mókák. Elfáradni sem volt időnk, máris jött a következő próbatétel, az ebéd utáni csapatverseny. Itt már kezdett kiderülni, hogy vidám, összetartó társaságba kerültem. Páran ugyan még nyársat nyelve ültek, de a többség már oldódott, mint a pezsgőtabletta.

Aztán, hogy nehogy legyen időnk pihenni, sportvetélkedőre vezényeltek minket a fáradhatatlan szervezők, ahol keményebbnél keményebb feladatok következtek. Olyan volt, mint egy kommandós kiképzés: parancsszóra szlalomozás kosárlabdával, majd ugyanez egy ördögien pattogó pingpong labdával. Izomrostjaink szilárdságát kötélhúzással teszteltük. Dobtunk kosárra, lőttünk kapura, bújtunk át karikán, szerencsére nem tüzesen. A hangulat viszont ekkorra már tüzes volt: mindenki üvöltve szurkolt, őrjöngve biztatta a társait.

Vacsora után következtek az igazán meredek feladatok. Sikítóverseny, sörpongó (természetesen sör nélkül), sminkbemutató, ahol fiú sminkelt lányt (mit hova is kell kenni???) és újságpapír-lambada. Itt feltétlen meg kell említenem, hogy osztályfőnökünk is elszántan biztatott bennünket, mindenkit a nevén szólítva, holott akkor látott minket másodjára.

A nap végére nagyon elfáradtunk, de nyugodalmas éjszakáról szó nem lehetett. Sokáig beszélgettünk és mire elaludtunk volna, váratlan hajnali ébresztő következett. Azt hittem, rablóbanda tört ránk, de csak a DÖK-ösök voltak, akik ricsajt csaptak. Vízipisztollyal kergettek

minket 4.45-kor reggeli tornára az udvarra. A lazsálást nem tűrték, a puhányokat töltött vízipisztollyal büntették.

Az ellátás luxushotelt idézett, kakaós csigával doppingoltak minket másnap reggel az aznapi erőpróbákra. Kora reggeltől már a szeptemberi diákkirály-választásra hangolódtunk, a jelöltek mutatkoztak be nekünk és ők irányították a délelőtt játékait: közösen táncoltunk, kék és zöld

színű, üdítő varázsfőzetet ittunk, plüssállattal dobálóztunk...

Ebéd után kaptunk egy kis pihenőt, azonban az agyunk ekkor is dolgozott, osztályindulót kellett alkotnunk. A mi osztályunké lett a legjobb!

„Mi vagyunk a 9. NY,

szóval el ne menj!

Ez itt a mi indulónk,

a gimi vár ránk, induljunk!

Gólyatábor sok élmény,

mondd, hogy oh-oh-oh-oh-oh!

Mi győzünk a végén!

DÖK-ösök a főnökök,

mi pedig az ördögök.

DÖK-ös lányok kedvence Zsombikahhh,

ki a sörpongót simán lehozza,

hátrányunkat behozta.

Reggel korán keltettek,

pisztolyokkal kergettek,

csigákkal etettek,

mégis,

köszönünk mindent Nektek!”

A vacsora előtt még várt ránk egy hatalmas osztályvetélkedő. Volt itt minden! Sátrazás a tetőn, WC-kefe felkutatás, tojásrodeo... Levezetésnek még készítenünk kellett egy videoklipet is. Az esti buli előtt adtuk elő az osztályindulónkat zene és táncos koreográfia kíséretében.

Ekkor hirdették ki a gólyatáboros osztályverseny végeredményét is, amelyet a mi osztályunk, a 9. NY nyert meg: mert hiszen NY, mint NYERTES!!!...

Este fergeteges PARTY kezdődött, a DJ vérpezsdítő dallamokkal oldotta a gátlásokat, hamarosan mindenki a táncparketten pörgött. Így aztán a második éjszaka már mindenki úgy aludt, mint akit fejbe csaptak. Reggel még a szülőknek is jutott meglepetés, az előzetes

tájékoztatóban megadott címen ugyan nem volt se tábor, se gólya, se DÖK-vezér, de azért némi leleménnyel megtaláltak bennünket.

Rengeteg felejthetetlen élménnyel érkeztem haza.

Jó érzés volt az első iskolai napon az, hogy a gólyatáborból mindegyik osztálytársamat ismertem és már volt közös élményem is velük.

Kovács Lili

9. NY