Kisgyerekkorom óta nagy családom van, eleve abba születtem bele. A szüleim számára mindig is fontos volt az, hogy én és a bátyám az unokatestvéreimmel együtt nőjek fel. Azóta is majdnem minden ünnepet, születésnapot, karácsonyt, névnapot, húsvétot és szilvesztert együtt töltünk.

Mivel anyukám unokatestvére a férjével Finnországba költözött, így unokatestvéreim már ott is születtek, ezért is találkozunk kevesebbet velük. Ők csak karácsonyra jönnek haza, illetve nyáron, amikor sok szülinap van. A karácsony nálunk egy fontos hagyomány az összes többi ilyen eseménnyel együtt.

Régebben mindig nálunk volt a karácsonyi ünneplés 24-én. Mi a testvéremmel és a velünk hasonló korú rokonainkkal reggel kaptuk meg az ajándékokat. Ezt követően délután jöttek a rokonok. Elsőnek mindig a mamáék (anya szülei) jöttek, és ők itt is aludtak nálunk másnapig. Ők ketten sürögtek-forogtak a konyhában. Majd idővel a többiek is megérkeztek, Elsőnek ajándékoztunk, majd utána ettünk. A menü mindig halászlé, kacsa krumplival és káposztával, rántott hal és hús volt. Ezt követően játszottunk beszélgettünk és hasonlók.

Idővel, ahogy mi megnőttünk, anyának elege lett abból, hogy mindig ő készül. Pontosan ezért feldobta a családnak, hogy mi lenne, ha szállodában töltenénk a karácsonyt. Ez az ötlet tetszett mindenkinek. Az első ilyen karácsonyunkat Szentgotthárdon töltöttük, ahova mindenki külön autóval ment, és ott találkoztunk. Nekünk ez olyannyira megtetszett, hogy pár éve most már mindig így csináljuk.

Az idei karácsonyt Körmenden töltöttük a Mjus Hotelben. A mi családunknak fontos, hogy legyen medence egy szállodában, mivel imádunk a vízben lenni. Ezért mindig olyan helyre megyünk, ahol van erre lehetőség. Olyan kettő óra körül értünk oda, lepakoltunk a szobában, ami háromágyas, egyfürdőszobás volt. Rajtunk kívül még két család volt velünk egy szinten, a többiek eggyel alattunk, a második emeleten, mert nekik kisebb szobájuk volt. A szobáknak erkélye is volt, ami a hotel kertjére nézett, illetve a kinti medencékre.

Miután lepakoltunk lementünk fürdeni. Volt egy gyerekek számára fenntartott medence, illetve egy nagyobb és egy csúszdás. Összesen két csúszda volt, amit kihasználtunk, szinte ott töltöttük a legtöbb időt. Volt egy konferenciaterem is, ahova vacsora után beültünk beszélgetni, és nagyon sokat nevettünk. Az ételek nagyon finomak voltak es változatosak.

27-én hazafele megálltunk Balatonfüreden egy étteremben ebédelni. Miután végeztünk, mindenki hazafele vette az irányt.

Hazaérve furcsa volt, hogy csak mi vagyunk otthon, és nincs akkora hangzavar. Kipakolás után együtt filmeztünk, csak négyen. Majd jött az üzenet, hogy az unokatestvérem lázas lett, a szülei pedig náthásak, majd ezek az üzenetek gyarapodtak. Mire mindenki hazaért, mindenki le is betegedett. Valaki csak náthás lett, de sajnos volt, aki jobban belekeveredett a betegségbe. Ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam, mint mindig, a családdal.

Írta: Csegezi Csenge