Szkok Bálint riportja
Március 5-6-7-én került megrendezésre az Odüsszeia előadás a Vörösmarty Színház Nagyszínpadán. 13 iskola vett rész benne, úgy, hogy szétosztották a művet 14 részre. A mi színjátszó csoportunk a 13-ikat kapta.
Március 5-én 9 órára kellett bemennünk a színházba, így kihagyhattuk az aznapi tanítást. Az öltözőben láttuk, hogy az egyik kérő bokája kiment. Emiatt kérdéses volt, hogy képes lesz-e eljátszani a szerepét. A többiek megállapodtak abban, hogy az esti főpróbáig pihentetjük, és akkor döntünk. Amikor mindenki odaért, akkor megbeszéltük a programot. A mi próbánk csak délután 2-kor kezdődött, az esti főpróbán meg 8:30-kor kerültünk sorra. Addig, amíg nem kerültünk sorra, megnézhettük a többi iskola produkcióját vagy maradhattunk az öltözőben. Én az utóbbit választottam, mert gondoltam, hogy jó alkalom lesz ez arra, hogy megismerjem a többieket. Beszélgettünk, haverkodtunk, és az előadásra a sérültünknek tudtunk szerezni mankót, amivel már tudott szerepelni.
Az előadás elött azon izgultam (szerintem mindenki), hogy ne bénázzak el semmit, és mindent úgy csináljak, ahogyan azt a próbákon begyakoroltuk. Elhelyezkedtünk a színpadon takarásban és vártuk, hogy Kristóf kimondja a „Kivan a házban!” mondatát, erre jött a válaszunk „Kérők a házban!”, és elindultunk. Összepacsiztunk a többiekkel, majd kissé kényszeredett mosollyal nekiláttunk a táncunknak. Feszülten figyeltem a közönséget, de csakhamar átadtam magamat annak a leírhatatlan érzésnek, amit lehetett érezni a színpadon. A tánc után arrébb vonultunk és utat engedtünk Pénelopénak. Néztem a többieket, akiknek volt szövegük, és azt kérdeztem magamtól, „Hogyan csinálják?” Úgy nézett ki, mindenki beleéli magát a saját szerepébe. Az előadásunk végén elsötétült a színpad és levonultunk, átadtuk a helyünket a következő előadóknak.
Az előadás után feltettem Bedő Kristófnak, az egyik főszereplőnek, pár kérdést, mert érdekelt a hozzáállása a szerepléshez.
Milyen érzés a színpadra kiállni és szerepelni, milyen volt az amikor először mentél fel a színpadra?
Milyen érzés? Mintha végre élnék. Nem nagyon lehet leírni. Az eufória, az adrenalin, ahogy tombol az emberben... Mint egy jó bungee jumping.
Milyen volt az első? Nehezen találod a helyed, izgulsz, próbálsz mindent a formulák szerint csinálni. Aztán elengeded magad, megnyugszol, és hagyod, hogy az érzés vigyen, néha még egy kis improvizált játékot is bele tud vinni az ember a színpadon.
Hogy tetszett a rád osztott szerep, mennyire tudtad beleélni megadat?
Eddig az összes szerepemet imádtam, amit kaptam. Ez a mostani új volt és egy kicsit kihívás is, mert nem ilyen a személyiségem, Antinoosz egy igazi kemény csávó. Nekem személy szerint nagyon vigyáznom kellett arra, hogy ne toljam túl a szerepet, nehogy átmenjek ripacsba.
Mennyire érezted jól magadat a színpadon?
Imádtam az egész előadást, a szerepemet, mindent. Én az egész évből ezeket a napokat várom a legjobban. Meglehet, hogy a szülinapomnál is jobban. Játszani a Vörösmartyban egy csodás élmény volt.
Feltettem néhány kérdést Bobory-Michna Boglárka tanárnőnek is, hiszen ő volt az, aki felkészített minket az előadásra.
Milyen volt felkészíteni a színjátszókat?
Nem volt könnyű, sok munkát igényelt részükről, részemről is. Ez már a második év volt, hogy részt vettünk a színháznak ebben a projektjében, úgyhogy volt némi tapasztalatunk, amit idén próbáltunk hasznosítani. Persze akkor a Toldi volt a feladat, most meg az Odüsszeia, és ez egészen más módon is készült el. A színjátszók szeptember-október környékén már foglalkoztak a jelenettel, de az igazán intenzív munka januárban kezdődött el. De a tavalyi évtől eltérően még egy csapat fiatalembernek a munkájára is szükség volt, hiszen az Odüsszeiának az íjverseny jelenetét adtuk elő, ezért rengeteg kérőre volt szükség. Így több osztályból toboroztunk még szereplőket. Nagy részüknek most volt előszőr színpadi szereplése. Nagyon izgalmas volt ennyi fiatallal együtt dolgozni. 36 résztvevő volt a mi jelenetünkben.
Milyen érzés látni őket a színpadon?
Fantasztikus! Azért ez a Vörösmartynak a nagyszínpada! Nagyon nagy élmény, hogy azok a diákok, akikkel nap-mint nap találkozom, és dolgoztam, azok egészen átszellemülnek, átlényegülnek. És az a sok-sok munka, amit beleraktak, és amit én is próbáltam támogatni, ez ilyen módon méltó helyet talál magának. Ezt mutatja a zsűri különdíja és Király Orsi legjobb színésznő díja is.
Befejezés
Az előadás végén minden iskola visszament a színpadra, ahol a közönség tapsolása mellett egymást is megünnepeltük. Az öltözőben mindenkit megdicsértek, és megtudtam, hogy a következő két nap nem kell iskolába menni. A szerdai és csütörtöki előadásban is hasonlóan jó élményeket szereztem. Abban a tudatban mentem haza, hogy ez egy életre szóló élmény volt.
A családi bunyó című film 2019-ben jelent meg Stephen Merchant rendezőnek köszönhetően. A 2012-es The Wrestlers: Fighting with My Family című filmet vette alapjául az íráshoz. A filmet életrajzi-vígjáték, sportfilm és filmdráma kategóriákba lehet sorolni. A főszereplők a Bevis család, akiket Florence Pugh, Lena Headey, Jack Lowden és Nick Frost játszanak. Mellettük még jelentős szerepet kapott Vince Vaughn és az egykori WWE pankrátor Dwayne Johnson is.
A történet a profi WWE pankrátor Paige rögös útját mutatja be egészen a csúcsig. Látható benne a küzdelem és a lelki terror különböző formákban, valamint a család összetartása is megerősödik a történet során. Természetesen, mint minden filmben, van itt is szerelmi szál és megható jelenet is, de nem az áll a központban.
Maga a történet nem mindennapi, éppen ezért érdekes a film. Jó dolognak tartom, hogy a pankrációt népszerűsíti a film, mivel így beláthatnak az emberek a színfalak mögé. Nem csak annyit látnak, hogy két ember szétveri egymást, hanem láthatják az áldozatokat és a kemény munkát, ami egy-egy mérkőzés között folyik. A film attól is realisztikusabb, hogy van benne feladás, és ez által sokkal emberibbé válik. A színészi játék természetesnek hat, és minden elismerésem a színészeknek, mert a filmhez meg kellett tanulniuk a pankráció alapjait. A film ezen kívül humoros, de nincs elviccelve az egész történet. Szép kontrasztban vannak a komoly és a kevésbé komoly jelenetek. Nincsenek speciális effektek, de cserébe igazi pankráció jelenetek és még John Cena is feltűnik.
Szerintem a film megérdemli a jó visszajelzéseket, mert egyedi és izgalmas. Bár tudtam a végét, mégis élvezhető volt és egy percre sem vált unalmassá. Azoknak az embereknek is ajánlom, akik nem kifejezetten szeretik a pankrációt, mert a film végére máshogy fognak ránézni, mint amit a felszínen láttak belőle.
Tóth Nikolett
9. ny
Márciusban szinte minden hétvégén részt vehetettem valamilyen programon a Katonai Emlékparkban, Pákozdon.
A Katonai Emlékpark (röviden KEMPP) egy remek kikapcsolódási lehetőség legfőképp a hadtörténelmet kedvelők számára. Legrégebb óta a 1848-49-es szabadságharcról és forradalomról szóló múzeumot lehet megtekinteni, bár ezt is felújították már anno a park bővítésénél. Az újítások óta minden évben színes programokkal várják a látogatókat, nyaranta katonazenekari koncertekkel és más kiállításokkal várnak kicsiket és nagyokat.
Március 9-én első sorból nézhettem végig a KEMPP 10. évadának megnyitóját mint fotós. Szerencsém volt közreműködni a háttérmunkálatokban, előkészületekben is, mindent tudtam és mindenkit ismertem, mert már kiskorom óta gyakran látogatom a helyet. Minden évadnyitón, így a mostanin is, emlékérmek kerültek átadásra, azok számára, akik az elmúlt évben nagyban segítették vagy szebbé tették a programokat és a parkot. A díjakat Dr. Benkő Tibor, honvédelmi miniszter adta át tulajdonosainak. Az eseményen részt vettek még más képviselők, a település polgármestere és természetesen a park igazgatója is. Szeretném kiemelni Oláh László nyugállományozott alezredest, a park szakmai igazgatóját, aki legfőképpen a ceremóniák, évadnyitók lebonyolításáért felel, és vezeti a hazafiság iskoláját is, amiben már Kodolányis diákok is részt vettek. Valahogy a rendezvények végén mindig elfelejtik megköszönni munkáját.
Március 15-én szintén helyi fotósként voltam jelen a Márciusi Ifjak programsorozat első napján. Testközelből láthattam ólomkatonaöntést, és fotózhattam a Kákics zenekar élő koncertjét is, amiben a jelenlévő gyermekeket is bevonták, és persze szó esett a pákozdi csatáról is. Sajnos csak kevés falubeli volt jelen a programon.
Március 23-án a Katonai Emlékpark Titkai eseményen is fotóztam, kicsiket és nagyokat egyaránt. Az időjárás szerencsére kegyes volt hozzánk és nagyszerű idő volt a Mészeg-hegy bebarangolására. Ezen a délelőttön emlékeztünk meg koszorúzással Dr. Gyuricza Béla vezérezredes 80. születésnapjáról a KEMPP-ben található mellszobra előtt.
Az eddigi programokat nagyon élveztem, mert jó társaságban ugye repül az idő. Következő különleges alkalommal április 13-án, szombaton várjuk szeretettel az érdeklődőket, kilátogatókat.
Lángi Eszter
Fascia manuálterápia. Térdsérülésem utáni rehabilitációm során találkoztam ezzel a kifejezéssel, amely egy speciális kezelést takar. Adrienn, a gyógytornász, általános iskolai osztálytársam édesanyja, ő végzi ezt a kezelést. Tudtam, hogy gyógytornász munkája igen sokrétű, ezért kértem, hogy beszélgessünk róla.
Adrienn, milyen végzettséged van, és ezen belül melyek a speciális területeid?
Gyógytornász vagyok, ezen belül gerinctornával, jógával és lágyrész-manuálterápiával foglalkozom.
Kik keresnek fel panaszaikkal?
Gerincpanaszokkal főként ülő munkát végző emberek fordulnak hozzám. Nekik már kialakult a rossz tartásuk, és ez panaszokat okoz, de olyanok is kerestek már, akik megelőző jelleggel szeretnék a a gerinctornát.
Mit takar a lágyrész-manuálterápia kifejezés?
Másnéven fascia manuálterápia. A fascia a test kötőszövet hálója. Ez a kötőszövet háló lemezekből áll, mely rétegeinek a normál izomműködéshez szabadon kell mozogniuk. Sérülés következtében ezek a rétegek összetapadnak, megbomlik a test egyensúlya, ez fájdalommal és funkciócsökkenéssel jár. A terápia ezt kezeli.
Miből áll egy ilyen kezelés?
A kötőszöveti rétegek közötti fúziós pontokat vizsgálom, az itt talált letapadásokat oldom fel kézi technikával, dörzsöléssel. Egy kezelés általában 45 percig tart, ez egy sík feloldását jelenti, általban három kezelés szükséges a letapadások teljes feloldásához. A terápiát megelőzi a test felmérése, hiszen nem mindenki tudja, hogy mi a panasza oka, csak a fájdalmat érzi.
Milyen panaszok megoldásában segít ez a terápia?
Mozgásszervi és belső szervi problémákra egyaránt alkalmazzák..
Tudnál konkrét páldákat mondani a saját gyakorlatodból?
Vannak akik, mint te is, valamilyen sérülés utáni rehabilitáció részeként keresnek fel. Ilyen esetekben az adott testrész hosszú heteken át tartó rögzítése miatt sorvadnak el, tapadnak le az izmok, ezeket próbálom feloldani. De volt olyan páciensem is, akinak emésztési problémái voltak, sokféle sikertelen próbálkozás után került hozzám, és ez a terápia segített rajta. De például az olasz úszóválogatottnál külön ilyen terapeuta dolgozik, aki minden vesenyszezon elején és végén felméri a sportolók állapotát, és ez alapján alkalmazza ezt a fajta kezelést.
Mi volt a legemlékezetesebb eseted?
Egy hölgy pszichoterápiás kezelése kegészítéseként keresett fel. Munkája miatt állandó stresszben élt. Neki a mellkasánál voltak a letapadások, kemény munka volt ezek feloldása, de sikerrel jártam, és a kezelés utáni pszichologiai vizsgálat is megerősítette a kezelés pozitív hatását. De említhetném egy ferfi esetét is, aki vállműtéte után több hónappal került hozzám, ez viszonylag sok idő, ezért szó szerint könnyekkel teli volt a terápia, hiszen valljuk be, ez egy fájdalmas beavatkozás, a kezelés után napokkal is érzrékeny a kezelt terület.
Hol ismerkedtél meg ezzel a terápiával?
Egy szakmai folyóiratban olvastam róla, és felkeltette az érdeklődésemet.
Hogyan lettél te is terapeuta?
Nem volt egyszerű, mert Magyarországon nincs ilyen oktató. A módszert magát Luigi Stecco olasz gyógytornász és orvos gyermekei fejlesztették ki. Létrehoztak egy szervezetet, akik a világot járva oktatják a módszert, így kerültek Budapestre is. Ezen a tanfolyamon vettem rész én is.
Miből állt a képzés?
Elméleti és gyakorlati részből állt, az anatómiai alap már megvolt, hiszen csak gyógytornászok jelentkezhettek. Ennek megfelelően elméleti és gyakorlati vizsgával zárult, valódi betegeken kellett bemutatni a terápiát. A képzésnek második része is lesz, májusban rendezik Budapesten.
Köszönöm a beszélgetést.
Bolla Gergő 9.Ny
A Perelj, uram! a Vörösmarty színház színpadán látható október óta. 120 perces, történelmi dráma, melynek főszerepeiben Gáspár Sándort és Imre Krisztiánt láthatja a közönség.
A történet Csákberényben játszódik 1849-ben, még a szabadságharcban. A falu papjai prédikáció közben kinyilvánítják az akkori rendszerrel kapcsolatos nem tetsző észrevételeiket. Emiatt az osztrák királyi udvar elfogatási parancsot ad ki ellenük. A betáborozott osztrákok között katonakent egy régi helyi lakos szemszögébe is belepillanthatunk, miként változott meg a katonaság miatt és vált ellenszenvessé a falubelieknek. A két pap csak később kerül igazán fontossá.
A mű remekül bemutatja a szabadságharc idejét. A falusiak szemszögéből is meg lehet ismerni a történetet, de a katonáink szemével is láthatjuk a különféle szabályszegéseket, mutatva a kényszeres katonai hivatás átélését. Persze nem utolsó sorban a főhős, a két pap összefogását és bátorságát kísérhetjük végig figyelemmel, miként szállnak szembe a királyi döntéssel. A színészi munka bámulatos sikerült, nézőként is könnyen bele lehetett élni magunkat a darabba.
Bár két felvonásos drámáról beszélünk, aminek az első részében semmi fontos nem történik. Megismerjük a tényeket és rájövünk, hogy igazából bármit is csinálnak a főszereplők, a katonák úgyis véghezviszik a parancsokat. Ezenkívül nincsenek benne lényeges dolgok, a papok, akikről szólna a darab, csak a második felvonásban jutnak igazán fontos szerephez. Az első rész inkább csak egy bevezető, mint sem a darab fele. A második részbe viszont belesűríttek minden lényeget, de ezeket talán már egy órával előtte is tudtuk. És még így is jó néhány szál elvarratlan marad a darab végére.
Az előadást azoknak ajánlom, akik nincsenek oda a túl bonyolult darabokért, viszont kedvelik a történelmi témákat.
Lángi Eszter 9ny
Interjú Fülöp Rita kozmetikussal – készítette: Németh Virág és Neubauer Eliza
Sok tinédzser és felnőtt küszködik bőrproblémákkal, aminek oka az is lehet, hogy nem bánnak megfelelően az arcbőrükkel. Gondoltuk, megkérdezünk egy szakértőt, mit tud javasolni. Ezért ellátogattunk a Rita eN Salonba, ahol Fülöp Rita kozmetikus örömmel válaszolt néhány kérdésünkre.
Mit tehetünk a pattanásos bőr elkerülése érdekében?
A pattanásos bőr sok problémából eredhet, legfőképpen a hormonális változások okozzák. A tisztítás mindenképp ajánlatos havonta egyszer szakember által, de az otthoni ápolás is segít a szebb bőr elérése érdekében, ami csak 5 percet vesz igénybe.
Tényleg csak 5 perc?
Igen, reggelente érdemes pár percet fordítanunk bőrünkre, mert ezzel szebbé tehetjük az egész napunkat. Az arcunkat mossuk meg alaposan hideg vízzel majd hidratáljuk, és amint beszívta bőrünk már jöhet is egy kis smink, de csak annyi, ami eltünteti az apró hibákat és még nem hivalkodó.
Hogyan is épül fel ez a smink?
Kicsi porpúder, szempilla spirál, - vízálló, amit nem minden nap lehet használni, mert az szintén károsítja a pillákat- végül egy kevés szemceruza, és kész a tökéletes smink.
Ezek szerint a kevesebb néha több?
Figyeljünk arra, hogy az erős smink a karakteresebb arcú hölgyeknél túlzottan erős vonást ad. Tehát napszaknak megfelelően válasszunk magunknak sminket. Nem ajánlatos összekeverni egy hétköznapi sminket az alkalmival.
Nyáron is sminkelhetünk, vagy inkább felejtsük el?
Természetesen nyáron is az esti programok része kell, hogy legyen a smink, de egy pár dologra azért oda kell figyelnünk. A legjobb nyári smink az, ami nem folyik le az arcunkról, tehát azt tanácsolom ne alapozót, hanem BB vagy CC krémet használjunk. Ezek a termékek sokkal lágyabbak, sokkal jobban terülnek, nem tömítik el a pólusokat, inkább hidratálnak.
Persze az is fontos, hogy minden este rendesen mossuk le, tisztítsuk meg a bőrünket. Mivel tudjuk a legjobban eltávolítani a smiket?
Tejtonikos lemosás után egy arcradírral szedjük le az elhalt hámsejteket, majd vizes alapú hidratálót használjunk. Az arcradír használata egy héten egyszer ajánlatos, viszont a minden esti tejtonikos lemosás nagyon fontos. Arra figyeljünk, ha nagyon problémás a bőrünk, egyeztessünk kozmetikussal, vagy bőrgyógyásszal.
Többször szóba került a hidratáció fontossága, mi védi meg bőrünket legjobban a kiszáradástól?
Ez főleg őszi és téli probléma. Az emberek nagy része azt a hibát követi el, hogy nagyon zsíros krémmel próbálja a száradást megállítani, pedig általában pont ez okozza a problémát. Ha egy zsíros bőrnek csak a felső hámrétege szárazabb, és azt még zsíros krémmel kezeljük, akkor az gyulladáshoz vezethet. Ezért itt is ajánlott a bőrtípusnak megfelelő hidratálót használni, tehát a zsíros bőrűek esetén egy lágyabb vizes alapú hidratáló használata ajánlott. Szárazabb bőr esetén már lehet táplálóbb, kicsit zsírosabb krémeket használni.
Akár ez is okozhatja a pattanásokat az arcunkon? Hogyan a leghatásosabb ezek eltűntetése?
A legfontosabb, hogy próbáljuk megállni, hogy ne essünk neki az arcunknak meggondolatlanul, előkészítés nélkül, és főleg koszos kézzel, mivel többet árthatunk vele, mint amennyit használnánk. Mossunk kezet alaposan, és ha van lehetőségünk rá egy kiadós zuhany is segíthet egy-egy pattanás eltűntetésében, mert a melegvíz és a gőz fellazítja bőrünk pórusait. Figyeljünk oda, hogy a gyulladt miteszert semmiképpen ne bántsuk, még komolyabb és elhúzódó problémát okozunk magunknak. Ezeket inkább csak fertőtlenítsük mindaddig, míg a körülötte lévő területről lehúzodik a piros folt.
Arra is kell figyelnünk, hogy mikor tűntetjük el őket?
Amikor csak úgy elkezdjük kinyomkodni az arcunkat a tükör előtt, arra nem gondolunk, hogy milyen lesz utána a bőrünk, de nem árt egy kicsit előre gondolkodni, mivel ha nincsen megfelelően kinyomva az maradandó is lehet. Én azt tanácsolom, inkább várjunk a következő kozmetikai időpontig, minthogy neki essünk saját arcbőrünket. Sajnos sokan türelmetlenek, és a kozmetikusok már csak javítani próbálnak a dolgokon, de ha betartjuk a pár perces arcápolási tippeket, akkor egyre szebb és szebb lesz a bőrünk.
Szerintem, ha betartjuk ezeket a tippeket szép bőrünk lesz nyárra. De lehet olyan nyarunk, hogy nem kell a pigment foltokkal bajlódnunk?
Igen, de fontos a fényvédő használata még annak is, aki azt gondolja, hogy nem érzékeny a bőre. A fényvédő megvédi a bőrünket az UV sugárzástól és a foltosodástól. Már kora tavasszal elkezdhetjük használni. Ajánlatos, hogy a krém 30/40 faktoros legyen, és nem elég ha csak a hidratálónkban van, mert azok általában csak 15, maximum 20 faktorig elérhetőek. Tehát egy külön erre a célra kifejlesztett hidratáló vagy fényvédő krémet kell beszereznünk, és biztos szép sima és foltmentes lesz az arcunk még a legnagyobb nyári strandszezonban is.
Mit csinálnál, ha tudnád, hogy csak 5 perced van hátra? Átgondolnád az életed? Küzdenél amíg csak bírsz? Vagy egyszerűen csak beletörődnél? A nevem Tom Lyon. És ennyi időm maradt.
Hirtelen felriadok. Az ágyamban fekszem csurom vizesen. Zihálok és patakokban folyik rólam az izzadtság. Egy újabb rémálom. Már harmadjára a héten. Kimegyek a fürdőszobába, megmosakszom. Nemsokára úgyis mehetek melózni. London belvárosa elég csendes hajnalban. Szeretem egy parkból megnézni a napfelkeltét mielőtt bemegyek a munkahelyemre.
A családunk cége a Lyon Enterprises, a munkahelyem. Most biztosan azt hiszed, hogy valami magas pozíciót foglalok el a cég berkein belül, de én csak a recepciós vagyok. A bátyám Robert vezeti a céget, és nem túl jó a kapcsolatunk egymással. Mindig is én voltam a fekete bárány a családban, aki semmiben sem tehetséges és csak lejáratja a család hírnevét. 10 éve haltak meg a szüleink egy repülőgépszerencsétlenségben, és természetesen mindent Robertre hagytak. Én egyedül egy régi, fura kődarabot örököltem, amit apa mindig magánál tartott. Egy kabala lehetett neki, de fogalmam sincs, miért ruházta rám.
A bátyám sosem jön le a földszintre, ezért nem igazán szoktunk találkozni egymással. Saját magángépe van a tetőn, és általában az emeleten tárgyal befektetőkkel. Nekem munka után a szokásos utam a konditerembe, majd azután haza vezet. Otthon megetetem a macskámat, majd leülök a TV elé vacsorázni. Rendkívül ”izgalmas” az életem.
Miközben próbálom kiélvezni a sajtos makarónim minden ízét, fél füllel hallgatom a híradót.
– Szörnyű hírről számolunk be önöknek – mondja a híradós.
– A híres milliomost Robert Lyon-t ma este elrabolták. A magángépe, amivel hazafelé tartott, lezuhant. A pilótát holtan találták, Robert Lyon pedig eltűnt.
Óriási csörömpöléssel esik le a tányérom a földre. Rögtön a telefonomhoz kapok. Vagy egy tucat üzenetet kaptam az ismerőseimtől a hírekkel kapcsolatban. Lehet, hogy nem voltunk valami testvéries kapcsolatban, de azért mégiscsak a bátyám.
Egész éjjel az utcákat járom rendőrségről rendőrségre járva, hogy van-e valami új hír. Valamikor 6-7 óra fele éppen kidőlök az ágyamra hulla fáradtan, amikor dörömbölnek az ajtómon. Egy rendőr jelvényt mutatnak a kukucskálóba. Kinyitom az ajtót és minden elsötétedik. Egy hatalmas ütést mérnek a fejemre és egy szobában ébredek. Egy teljesen üres kör alakú szobában. A szemem megakad egy ablakon. Valahogyan odakúszok és kinézek rajta. És ekkor fogom fel! A Lyon Enterprises legtetején vagyok.
Ekkor hallom, hogy forog a kulcs a zárban. Két megtermett férfi belép. Egy zsákot húznak a fejemre és elráncigálnak valahová.
Egy székbe ültetnek, leveszik a bilincseket és a maszkot a fejemről. A tárgyalóban vagyok. Az asztal másik oldalán egy nagy bőrszékben nekem háttal egy ember ül, akinek csak a feje búbja látszik ki.
– Meg kell mondjam Mr. Lyon – mondja eltorzított hangon –, méltatlankodtak az embereim. Magát túl könnyű volt elkapni.
– Ki a franc maga? – mondom neki vehemensen. – Maga rabolta el a bátyámat is?
– Mondhatjuk úgy is. – válaszolja.
– És miért? – kérdezem. – Mit akar tőlünk?
– A bátyjától semmit – feleli. – Nekem maga kell.
Egyszerűen nem tudom megállni nevetés nélkül.
– Én? – mondom hitetlenkedve. – És mégis mire kellek én magának? Elnavigáljam a WC–hez? A bátyám irányítja ezt az egész helyet, és magának mégis a recepciósa kell?
– Tudja mit mondana a bátyja, ha itt lenne? – kérdezi a férfi.
– Nem tudom. Köszönne? –válaszolom neki szarkasztikusan.
– Végül is – megfordul a székkel. – Hello testvér!
Robert az. A földre rogyok kétségbeesésemben. Gondolatok ezrei cikáznak át az agyamon. Végül csak egyetlen szó jön ki a számon:
– Miért?
– Tudod, van nálad valami fontos – mondja. – Valami, ami engem illet meg.
Értetlenkedve nézek rá.
– Látom még mindig nem érted – csóválja a fejét mosolyogva. – Nem baj, sosem az eszedért szerettünk. Igazából nem is szerettünk, de ez most részletkérdés.
Ökölbe szorul a kezem és arcon vágom. Ezen megilletődik egy kicsit, de könnyűszerrel a földre terít.
– A kő az te idióta – emeli fel a hangját. – A kő, amit az apánk hagyott rád. Nagyon sok időbe telt, mire kinyomoztam, mi lett vele. Óriásit csalódtam, mikor megtudtam, hogy pont rád bízta.
– Mégis mi az fenének kell neked egy öreg kődarab? – csattantam fel hirtelen.
– Az apánk miatt! – ordítja nekem.
– Szóval csak azért rendezted meg a saját elrablásodat és hoztál ide engem, mert van nálam egy tárgy, ami apánk emlékét idézi? – kérdezem tőle hirtelen.
– Engem nem érdekel az apánk emléke – válaszolja. – Csak a hagyatéka. Az apánk nem volt jó ember. Illegális üzletek egész sora kötődik a nevéhez. 10 évbe telt, de rájöttem, hogy az a kő, amit mindig magánál tartott, a kulcs az alvilág irányításához.
– És ezt higgyem is el? De ha csak a kő kell, mire volt jó ez az egész hercehurca? – kérdezem. – Egyszerűen elkérhetted volna.
– Ó kis öcsém – mondja nevetve. – Sosem kérnék tőled semmit. Bántja az egómat, hogy egy olyan szánalmas féregtől kérjek valamit, mint te.
A haragom egyre erősebben tombol bennem, de nagy ütést mért a hasamra, ezért nem tudok felállni.
– Egyébként is – teszi hozzá –, átnéztük a lakásod minden szegletét és sehol sem találtuk. Gondoltam, elrejtetted, és tudsz valamit apáról vagy rólam és az én üzleteimről. Látnom kellett, hogyan reagálsz, ha történik velem valami. Megmondom őszintén, egy kicsit megható volt látni téged, ahogy kétségbeesetten az utcán rohangálsz.
– És most? – kérdezem. – Meg fogsz kínoztatni a gorilláiddal? Úgysem mondok semmit.
– Na végre! – szól oda nekem. – Végre egy kis férfiasság! De nem. Nem foglak megkínozni. Az túl körülményes lenne és kezd elfogyni a türelmem.
Odaráncigál a testőreivel az ablakhoz.
– Látod ott azt a kukát a babakocsis hölgy mellett? – kérdi. – Van benne egy bomba.
– Egy bomba? – nézek rá gyűlölködve.
– Igen, egy eléggé nagy hatótávolságú bomba, ami akár az egész utcát letarolhatja – válaszolja gúnyos vigyorral az arcán. – Vajon hány halott lehet? 100? 200? 300? Minden egyes élet a te lelkeden fog száradni, ha nem mondod el, hová rejtetted a követ.
– 5 perc – mondja az egyik testőr és beindítja a visszaszámlálót.
Mit csinálnál, ha tudnád, hogy csak 5 perced van hátra? Átgondolnád az életed? Küzdenél, amíg csak bírsz? Vagy egyszerűen csak beletörődnél? A nevem Tom Lyon. És ennyi időm maradt. Ennyi időm maradt, hogy meghozzam életem legnagyobb döntését. Ha ennek a kőnek a segítségével tényleg irányítani lehet az egész alvilágot, akkor sohasem kerülhet a pszichopata bátyám kezébe. Ha viszont nem adom át neki a követ, akkor megöl több száz embert. Próbálok kizárni mindent, Robert hisztérikus nevetésétől kezdve az óra kattogásáig.
Az sem biztos, hogy ha elmondom neki a kő helyét, akkor nem robbant. De miért tenné? Bár úgy látom, hogy a bátyám megőrült, és itt már nincs értelme logikát keresni semmiben.
És ekkor bevillan egy régi emlék. Nagyjából 10 éves lehettem, amikor először verekedtem a suliban. Emlékszem, mindenki megszidott, hogy szégyent hozok rájuk és befeketítem a Lyon nevet. Este az apám odajött az ágyamhoz és azt mondta:
– Fiam, minden döntésnek következménye van. Következménye van a saját életedre és mások életére nézve is. El fog jönni a pillanat, amikor arról kell döntened, hogy milyen ember vagy. És én tudom, hogy helyesen döntesz majd.
–Utolsó egy perc, Tommy – szól gúnyosan Robert. – Mi a döntésed?
Szétnézek alaposan a szobában. A bomba időzítője az épület rendszerére van kötve. Ha lekapcsolom az áramot, megáll az időzítő, és remélhetőleg nem robbantom fel a bombát ezzel. Egy kisebb generátor van mellettem a falon. A testőrök az ajtónál állnak. Egyedül a testvérem állja az utamat. Az asztalnál van néhány szék. Felkapok egyet és hozzávágom Roberthez. A szék széttörik rajta és ő elesik. Már majdnem ott vagyok a generátornál, amikor Robert hátba szúr egy késsel. A földre kerülök és birkózni kezdünk. Nekivágom a falnak és bezúzom a generátort.
Az időzítő megáll.
Hirtelen vagy 20–30 rendőr tör be az ajtón és letartóztatják Robertet és a testőreit. Én a földre rogyok és a nagy vérveszteség miatt elájulok.
2 nappal később egy kórházi ágyban térek magamhoz. A híradások folyamatosan rólam, a bátyámról és erről az egészről szólnak. A rendőrkapitány még egy kitüntetést is ad nekem egy ünnepség keretei közt. Egyébként utána megtudom, hogy az egyik alkalmazottunk hívta a rendőröket, aki fura zajokat hallott. Szerencsére egy csapat a közelben állomásozott.
1 hónappal később
Ennyi idő kellett ahhoz, hogy rávegyem magam, és benézzek a bátyámhoz a börtönbe. Az orvosok szerint teljesen ép az elméje, és mindig is bujkált benne ez az énje.
– Rosszul nézel ki testvér – ”köszön” nekem Robert. –Fáj még a hátad?
– Igen, még fáj – felelem neki. – Egyébként apánk mindig magánál tartotta azt a fránya követ. Követtem a példáját.
Előhúzom a zakóm titkos zsebéből a lapos tárgyat. Teljes döbbenet és harag ül ki az arcára. Hátrafordul és el akar menni.
– 10 évig kutattál utána – teszem hozzá, mielőtt elmenne. – 10 év a semmire. Mert ez csak egy kő, amin a családunk monogramja szerepel. Nincs mágikus ereje, nem nyit semmilyen titkos ajtót, nem hódol be neked az alvilág tőle. Egy téveszmét követtél egész életedben.
– És most mi lesz? – kérdezi halkan.
– Most enyém a céged, a házad és az emberek tisztelete – mondom neki, miközben felállok a székről. – Enyém mindened.
Béres Mihály
Már 2 hete nem engedtek ki a cellámból. Alig várom az átszállítást, hogy egy kicsit kiszabadulhassak innen. Elvileg hajóval visznek minket a másik börtönbe, ami jó lehetőség a szökésre.
Még a hajóban is el vagyok különítve. Várjunk. Mi volt ez a nagy robaj? Hogy kerülhet ide ennyi víz? Süllyedünk! Valaki segítsen! Ott a cellakulcs a víz tetején, csak az a gond, hogy nem érem el. GYERÜNK! GYERE IDE! MEGVAN! Gyorsan ki kell jutnom innen. Ezt nem hiszem el, mindjárt elsüllyedünk, mentőcsónak nincs, de ott egy sziget. Talán ezzel a pár deszkával sikerül odaérnem... Mi ez, hol vagyok? Biztosan elájultam, miközben eveztem. Nem tudom, hol vagyok. Van nálam egy kő, itt vagyok a parton és még ruha sincs rajtam. Körbenézek, hátha találok valakit, akinél van élelem... Későre jár, keresnem kéne búvóhelyet és egy kis fát a tábortűzhöz. Nagyon ijesztő itt egyedül, jobban belegondolva jobb volt nekem az a cella... Áhhh a hasam, most már tényleg kéne valami ennivaló, ilyen éhesen sem ébredtem még az biztos. Ez a nyílvessző hogyan került ide? És még egy? Most azonnal el kell mennem innen. Úgy tűnik, nem vagyok egyedül, és nem gondolom, hogy túl barátságosak lennének. Most legalább olyan gyorsnak kell lennem, mint annál a betörésnél. Várjunk! Lehet, hogy gyorsabban kéne? Ott kaptak el. Az is lehet, hogy ismerem őket és nem fognak bántani, bár arra kicsi az esély, mivel nincs sok barátom, szóval maradok a futásnál. Most már talán lemaradtak, nem látom őket sehol. JAJJ, NE! SZAKADÉK!
Ahhh, ez csak egy álom volt, már teljesen azt hittem, hogy meghaltam. Lehet nem kéne folytatnom ezt a munkát, egyre durvábbak a rémálmaim és ezek folyton a börtönnel kapcsolatosak.
Készítette: Kovács Lázár, Fülöp Krisztián
Burián Bendegúz, vagy ahogy mi hívjuk; Bendi, iskolánk tanulója, és amit talán már kevesebben tudnak róla: remek sportoló. Kitartóan és sikeresen kempozik már 8 éve. Interjúnkban az élményeiről és sikereiről beszélgettünk vele.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kempoval? Hány éves voltál ekkor?
7 éves voltam, amikor elkezdtem kempozni. Részben azért kezdtem el, mert az akkori osztályfőnököm (elsős voltam) állította, hogy hiperaktív gyerek vagyok, de a fő ok az az volt, hogy az úszóedzőm elment külföldre. Ezután nagyon sok sportot kipróbáltam. Voltam focizni, kézilabdázni, kosarazni, de, hogy őszinte legyek, én nem vagyok nagy csapatjátékos.
Miért szereted ezt a sportágat, mi motivál, hogy ezt a sportot űzd?
Ahogy elkezdtem kempozni, láttam, hogy valami megfog, van valami, amiért én szeretek ott lenni. Gyerek fejjel így láttam, de ahogy elkezdtem idősödni és fejlődni, tudtam, hogy ez az én sportom. Ez egy annyira összetett sportág, amit, mondhatni, nekem találtak ki. Hogy mi motivál? Egyszerű. Túl akarok lépni a határaimon. Le akarom győzni önmagam.
Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb?
A legjobb eredményem a világbajnoki első helyezés. (2016,2018) Ezekre mind büszke vagyok, de a legbüszkébb az Európa bajnoki aranyérmeimre. Ez az EB 2017 decemberében volt Budapesten. Itt körülbelül 400 versenyző volt. Maga a verseny két napos volt. Az első nap bíráskodtam egészen reggel 6-tól körülbelül éjfélig. Utána hazamentem, és másnap hullafáradtam versenyeztem. És elhoztam, amit szerettem volna.
Mi kellett ahhoz, hogy ezt az eredményt elérd?
Nagyon sok támogatást kapok a szüleimtől. Ez nagyon sokat jelent. De szinte mindent a remek edzőimnek köszönhetek. Ők mindig ott állnak mögöttem a pást mellett, úgy, mint a szüleim. Nekik is nagyon sokat kell áldozniuk a szabadidejükből, hogy minket edzhessenek.
Mire tanított meg a kempo? A küzdősport által mit tanulhat meg magáról az ember? Te mit tanultál magadról?
A kempo egy tradicionális küzdősport. A tradicionális rész elég összetett. Van, ami nehéz, van, ami könnyebb, de amire megtanít, az az, hogy merd átlépni a határaidat bosszú, idegesség vagy félelem nélkül. Nagyon sok önuralmat tanít, és ami talán a legfontosabb, az a tisztelet. Megtanít, hogy tiszteld a szüleid, az edződ, az edzőtársad és igazából mindenki mást.
Milyen helyeken jártál eddig a kempoból kifolyólag?
A két világbajnokság, ahol voltam Portugáliában, Caldas da Rahina városában került megrendezésre. Eddig ez az egy alkalom volt, amikor külföldön tudtam versenyezni.
Mivel töltöd az időt, ha épp nem edzel?
Kevés időm van az edzések mellett. Általában tanulok vagy buszon ülök. Csak a hétvégéken szoktam pihenni, de ha van kedvem és energiám, akkor elmegyek motorozni.
Mennyire nehéz összeegyeztetni a tanulást és a sportot?
A 2018/19-es tanévben új iskolába kerültem. Többet kell tanulni, mint az általánosban. Nehezen indult, de felvettem a ritmust, és sikerül jó jegyeket szereznem. A Kodolányi János Gimnáziumba járok a nyelvi előkészítő osztályba. Ez annyit takar, hogy emelt óraszámban tanulok nyelveket az első, úgymond „nulladik” évben. Ez azért jó, mert tényleg rendesen rá lehet feküdni egy-egy nyelvre. Így akár már tizedikben tehetünk nyelvvizsgát.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
A jövőben mindenképp szeretnék sportolni. Ha esetleg abba kell hagynom később a kempot, akkor elkezdek mást, de remélem, nem kell. Nagy álmom a United Fighters Championship-ben küzdeni(UFC). Ha odáig nem is jutok el, MMA-val is szeretnék foglalkozni. A példaképem Conor McGregor. Bakancslistámon van sparringolni vele.
Készítette: Holl Evelin, Mező Viktória
A Ruben Brandt, a gyűjtő, egy 2018. november 15-én bemutatott magyar animációs akció-thriller. A filmet a szerb származású Milorad Krstić rendezte.
A film alaptörténete egy különös rablássorozat. Egy bűnbanda valamilyen okból kifolyólag ellop számos festményt, különböző múzeumokból. Az ügy után elkezd nyomozni Mike Kowalski, washingtoni magánnyomozó, aki kezdi észrevenni az összefüggéseket az ellopott festmények között. Közben beleszeret Mimi-be, a rablóbanda egyik tagjába. Pénzdíjat is tűznek ki a tolvajokért, ezért más emberek is meg akarják találni őket. A másik szál Ruben Brandt, akit már napok óta rémálmok gyötörnek. Álmában híres festmények szereplői akarják megölni. Ezért később sajátos módszerekkel akarja a dolgokat az irányítása alatt tartani.
Az animáció szerintem nagyon művészi volt, de nekem nem igazán tetszett. Kissé fura volt a grafikában az, hogy szinte egyik szereplőnek sem volt „normális” arca, a legtöbbnek több, vagy éppen kevesebb szeme, orra szája volt. Az ábrázolás sokszor olyan volt, mintha egy horror filmet néznénk, szerintem ez nem feltétlen negatívum, valahogy nagyon hangulatossá tette a filmet.
A története tetszett, először azt hittem, hogy valami szokványos nyomozós történet lesz, de ennél izgalmasabb volt. Ruben háttértörténete jól el lett találva. Nekem személy szerint ő volt a kedvenc szereplőm. Mike Kowalski karaktere is szerethetőre sikeredett. Mimit nagyon kedveltem, vicces volt nézni, ahogy túljár az emberek eszén, főleg a film elején, amikor ellopott egy értékes műtárgyat és menekült Kowalski elől. A bűnbanda többi tagja is jól sikerült. A rablásokat is ötletesen kitervelték.
Nem sok magyar filmet szeretek, sőt, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyit, de ez tetszett. Az animáció lehetett volna szerintem egy kicsit másabb, de a történet tényleg nagyon izgalmasra sikeredett.
Érsek Boglárka
