A nyomorult nyomozó nyomasztó gondolatai

A Magas tenger címet kapta Babiczky Tibor első - és máig egyetlen - regénye. Nem igazán népszerű könyv, pedig megérdemelné a figyelmet. Sok helyen a műfaját kriminek rakják - valószínűleg a borítója alapján ítélve -, viszont ha kriminek olvasod, csalódni fogsz. Igazából a műfaját annyira nem is lehet behatárolni, de az biztos, hogy egy nehezen olvasható regényről beszélünk.
A művet egy nyomozó perspektívájából követhetjük végig. Megismerhetünk néhány bűnügyi esetet, ott lehetünk a kihallgatásokon, láthatjuk a vétkeseket, de rá kell jönnünk, hogy a legnagyobb bűnös az ő maga. Ha nem a munkájával van elfoglalva - ami sokszor csak annyit jelent, hogy kimegy a helyszínre, elszív egy cigarettát és szót vált a helyszínelőkkel - akkor legtöbb esetben valamilyen alkohol mellett moralizálgatva tölti az idejét. Esetleg cigarettázik, vagy kávézik, vagy próbál aludni. Bár már néhol azt se lehet tisztán érzékelni, hogy mi a valóság és mi az álom. Az önkínzó nyomozó gyakran felidézi magában a feleségével és fiával töltött pillanatait, ezáltal még jobban gyötri magát a bűntudatával.

Lassan megismerjük a mélabús férfi szürke múltját, és a könyv végére összeáll minden.

MagastengerAnnak érdemes elolvasnia, aki szereti a puzzles könyveket, illetve akit nem ijeszt meg az író költői stílusából adódó néhol teljesen bonyolult - inkább már versnek mondható - mondatai. Bár így is sokan vannak, akik unalmasnak és érthetetlennek találják a könyvet, vagy esetleg nem is jutnak el a végére, mert feladják, mondván, hogy a detektív depresszív önmarcangoló gondolatai nem izgalmasak. Ami részben igaz, nagyon lassan halad a könyv, illetve a fejezetek nem összefüggőek, így még jobban össze zavarhat minket a történet. Egy semmitmondó össze-visszaságnak látszik, és elég nehezen értelmezhető olvasmány is, ami miatt teljesen katasztrófának tűnhet az egész, de a végén a nem várt fordulat mindent a helyére tesz, megmagyaráz és az olvasó ott marad magába zuhanva napokig agyalva rajta. Ám nagyon könnyen megeshet, hogy a vége majd mégjobban össze zavar. Ha tudsz benne értelmet találni, akkor nagyon meg tud fogni a nyomozó depresszív gondolatmenete. A könyv értelmét szerintem mindenki máshogy vetíti le magának, az akkori élethelyzetedtől függ, mit vált ki belőled, mit látsz meg, mit titulálsz a könyv mondanivalójának.

Nekem igazán elnyerte a tetszésemet, akárhányszor elolvastam, mindig valami újat adott, ami különböző dolgokra ébresztett rá. Mindig mással tudtam azonosulni, mint amivel az előző olvasásnál tettem. Egyáltalán nem találtam unalmasnak a könyvet, max egy kicsit monotonnak, de kesze-kuszának annál inkább, viszont a történet végére szépen összeállt minden. Jól össze van rakva a könyv, bár igaz, ez inkább ilyen visszafelé lépcsőzésre hasonlít. Teljesen beszívott magába a sztori, és az író - aki inkább költő - egyedi stílusa valami eszméletlenül tetszett. Ez a könyv idővel mindig a kezem közé kerül, és bátran mondhatom hogy a kedvencemmé vált.

Készítette: Pörneczi Sára

Naomi Novik: A végzet iskolája

– A Solomancia első leckéje: "A tanulás még soha nem volt ennyire halálos.”
Elképesztően gyorsan értem el a Solomancia – A végzet iskolájának bravúros kalandjai végére. Az első regény, amit Naomi Novik írónőtől olvastam, és igazán meglepett, mi rejlik e könyv ízléses külleme mögött.

Egészen jól kidolgozott regényről beszélünk, ami végig főszereplőnk, Galadriel szemszögéből mutatja be a cselekményeket. Folyamatos monológok áradatával van tele a könyv, és ez, szerintem, azért szükséges, mert így könnyebben megismerhetjük az iskola működését, illetve a történet világépítését.

AvegzetiskolajaEgy olyan mágikus hatalommal bírók tanintézménye a Solomancia, ahol a bukás szó szerint halált jelent. (A veszedelmes iskola, bármennyire is hihetetlen, csak egy kis ízelítő a külvilághoz képest a diákok számára.) Itt nincsenek tanárok, sem szünidők. Maga az intézmény az úgynevezett tanító, melynek szinte saját akarata van, és úgy formálja a tanulók életét, ahogyan akarja. Ezért a diákok csak úgy élhetik túl az akadályokat, ha összefognak. A túlélés fontosabb, mint bármilyen jegy, mert az iskola nem kímél, és nem engedi távozni diákjait, amíg le nem teszik a záróvizsgát... vagy amíg meg nem halnak. Minden lefolyócsőből, a menzai kajákból, az osztálytermekből, az alagsorból, és még ezernyi helyből, illetve tárgyakból úgyszintén halálos szörnyek lesnek a tanulókra.

De az épületben nemcsak szörnyek, hanem állandó sötétség is uralkodik, és így egy csepp reménye is alig marad az embernek, hogy nem szúrja hátba valami irtózatos rémség.

Főleg a zsenge fiatal varázslókra vadásznak, akik még csak próbálgatják használni a bennük buzgó mágiát. Tehát a gyengébbekre és a kirekesztettekre, akiket könnyű elfogni. Ezért mindenki legfőbb célja egy olyan szövetségbe kerülni, ahol nemcsak varázserő használatához való forrást kaphat, hanem még meg is védik.

Főszereplőnk Galadriel – röviden El – egy igen különleges karakter, tulajdonképpen a legerősebb „játékos” ebben a regényben. Ő kötődik a sötét mágiához a legjobban, egy gigászi hatalommal rendelkező, sötét varázslónő, akinek ereje képes lenne hegyeket lerombolni és milliónyi életet eltörölni. Szembe tudna szállni a Solomancia kihívásaival. Legalábbis ezt várják tőle, de a sötét mágiának ára van. Ezért El mindent megtesz annak érdekében, hogy ne folyamodjon hozzá. Fél, hogy különben a tanintézmény diákjai úgy fognak hullani, mint a legyek. Ezért inkább kénytelen szövetségeseket keresni, hogy túlélje a záróvizsgát.

Pedig Elnek a személyisége is illik a fekete mágiához. Legtöbben faragatlannak vagy egyenesen szívtelennek mondanák. Az utóbbival viszont nem teljesen értek egyet, hiszen valójában nem az, csak nehezen tud közeledni az emberekhez – mivel azok kicsi kora óta szörnyetegként tekintenek rá a megjövendölt sorsa miatt – és ezt azzal próbálja elfedni, hogy bunkón viselkedik. Közben pedig az a célja, hogy bebizonyítsa az embereknek, hogy rosszul ítélik meg.

A regény fontos mellékszereplője Orion, akivel a történet legelején ismerkedhetünk meg. Egy tipikus hős karakter, akit a harc éltet. A szörnyek elpusztítása, majd a belőlük nyert erő szétosztása a szövetségében, élvezetet okoz neki. Ő az önkéntes megmentő mindenki számára, és ezért rajong érte mindenki – vagyis mindenki Elen kívül. Bár Elt többször is megmenti Orion, ő gyűlöli őt ezért, hiszen minek kéne a világ legerősebb mágusát önként megmenteni.

Bizton állíthatom, hogy ez a legjobb könyv, amit életem során eddig olvastam. Nagyon hozzám nőttek a karakterek is. Nagyon gyorsan tudtam azonosulni a szeretett főszereplőnkkel.
Nagyon tetszett az egész történet során, hogy El minden egyes szavait az olvasónak címezte. Könnyen érthetővé tette ez a könyvet, az iskola működése szempontjából is. De elsősorban talán a sötét, eszményi hangulat volt ami, ami nem hagyta, hogy letegyem a könyvet. Az örök bizonytalanság érzése, az, hogy a karakterek állandóan tartozni akarnak valahová. Ez rávilágított arra a gondolatra is, hogy együtt minden sokkal könnyebb, és a célunk elérése érdekében muszáj mások segítségét kérni, hiszen egy ház sem épül meg egy emberrel.
Úgyhogy Bravo Novik, A végzet iskolája egy 10/10-es könyv számomra!

Comisel Alexandra

Akarta vagy nem akarta?

A Netflixen jelent meg az Egy botrány anatómiája című minisorozat, aminek a forgatókönyvírója David E. Kelly. A név hallatán azonnal felkaptam a fejem, ugyanis ő volt a két kedvenc korábbi sorozatom, a Hatalmas kis hazugságok és a Tudhattad volna alkotója.

Akarat

A film főszereplői a gazdag, jóképű brit politikus, James Whitehouse (Rupert Friend) és elbűvölő felesége Sophie Whitehouse (Sienna Miller), akik példásan élnek két szép gyerekükkel. A kiváltságos emberek világában járunk, sikeresek, befolyásosak, gazdag felmenőktől származnak, elit iskolákba jártak. Igazi mintaapák és mintaanyák.


A botrány első foka, mikor kiderül, hogy James öt hónapon át viszonyt folytatott egy beosztottjával, a stábjában dolgozó, fiatal parlamenti kutatóval. A helyzet aztán tovább fokozódik, amikor a szóban forgó beosztott, Olivia Lytton (Naomi Scott) nemi erőszakkal vádolja meg a politikust...

A történetet a feleség, Sophie szemszögéből éljük át. Sokkoló állapotban hallgatja férjét, aki bűnbánóan vallja be félrelépését, mert még az aznapi újságban meg fog jelenni a sztori. A probléma ennyivel meg is oldódna, de újabb csapás éri őket, mikor mindenki nagy meglepetésére az ex-szerető bepereli Jamest. A feleség összetörik, de kitartóan kiáll házastársa mellett, mivel csak közösen tudják a miniszter becsületét tisztára mosni. A félelem, a kín és a belső összeroppanás szorongatja, mikor a tárgyalásokon részletesen kielemzik férje hosszan tartó kapcsolatát Oliviával...

A családi dráma mellett közelről figyelhetjük még az aprólékosan bemutatott tárgyalást is, amely annak eldöntésére fókuszál, hogy nemi erőszak történt-e, vagy csak heves együttlét. Az eset olyannyira nem egyértelmű, hogy végül minden egyes mozdulatnak és szónak súlya lesz.

Mivel a történtekre mindkét fél máshogy emlékszik, és kettejük szava áll egymással szemben, végig kétesélyes, hogy mi lesz az esküdtszék döntése. A sorozat minden epizódja végén van valamilyen kisebb-nagyobb csavar, sőt, a negyedik rész végén egy olyan brutális fordulatot vesz a történet, ami miatt még a lezárásnál is jobban leesik a néző álla.

Azoknak ajánlom, akik szeretik az ilyen jellegű, pszichológiai thrillereket.

Írta: Kőszegi Kamilla

Újévi fogadalmak

2023Ha most nem írom le, hogy a babiloniak tettek előszőr újévi fogadalmakat, akkor tudtad volna? Ugye, hogy nem?! Nagyjából 4000 évvel ezelőtt egy 12 napig tartó ünnepségsorozatot szerveztek Akitu istenségnek március közepén, mivel ők onnantól számították az újévet. Az emberek újévi fogadalmaikban megígérték az isteneiknek, hogy kiegyenlítik a tartozásaikat, és visszaadják a kölcsönkért dolgokat a tulajdonosaiknak, hogy ne sértődjenek meg rájuk az istenek.

Mi Julius Caesarnak köszönhetjük, hogy január elseje vált az újév első napjává időszámításunk előtt 153-ban. Így, ha azt halljuk, hogy újévi fogadalom, rögtön január elseje ugrik be mindenkinek.

Ha megkérdeznénk valakit, mondjon egy fogadalmat, biztos, hogy a legtöbben azt válaszolnák: le szeretnének fogyni vagy kevesebbet költeni, ráfeküdni a sportolásra, és év végére kockahasat gyúrni, meg ehhez hasonlók. Kérdem én: amikor karácsonyra, húsvétra meg a szülinapodra egy karton csokoládét és cukrot kapsz ajándékba, akkor is ilyen magabiztosan jelented ki, hogy kockahasad lesz? Maximum a csokoládé kockáitól! (Nekem például még sose sikerült betartani ezt az újévi fogalmaimat, de végül is próba szerencse, van még rá pár évem...)

És persze ott van az olyan fogadalmak, mint hogy kedvesebbek leszünk egymással, kevesebbet stresszelünk, egészséges életet élünk... Mondd ezt egy iskolás gyereknek, hogy stresszeljen kevesebbet! Jó vicc, tényleg, amikor egy nap kettő témazárót ír, meg mondjuk három röpdolgozatot, mert a tanár úgy gondolta, hogy az még belefér.

Akik újévi fogadalmakat tesznek, azok az emberek szerintem szeretik a kihívásokat, szeretnek célokat kitűzni, akadályokat leküzdeni. Az ilyen emberek elhatároznak valamit, amiről úgy gondolják, hogy meg tudják valósítani, és egész éveben azon vannak, hogy ezt teljesítsék. Ha jól csinálod, ez ösztönözni is tud, lendületet adhat a mindennapjaidhoz, de könnyen teher lehet a válladon, és az őrületbe is kergethet a fogadalmad!

Vannak persze, akik egyáltalán nem hisznek az egészben. Ennek több oka is lehet: fölöslegesnek tartják, egy plusz tehernek. Feladatnak fogják fel, amire nincs szükségük az évben, és tudják is magukról, hogy úgysem tudnák betartani. Ezért, hogy elkerüljék a kudarcot, nem is tesznek ígéreteket maguknak.

A fiatalokra talán annyira nem jellemző, hogy fogadalmakat tesznek. Nekünk nehezebb betartani azokat, mert szabadabb életet élünk, és gyerekként több mindent megengedhetünk magunknak, nem nagyon rajongunk a szabályokért és a kötöttségekért. Nehezebben is fogadunk meg olyanokat, mint hogy „Kevesebbet videojátékozunk!”. Mert aztán a végén anyukánk számon kér, és a szavunkon fog...

Ha mégis arra adnád a fejed, hogy nagy fogadalmakat teszel, a következőket szerintem érdemes megfogadni – és ennek még a tanáraink is örülnének:

– Előkeresem az atlaszomat
– Nem csak a dolgozat előtti szünetben nyitom ki a könyvemet
– Megpróbálok kevésbé látványosan szenvedni az óra utolsó 5 percében
– A hiányzás után nem csak arról kérdezem meg az osztálytársaimat, hogy milyen sztoriról maradtam le, hanem arról is, hogy mi volt a lecke.

Ha ezekkel a fogadalmakkal vágunk neki az Új évnek, talán még eredményesek is lehetünk!

Készítette: Palkovits Panka 9.ny

GÓLYATÁBOR 2022

GÓLYATÁBOR 2022
Eddig azt gondoltam, hogy gólyatáborba majd csak egyetemista koromban fogok menni, erre tessék, augusztusban belecsöppentem Székesfehérvár legizgalmasabb gimnáziumi gólyatáborába. Nem tagadom, volt némi gombóc a torkomban, amikor a gyülekezőnél megláttam a rengeteg résztvevőt, a hatalmas csoportosulást, de az izgalom csak rövid ideig tartott. Úgy éreztem, mintha hullámvasútra ültem volna, izgalmas programok sora következett. Laza, ismerkedős játékokkal kezdtünk, olyanokkal, mint az „ölbeülős” és más bemutatkozós

mókák. Elfáradni sem volt időnk, máris jött a következő próbatétel, az ebéd utáni csapatverseny. Itt már kezdett kiderülni, hogy vidám, összetartó társaságba kerültem. Páran ugyan még nyársat nyelve ültek, de a többség már oldódott, mint a pezsgőtabletta.
Aztán, hogy nehogy legyen időnk pihenni, sportvetélkedőre vezényeltek minket a fáradhatatlan szervezők, ahol keményebbnél keményebb feladatok következtek. Olyan volt, mint egy kommandós kiképzés: parancsszóra szlalomozás kosárlabdával, majd ugyanez egy ördögien pattogó pingpong labdával. Izomrostjaink szilárdságát kötélhúzással teszteltük. Dobtunk kosárra, lőttünk kapura, bújtunk át karikán, szerencsére nem tüzesen. A hangulat viszont ekkorra már tüzes volt: mindenki üvöltve szurkolt, őrjöngve biztatta a társait.
Vacsora után következtek az igazán meredek feladatok. Sikítóverseny, sörpongó (természetesen sör nélkül), sminkbemutató, ahol fiú sminkelt lányt (mit hova is kell kenni???) és újságpapír-lambada. Itt feltétlen meg kell említenem, hogy osztályfőnökünk is elszántan biztatott bennünket, mindenkit a nevén szólítva, holott akkor látott minket másodjára.
A nap végére nagyon elfáradtunk, de nyugodalmas éjszakáról szó nem lehetett. Sokáig beszélgettünk és mire elaludtunk volna, váratlan hajnali ébresztő következett. Azt hittem, rablóbanda tört ránk, de csak a DÖK-ösök voltak, akik ricsajt csaptak. Vízipisztollyal kergettek
minket 4.45-kor reggeli tornára az udvarra. A lazsálást nem tűrték, a puhányokat töltött vízipisztollyal büntették.
Az ellátás luxushotelt idézett, kakaós csigával doppingoltak minket másnap reggel az aznapi erőpróbákra. Kora reggeltől már a szeptemberi diákkirály-választásra hangolódtunk, a jelöltek mutatkoztak be nekünk és ők irányították a délelőtt játékait: közösen táncoltunk, kék és zöld
színű, üdítő varázsfőzetet ittunk, plüssállattal dobálóztunk...
Ebéd után kaptunk egy kis pihenőt, azonban az agyunk ekkor is dolgozott, osztályindulót kellett alkotnunk. A mi osztályunké lett a legjobb!
„Mi vagyunk a 9. NY,
szóval el ne menj!
Ez itt a mi indulónk,
a gimi vár ránk, induljunk!
Gólyatábor sok élmény,
mondd, hogy oh-oh-oh-oh-oh!
Mi győzünk a végén!
DÖK-ösök a főnökök,
mi pedig az ördögök.
DÖK-ös lányok kedvence Zsombikahhh,
ki a sörpongót simán lehozza,
hátrányunkat behozta.
Reggel korán keltettek,
pisztolyokkal kergettek,
csigákkal etettek,
mégis,
köszönünk mindent Nektek!”
A vacsora előtt még várt ránk egy hatalmas osztályvetélkedő. Volt itt minden! Sátrazás a tetőn, WC-kefe felkutatás, tojásrodeo... Levezetésnek még készítenünk kellett egy videoklipet is. Az esti buli előtt adtuk elő az osztályindulónkat zene és táncos koreográfia kíséretében.
Ekkor hirdették ki a gólyatáboros osztályverseny végeredményét is, amelyet a mi osztályunk, a 9. NY nyert meg: mert hiszen NY, mint NYERTES!!!...
Este fergeteges PARTY kezdődött, a DJ vérpezsdítő dallamokkal oldotta a gátlásokat, hamarosan mindenki a táncparketten pörgött. Így aztán a második éjszaka már mindenki úgy aludt, mint akit fejbe csaptak. Reggel még a szülőknek is jutott meglepetés, az előzetes
tájékoztatóban megadott címen ugyan nem volt se tábor, se gólya, se DÖK-vezér, de azért némi leleménnyel megtaláltak bennünket.
Rengeteg felejthetetlen élménnyel érkeztem haza.
Jó érzés volt az első iskolai napon az, hogy a gólyatáborból mindegyik osztálytársamat ismertem és már volt közös élményem is velük.
Kovács Lili
9. NY
Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO