Szerencsére viszonylag sok embernek van lehetősége eljutni Olaszországba, de kevesen döntenek úgy, hogy ezt az utazást télen teszik meg. Most be szeretném mutatni, milyen élmény volt egy ilyen téli "túra", és miben másabb egy nyárinál.
Volt szerencsém december 6-8-ig, egy három napos kiruccanás során megcsodálni Mestrét és Velencét. Az oda és vissza út hat-hat órába telt, ami egyeseknek zavaró lehet, de könnyű elütni az időt a megfelelő társasággal, vagy akár alvással. Az út kellemes és csöndes volt, sok képet készítettünk a Szlovéniában található Krajnska Gora hegységről és az útba eső fenyőerdőkről.
Mestrében foglaltunk szállást egy takaros szállodában, ahol a két ott töltött nap folyamán svédasztalos reggeli várt az étkezőben. A három nap alatt apróbb ajándékokat vásároltunk a közeli plázában, esténként várost néztünk, kellemes éttermekbe ültünk be a főtér környékén, és 7-én át is mentünk Velencébe.
Egy kis autózás után, a Földközi-tenger feletti hídon, vaporettóval (vizibusszal) elhajóztunk a Róma térről a velencei Szent Márk térre, majd elsétáltunk a Dózsa Palotához, ahova a sok árus feltűnően hasonló portékáinak megcsodálása után, be is mentünk. A Tiziano Vecellio és Peter Paul Rubens által készített festmények mind gyönyörűek és hihetetlenül élethűek voltak. Megcsodálhattunk csendéleteket, bibliai személyeket vagy nemes embereket ábrázoló képeket, emellett fából vagy kőből faragott szobrokat, és a kastély másik területein harci fegyvereket és páncélokat is, melyekről mind érdekes információkat lehetett megtudni (többek között angolul). Átmentünk a Sóhajok hídján, végigmentünk a börtönön, és számos termet megcsodáltunk, melyeknek falai gigantikus festményekkel voltak díszítve. Ezután megebédeltünk és vásároltunk, majd velencei utunkat egy kis városnézéssel zártuk. Velence keskeny, kacskaringós utcái egy útvesztőhöz hasonlítottak, de így ősszel is volt egy kellemes hangulatuk, amint a gyengén megvilágított "folyosókat" járva, díszes falú épületek között sétálgattunk. Mindenhol kávézók, kis éttermek és színes kirakatú ajándékboltok voltak, na meg pékségek, melyekből csábító illatok áradtak.
A hidegnek köszönhetően kevesebb turista volt Olaszországban, mint nyáron. Pár fokkal ugyan melegebb volt, mint itthon, de így is kellett a nagykabát. Szerintem ugyanannyi előkészületbe kerül ilyenkor menni, mint az év melegebb időszakaiban, hisz fontos, hogy utánanézzünk, mikor emelkedik meg a vízszint (ugyanis derékig érő víz is lehet az utcákon), emellett a Dózsa Palotában (és talán más helyeken is) változik, hogy milyen kiállítás aktuális.
Összességében annak ajánlanám a téli látogatást aki főleg a múzeumokért és/vagy az ételért látogatna.
Andó Anna a 9.c-ből.
Minden évben a végzős diákoknak nagy fejtörést okoz, hogy melyik felsőoktatási intézményben tanuljanak tovább. Sokan az utolsó napokban határozzák el magukat egy-egyiskola mellett. Ezzel az interjúval szeretnénk egy kicsit segíteni azoknak a döntésben, akik elgondolkodtak már a Semmelweis Egyetemen. Megkértem Dütsch Zsombort, aki szintén oda jár, hogy meséljen egy kicsit az egyetemről és a továbbtanulásról.
Hogyan is zajlik a jelentkezés egy egyetemre?
Először is kinézed az egyetemet, javaslom, hogy járj nyíltnapokra, ott ilyen előadásokat tartanak, elmondják, hogy milyen az egyetemi élet, elmondják, hogy milyen szakok vannak, mivel foglalkoznak a szakok, és ugye láthatjátok magát az egyetemet is. Ezután jön az unalmasabb rész, mert meg kell nézned, hogy milyen követelmények vannak az adott szakra, és ha tudod teljesíteni, akkor jelentkezhetsz.
Te hogyan élted meg az érettségit? Megérte a sok stressz?
Hát én nem tanultam magam halálra, az egyáltalán nem igaz, hogy "Erre készülünk 12 évig". Sokan mondták ezt nekem még gimiben, de igazából annak a 4-5 évnek, amit gimiben töltesz, a fele érési időszak, hogy tényleg készen álljon fejben az ember arra, hogy elmenjen egyetemre. Úgy magára az érettségire felkészülni 4 év nem kell. 1 év is durván elég. Körülbelül másfél-két hónapot készültem az érettségire, de úgy mindenről megvolt az alapfogalmam, ami ugye kellett hozzá. Én mondjuk halaszottam egy évet, mert először nem csináltam kémia érettségit, és a biosz se olyan lett, amilyet szerettem volna, ezért ezeket újracsináltam már emelten.
Így hány pontod lett?
Én duplázva mentem, úgy lett 456.
Te melyik karon vagy, és körülbelül hány ponttól vesznek fel embereket?
Fogorvosin vagyok. A pont a szaktól függ, rengeteg van. Nem csak orvosi és fogorvosi, van gyógyszerész, gyógytornász..., gyakorlatilag ami így az egészségügybe sorolható. Ha nagyon átlagolnom kéne, 440-től már vesznek fel embereket a legtöbb szakra.
Mennyire húzós a Semmelweis? Lehet ilyen rémhíreket hallani róla.
Amikor elkezded, tényleg nehéz elképzelni, hogy mennyire húzós, aztán amikor belelendülsz, rájössz, hogy amúgy teljesíthető. Viszont ez nem olyan, mint a gimi, hogy meg lehet csinálni IQ-ból. Az orvosira kemény hátsó kell, le kell ülni tanulni.
Milyen számonkérések vannak?
Ezt sokan nem tudják, de az egyetemen úgy működik, hogy van egy szorgalmi időszak, az úgy 3 hónapos, ekkor bejárunk órákra, van egy órarendünk, meg ekkor vannak a ZH-k. Utána jön a vizsgaidőszak, amin 2 hónapod van, hogy X vizsgát megcsinálj, ezeket te döntheted el, hogy mikor csinálod, van, aki az utolsó napokra rakja az összeset, van, aki szépen elosztja, és van, aki az első 2 héten ledarálja az egészet, aztán másfél hónap pihi. Na, a Semmelweisen csak az működik, hogy szépen elosztod, mert nem nagyon lehet egy hét alatt ledarálni mind a 6 (náluk első évben ennyi van) vizsgát. A ZH olyan, mint nálatok a TZ, egy bizonyos időszak alatt vett anyagot kérnek számon kifejtősen, tesztelgetősen, gépen, papíron... Tárgytól függ. Annyi a különbség, hogy egy ZH-n nagyjából 3 TZ-nyi anyagot szoktak kérdezni.
Mennyi idődet veszi el a tanulás?
Van szabadidőm mellette bőven. Lehet dolgozni, sportolni, barátokra is azért van, meg úgy heti egy buli óvatosan belefér. Akkor se az, hogy elmegyünk aztán így "Hóó de szétcsapjuk!" hajnali 4ig.
Szóba került a duplázás. Az mit is jelent?
Ha továbbtanulsz, kétféleképpen számolhatják a pontjaidat: tanulmányi pontok plusz az érettségi átlag, vagy a két kért érettségid százalékának összege duplázva. A másodikat nevezzük duplázásnak. A duplázás az, amikor nem veszik figyelembe sem a középiskolai eredményedet, sem pedig az érettségi átlagodat, csak és kizárólag a szak által kért 2 érettségi tárgyakat nézik. Ezeknek a százalékos eredményét összeadják és kettővel megszorozzák (duplázzák). Így maximum 400 pontod lehet, ehhez jön még hozzá a maximum 100 pluszpont.
Köszönöm az interjút.
Kulcsár Barnabás
Free Spiritről:
A Free Spirit egy Székesfehérváron működő hip-hop tánciskola. Gyermektől felnőtt korig, kezdőtől haladó szintig, profi oktatók segítségvel.
Minden félévben tartunk egy gálát ami most az MKOSZ csarnokban lett megrendezve, december 22-én vasárnap.
Van több edző is, de a tánciskola alapítója Tóth Barbara. Ő szerverzi meg az ilyen eseményeket mióta megalapította a tánciskolát. Barbinak 3 csoportja van, egy kezdő, középhaladó és haladó. Ezen belül van egy versenycsoport és egy fellépő csoport, természetesen mindegyik csoport fellépett a gálán.
Barbarán kívül van még négy edző, ők párokban dolgoznak. Egy párt alkot Pauker Barbara és Malét Eszter. Ők vezetik a legkisebb korcsoportot, azaz a miniket.
A másik pár Malét Eszter és Gyöpös Laura , nekik van egy kezdő és egy középhaladó csoportjuk.
Gála:
Ezen a gálán 200 gyerek lépett fel és kb 700 ember jött el mint néző, úgyhogy eléggé nagy kaliberűnek számit.
Az előadás 2 órás volt 25 színpadi előadással.
Plusz résztvevők: Tóth Barbara apukája konferálta fel és mutatta be a csoportokat. Volt egy vendég szereplő is, Zsigmond Lala. Vele még nyáron volt egy közös együttműködése a Passon Gang formációnak. Lala kérte fel a Free Spiritet hogy az egyik videóklippjében táncoljanak a lányok és annyira tetszett neki a közös munka, hogy örömmel fellépett a gálán is. Ő két számot énekelt el, természetesen háttertáncal.
Minden csoport többször léphetett fel, de a legtöbbet a haladósok táncoltak. Volt aki 10-szer is táncolt a színpadon, de aki meg kezdő csak 2-szer vagy 3-szor lépett fel. A csoportok folyamatosan váltották egymást a színpadon, hogy ne legyen túl fárasztó és ,hogy izgalmasabb legyen. Volt több kiegészítő elem is, pl: lámpák, gyerekkori fénykép, szalag, karácsonyi ajándékdoboz. meg persze sok fényjáték, amihez volt egy külön szakember.
Előkészületek:
Minden gálára hónapokat szoktak készülni a táncosok,most is már októberben vagy novemberben elkezdték tanulni azokat a koreográfiákat amiket előadtak a gálán.
Még a gála előtt 3 nappal pénteken volt az egyik csoport főpróbája, a másik csoportté 4 nappal előtte csütötökön. Ez bent volt a stúdióban , ahol minden táncot megnéztek 2-szer, és az utolsó apró simításokat végezték. Vasárnap a gála előtt volt egy helyszíni főpróba is, hogy megtudják nézni a táncosok a színpadra fel és lemenetelt, amivel akadtak gondok. Mire odaért mindenki a színpad nem volt készen ezért volt egy eléggé nagy csúszás. A haladósok egyik számát le se lehetett próbálni. Ezek miatt lett egy kis feszültség. De ezek ellenére nagyon jól sikerült az egész gála.
Rétfalvi Anna-Free Spirit Karácsonyi gála(tudósítás,beszámoló)
Vérbeli könyvmolyként mi másról írnék az iskolaújságba, ha nem egy könyvről és annak tartalmáról?
Tegyük most félre egy kicsit a sorozatokat és filmeket, és ha van pár szabad perced, akkor fusd át ezt a pár sort, amiben röviden bemutatom Holly Black - The Cruel Prince (a kegyetlen herceg) című könyvét. Tündérek és halandók minden mennyiségben.
Történetünk főszereplője nem más, mint Jude, egy egyszerű halandó lány, akárcsak Taryn, az ikertestvére. Nővérük viszont - Vivienne - teljesen különbözik tőlük, ő ugyanis félig tündér. Vivi valódi édesapja, a kegyetlen Madoc - aki szintén egy tündér - gyerekkorukban megöli a szüleiket, hármukat pedig Tündérországba viszi, és saját lányaiként neveli fel őket. Rögtön az elején ez talán kicsit elrettentő lehet, de megnyugtathatok mindenkit, hogy a későbbiekben nem az öldöklés lesz a fő téma.
(Persze olykor ez is előkerül...)
Judenak és Tarynnak azonban nem olyan egyszerű a szeszélyes tündérek között, mint például Viviennek, hiszen ők halandók, és életük folytonos veszélyben forog az őket körülvevő sok kegyetlenség és gonoszság miatt. Főleg, hogy Jude-nak meggyűlik a baja egy bizonyos Cardan nevű tündérherceggel – akire a könyv címe is utal - és aki valamilyen okból kifolyólag kifeje-zetten utálja őt...
Minden karakter és maga a történet is nagyon jól fel van építve. Minden összefügg mindennel, senkiben sem bízhatsz, és nem tudhatod ki kicsoda valójában, és hogy mi történt vele a múlt-ban.
Ha kicsit is hasonlítunk, valószínűleg téged is magával ragad majd Cardan, illetve Jude, a fő-hősnőnk, aki a kedvenc szereplőm lett a könyv olvasása során. Bátor, okos, és minden hely-zetben képes cselekedni. Megannyi bűnt elkövet, láthatjuk a jó és a rossz oldalát is, ismerjük minden félelmét és kétségét, mégsem lehet érte utálni.
Ha egyszer a kezedbe veszed a kötetet, le sem fogod tudni tenni. Tele van fordulatok-kal és megválaszolatlan kérdésekkel, ravaszsággal és izgalommal. Na meg persze a szerelmi szál és a romantika sem maradhat ki belőle. Nem véletlenül olvasom ki majd harmadszorra is, amíg meg nem érkezik a folytatása...
Takács Kata
A novemberben megjelent amerikai romantikus vígjáték egy nem szokványos történetet mesél el.
A Wham! Last Christmas című dala inspirálta a rendezőt, Paul Feig-et az elkészítésben. A forgatókönyvet Emma Thomson (aki a filmben is szerepel), Bryony Kimmings és Greg Wise írta. Továbbá hallhatjuk még George Michael népszerűbb dalait, melyek különösen színesítik a vígjátékot. Főszerepben Emilia Clarke (Kate), akit láthattunk már a Trónok harcában és Henry Golding (Tom) Egy kis szívességben játszott.
Katenek nem éppen úgy alakulnak a dolgai, ahogy azt elképzelné. Tavaly karácsonykor szívátültetése volt. Az énekes karrierje megfeneklett. A fiatal lány jelenleg egy karácsonyi üzletben dolgozik manóként. Ez az állás sem viszi előrébb. Iszik, éjszakánként más-más barátainál húzza meg magát. Már teljesen kétségbe esett, feladná, azonban találkozik Tommal. Ami mindent megváltoztat.
Nekem nagyon tetszett, bevallom őszintén pozitív csalódást okozott. Azt hinné az ember, ismét itt van egy tipikus karácsonyi, giccses film, ami ráadásul még romantikus is. Azonban cseppet sincs erről szó. Nem a romantikán van a hangsúly, hanem a megható és egyben nagyon meglepő fordulaton, amire szerintem senki nem számított. Viszont, hogy ne is legyen túl érzelgős, nagyszerű poénokkal van fűszerezve, ami lágyította a hangulatot. Emilia Clarke természetesen hozta a megszokott, kicsit talán dilis formáját. Azt is meghallhattuk, milyen jó hangja van a színésznőnek. A zenék is jól el lettek találva, nagyot dobtak a filmen.
Kinek ajánlom? Aki szívesen megnézne egy karácsonyi filmet, de mégsem a megszokottat. Aki szeret nevetni, kedveli a humoros dolgokat, egyértelműen ajánlom. Ráadásul egy kis romantika is felfedezhető, de aki nincs oda érte ő se tegyen le róla, ugyanis nem viszik túlzásba, egyáltalán nem nyálas, inkább csak aranyos.
Turu Laura Nóra
Információk
A Zichy ligetben minden évben, télen felépítik a korcsolyapályát, mely remek lehetőséget biztosít kicsik és nagyok, kezdők és haladók számára is. Véleményem szerint a nyitvatartás is kedvező, ugyanis minden nap 8:00 – 20:00-ig élvezhetjük a csúszkálás élményeit. A belépő ára is egészen korrekt, hiszen a gyerek jegy (hétköznap) 800Ft, illetve (hétvégén) 1000Ft. A felnőtt részvétel sem túl nagy összeg, hiszen az 1000Ft, illetve 1200Ft szintén attól függően, hogy a hét melyik napján szeretnénk ebben az élményben részesülni. Természetesen vannak kedvezményes jegyek (pl. családi belépő) és bérletek, hogyha szeretnénk ezekkel a lehetőségekkel élni.
Vihetünk magunkkal saját korcsolyát, illetve bérelhetünk is, melynek ára 300Ft (óránként). Most, hogy viszonylag részletesen ismertettem koripálya információit, átadnám a szót Kristóf szerkesztőtársamnak, hogy ismertesse a pozitívumokat.
Pozitívumok
Szerintem is elég jó lehetőség kicsik, és nagyok számára is ez az ideiglenes koripálya. Barátokkal, családdal együtt lehet élvezni a csúszkálást. Ha korcsolyánk nincs ez ne tartson vissza, hiszen 300 forintért bátran bérelhetünk. A büfében forró csoki és meleg tea is van. Tapasztalatom alapján nagyon jó, bátran ajánlom mindenkinek, hogy megkóstolja, hiszen egy hideg napon a korcsolyázás után fel tud melegíteni. Összegezve nagyon jó lehetőségnek találom a város közepén ezt az élménylehetőséget, nem véletlen, hogy ez már sokadik év, hogy felépül.
Negatívumok
Most, hogy szinte elmondtuk az összes létező pozitívumot, foglalkozzunk kicsit a negatívumokkal is. Ez szerencsére nem lesz túl nagy terjedelmű szövegrész, ugyanis nem sok negatívum van. Legalábbis mi nem sok ilyet találtunk. Ennek ellenére azért meg tudunk említeni egy párat. Ilyen például, hogy enyhe időben elég nedves a pálya, így ha nem vagyunk megfelelő öltözékben, akkor nem lesz túl kellemes, ha elbotlunk és beleesünk egy nagy tócsába.
Emellett, ha van saját korcsolyánk, akkor lehetőleg azt vigyük el magunkkal, mivel amiket ott bérelni lehet, azok nem éppen a leghigiénikusabb darabok. Valamint ha úgy tervezzük, hogy ott szeretnénk enni, vagy inni, jó, ha van nálunk elég pénz, ugyanis nem túl olcsó a büfé. Más negatívumot nem tapasztaltunk.
Összegzés
Eltekintve attól a pár kellemetlen dologtól, bátran merjük ajánlani ezt a helyet, hiszen azok is csak apróságok és hát véleményem szerint nincs olyan hely, ahol ne lennének negatívumok. Reméljük, még sokszor fel fogják építeni, hogy minden télen lehessen csúszkálni egy kicsit.
(Szerkesztette: Varga Kristóf és Balogh Dániel)
Novemberben jelent meg a mozikban a Jégvarázs (Frozen) második része, ami a 2013-ban bemutatott Elsa és családja történetét folytatja.
Elsát szólítja egy különös hang, ami a köddel takart erdőbe hívja. Annával, Kristoff-fal, Svennel és Olaffal bemerészkednek az erdő mélyére, ahol fény derül származásukra, szüleik eltűnésére és hogy Elzának valójában miért is van varázsereje. E kalandig úgy vélték, Elzának túl sok hatalma van a világ számára, most azonban az a kérdés, hogy vajon elég lesz-e!?
Vigyázat, spoilert tartalmazhat!
A Jégvarázs II. részében - aki csak azért nézte meg, mivel látta az előző részt - véleményem szerint nem csalódott. Ugyanis a film kellően izgalmasra sikeredett. Már több mesénél, filmnél is tapasztaltuk, hogy a folytatást elrontják: értelmetlenné, céltalanná válik, a mozikasszák feltöltésére szolgál, vagyis kényszerből forgatják tovább.
Ez az epizód viszont rengeteg olyan kérdésre adott választ, ami felmerülhetett bennünk az előző történet okán. Sőt olyat is újramagyarázott, ami egyébként logikusnak tűnt az első részben. (Mint például, hogy a szülőknek, azaz a királynak és a királynénak miért kellett olyan hirtelen elutazniuk és miért nem jutottak vissza.)
Sőt a készítők arra is gondoltak, akik kihagyták a Jégvarázs I-et: a jól kidolgozott és visszautaló emlékeztetők miatt ők is nyomon tudták követni az eseményeket, könnyedén felvehették a fonalat.
A hat karikától függetlenül a nagyobbaknak is kedvére lehet, hisz a történet eléggé elgondolkodtató. És míg a gyerekeknek ez egy kedves kis mese, az idősebbek jobban a mélyére tudnak nézni.
A mese kiemeli a testvéri kapcsolatok fontosságát, azt hogy mindig számíthatunk a hozzánk közel állókra. Hiszen hány testvér veszekszik nap, mint nap? Miközben tudja, ha segítség kell, mindig van hova, kihez fordulni. Vagy ha csak arra van szükségünk, hogy olyan emberrel beszéljünk, aki gyerekkorunk óta velünk van, és szinte jobban ismeri rezdüléseinket, mint önmagunk, akkor sem kell messze menni. Fontos, hogy ezt már a kisebbek is megértsék! S hogy máshogy lehet ezt nekik egyszerűen, felnőttes magyarázat nélkül elmagyarázni, tudatalattijukba beépíteni, ha nem egy varázslatos mesén, annak szerethető szereplőin keresztül?!
Anna és Elsa nagyon távol álltak egymástól az Elsában lakozó varázserő rejtélyessége és kezelhetetlensége miatt. Mikor megfejtették és megtanulták használni, már nem engedték el egymás kezét. Ezért is olyan különleges a kapcsolatuk.
Elza varázserejének eredete is frappáns magyarázatot kap: édesanyja - aki egy másik néphez tartozott - megmentette későbbi férjét, vagyis a királyt. A királynőt jótettéért a szellemek megajándékozták az elsőszülött gyermek varázserővel való felruházásával. Ez ismét pozitív üzenettel bír: a jóságra, önzetlenségre, segítőkészségre és a szeretetre alapozza a múlt eseményeit.
A vicces és aranyos karakter ebben a részben a változások miatt aggódik. Nem érti, hogy miért nem maradhat körülötte minden olyan, amilyen. A történetben addig keresi azt ami állandó, míg végül rá nem jön, hogy az csakis a szeretet.
A dalokkal jól „játszanak”, erősítik, támogatják a történet menetét, eseményeit, a nézőkre gyakorolt érzelmi hatást.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a rajzfilmeket, a vicces, ugyanakkor megható történeteket.
Vajay-Horváth Anna, 9.c
Sokan mondják, hogy a mi generációnk el van rontva. Nem foglalkozunk eléggé embertársainkkal és nem érdekelnek minket a kulturális és közösségépítő programok. Megkapjuk, hogy folyamatosan a telefonunkat csesztetjük és ki sem tudunk nézni belőlük. Úgy öltözködünk mint a bohócok vagy épp a nagy bevételű kisasszonyok. Folyamatosan csak bulizni járunk és nem tanulunk semmit, nem lesz valós értékű munkánk. Valós „probléma" de mi van azokkal akik ezeket állítják? Akik ilyen tények elé állítanak minket azok teljes mértékben belátnak a fiatalság életébe? Valóságosan tudják megítélni a problémákat?
A mostani generáció élete teljesen különbözik azokéval ellentétben akik elítélnek minket. A mi életünkbe közrejátszik a telefon, a technológia fejlődése és legfőképpen a mások alkotta vélemények. A mi generációnk sajnos képes az ilyen vélemények miatt máshogy cselekedni és megfelelni azoknak a bizonyos véleményalkotóknak. Vannak akik helyesen (vagy nem helyesen) kitörnek ebből és próbálnak feltűnően önmaguk lenni.
„Jelmagyarázat” hozzánk:
- Bulizás: Nem azért járunk bulizni, hogy alkoholmérgezést és új párt keressünk. A bulikban tudunk táncolni. A tánc kifejezetten jó önmagunk megmutatására, örömkeltésre egyaránt és érzelmeink kifejezésére. A bulikba általában nem egyedül megyünk így közösségformáló szerepe is van.
- Öltözködés: Ruhaviseletünkkel is önmagunkat szeretnék kifejezni. A stílus is halad! Mindenki egyedin öltözködik így valamelyest kitűnik a nagy közönséges „körből”. Igen, azért úgy nézünk ki mint egy bohóc mert ezek mi vagyunk! Lehet néha keverjük a nagymami feelinget a legmodernebb ruhadarabokkal. Lehet csak színes ruhák vannak rajtunk de ha olyan a hangulatunk akkor csak fekete ruhadarabok ékesítik testünket.
- Silány tanulás: Szerencsére nagyon sok diák elmondhatja magáról, hogy kifejezetten jó sportoló. Ahhoz hogy valaki kiemelkedő legyen a maga sportjában ahhoz elengedhetetlen a megfelelő edzés szám és a kiegyensúlyozottság. Mivel ezek az edzések nem éppen rövidek így ezzel elég sok idő elmegy. A sok edzés mellett hétköznap és hétvégén is szeretnénk a barátainkra fordítani időt mivel a kapcsolatépítés nagyon fontos a mai világban. Ezekhez hozzá lehet adni az étkezéseket amik általában nem megfelelőek egy diáknál, utazás és egyéb tennivalók.
- Középiskola utáni élet: Nagyon sokan nem tudják azt tanulni középiskolában amit szeretnének így tartalékolniuk kell az energiájukat az egyetemre. Gimnáziumos éveink alatt sokszor megkapjuk, hogy miért nem tanulunk valami szakmát vagy épp miért nem dolgozunk már tiniként.
- Telefon: Ezen csodás készüléken tudunk olyan emberekkel beszélgetni kikkel nem tudunk találkozni. Itt beszéljük meg mikor megyünk bulizni, milyen ruhát vegyünk fel, mik szeretnénk lenni ha nagyok leszünk és minden egyéb fontos információt itt adunk át.
- Dohányzás: Sajnos a fiatalok jelentős részére érvényes. Valóban úgy kezdődik... „Egy SLUKK?”. Jön a következő majd egyre több. Valóban káros. Káros rá, ránk és a természetre. Mégis ebben találja meg a rövid nyugodalmát a személy.
Egy valamit kérünk kedves véleményhuszár. Fogadd el! Ezek vagyunk mi. Önmagunk érdekes kifejezése valóban furcsa. Így érezzük jól magunkat és így fogunk viselkedni. Teljesen mások vagyunk te!
Komáromi Péter
Költözéskor mikor pakoltuk össze, akkor rátaláltam egy iratgyűjteményre. Egy iratgyűjteményre, ami tele volt papírokkal. Ezek a papírok pedig nem voltak mások, mint az én Akrobatikus Rock and Rollos okleveleim.
Minden habozás nélkül kivettem őket és elkezdtem időrendi sorrendbe tenni mindegyiket. 2012-től egészen a mai napig voltak benne oklevelek. És ezek nem csak oklevelek, ezek emlékeket hordozó és gyerekkoromat fényesebbé tevő iratok voltak.
Mikor megvoltam a rendezéssel, akkor elkezdte őket nézegetni. Mindegyikhez egy-egy emlékkép beugrott.
-’’2012.12.16” Ez volt a legelső oklevelem. Emlékszem, hogy iszonyatosan izgultam, hiszen soha nem álltam még annyi ember előtt. Meg persze még picike voltam és ezt akkor még nem nagyon tudtam felfogni. Mindegy is, kiálltam a színpadra és hirtelen minden addigi feszültség, ami bennem volt az egyszer csak elmúlott.
Ezekbe az emlékekbe visszagondolva egy mosoly húzódott a szám sarkára. Gyorsan rá is írtam az egyik csapattársamra, aki azóta is nagyon jó barátnőm, hogy emlékszik e, mikor picik voltunk és ezek megtörténtek. Mondta, hogy persze. Neki is minden egyes emlék visszajött akkorról, pedig, te jó isten, hát nem most volt.
Lapoztam eggyel tovább és ott volt a kezembe életem első versenyének eredménye. Egy csodálatos 10. helyezet, ami akkor nagyon nagy öröm volt mindenki számára, hisz egy akkor alakuló formáció voltunk és így is leelőztünk 2 csapatot, akik már voltak versenyen. Azóta nagyon sokat fejlődtünk és országos másodikak vagyunk.
Mentem tovább az oklevelekkel és mindegyikre akkora örömmel tudtam ránézni, hiszen nagyon durva, hogy hogyan rohan az idő. Mennyi mindenen mentünk keresztül mi a közel 8 év alatt a csapattal. Mennyi de mennyi közös élményünk van. A rengeteg sok edzésektől elkezdve a fellépéseken át, a reggel 6-tól este 10-ig tartó versenyekig minden volt. És remélem, hogy ennél már csak több lesz.
Egy oklevélen viszont megakadt a szemem. Nagyon rossz emlékek fűznek hozzá. Átfutott hirtelen az agyamon, hogy mik is történtek 
akkor. Az egyik csajnak a színpadon kicsatolódott a ruhája, nekem bokaszalag szakadásom lett, majdnem utolsók lettünk, az edzőnk nagyon pipa volt ránk és egy kisebb szidást kaptunk, amit szerintem a mai napig vissza tudunk szóról-szóra mondani, mert akkora heget hagyott bennünk. Szóval igen, aznap kaptunk egy jó pár súlytást, DE ezt is túléltük, együtt.
Gyorsan tovább is mentem, mert inkább a jó emlékeket akartam fel idézni. Annyi minden volt még ott. El se lehetne szerintem mondani, hogy ott mit éreztem. Örömöt és egyben fájdalmat is, hisz ezek már megtörténtek és soha nem lehet még egyszer átélni ezeket...
Nem sokra rá már a végére is értem a ’’gyűjteményemnek” és nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ezeket nem dobtam ki, hanem megőriztem és ezeket most vissza tudtam nézni. Szóval tanulságnak azt tudtam leszűrni, hogy mindenről kell valami kis emléktárgy, vagy éppenséggel egy kép, ami segítségével vissza tudsz emlékezni a múlt történéseire.
Holly Black nagy sikerű - A levegő népe - sorozatának második része jelent meg nemrégiben, és te jó ég! Szögezzük le: A gonosz király hihetetlenül jól sikerült, és talán még az első kötetnél is izgalmasabb, és fantáziát megmozgatóbb lett. A cselekményszál ismét kidolgozott, ötletes, a politikai konfliktusok is iszonyat jól felépítettek lettek. Tündérhon mindig is tartogatott meglepetéseket számunkra, annyi szent.
A sztori ott folytatódik, ahol véget ért, a főhősnőnk Jude irányításával immáron Cardan a nagy király. Jude-nak rá kell jönnie azonban, hogy hatalmon maradni nehezebb, mint gondolta, ráadásul tudomására jut, hogy egy számára fontos személy el akarja árulni, és a trónra is sokaknak fáj a foguk. A tenger alatti tündérkirályság háborút tervez, és mindezek alatt Jude enyhe érzelmei Cardan iránt egyre csak erősödnek...
A világ, amit az írónő létrehozott páratlan, ahogy mindent a kezében tart, és utólag minden utalás és megjegyzés értelmet nyer. Alapból nagyon tetszett, hogy a tündérek világa nem egy adag csokifagyi tejszínhabbal, Tündérhonban farkastörvények uralkodnak, a lények kevés kivétellel mind alantasok és kegyetlenek, de ez valahogy mégis jól van így. Varázslatos az egész atmoszféra, a karakterek egytől egyig zseniálisan ki vannak dolgozva, egy felesleges szereplőt sem találtam felfedezni a sorok között. Különösen tetszett még, hogy ebben a kötetben Jude-nak mit jelentett az embersége a tündérek világában, és mit tudott előnyévé kovácsolni, és mi vált hátrányává ebből adódóan. Mindig is az egyik kedvenc főhősnőm volt, szimpatikus benne az ereje, a bátorsága, a ravaszsága. Legfőképpen a hatalomért, a tekintélyért való kitartó küzdelme, és hogy nem tört meg a sok bántalmazás ellenére sem, amit a tündérektől évekig elviselt. Jude családi viszonyai is nagyon tetszettek, főleg Madoc-al való kapcsolata. Az első részben is érződött ez a kettősség. A lány szereti, mint apa-figurát, viszont mostanra Jude árulása, és a politikai nézeteik miatt nyílt az ellenségesség köztük. Ikertestvére Tarryn, viszont egy kivételesen buta, és gyenge személy, és kapcsolata Locke-val egyenesen szörnyű. Egyikőjük sem volt szimpatikus soha, de mégis ők voltak, a ”szükséges rossz”, hiszen ezzel Black jól megmutatta, hogy Jude mennyire egyedül van ebben a nehéz szituációban, és mennyire szüksége lenne a testvérére. Viszont féltestvére, Viv szála nagyon jó emlékeztető volt arra, hogy a legkedvesebb féltündérből is a legrosszabbat tudja kihozni ez a kegyetlen világ. Ha már kegyetlen világ...A tengeralatti királyság fenomenális lett, igazi szörnyetegekkel és veszélyekkel teli hely ez is, imádtam az ötletet, és a velük alakuló politikai csatározást is.
Egyértelműen Jude és Cardan erős romantikus szála miatt is szeretjük annyian ezt a sorozatot, ami ebben a részben sem okozhatott csalódást senkinek, sőt! Az írónő zseniálisan kivitelezte ezt a gyűlöletből szerelem dolgot, pedig gyakran nem sikerül a tökéletes egyensúlyt a két dolog között megtartani. Black-nek ez is nagyszerűre sikerült. Csak úgy pattognak körülöttük a szikrák, bár sokan nem szeretik az ennyire lassan kiépülő szerelmi szálakat, pedig épp ettől olyan feszült és izgalmas az egész, ettől működik olyan jól köztük a kémia. Mindkét fél dilemmája, hezitálása, gyűlölete teljesen érthető, emiatt pedig nem is tudunk haragudni a lassú, de annál forróbb kapcsolat kialakulása miatt.
A könyv vége...Brutális függővég, és ami előtte történt sem piskóta. Rengeteg kérdés merül fel, igazi kínzás ilyen véget hagyni. Jude olyan helyzetbe keveredik, amiből egyhamar biztosan nem kecmereg ki, mindenesetre a folytatást lesz miért várni, és remélem mindenre fény derül a lezáró kötetben. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez egy 10/10 könyv, azt hiszem újabb kedvencet avathattam. Remélem, a folytatásra sem kell olyan sokat várnunk. Egyébként a borító nagyon ütős lett, szerintem gyönyörű, és ötletes, hiszen a történetben a víznek elég nagy szerepe van.
Ajánlom mindenkinek, aki a szürke hétköznapokból egy kalandokban, veszélyekben és szerelemben gazdag mágikus világba vágyik egy kicsit.
Bándli Zsófi
