A család és az öttusa Tarné Kovács Sarolta életében
Két év telt el azóta, hogy Kovács Sarolta bronzérmet szerzett a tokiói olimpián. Azóta megházasodott, anyai örömök elé nézett, kertes házba költöztek, és letette a szakedzői vizsgáját. Én is öttusázom, edzőként van szerencsém őt ismerni. Beszélgettem vele, miként egyezteti össze az anyaságot a sporttal és az edzősködéssel.
A tokiói olimpia óta rengeteg minden történt veled. Miben változott meg az életed?Az olimpia után már mindenféleképpen szerettünk volna családot alapítani, hazajöttünk, és az első próbálkozások után össze is jött, így hamar érkezett Vincent, az első kisfiunk. A jövőben tervezünk még több gyereket, hogy közel legyenek egymáshoz korban, két-három év az nagyon ideális lenne. Eddig az öttusa volt az életem, ebben éltem. A sporton kívül másban nem gondolkodtam. Persze ott volt a tanulás is, de az anyai élet, a szülés, a család teljesen megváltoztatott. Felülírta az értékrendet, a család mindenekelőtt. Jelenleg a fiam az első, aztán a kutyám és a férjem következik, majd én vagyok az utolsó. Családanya a szerepem.
Most már minden nap találkozunk edzésen, jó érzés a csapattársaidnak, hogy munkába álltál. Neked is hiányoztak a többiek?
Nagyon hiányoztak, remélem, hogy én is hiányoztam nekik. Együtt nőttünk fel, ők a második családom, a Volán. Mindig az volt a tervem, hogy ha majd egyszer abbahagyom az öttusát, akkor sem szeretnék a Volán-teleptől elszakadni. Edzőként továbbra is számíthatnak rám.
Az elmúlt két évben többször láthattak a Volánon, de te nem csak sportolni jöttél, hanem edzést tartani az utánpótlásnak. Hogy tetszik az edzői pálya?
Ez a két év azzal telt, hogy ketten voltunk otthon, de öröm volt néha kiszakadni és visszajönni az edzés helyszínére és a többiekhez. Az edzőség egy nagy álmom volt, de tanító néni is szerettem volna lenni, kicsi gyerekekkel akartam foglalkozni. Jelenleg az U17-U19 korosztályokkal dolgozom. Nagyon élvezem, hogy lövőedző vagyok. Tetszik, hogy amit én átéltem és tudok, azt átadhatom, vagyis megpróbálom átadni. Szeretek másoknak segíteni, remélem ez is sikerülni fog.
Az öt szám közül miért pont a lövészetet választottad?
A lövészet és a lovaglás a két kedvencem. Sajnos a lovaglásnak már csak órái vannak az öttusában, ha fogalmazhatok így. A másik dolog, ami még érdekel engem, az a mentális felkészülés és a sportpszichológia, ebből írtam a szakdolgozatomat, ebből megyek tanulmányi versenyre is. Ezek mindegyik számban fontos szerepet játszanak, de leginkább a lövészethez szükségesek. Ha megtanulsz jól lőni, utána már csak alkalmaznod kell, hogy magas pulzussal, stresszes versenyhelyzetben, társaktól függetlenül is jól menjen. Ez egy idő után már csak fejben dől el.
Nem egyszerű egy kisgyerek mellett dolgozni és sportolni. Neked hogy sikerült a munkát a magánélettel összehangolni?
Szerencsére zökkenőmentesen ment, mert mind a családom, mind a párom családja is rengeteget segít. Minden hétvégén leülünk, és megbeszéljük a következő hetet, hogy ki, mikor vigyáz Vinire. Iszonyatosan jó gyerek, nagyon mosolygós, mindenkivel jól elvan. Hálásak lehetünk, hogy egy ilyen szép és kiegyensúlyozott kisfiút kaptunk. Ennyi segítséggel egyszerű megoldanom a munkát, délutánonként mindig itt tudok lenni. Most, hogy vidékre költöztünk, körülbelül tíz métert kell sétálnom a rekortán csíkomig, vagy az erdőbe, így kint is tudok futni. Ennek köszönhetően össze tudom hangolni a családot és az edzést. A tanulást szintén be kellett illeszteni a család mellé, mert négyhetes volt Vini, amikor államvizsgáztam.
Nemrég tértél vissza az öttusához. Hogy haladsz a felkészüléssel?
A tavasz lesz a vízválasztó. Elkezdtem most mozogni, meglátjuk, hogy mennyire tudok Vini mellett dolgozni. Az olimpiai felkészülésem végére már mindenem fájt, és műtöttek is többször, kiderül, most hogyan fogja bírni a szervezetem. Hiányérzet nincs bennem, mindent elértem, amit szerettem volna. Sokat voltam az öttusában, itt nőttem fel, természetesen hiányzik, ezért is jöttem vissza. A család az első, ha mellette megy, megy, de ha nem, akkor sem fogok a kardomba dőlni.
Nagyon sok verseny van már a hátad mögött. Milyen érzéssel tölt el, hogy két év kihagyás után újra rajthoz állj?
Hiányzik az adrenalin, hiányzik, hogy utazzak, de legfőképpen az izgulás, mert minden apró dolgon tudok izgulni. Szeretek versenyezni, azért is döntöttem úgy, hogy beszállok a tanítványaimhoz a pontszerző játékokba. Megmérettetésekkel telt az életem. Volt olyan tavasz, mikor minden hétvégén versenyre utaztam, mert négy korosztályban indítottak. Akkor arra vágytam, hogy többet lehessek otthon, mert lesz egy csomó időm, de most, hogy otthon vagyok, hiányzik a pörgés. A családom szerint még így is egész nap rohanok.
2023-at írunk, a sportolók jó része már Párizsra koncentrál. Te is erre készülsz?
Most újra edzek, meglátjuk, hogy mi lesz. Remélem, elkerülnek a sérülések. Szeretném szépen befejezni a pályafutásom. Az élsportban maximum másfél évem van, szóval jövő ősszel már biztos, hogy vége a hivatásos karrieremnek, illetve sokunknak, mert a párizsi olimpia után vége a lovaglásnak is. Ezután a sportot nem fogom tudni folytatni. Sajnos már a sportolói pályafutásom végéről kell beszélni, ami nagyon furcsa.
Párod focista, neked ott van az öttusa, sportos család vagytok. Esetleg az úszásba már belekóstolt Vini?
Még nem, egyelőre nem vittem le az uszodába. Nagyon szereti a fürdést otthon, wellnessen már többször voltunk, ott is élvezte a vizet. Mindig tervezem, hogy majd járunk babaúszásra. Testvérem is rágja a fülemet, hogy menjek velük, de pont olyan időpontban van, hogy én közben az edzésen vagyok, szóval így nehéz megoldani. Biztosan megtanul majd úszni, de én úgy tudom, hogy azt hároméves korban elég elkezdeni. A víz szeretetéhez én is hozzá tudom szoktatni. Nem fogom erőltetni, hogy öttusázzon, azt csinál majd, amit szeretne, de ahogy látom, most inkább a labdát választja.
Kutyusod, Barack is sokszor elkísér az edzésekre. Vinivel is találkozhatunk majd?
Igen, mindenképpen. Együtt fogom őket hozni, mivel nagy összhangban vagyunk mi így hárman. Vini Barackot követi, Barack pedig engem, így mindig együtt mozgunk. Ha jó idő lesz, többet jönnek majd velem. Természetesen a munkát nem akarom megzavarni, de edzések előtt és után lehet egy kicsit babázni és kutyusozni.
Kőszegi Kamilla
A parkban sétálva egy szokatlan külsejű épületet pillantottam meg: a Liget fái között egy szinte lebegő, aranysárga tető bukkant elő. Ahogy közelebb mentem, a több mint 10 m magas üvegfalakkal határolt, merőleges síkokat szinte nem tartalmazó, arany levelekkel díszített tetejű épület teljesen magával ragadott. A Magyar Zene Háza előtt álltam.
Az egyik állandó kiállításra váltottam jegyet, zenei utazásra indultam: a
A Csaknekedkislány együttes kreatívan CSNK névre hallgató legújabb albuma 2022 novemberében került ki a nagyközönség elé, hónapokon át tartó halogatás után. A banda december 28-án megkezdte az albumbemutató turnéját, és nekünk is volt szerencsénk részt venni az egyik fellépésükön, amely Budapesten az Akváriumban rendeztek január 6-án.
A Csaknekedkislány dobosának színpadra lépését követően megszólaló, szignifikáns ütemre egy emberként kiáltott fel az egymás sarkán taposó, többnyire frufrus alterlányokból álló közönség, plusz-mínusz néhány rocker apukával az élen. Kórusként visszhangoztak a Féltél Szeretni című dal sorai a helyiség falairól, az énekes és dalszövegszerző, Csepella Olivér az őt meg nem hazudtoló energiabedobással bírta életre a hatalmas tömeget. Különösen elnyerte tetszésünket, hogy a zenekar tagjai számtalan alkalommal interakcióba léptek a közönséggel. Mindenki tombolva énekelte az ismerős sorokat, az új és a régebbi albumokról egyaránt, és nem csüggedő lelkesedéssel fogadták Szalai Annát is. Szerintünk az egyedi hangja talán túl nagy figyelmet kapott, szerettünk volna többet hallani Olivérből a koncert második felében is.
