Slukk

Világbajnokság

Az elmúlt hetekben egy igazán különleges foci-világbajnokságot láthattunk, mivel ez volt az első világbajnokság a Közel-Keleten. A különlegességét többek között az adta, hogy a téli időszakban rendezték. A Földnek ezen a részén nyáron elviselhetetlen a hőség, így ezt az eseményt is úgy időzítették, hogy viszonylag normális körülmények között lehessen játszani (a stadionokat légkondicionáló berendezésekkel látták el).

vb1

Quatarban a szurkolóknak is kompromisszumokat kellett kötni, hiszen azonosulniuk kellett az arab kultúrával. Például tilos volt az arab kultúrához nem illő öltözködés, nem lehetett fényképet és videót készíteni arab nőkről, tilos volt az alkoholfogyasztás (pl.: sört sem árulhattak a stadionokban), és sok, gyakran használt gyógyszert is betiltottak az országban (pl.: fájdalomcsillapítók).

Nem csak különbségek, hanem hasonlóságok is voltak persze az előző évtizedek világbajnokságaihoz képest. Ezen a VB-n is Európa adta a torna gerincét, mivel a foci kultúrájának még mindig Európa a fellegvára. (Természetesen a többi kontinensen is egyre nagyobb a versengés a VB-n való részvételért, hiszen még mindig a futball a világ legnépszerűbb sportja.) A torna lebonyolítása ugyanabban a rendszerben történt, mint az előző eseményeken. Először a csoportkörök, ahol mindenki játszik mindenkivel, majd az egyenes kieséses szakasz került megrendezésre.

A csoportok sorsolásánál voltak kiemelt csapatok, az erősorrend szerint (pl.: Anglia, Franciaország, Brazília). A kiemelés a hivatalos FIFA ranglista alapján történt. Az egyenes kiseséses szakaszra való sorsolásnál pedig a csoportgyőzteseket a csoportmásodikokkal sorsolták össze, majd a továbbiakban a győztesek a győztesekkel játszottak tovább a döntőbe kerülésért. (Ezek a sorsolások már a torna kezdetére elkészültek természetesen).

vb2

A csoportmérkőzések során többnyire érvényesült a papírforma, az esélyes csapatok továbbjutottak, de történtek hatalmas meglepetések is: Japán ment tovább a végső győzelemre is esélyesnek tartott Németország helyett, Marokkó jutott tovább a szintén favorit belgákkal szemben. A kieséses szakaszban is akadtak meglepetések: Horvátország legyőzte a VB-győzelemre legesélyesebbnek tartott Brazíliát, Marokkó pedig igazi szenzációt okozva legyőzte Spanyolországot, majd Portugáliát is.

A legjobb négy közé Franciaország, Horvátország, Argentína és nagy meglepetésre Marokkó került. Az elődöntőkben érvényesült a papírforma, a torna két legjobb formában lévő csapata, a franciák és az argentinok kerültek a döntőbe.

A döntő egy remek mérkőzést hozott, amely fordulatos, izgalmakkal teli játékot mutatott, és amit végül tizenegyesekkel az argentin válogatott nyert meg. Érdekesség még, hogy ezt a világbajnoki döntőt az újságírók minden idők legizgalmasabb VB döntőjének szavazták meg.

Készítette: Csek Máté Barnabás és Táncos Máté Balázs

Világbajnokság 2022

Nemrég fejeződött minden idők egyik legizgalmasabb, legfordulatosabb világbajnoksága, ami természetesen botrányoktól sem volt mentes. A két futballőrült, Weidinger Áron és Golenyák Balázs beszélgettek a vébé eseményeiről.

W.Á.: Mennyire voltál elégedett a mérkőzésekkel? Nyújtottak-e megfelelő színvonalat számodra?

G.B.: Meg voltam elégedve a mérkőzések színvonalával. Nagyon fordulatos és érdekes mérkőzések voltak. Voltak csapatok, akik meglepetést okoztak, de voltak csapatok, akikben csalódtam. Sok gól esett a meccseken, ez sokkal izgalmasabbá tette a katari tornát. Számomra a legszebb gól Richarlison ollózása volt a brazil-szerb találkozón. A torna rendezése a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jónak bizonyult.

W.Á.: Melyik csapatnak szurkoltál, és miért?

G.B.: A japánoknak és a braziloknak. A japánok nagy meglepetést okoztak az idei világbajnokságon. Világsztárokkal teletűzdelt válogatottakat győztek le. Nagyon meggyőző játékot mutattak. Gyors kontrákból szereztek gyönyörű gólokat. Minden labdáért megküzdöttek és szívósan játszottak. Ennek ellenére viszonylag hamar kiestek a horvátok ellen. A bűntetőpárbajban Livaković szenzációsan védett, ez volt a japánok veszte.

W.Á.: Említetted a brazilokat is, róluk mit gondolsz?

G.B.: Szerintem a torna egyik legjobb játékát nyújtották. Gyönyörű lövéseket és cseleket mutattak. Labdabirtoklásra építették a támadásaikat. Játékukkal és humoros gólörömeikkel szórakoztatták a nézőket. Őket is Horvátország búcsúztatta a negyeddöntőben szintén tizenegyespárbajban. A horvát kapus ismét fantasztikusan védett, mindössze két gólt kapott a bűntetőpárbajban. Ekkor a torna egyik nagy esélyesétől búcsúztunk.

W.Á.: Ezek után esélyesnek tartottad a horvátokat, vagy csak egy kis csapatként tekintesz rájuk?

G.B.: Szerintem a horvátok már az elejétől fogva esélyesnek számítottak. Stabil védekezés jellemezte őket. „Box to box’’ játékot játszottak. Én sose szerettem őket, de el kell ismernem, hogy eredményesen futballoztak. Külön kiemelném a kapusukat, világklasszis teljesítményt nyújtott. Elszántan és vért izzadva játszottak, ez bizonyítja, hogy az ő játékosuk, Brozović futotta a legtöbb kilométert a világbajnokságon. Ez azért is meglepő, mert ő alkoholista és szenvedélyes dohányzó.

W.Á.: Nem zavart, hogy télen volt a vb? Tudtad nézni a mérkőzéseket iskolaidő alatt is?

G.B.: Egyáltalán nem zavart, sőt így több meccset is tudtam megnézni, mint nyáron. Nyáron mindig volt más elfoglaltságom, most viszont több időm maradt a meccsnézésre. Voltak meccsek, amelyek tanóra közbe mentek, de voltak olyan kedves tanárok, akik megengedték, hogy órák közbe is nézzük a vb-t. Ha nem engedték meg, akkor a tolltartóban könnyen elfért a telefon.

W.Á.: Neked melyik összecsapás tetszett a legjobban és miért?

G.B.: Véleményem szerint a legjobb a német-japán ütközet volt. Izgalmas és fordulatos mérkőzést láthattunk. Azért gondolom ezt, mert a japánok óriásit fordítottak. Úgy tudtak 2 gólt is lőni, hogy csak 26%-os labdabirtoklásuk volt és 3 kaput eltaláló lövésük. Ez az összecsapás emlékezetes marad számomra.

W.Á.: Mely csapatok okoztak számodra csalódást?

G.B.: Én a németek kiesését nagy kudarcnak éltem meg. Nagy világsztárokkal teli csapatuk van, mégis kiestek a csoportkörben. Az én egyik kedvenc játékosom, Rüdiger is náluk van. A másik nagy csalódást a belgák okozták, az összes játékosuk top klubban játszik, mégis utolsó helyen végeztek a csoportjukban. Ahhoz képest ez hatalmas csalódás, hogy 2018-ban a 3. helyezést érték el.

W.Á.: Mit gondolsz a döntőről? Számítottál-e ilyen jó mérkőzésre?

G.B.: Nagyon fordulatos döntő volt, az egyik legizgalmasabb finálét élhettük meg a világbajnokság történetében. Ilyen fordítást nagyon ritkán látni futballmérkőzéseken. 2 perc alatt 2 gólt is szerzett Mbappé, ezáltal életben tartotta a francia válogatott reményeit. Ezután hosszabbítás következett, ahol Messi bebizonyította, hogy miért a világ legjobb játékosa. Aztán Mbappé az utolsó pillanatban volt eredményes 11-esből. Majd a bűntetőpárbajban győztek az argentinok, ahol az argentin kapus, Martinez 2 bűntetőt is hárított. Így Argentína emelhette a magasba a trófeát.

W.Á.: Örültél az argentin győzelemnek, vagy inkább a franciáknak szurkoltál?

G.B.: Én nagyon örültem a dél-amerikaiak győzelmének. Messi már régóta megérdemelte ezt a címet. Világklasszis teljesítményt nyújt már évtizedek óta. Emellett az egész csapat fantasztikusan játszott.

W.Á.: Mit gondolsz az egyéni díjakról? Változtatnál valamit?

G.B.: Meg vagyok elégedve a legtöbb egyéni díjjal, bár tudnék változtatni. Messi megérdemelte a vébé legjobb játékosa címet. Az argentin kapus, Martinez pedig a vébé legjobb kapusának szóló díjat, külön kiemelném az aranykesztyű átvételét. Viszont én a legjobb fiatalnak járó elismerést a horvát Gvardiolnak adtam volna. Neki az érdeme is, hogy a horvátok 3. helyezést értek el. Mbappé kapta az aranycipőt, hiszen ő lőtte a legtöbb gólt.

W.Á.: Még egy kérdés a magyarokról, te számítottál arra, hogy már a selejtezőbe kiesünk?

G.B.: Számítottam rá, de nem örültem. Titkon bíztam benne, hogy tovább jutunk a csoportkörbe. Még a csapatunk nem áll készen egy világbajnok szereplésre, de idővel majd beér a sok fiatal feltörekvő tehetség. Most az Eb-re kell koncentrálniuk, a következő vébé még messze van, addigra lehet beérnek a fiatalok.

Készítette: Einvachter Bálint

Krimi és más semmi – Agatha Christie: Nyílt kártyákkal

Kedves olvasó, ha rajongsz a titokzatosságért, esetleg égető vágyat érzel fellapozni mostanság egy remek könyvet, mi sem lehet tökéletesebb választás, mint Agatha Christie-nek, a „krimi királynőjének” egyik műve. Jómagam elég jól ismerem a munkásságát, és bátran kijelenthetem, hogy mára kedvenc időtöltéseim közé tartozik a regényeinek az olvasása.

Az írónő Mary Westmacott néven romantikus regényeket is írt, azonban az utókor számára inkább mintegy 80 detektívregénye miatt vált megismételhetetlenné. Ezeken belül is van néhány ismertebb mű, mint például a Gyilkosság az Orient expresszen, Az ABC gyilkosságok, Halál a Níluson, vagy éppen a Tíz kicsi néger. Én most mégis egy kevésbé népszerű, ám bizonyosan remek felépítésű művét fogom bemutatni ebben a kis ajánlóban.

Nos, akkor hát beszéljünk a Nyílt kártyákkal című választott regényünkről. Ez egy 1936-os alkotás, eredeti címén Cards on the table.

Mr. Shaitana egy elég népszerűtlen, ám mégis dúsgazdag, az Egyesült Királyság fővárosában, Londonban élő férfi, aki meghívja a híres magándetektívet, Poirot-t egy vacsorára. Azt állítja, négy „gyilkost” fog bemutatni, akiket saját különleges gyűjteményének tekint. Négy „gyilkos” és négy nyomozó vacsorázik együtt kezdetben viszonylag békésen az asztalnál, ahol az események gyorsan elfajulnak, amikor váratlanul bekövetkezik az első haláleset...

Különösképpen azért ajánlom ezt a művet, azért tartom különlegesnek, mert az egész történetet végigkísér egy bizonyos fajta feszültség, melyben az egyértelműség hiánya rejlik. Mégpedig azért, mert bár igen csekély a gyanúsítottak száma, mégsem olyan könnyű rájönni, ki is lehet az igazi okozója ennek a gyilkosságnak.

Aki esetleg mégsem lenne az olvasás híve, viszont szereti az ilyesfajta dolgokat, annak örömmel ajánlom figyelmébe a szintén Nyílt kártyákkal címen futó filmváltozatát a regénynek. David Suchet főszereplésével – aki talán a legemlékezetesebb alakítást nyújtotta Poirot felügyelő szerepében – a 2005-ös film végül hatalmas sikert aratott a műfaj kedvelőinek körében.

Agatha

Készítette: Bán Hanna Júlia

Családi karácsony

Kisgyerekkorom óta nagy családom van, eleve abba születtem bele. A szüleim számára mindig is fontos volt az, hogy én és a bátyám az unokatestvéreimmel együtt nőjek fel. Azóta is majdnem minden ünnepet, születésnapot, karácsonyt, névnapot, húsvétot és szilvesztert együtt töltünk.

Mivel anyukám unokatestvére a férjével Finnországba költözött, így unokatestvéreim már ott is születtek, ezért is találkozunk kevesebbet velük. Ők csak karácsonyra jönnek haza, illetve nyáron, amikor sok szülinap van. A karácsony nálunk egy fontos hagyomány az összes többi ilyen eseménnyel együtt.

Régebben mindig nálunk volt a karácsonyi ünneplés 24-én. Mi a testvéremmel és a velünk hasonló korú rokonainkkal reggel kaptuk meg az ajándékokat. Ezt követően délután jöttek a rokonok. Elsőnek mindig a mamáék (anya szülei) jöttek, és ők itt is aludtak nálunk másnapig. Ők ketten sürögtek-forogtak a konyhában. Majd idővel a többiek is megérkeztek, Elsőnek ajándékoztunk, majd utána ettünk. A menü mindig halászlé, kacsa krumplival és káposztával, rántott hal és hús volt. Ezt követően játszottunk beszélgettünk és hasonlók.

Idővel, ahogy mi megnőttünk, anyának elege lett abból, hogy mindig ő készül. Pontosan ezért feldobta a családnak, hogy mi lenne, ha szállodában töltenénk a karácsonyt. Ez az ötlet tetszett mindenkinek. Az első ilyen karácsonyunkat Szentgotthárdon töltöttük, ahova mindenki külön autóval ment, és ott találkoztunk. Nekünk ez olyannyira megtetszett, hogy pár éve most már mindig így csináljuk.

Az idei karácsonyt Körmenden töltöttük a Mjus Hotelben. A mi családunknak fontos, hogy legyen medence egy szállodában, mivel imádunk a vízben lenni. Ezért mindig olyan helyre megyünk, ahol van erre lehetőség. Olyan kettő óra körül értünk oda, lepakoltunk a szobában, ami háromágyas, egyfürdőszobás volt. Rajtunk kívül még két család volt velünk egy szinten, a többiek eggyel alattunk, a második emeleten, mert nekik kisebb szobájuk volt. A szobáknak erkélye is volt, ami a hotel kertjére nézett, illetve a kinti medencékre.

Miután lepakoltunk lementünk fürdeni. Volt egy gyerekek számára fenntartott medence, illetve egy nagyobb és egy csúszdás. Összesen két csúszda volt, amit kihasználtunk, szinte ott töltöttük a legtöbb időt. Volt egy konferenciaterem is, ahova vacsora után beültünk beszélgetni, és nagyon sokat nevettünk. Az ételek nagyon finomak voltak es változatosak.

27-én hazafele megálltunk Balatonfüreden egy étteremben ebédelni. Miután végeztünk, mindenki hazafele vette az irányt.

Hazaérve furcsa volt, hogy csak mi vagyunk otthon, és nincs akkora hangzavar. Kipakolás után együtt filmeztünk, csak négyen. Majd jött az üzenet, hogy az unokatestvérem lázas lett, a szülei pedig náthásak, majd ezek az üzenetek gyarapodtak. Mire mindenki hazaért, mindenki le is betegedett. Valaki csak náthás lett, de sajnos volt, aki jobban belekeveredett a betegségbe. Ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam, mint mindig, a családdal.

Írta: Csegezi Csenge

Utazás Ausztriába

Mayer Gábor tanár úrral és az osztályával volt lehetőségünk december 20-án egy adventi kirándulás keretein belül eljutni a riegersburgi Zotter család által üzemeltetett csokoládégyárba és a grazi karácsonyi vásárba. Utunkat a Fehérvár Travel luxusbuszával tettük meg.

A buszunk reggel 7 órakor a tervezett időben elhagyta az iskola parkolóját, a két kísérő tanárral, a 10.B tanulóival és a 9.C 13 főjével. Veszprém fele indultunk, az első megállónk már majdnem az osztrák-magyar határnál, Szentgotthárdnál volt. Ausztriába Rábafüzesnél keltünk át, ahonnan egyenesen a csokigyárba mentünk ez a határtól kb. 40 perc autóval.

A gyárba 10:45 körül érkeztünk meg. Először egy, a Zotter családról, a kakaóbab termesztéséről és az Afrikából való exportról szóló filmet néztük meg egy komfortos moziteremben. A gyár nagyon sok aranyos részlettel van felszerelve, ezek igazán izgalmassá és érdekessé tették a látogatásunkat.

A film után jött a legjobb rész: a csokoládék kóstolása porcelán kanalakkal. A folyósókon haladva láthattuk a gyártási folyamatokat, eközben kedvünkre ízlelhettünk csokikülönlegességeket, és ha a bőség zavarában megszomjaztunk, ivókutakat is biztosítottak nekünk. A csokikostoló túránk végén lehetett vásárolni különböző szebbnél-szebb desszerteket, de legfőképpen csokikat. A kóstolás alatt különböző képzőművészek alkotásaiban gyönyörködhettünk.

Riegersburgból 1 óra volt az út Grazba. A busztól a vásárba közösen gyalogoltunk le, majd ott kisebb csapatokra szakadva elengedtek bennünket a belvárosba, ahol 14 adventi vásár közül válogathattunk. A főtéren lévő vásárban stájer kézműves termékeket és tradicionális osztrák édességeket is vásárolhattunk. Persze forró csokira is lett volna lehetőség, de ehhez már nem nagyon volt kedvünk, hiszen egy csokigyárból jöttünk. A különleges standok mellett körhinták és gyönyörűen kivilágított háztömbök hozták meg a karácsonyi hangulatunkat.

Az adventi vásár után, 17 óra magasságában indultunk vissza a buszunkhoz, amellyel 4 óra alatt Szlovénián keresztül vissza is értünk Székesfehérvárra. Szerencsére elkeveredés nélkül megúsztuk az utazást.

Ez a kirándulás fantasztikus élményekkel gazdagított bennünket.

Készítette: Kiss Noémi Anna, Kiss Márton, Huang Lili Viktória

8. oldal / 31

Aktuális

Világbajnokság

Világbajnokság 2022

Krimi és más semmi – Agatha Christie: Nyílt kártyákkal

Családi karácsony

Utazás Ausztriába

Főmenü