A könyv címét szándékosan írtam kis betűvel, hiszen a könyvborítón is így szerepel. Rupi Kaur írónő eddig három elképesztő művet osztott meg olvasóival. Ezek az alkotások tej és méz, a nap és az ő virágai, illetve otthon test címre hallgatnak, és, mint sokan mások, én is a megszállottjuk lettem.

A könyvsorozat novellái különböző témákat dolgoznak fel, a tej és mézben a fájdalomról, a szeretetről, a törésről és a gyógyulásról olvashatunk. Ezek csupán pár sorosak. A könyv különlegessége, hogy nem tartalmaz nagybetűt, a szavak, a mondatrészek nincsenek elválasztva egymástól vesszővel, és az egyetlen mondatvégi írásjel a pont. Eleinte nem értettem, hogy miért ilyenek a szövegek, furcsa is volt először így olvasni, de aztán idővel rájöttem, hogy óriási szabadságot jelent az elménknek, hiszen bárhogy értelmezhetjük az olvasottakat, mi szabhatunk határokat a mondatok között.

Minden oldalon firkálmánynak tűnő, ám valójában szintén mély jelentésű illusztrációkat találunk, amik sokat segítenek a sorok értelmezésében.

Véleményem szerint Rupi Kaur könyvei tökéletesek, és én mindegyiket imádom, de mégis a tej és méz áll hozzám a legközelebb, hiszen ezzel az írással tudok a legjobban azonosulni. Van, amin mosolygok, van, hogy pár oldaltól szorongok és néhány mondattól a hideg kiráz.

Szeretem a kötetekben, hogy nagyon letisztult, esztétikus kiadványok, melyek szépsége egyaránt vonzza a szemet és a lelket. A borítónak kellemes a tapintása, és a mű tartalma teljesen magába szippant.

Egyetlen hátulütője, hogy brutálisan elvont könyvről van szó, mely számos olyan témával is foglalkozik, melyek egyesek számára kínosak lehetnek, akár tabuk, vagy túl intimek, kényesek.

Dányádi Lili