Aleria

Jessica Brooks nem így tervezte a napját. Tervei közé tartozott gimnáziumba menni, mint ahogy ezt már két éve teszi minden hétköznap reggel. Az viszont, hogy most egy kimenekítő űrhajó közepén kapaszkodik, bizonyítja, hogy a napja nem úgy sikerült, mint megszokta.

Minden normálisan kezdődött.

A telefonja ébresztőjének irritáló hangja, majd a reggeli félálomban lévő készülődés, a vészhelyzeti riasztókat kivéve.

A lány a telefonjáért nyúlt, és megpróbált nyugodt maradni, természetesen a legkevesebb sikerrel. A telefonja egy rádiófelvételt sugárzott, miszerint cseppfertőzéses vírus terjed a világban, és a menedékpontok már felálltak.

Egy percre vagy akár órákra – a lány nem tudta megmondani – az egész világ elhallgatott, majd pedig teljes káoszt tört ki. Az egész lakóház fejvesztve rohangált, legtöbbjük ruháit szedegetve készült a város elhagyására.

Jessica, ha nem máskor, hát most hálát mondott biológiatanárának és a saját ép eszének, mert mielőtt a házból kilépni készült, már egy adag maszk volt a kezében, azon kívül egy hátizsákot akasztott a hátára a legszükségesebb dolgokkal. Tavasz lévén egy vastag pulcsin kívül kabátot nem vett.

A lakóháza nem állt messze a városhatártól, és nem messze feküdt a főút is, így láthatta, ahogy többszáz kocsi tele családokkal száguld ki a városból reménykedve máshol a jobb esélyekért. A lány telefonja szerint a legközelebbi menekítő hely a helyi katonaság volt, így a réteken keresztül megindult úti célja felé.

A réten áthaladva csak a lába alatti fű suhogását hallotta, a városból jövő zajok mostanra teljesen elnémultak.

A katonaságra érve a hangok felerősödtek és utána már csak homályosan emlékezett arra, hogy egy fehér védőfelszereléses, határozott hangú férfi egy furgonba parancsolja kilenc másik, nyúzott tekintetű emberrel együtt.

Jessica nem tudta megmondani, mennyit utaztak a furgonban, de többször is hallotta a sofőr hangját egy űrállomásról, majd pedig egy Aleria nevű helyről beszélni. Akkor még a lánynak fogalma sem volt arról, hogy az űrhajóval egyenesen egy, az életfeltételeknek megfelelő bolygóra szállítják más menekültekkel együtt, ahol az új kezdet vár rájuk, vagy éppen a halál...
Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO