„Én azokat a munkákat szeretem, ahol gyomorforgató sminkeket alkalmazunk”

- interjú Korda Borbála speciális effektes sminkessel -

Rajongója vagy a véres horrornak, és felmerül benned a kérdés, hogy kik és hogyan teszik élethűvé ezeket a filmeket? Esetleg a jövőben te is szeretnél hasonlóval foglalkozni? Ez az interjú neked szól. Betekintést nyerhetsz egy fiatal művész életébe, akinek a munkáitól garantáltan kiráz a hideg.

Hogy zajlik nálatok az oktatás? Hogy állsz a vizsgáiddal?

A tanítás úgy zajlik, hogy egy szemeszterben kétféle tanóránk van, és mindkettőből egy projektmunkát kell készíteni, amit aztán videóban kell bemutatni. Ez a 70%-át teszi ki a jegynek. 30% az írásbeli esszé, ahol leírjuk, hogy mit miért csináltunk, vagyis a gyakorlat mögött lévő elméleti tudást. Ez az utolsó évem az egyetemen, ami kicsit eltér a többitől, mert már nem tanulunk, hanem csak gyakorlati óráink vannak, egyénileg és csoportosan is végezzük a feladatokat. A vizsgán mi választhatunk témát, de ki kell fejtenünk, mit csináltunk és miért. A vizsgáim eredményét csak februárban tudom meg, így egyelőre nem tudom, hogy sikerültek.

Pontosan minek is tanulsz? Mi az intézmény neve? Miért az adott iskolát választottad? Lettek volna más lehetőségeid?

Angliában a University of Boltonban effektsminkesnek tanulok. Televíziós és mozifilmekben alakítjuk át a színészek külsőjét. Amerikában van hasonló képzés, de nem akartam annyira távol kerülni a családomtól. Londonban van két egyetem, illetve Birminghamben és Burnemouthban is. Mindenhova bejutottam volna, viszont számomra ez az iskola tűnt a legszimpatikusabbnak.

Értek kudarcok a tanulmányaid során? Volt olyan, hogy elbizonytalanodtál a pályaválasztásod helyességében?

Sok pozitív szakmai visszajelzést kaptam, és elsőként kértek fel „élesben” filmes munkára. Ennek ellenére az iskolai érdemjegyeim nem mindig tükrözték a szakmai sikereimet, bár több munkámat az iskola is kiállította. Ez sokszor elkedvetlenített, de nem adtam fel. A pályaválasztásomat mindezek ellenére is életem egyik legjobb döntésének tartom.

Hogyan sikerült bejutnod ebbe az intézménybe, milyen feltételei voltak?

Ez egy vicces történet. Egy motivációs levél volt az első kör, amiben le kellett írnom, miért akarok ide járni, és miért én lennék a legjobb választás. Majd jött egy elbeszélgetés, ahol én főképp anatómiai rajzokat mutattam be, mivel sminkjeim akkor még nem nagyon voltak, de az anatómia és a kézügyesség elengedhetetlen ehhez a szakhoz. Valamint egyetemi szintű emelt angol nyelvvizsga kellett. Kaptam egy e-mailt, hogy nem vettek fel, majd hívott az interjúztató tanár, hogy örülök-e a hírnek. Nagyon meglepődtem, majd kiderült, hogy összekevertek valakivel, engem pedig felvettek.

Mikor és hogyan jöttél rá, hogy a speciális effektsminkeléssel szeretnél foglalkozni?

Mindig is tudtam, hogy művészettel szeretnék foglalkozni, de azt nem, hogy melyik ágával. Körülbelül 12 évesen készítettem az első effektsminket magamon, ami olyan volt, mintha felvágtam volna az ereimet, mert a legjobb barátom megbántott. Kíváncsiságból elküldtem pár embernek. Igazinak vélték és nagyon megrémültek. Szóval elkezdtem műsérüléseket csinálni otthon, például vízfestékkel és krétával. Tetszett az emberek reakciója, aztán a szüleimtől kaptam egy nagyon alap, kezdő szettet. Youtube-ot néztem, sokat gyakoroltam magamon, ilyenkor még mindig csak speciális effektsminket. Nagyjából 14 éves lehettem, amikor a divatsmink iránt is érdeklődni kezdtem. Gimiben ugyan kevesebb volt a szabadidőm, de ha kikapcsolódásra vágytam, nagyrészt a sminkeléssel foglalkoztam. Lassan elérkezett a pályaválasztás ideje, és döntenem kellett, hogy milyen irányba induljak. Hát valahogy így történt.

Milyen érdekességekkel vagy hírességekkel találkoztál a munkáid során?

Mielőtt elkezdtem volna sminkesként dolgozni, statisztaként tevékenykedtem, hogy kiépítsem a kapcsolati hálót. Nagyon sokféle emberrel találkoztam, híresebbekkel és kevésbé ismertekkel. Találkoztam többek között Rajkai Zoltánnal, Nagy Ervinnel, Anger Zsolttal, Trokán Nórával, Erin Shanagherrel és Simon Fisher-Beckerrel, aki a Harry Potterben a kövér szellem – vele hamarosan egy filmben is fogok együtt dolgozni –, valamint Amanda Mossal is. Előző évben dolgoztam egy talkshowban, aminek a címe Creatives on the Coach. Ennek a következő évadát februárban forgatjuk. Ez egy olyan beszélgetős műsor, ahol vagy feltörekvő kreatív emberek mutatják meg magukat, és hogy mit csinálnak, vagy híresebb emberek beszélnek a munkájukról. Ők főképp angol hírességek. Ezt a showt Ausztráliában és Angliában is játszák a tévében.

Mik voltak a kedvenc munkáid?

Én azokat a munkákat szeretem, ahol a speciális effekteket kell alkalmaznunk inkább, és azon belül is a sebeket és a gyomorforgató dolgokat, mivel horrorban szeretnék majd dolgozni. Emiatt a kedvencem egy rövidebb horrorfilm lett. A hangulat nagyon jó volt, a smink pedig óriási kihívást jelentett számomra, mivel ilyet ezelőtt még sosem csináltam. A feladatom egy mű, női torzó készítése volt. A film még ki sem jött, és nem is szerepelt benne semmilyen híresség, viszont számomra hatalmas élmény volt a forgatása, amelyre Londonban került sor.

Mi volt számodra a legnagyobb furcsaság Angliában?

Talán az, hogy az emberek mennyivel elfogadóbbak és milyen sokfélék. Megértik azt, hogy nem kell mindenben jónak lenned ahhoz, hogy legyél valaki. A tanárok rendkívül segítőkészek, és ahelyett, hogy lerombolnák, építik az önbizalmat. A munkahelyeken a testi épség mellett ügyelnek a lelki egészségre is. Nem a jegyeidből vagy a korodból ítélnek meg, hanem abból, hogy mit tudsz.

Ugye, most fogsz diplomázni, mik a terveid a jövőre nézve? Van már konkrét hely, ahova menni szeretnél?

Még nem döntöttem el, hogy pontosan hova szeretnék menni, szívem szerint Angliában maradnék. Persze, ha kapnék máshol egy jó lehetőséget, bárhova elmennék, az viszont biztos, hogy filmekben szeretnék dolgozni, mint speciális effektsminkes. Jelentkezni fogok majd nemsokára a Netflixhez, a Disney-hez és egyéb angol tv műsorokhoz. Emellett írok e-mailt néhány sminkesnek, hátha keresnek asszisztenst.

Ha visszamehetnél az időben, csinálnál-e valamit másképpen?

Nem, mert félek, akkor nem itt lennék most. Talán egy kis apróságot azért mégis, ami elég furcsán hangozhat. Hamarabb elkezdtem volna a Youtube-ozni, és ezáltal szépen az évek alatt egy sminkes csatornát kiépíteni. Most már túl nagy a verseny, és nehéz újat mutatni, és időm sincs arra, hogy ezzel foglalkozzak.

Mivel bátorítanád azokat a fiatalokat, akik elérhetetlennek érzik álmaik megvalósulását?

Legyenek mérföldkövek. Nem az álmot kell kitűzni célnak és oda elérni, hanem kis dolgokat, és azokra koncentrálni, és így haladni. Ha tényleg akarod, és tényleg megteszel mindent annak érdekében, amit szeretnél, akkor szerintem nincs lehetetlen. Egyszer valaki mondta, hogy rizikós, de ne legyen B terved. Ha van már B terved, az azt jelenti, nem adsz mindent bele az A tervbe.

Készítette: Hegedűs Boróka Anna

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO