséget, bárhova elmennék, az viszont biztos, hogy filmekben szeretnék dolgozni, mint speciális effektsminkes. Jelentkezni fogok majd nemsokára a Netflixhez, a Disney-hez és egyéb angol tv műsorokhoz. Emellett írok e-mailt néhány sminkesnek, hátha keresnek asszisztenst.
Ha visszamehetnél az időben, csinálnál-e valamit másképpen?
Nem, mert félek, akkor nem itt lennék most. Talán egy kis apróságot azért mégis, ami elég furcsán hangozhat. Hamarabb elkezdtem volna a Youtube-ozni, és ezáltal szépen az évek alatt egy sminkes csatornát kiépíteni. Most már túl nagy a verseny, és nehéz újat mutatni, és időm sincs arra, hogy ezzel foglalkozzak.
Mivel bátorítanád azokat a fiatalokat, akik elérhetetlennek érzik álmaik megvalósulását?
Legyenek mérföldkövek. Nem az álmot kell kitűzni célnak és oda elérni, hanem kis dolgokat, és azokra koncentrálni, és így haladni. Ha tényleg akarod, és tényleg megteszel mindent annak érdekében, amit szeretnél, akkor szerintem nincs lehetetlen. Egyszer valaki mondta, hogy rizikós, de ne legyen B terved. Ha van már B terved, az azt jelenti, nem adsz mindent bele az A tervbe.
Készítette: Hegedűs Boróka Anna
Apukánk meg nézi a döglött egeret, és közben azon gondolkozik, miért nem követ vett nekünk háziállatnak.