Sokakban talán fel sem merül, milyen nehéz és kimerítő egészen kicsi gyerekekkel foglalkozni. Az óvónői szakmáról, és annak előnyeiről illetve hátrányairól kérdeztük Rédlné Vörös Klárát, aki ezt a szakmát választotta hivatásának, és már több mint tíz éve dolgozik óvónőként.

Mikor döntötte el, hogy óvónő szeretne lenni? Mikor kezdte el a pályafutását óvónőként?

Az általános iskola utolsó évében a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium óvónőképző szakjára jelentkeztem, de sajnos nem vettek fel. A gimnáziumi évek után képesítés nélküli óvónőként dolgoztam, de 3 év után – képzettség hiányában – elsodródtam a pályától. Végül 2009-ben jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karára, ahol 2012-ben végeztem. 2013 márciusában kezdtem meg tulajdonképpen képzett óvónőként a munkámat, amit a mai napig megszakítás nélkül végzek.

Mi adta meg az ihletet ahhoz, hogy ezt a pályát válassza?

Mindig is szerettem a gyerekeket. Már kisgyermekként is szívesen vigyáztam a közvetlen környezetemben élő kisebb gyermekekre, szívesen töltöttem velük az időmet. Így nem volt kérdéses, hogy milyen szakmában képzelem el a jövőmet.

Mit tart a legnagyobb kihívásnak a munkájában? Miért?

Az irreális és számtalan ellenőrzésnek, adminisztrációnak való megfelelést. Mindezt úgy, hogy a szakmát lenézik és ellehetetlenítik. Az életpályamodell részét képező minősítő eljárás pl. rengeteg időt elvett a családomtól, a csoportomtól, a szabadidőmből úgy, hogy anyagi megbecsülés sem járt hozzá. Sajnálatos módon az életpályamodell nem jár anyagi előnnyel.

Köztudott, hogy a mai gyerekekkel nem egyszerű bánni, hogyan tud mégis motivált maradni a nehézségek ellenére?

Minden siker motivál, legyen az akármilyen kicsi is. De új erőt ad egy gyermeki mosoly, ölelés, odabújás. Egy nekem szánt rajz vagy az udvaron gyűjtött virágzó gyom, és már el is felejtettem minden rosszat.

Az Ön számára a munkája szakma vagy hivatás?

Egyértelműen hivatás. Szakmai alapokon nyugvó hivatás. Hivatástudat nélkül a pedagógusszakma elképzelhetetlen ma már - az anyagi és a társadalmi megbecsülés hiánya miatt.

Mi volt a legszebb élménye, amit a gyerekekkel szerzett az óvodában?

Minden egyes ölelés, kitárt karokkal való hozzám szaladás. A tudat és az érzés, hogy szeretnek.

Ön szerint melyik az a három tulajdonság, ami elengedhetetlen egy óvónő számára?

Nehéz hármat kiragadni, de talán a gyermekek feltétlen szeretete, elfogadása, tisztelete, az empátia, segítőkészség, következetesség, rugalmasság és a hitelesség abban, amit közvetítek, tanítok, mutatok.

Mi tesz egy óvónőt jó óvónővé?

Ez jó kérdés, mert itt folytathatom az előző felsorolását: a jó óvónő egy bázis. Egy biztos érzelmi pont, akihez kapcsolódni lehet, aki elfogad, megnyugtat, szeret, mindig elérhető. Aki időt és energiát áldoz a gyermekre, aki pozitív mintát nyújt, aki segít, hogy a gyermek személyisége kibontakozhasson. Aki meglátja minden gyermekben a lehetőséget, a pozitívumot, és annak kiaknázását szorgalmazza. Aki motivált, kreatív és vicces, ugyanakkor határozott és következetes.

Mikor a saját gyermekei óvónője volt, hogyan tudta szétválasztani az anyai és az óvónői szerepet?

A lányom óvodás volt még, amikor dolgozni kezdtem. Másik csoportba járt, csak az udvaron, illetve a gyülekezés idején találkoztunk. Nagyjából ugyanúgy viselkedtem vele, mint otthon. Anyaként és óvónőként ugyanolyan nevelési elveim vannak, bár elmondások szerint szigorúbb elvárásokat fogalmaztam meg vele szemben, mint a többiekkel. Igyekeztem nem több testi kontaktust létesíteni vele, mint a többi kisgyerekkel, de nyilván, ha odaszaladt hozzám, nem utasítottam el. Anyának szólított, én nem vártam el tőle, hogy óvó néninek hívjon.

Milyen jó tanácsot adna a jövő óvodapedagógusainak?

Egy optimális világban azt mondanám, hogy az menjen óvónőnek, aki rá tudja szánni a nap szinte minden percét. Egy óvónő csak akkor nem dolgozik, amikor alszik. Egyébként folyton az óvoda és a csoportja, a heti feladatok járnak a fejében. Ha kirándul, ha nyaral, képes mindent összegyűjtögetni és hazacipelni, ami szükséges lehet az oviban. A mai világban azt mondom, az menjen óvodapedagógusnak, aki a szakma szépségei mellett stabil anyagi háttérrel rendelkezik, aki bírja a nyomást és a folytonos ellenőrzést.

Rédl Csenge, Pintér Petra, Czupi Anna