Orbán Gergő, a Kodolányi Gimnázium tanulója, aki eddig az U13-as válogatott korosztályban szerepelt, az idei évben lehetőséget kapott az U17-es válogatottban is. Életét a jégkorongra áldozta fel, ezért 15 évesen eldöntötte, hogy Székesfehérvárra költözik, és tanulmányait is ott fogja folytatni a sport mellett. Az életével és a jégkoronggal kapcsolatosan kérdezte őt osztálytársa, Pál Dániel.

Honnan jött az ötlet, hogy jégkorongozni szeretnél?
Egészen kiskoromban eldőlt már ez, pontosabban 6 éves koromban. Ami legjobban motivált abban, hogy jégkorongozni kezdjek, az apukám volt. Édesapám korának egyik legjobb játékosa volt, több mint százszoros válogatottsággal a háta mögött. Így hát kipróbáltam és nagyon megtetszett, ezért a jégkorongnál maradtam.

Mi inspirált arra, hogy kapus legyél?
Amikor jégkorongozni kezdtem, nagyon sok felnőtt meccsre jártunk ki a csapattal és a szüleimmel. Egyik meccsen odamentem pacsizni a felnőttekhez, és megláttam a kapust abban a jó nagy felszerelésben, ami nagyon megtetszett, és utána mindenáron ki akartam próbálni azt a posztot. Beálltam a kapuba, és egész jól ment, volt érzékem az edzők szerint is.

Mi a terved a jégkoronggal?
Minél magasabb szintre eljutni, és még több sikert elérni.

Hogyan telnek a napjaid?
A kolis életről nem mondhatom el, hogy könnyű. Az viszont biztos, hogy kiváló út az önállósodáshoz. Reggelente nem könnyű kelni, mert az iskola nincs valami közel a kollégiumhoz. Általában 6-7 órám van egy nap, amik után, ha van időm, visszamegyek a koliba, és ott eszem. Ha van időm, akkor 20-30 percre lefekszem az ágyamba pihenni kicsit. Ezek után elindulok edzésre. Általában 2 edzésem szokott lenni. Egy konditermes edzés és egy jeges. Egészen későn szoktunk végezni, olyan 9-10 felé. A tanulást pedig nehéz beiktatni, de azt sem mellőzhetem.

Miből áll egy válogatott program?
Általában egy válogatott program 3-5 napig terjed, de van, amikor hosszabb. Egy nap, ha minden jól megy, akkor 2 jeges edzésünk szokott lenni és 2 száraz edzésünk. Napközben természetesen kapunk ebédet, pihenhetünk, este pedig vacsora és jó éjszakát.

Milyen a kapcsolatod a csapattársaiddal?
Minden edzésen nagyon jó hangulat van az öltözőben, mondhatni egy család vagyunk.

Székesfehérvár előtt melyik csapatban játszottál? Nehéz volt a beilleszkedés?
A Ferencvárosban kezdtem, és ott is játszottam körülbelül 5 évig, ahol apukám volt az első edzőm. 11 éves koromig játszottam ott, akkor váltottam egyesületet. Eleinte féltem kicsit, hiszen nem volt még ilyen váltás az életemben, de, mondhatni, egész gyorsan befogadott a csapat, és nagyon sok barátom lett már az első edzésektől kezdve.

Meg vagy elégedve a teljesítményeddel?
Mint mindenkinek, nekem is vannak jó és rossz napjaim. Próbálom magamból mindig a maximumot kihozni, és bár edzéseken nem mindig sikerül, de igyekszem.

Szüleiddel jó kapcsolatot ápolsz?
A szüleimmel nagyon jó kapcsolatot ápolok szerencsére, mindenben támogatnak, támogattak az elejétől fogva. Bármiben, ha kell, tudnak segíteni, ezt köszönöm is nekik.