Ha most nem írom le, hogy a babiloniak tettek előszőr újévi fogadalmakat, akkor tudtad volna? Ugye, hogy nem?! Nagyjából 4000 évvel ezelőtt egy 12 napig tartó ünnepségsorozatot szerveztek Akitu istenségnek március közepén, mivel ők onnantól számították az újévet. Az emberek újévi fogadalmaikban megígérték az isteneiknek, hogy kiegyenlítik a tartozásaikat, és visszaadják a kölcsönkért dolgokat a tulajdonosaiknak, hogy ne sértődjenek meg rájuk az istenek.

Mi Julius Caesarnak köszönhetjük, hogy január elseje vált az újév első napjává időszámításunk előtt 153-ban. Így, ha azt halljuk, hogy újévi fogadalom, rögtön január elseje ugrik be mindenkinek.

Ha megkérdeznénk valakit, mondjon egy fogadalmat, biztos, hogy a legtöbben azt válaszolnák: le szeretnének fogyni vagy kevesebbet költeni, ráfeküdni a sportolásra, és év végére kockahasat gyúrni, meg ehhez hasonlók. Kérdem én: amikor karácsonyra, húsvétra meg a szülinapodra egy karton csokoládét és cukrot kapsz ajándékba, akkor is ilyen magabiztosan jelented ki, hogy kockahasad lesz? Maximum a csokoládé kockáitól! (Nekem például még sose sikerült betartani ezt az újévi fogalmaimat, de végül is próba szerencse, van még rá pár évem...)

És persze ott van az olyan fogadalmak, mint hogy kedvesebbek leszünk egymással, kevesebbet stresszelünk, egészséges életet élünk... Mondd ezt egy iskolás gyereknek, hogy stresszeljen kevesebbet! Jó vicc, tényleg, amikor egy nap kettő témazárót ír, meg mondjuk három röpdolgozatot, mert a tanár úgy gondolta, hogy az még belefér.

Akik újévi fogadalmakat tesznek, azok az emberek szerintem szeretik a kihívásokat, szeretnek célokat kitűzni, akadályokat leküzdeni. Az ilyen emberek elhatároznak valamit, amiről úgy gondolják, hogy meg tudják valósítani, és egész éveben azon vannak, hogy ezt teljesítsék. Ha jól csinálod, ez ösztönözni is tud, lendületet adhat a mindennapjaidhoz, de könnyen teher lehet a válladon, és az őrületbe is kergethet a fogadalmad!

Vannak persze, akik egyáltalán nem hisznek az egészben. Ennek több oka is lehet: fölöslegesnek tartják, egy plusz tehernek. Feladatnak fogják fel, amire nincs szükségük az évben, és tudják is magukról, hogy úgysem tudnák betartani. Ezért, hogy elkerüljék a kudarcot, nem is tesznek ígéreteket maguknak.

A fiatalokra talán annyira nem jellemző, hogy fogadalmakat tesznek. Nekünk nehezebb betartani azokat, mert szabadabb életet élünk, és gyerekként több mindent megengedhetünk magunknak, nem nagyon rajongunk a szabályokért és a kötöttségekért. Nehezebben is fogadunk meg olyanokat, mint hogy „Kevesebbet videojátékozunk!”. Mert aztán a végén anyukánk számon kér, és a szavunkon fog...

Ha mégis arra adnád a fejed, hogy nagy fogadalmakat teszel, a következőket szerintem érdemes megfogadni – és ennek még a tanáraink is örülnének:

– Előkeresem az atlaszomat
– Nem csak a dolgozat előtti szünetben nyitom ki a könyvemet
– Megpróbálok kevésbé látványosan szenvedni az óra utolsó 5 percében
– A hiányzás után nem csak arról kérdezem meg az osztálytársaimat, hogy milyen sztoriról maradtam le, hanem arról is, hogy mi volt a lecke.

Ha ezekkel a fogadalmakkal vágunk neki az Új évnek, talán még eredményesek is lehetünk!

Készítette: Palkovits Panka 9.ny