
Nem csak különbségek, hanem hasonlóságok is voltak persze az előző évtizedek világbajnokságaihoz képest. Ezen a VB-n is Európa adta a torna gerincét, mivel a foci kultúrájának még mindig Európa a fellegvára. (Természetesen a többi kontinensen is egyre nagyobb a versengés a VB-n való részvételért, hiszen még mindig a futball a világ legnépszerűbb sportja.) A torna lebonyolítása ugyanabban a rendszerben történt, mint az előző eseményeken. Először a csoportkörök, ahol mindenki játszik mindenkivel, majd az egyenes kieséses szakasz került megrendezésre.
A csoportok sorsolásánál voltak kiemelt csapatok, az erősorrend szerint (pl.: Anglia, Franciaország, Brazília). A kiemelés a hivatalos FIFA ranglista alapján történt. Az egyenes kiseséses szakaszra való sorsolásnál pedig a csoportgyőzteseket a csoportmásodikokkal sorsolták össze, majd a továbbiakban a győztesek a győztesekkel játszottak tovább a döntőbe kerülésért. (Ezek a sorsolások már a torna kezdetére elkészültek természetesen).

A legjobb négy közé Franciaország, Horvátország, Argentína és nagy meglepetésre Marokkó került. Az elődöntőkben érvényesült a papírforma, a torna két legjobb formában lévő csapata, a franciák és az argentinok kerültek a döntőbe.
A döntő egy remek mérkőzést hozott, amely fordulatos, izgalmakkal teli játékot mutatott, és amit végül tizenegyesekkel az argentin válogatott nyert meg. Érdekesség még, hogy ezt a világbajnoki döntőt az újságírók minden idők legizgalmasabb VB döntőjének szavazták meg.
Készítette: Csek Máté Barnabás és Táncos Máté Balázs