Több, mint tíz éve írsz különböző műfajú, hangulatú verseket, novellákat, három éve pedig kiadták az első nagyobb sci-fi regényedet, a Fekete-vért, mely sikert aratott.
-Mi vitt a regényírás felé?
Az írás mindig is az életem része volt. Versek, színdarabok, újságcikkek sokasága került ki a kezeim közül. Eleinte csak a rímfaragás érdekelt, majd egy gondolat után fogtam bele más műfajba is.
-Használsz írói álnevet?
Úgy gondoltam, nem rejtem el magam a világ elől, úgy éreztem nincs szükségem írói álnévre, s szerintem jól döntöttem.
-Négy gyermeked van. Hogy fér össze a munka, a család és az írás?
Az írói “munkámat” csak hobbi szintén űzöm a rengeteg más elfoglaltság miatt. Állandó munkahelyem mellett itt a család, a gyerekek, nem könnyű beosztani az időmet, nehéz mindenkinek megfelelni, mindenre és persze mindenkire elegendő időt fordítani.
-Honnan meríted azt a rengeteg fantáziát, melyekkel regényedben találkozhatunk?
A regényeimben szereplő történések ötletei maguktól jönnek, a történet írása közben filmszerű képekben jelennek meg előttem a sztori következő eseményei.
-Hol találkozhatunk jelenleg írásaiddal?
Írásaim közül több szerepel a Holnap Magazin oldalán, valamint a facebook-on az Írásművészet, szépirodalom elnevezésű csoportban. Írásaim terjesztésében az Underground Kiadó támogat, oldaluk felkeresésével beszerezhető például a Lonel Kristóf és a griffmadár című kötetem, mely nagy kedvencem.
-Három éve írtad meg életed első nagyobb sci-fi regényed első részét a Fekete-vért. Mikorra várhatjuk a folytatást?
A Fekete-vér című írásom folytatása készülőben van. Annyit elárulok, hogy az első rész után hatalmas fordulat ígérkezik a történet további részében. Aki még nem olvasta az első részt, ajánlom neki szeretettel.
-Terveid a jövőre nézve?
Ami a jövőt illeti: Írói tevékenységemet továbbra is folytatom. Igyekszem minél változatosabb és izgalmakkal teli műveket kiadni a kezeim közül. A legközelebb megjelenő könyvem, egy kedvenc versekből összeállított könyvkötet lesz. Remélem szeretettel fogadjátok!
-Nagy utazó hírében állsz. Mennyire segítenek pályádon az utak adta új élmények, tapasztalatok?
Tulajdonképpen semennyire sem. A kikapcsolódás, feltöltődés miatt utazom. Úgy gondolom mindenkinek kell egy kis lazítás. Valaki a játékban, valaki pedig az utazásban találja meg.
-Kinek ajánlod az írói pályát?
Mindenképpen olyan személyeknek ajánlom, akikben megvan az elhivatottság és az a bizonyos szenvedély az írásművészet felé. Ennek hiányában nem érdemes belevágni
Köszönöm az interjút!
Barna Emília Andrea
9ny/2
Először gólyatáborban találkoztunk Neubauer Lizivel, és nagyon meg is döbbentünk, hogy egy magyar bajnok lesz az egyik osztálytársunk. Személy szerint engem már azóta érdekelt, hogy milyenek lehetnek a mindennapjai, és ezzel az interjúval betekintést is nyerhettünk. Ha téged is érdekel, hogy milyen magyar bajnok gimnazistának lenni, ajánlom ezt az interjút.
1. Tudnál kicsit mesélni magadról?
Neubauer Eliza vagyok, 15 éves és Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnáziumba járok. Versenyszerűen biciklizem. Négy magyar bajnokságot nyertem eddig, ez lesz a negyedik szezonom, és remélem, ez is nagyon jól fog sikerülni.
2. Mi olyan különleges a biciklizésben?
Amikor, mondjuk, elkezdesz tekerni, ugye akkor még lassan mész, de hogyha egyre erősebb leszel, egyre gyorsabban tudsz menni, egyre gyorsabban “szálguldasz”. Egyre jobb élményeket lehet átélni, ahogy a veled egy idős korosztállyal fel tudod venni a versenyt. Ez mindig olyan motiváló számomra, hogy legyőzzem őket, vagy hogy legyek olyan jó, mint ők. Ezért is amikor elkezdtem, akkor ugye nagyon sok versenyemen még utolsó lettem, de még abban az első évben meg is nyertem az első bajnoki címemet. Nagyon sokat tudtam fejlődni már 1 év alatt is. Nagyon sokat számít, hogy fejben mennyire tudod “eldönteni a dolgokat”. Döntsd el, hogy neked ez menni fog, képes leszel rá, hogy megcsinálod, és akkor sikerülni fog.
3. Milyenek az edzéseid?
Az edzések egyre keményebbek. Az elején még nem volt ilyen nehéz, de mivel egyre többet szeretnék elérni, így ez az edzéseken is meglátszik, de én szeretem így csinálni. Ha szereted, akkor nem esik nehezedre.
4. Hogy éled meg a versenyeket? Mi a legjobb bennük?
Mindig kell egy taktika. Azt kell megpróbálni követni. Mi mindig apával vagy az edzőmmel szoktuk ezt megtervezni az elején. A taktika attól függ, hogy kik vannak a versenyen, mert nagyjából ismerem az ellenfeleimet, és hogy milyen a táv. Ha egyes, akkor melyik helyre kell számítani, melyik versenyzőre. Mindig az a legizgalmasabb rész, amikor már ott vagy, hogy most kell “elszöknöd”, vagy a végén, hogy “most kell elhúzni”... Az elején mindig izgulok, de amikor elkezdődik a verseny, akkor már lenyugszom és már csak arra tudok koncentrálni.
5. Mi volt az eddigi legjobb helyezésed és milyen volt?
Az eddigi legjobb az a Magyar Bajnokság volt, meg amikor Hollandiában voltunk kint, és a világversenyen 11-dik lettem. Mind a kettő felemelő érzés volt, mert tetszett mind a kettő, és nagyon örültem, hogy megvalósult és részt vehettem ezeken a versenyeken. Sokáig el sem hittem.
6. Van példaképed? Miért pont ő?
Több példaképem is van. Az egyik legnagyobb az apa, mert ő is nagyon jó volt a versenyzésben, és én is szeretnék rá hasonlítani. A másik példaképem a világbajnok, Vincenzo Nibali, aki egy profi csapatban versenyzik.
7. Mit teszel azért, hogy fitt és edzett maradj?
Kiegyensúlyozott étkezésem van. Mindig a szezon előtt diétát szoktam tartani, ami arra szolgál, hogy az izomszövetek közt a zsírt eltüntessem. Attól függ, hogy meddig tart a diéta, hogy a télen mennyit híztam az előző szezonhoz képest. Ez nem sok, 1-2 kg max., körülbelül 1 vagy 2 hónapig szokott tartani és csak szénhidrátot ehetek. Cukrot nem ehetek, helyette sok gyümölcsöt, zöldséget, és próbálok arra figyelni, hogy többször egyek keveset egy nap.
8. Milyen hatással van a biciklizés az életedre?
Szerintem jó hatással van a életemre, mert magabiztosabbnak érzem magam tőle, és nagyon jól be tudom osztani az időmet. Előre meg tudom tervezni minden programomat és segít abban, hogy tényleg rendszert tartsak az életemben.
9. Hogy fér meg egymás mellett a tanulás és a sport?
Ezt is annak köszönhetem, hogy jól be tudom osztani az időmet, mivel be tudom osztani, hogy mikor megyek edzésre és mikor tanulok. Ezt a kettőt nagyon el kell különíteni, mivel próbáltam egyszerre csinálni, de az nem ment.
10. Van valami terved a jövőre nézve? Mikor láthatunk téged legközelebb?
Van. Most az Ifjúsági Olimpiára készülök, ami július végén lesz. Ehhez még meg kell szereznem a kvotát, és remélem, hogy sikerül eljutni az EYOF-ra (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) Azerbajdzsánban. Legközelebb a szezon első versenyén lehet majd engem látni, ami hamarosan kezdődik, március végén lesz az első verseny.
Köszönjük az interjút! Sok sikert!
Alföldi Andrea és Kovács Enikő
Sok diáknak okoz fejtörést az, hogy mit kezdjen magával, milyen szakmát válasszon az iskola után. Éppen ezért a Slukkban rendszeresen mutattunk és mutatunk be olyan személyeket, akik valamilyen adott szakmának, esetleg hobbinak kiemelkedő képviselői – így szeretnénk a valóéletet egy kicsit közelebb hozni a tanulókhoz.
Sokan ismerik Székesfehérvár Dos Puertas nevű, mexikói ételekre specializálódott éttermét. Nemrég az étterem tulajdonosával, Tomoda Klárával sikerült beszélgetnem arról, hogy hogyan is működik egy ilyen vállalkozás.
Mikor született meg az ötlet a vállalkozásról?
- 2016. év elején. Ekkor már körülbelül fél éve, hogy Magyarországra költöztünk Mexikóból. Ott két nagyon sikeres éttermet hagytunk magunk mögött, úgy, hogy azt mondtuk, soha többé nem nyitunk éttermet. Hát ezt elég gyorsan elvetettük... Nagyon hiányzott a vendéglátás, és úgy éreztük, hogy Székesfehérvárnak szüksége van egy vidám, színnel teli helyre.
- Milyen érzés volt az első munkanapod az étteremben?
- Hú, borzasztóan ideges voltam. Egy teljesen tapasztalatlan csapat voltunk, nem nagyon ismertük egymást. Bár három hétig dolgoztam együtt a szakácsokkal, nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog a vendégeknek az az ízvilág, amit nyújtani szeretnénk. Abban sem voltam biztos, hogy egy szeretettel teli és barátságos vendéglátást nyitott szívvel fognak-e a magyarok fogadni, mivel ilyennel sajnos nem találkoztam még mióta hazaköltöztünk. Az este végére viszont mindenki átesett a tűzkereszten.
- Honnan szerezted a tapasztalataidat a vállalkozáshoz?
- 14 éves korom óta vendéglátózom. Nagyon szeretem ezt csinálni. Apukám barátjának kocsmájában kezdtem Sárkeresztesen, majd Mohácson - ahol gimnáziumba jártam - egy kávézóban, aztán jött Olaszország, majd hajón dolgoztam, később az Egyesült Államokban indítottam el új éttermeket. Innen költöztünk ki Mexikóba, a Karib-térségbe, Cozumelbe. Itt nyitottunk két éttermet. Legtöbb tapasztalatomat a cozumeli kalandnak köszönhetem.
- Kik voltak a támaszaid a vállalkozás megnyitásához?
- Mindenképpen a gyerkőceim és legfőképpen férjem - aki jazz zongorista-, és olyan helyet szerettünk volna kialakítani, ahol ő is tudja a munkáját folytatni. Ezért van színpadunk is.
- Tudnál egy olyan helyzetet mondani, amikor egy gyors döntést kellet meghoznod az étterem vezetésével kapcsolatban? Mi lett a kimenetele? Szerinted jól választottál?
- Ez tavaly történt, senki nem mondta, hogy az üzletek zárva lesznek augusztus 20.-án. Én nem tudtam, nem feltételeztem, nem is figyeltem, mivel nekem egyértelmű volt, hogy ünnepek alatt nagy a forgalom, így a vendéglátó egységeket ellátó üzletek nyitva vannak, mint Mexikóban. Augusztus 19.-én este 9-kor jelentette be az egyik konyhai kisegítő, hogy hát elfelejtették megírni a bevásárló listát. Így nem tudták, hogyan fogjuk kiszolgálni az embereket augusztus 20.-án, mert nem volt alapanyag. Hát én gyorsan körülnéztem, és Szlovákiában nyitva voltak az üzletek augusztus 20.-án. Elküldtem a férjemet és fiamat bevásárolni következő nap hajnalban Szlovákiába. Mást nem tehettünk, vagy bezárunk augusztus 20.-án vagy elindulnak hajnalban, hogy nyitásra legyen árunk. Az egyik legforgalmasabb napunk 2017. augusztus 20.-a volt, ami megérte a korán kelést.
- Szoktál-e otthon főzni? Ha igen, akkor milyen jellegű ételeket?
- Természetesen igen, de sajnos nem olyan sokszor, mint ahogy szeretnék. Főleg olasz stílusú ételeket főzök, amiket a gyerkőceim nagyon szeretnek. Hat évet éltem Olaszországban, igazából ott tanultam meg főzni, és ez egy viszonylag gyors konyha. Ha van rá időm, sokat kísérletezek ázsiai és indiai ízekkel is.
- Honnan jöttek az ötletek, hogy mely ételek kerüljenek bele a menübe?
- A mexikói két éttermünk étlapjáról merítettük az ötleteket. A kinti étlapokat úgy állítottam össze, hogy működjenek, ez tíz év kísérletezése volt. Úgy éreztem, hogy ezek az ételek itthon is sikeresek lesznek. Ezen kívül próbáltam olyan ételekre koncentrálni, amiről tudtam, hogy nem túl idegen a magyar ízvilágnak és szemnek, így nem fognak tőle megijedni a vendégek. Nagyon fontos számomra, hogy ne csak “Fine dining” legyünk, hanem “Fun dinning”, magas minőségű alapanyagokkal. *
- Az én kedvenc ételem az étlapról a Taco, mert a zöldség, a hús és a tészta nagyon jól kiegészítik egymást, amihez 3 különböző szósz is társul. Mi ezeknek az eredeti ízeknek a titka?
- Többek között olyan különleges fűszereket használunk, mint az oriander, jalapeno, mexikói kömény, kukorica tortilla, mexikói chiminchurrit. Nálunk az utolsó fűszer a konyhának a lelke, de ennek az összetevőit inkább nem szeretném elárulni. Tartalmaz többek között házi szószokat, házi babpürét, helyben sütött tortilla chips-et, jó minőségű alapanyagokat és nagyon sok szeretet.
- Neked melyik a kedvenc ételed az étlapról?
Én a Cocinita Quesadillát szeretem a legjobban. Engem ez visz vissza a legjobban a Yucatán félszigetre, Mexikóba.
- Ahogyan az ételekből úgy az italokból is széles választékot találhatunk az itallapon. Ebből az én kedvencem az ananászos ”soda”. Hogyan szerzitek be a mexikói nemzeti italokat?
- Szerencsénk volt, mert rátaláltunk egy cseh beszállítóra, aki Mexikóból importálja az alapanyagokat, így sok olyan hozzávalót tud nekünk behozni, amivel eredetileg is dolgoztunk Mexikóban.
- Mik az előnyei és hátrányai szerinted egy étterem vezetésének?
- Előnyei, hogy kísérletezhetsz az ételekkel, saját főnököd vagy, így te hozhatod meg a döntéseket, milyen irányba szeretnél elmenni. Nekem ez egy függőség, annak örülök, ha a konyhából minden tökéletesen jön ki, és a vendégek olyan jól érzik magukat, hogy nem szeretnének elmenni.
Hátrányai az állandó színvonal megtartással és fejlődni akarással járó hatalmas stressz. Ha időt akarunk eltölteni a családdal, be kell, hogy zárjunk. Valamint, ha bármi történik az étteremben, bárki okozza, az a mi felelősségünk.
- Úgy gondolom, hogy az emberek előszeretettel választják ezt az éttermet nem csak az ételek, hanem a hangulat miatt is. Amikor ide betérek, úgy érzem mintha Mexikóba ültem volna be egy étterembe. Milyen visszajelzéseket kapsz az étteremmel kapcsolatban? Véleményed szerint mi volt az eddigi legnagyobb elismerés számodra?
- Szerencsére nagyon szeretnek az emberek hozzánk járni. Az ízvilág nagyon tetszik nekik, és mindenképpen sok elismerést kapunk a vendéglátási stílusunk miatt, amitől annyira féltem az elején. A legnagyobb elismerés az volt, amikor egy mexikói vendég - aki jelenleg Magyarországon él - megkóstolta az Enchiládánkat, és elsírta magát, mert teljesen ugyanolyan volt, mint amit a nagymamája készít otthon, Mexikóban.
- Amikor a szüleimmel hétvégén ellátogatunk ide, mindig teltház fogad. Szerinted mi a legfőbb titka annak, hogy ilyen népszerűek vagytok a városban?
- Szeretjük a vendégeket, és nem a pénzért dolgozunk. Nekünk az a legnagyobb siker, amikor a vendéget boldoggá tudjuk tenni, és „el tudjuk egy kicsit vinni” Mexikóba.
- Köszönöm szépen ezt az érdekes és tartalmas interjút. Viszont látásra!
- Nagyon szívesen, Adiós!
Nánási Máté
Megjegyzés:
*fine dinnig: az egész menüsor úgy van kialakítva, hogy a fogások egymásra épülnek, igazi gasztronómiai élményt nyújtanak.
fun dinning: az előbbi szórakoztató formában.
Az internet nagyon sok előnyös oldala mellett számtalan veszélyforrás hordozója. Sokat és sokféleképpen beszéltünk már az internetről és különböző nethasználati és szörfözési szokásokról. Tudjuk, hogy egy megosztással, egy hozzászólással, egy meggondolatlan képfeltöltéssel mennyi problémát okozhatunk magunknak. Megosztásaink, internetes lábnyomaink, barangolásaink nem tűnnek el, egy félresikerült kattintásunk évek múltán is problémaként jelentkezhet.
Az alkalmazások, internetes közösségi terek, s az általuk közvetített agresszív, manipulatív és erőszakos világkép miatt negatív hatással lehetnek ránk, fiatalokra. A nagy léptékkel terjedő internetes játékokban is könnyen válhatunk áldozattá. A PVP (players vs players, azaz egymás elleni küzdelmek) meccsekhez csatlakozó fiatalok gyakran kellemetlen élményekkel gazdagodhatnak, mivel véletlenszerű a játékosok összetétele, és a kudarctól való félelem egy ilyen versenyhelyzetben hangsúlyozottan jelen van. A kezdő felhasználót hamar „noob” (kezdő, lúzer) jelzővel ruházhatják fel.
A kirekesztés, szóbeli megalázás, kényszerítés, zsarolás szintén mindennapos lehet az internet világában, kifejezetten jellemző ez a közösségi hálókra, ahol bármelyikünk, bármikor verbális agresszió céltáblája lehet, negatív jelzőkkel rémisztgethetik, szélsőséges esetben pedig öngyilkosságra bíztathatják („kill yourself”) az éter másik oldalán lévőt, tehát könnyen válhatunk az internet áldozatává, de nem csak az áldozati szerep veszélyes.
Mi, fiatalok vágyunk a sikerre, amit elérhetünk a tanulásban, a sportban vagy valamilyen hobbiban. Ha ezek hiányoznak, sokszor az interneten keresünk magunknak közösséget, gyorsan átvesszük a csoport szokásait, nézeteit, gondolkodás módját, és ezzel megváltozunk mi magunk is. Hasonlítani akarunk az ismeretlen közösség tagjaihoz, melynek következtében viszont gyorsabban eltávolodunk a perszonális kapcsolatainktól, barátainktól, szüleinktől. Bár nem ismerjük újonnan szerzett „barátainkat” személyesen, csak avatarok és nicknevek között lebegünk, mégis vonzódunk hozzájuk. Gyorsan beszippant bennünket az ismeretlen. Mivel a jelen kor kommunikációs eszközei a zsebünkben lapulnak, a nap bármely szakaszában beléphetünk ebbe a kozmoszba. Főleg ha a való életben sora érnek bennünket a kudarcok, akkor jó menekülési út lehet a net. Szüleink, nevelőink előtt ismeretlen csatornákon és alkalmazásokon keresztül tartjuk a kapcsolatot. Gyakorlatilag ismeretlenek és elérhetetlenek vagyunk, és akár vezérek is lehetünk. A kezdők, a kisebbek a gyengébbek alázásával már csak egy lépés a „menő” életstílus elérése.
A „profi” gamerek felsőbbrendűnek érzik magukat a „casual” játékosoknál, és ezt szóban és tettekben is éreztetni szeretnék az általuk teremtett mini társadalomban. Lehet, hogy az offline létben szótlan, csendes és gátlásos fiúk, lányok, az ő általuk irányított gamer világban már vezérek. Az anonim közegben pedig a többi tag sem szeretne online bántalmazás, kirekesztés áldozata lenni, ezért ők is a profik felé húznak, és a népszerű tagok mellé állnak. Ekkor egy felhasználót szavazás útján pillanatok alatt kidobnak a játékból, elszedve az addig összegyűjtött összes értékét. De vigyázz! Pillanatok alatt jön egy erősebb vezér és máris Te leszel az áldozat.
A kudarcoktól, peremhelyzettől minden fiatal tart, a kockázatkeresés és a siker pedig motivál. A valótlan és nyitott internetes világ lehetővé tesz mindent, lehetsz bárki és bármi, uralkodhatsz és rombolhatsz büntetlenül, irányíthatsz és véleményt alkothatsz. A valós világ viszont nehézségekkel terhes. A virtuális világ sikerei is csak virtuálisak, hamis vezérek hazug csatái. Inkább legyünk hétköznapi hősök, mint virtuális vezérek!
Neubauer Eliza, Németh Virág
Ez a játék tavaly októberben jelent meg konzolos platformra. Ennek a számítógépen játszó személyek nem igazán örültek neki. A felmérések alapján ezt a játékot várták legjobban a felhasználók. Szinte már biztos, hogy ennek a konzol generációnak ez a legszebb játéka, amit kiadtak.
A történet alapjában arról szól, hogy Arthur Morgan a Van der Linde banda egyik fontosabb tagjaként miként cselekszünk a vadnyugaton. Alapjában a történet 1899-ben játszódik egy Mexikó felett található részen Amerikában. Itt a történelemben kezdtek a cowboyok és a bandatagok visszaszorulni, és útját vette a civilizálódás. Mi azt élhetjük át, hogy a tagoknak milyen borzalmakon kell keresztül mennie, valamint azt is megtudjuk, hogy az első részben John Marston miért számolja fel volt bajtársait.
A játék, már ha egyáltalán még annak lehet nevezni, szinte teljesen magába szippantott, amíg játszottam vele. Teljesen át lehetett érezni azt, amit a karakterünk kifejezése mutatott. Azoknál a pontoknál, ahol Arthur a főszereplő vidám volt, ott vele örültünk, ahol elhagyott volt, ott mi is annak éreztük magunkat és azt is átélhettük, mikor cserbenhagynak minket. Egyszerűen élvezetes azt megnézni, amit egy másik játékban lazán észre sem vennénk, mert semmi különös nincsen benne. A készítők odafigyeltek szinte minden apróságra. Mint például, hogy a ruhánk koszolódik a sárban, a fegyvert időnként nem árt megtisztítani, a hó lepotyog a fiatalabb fákról, ha neki megyünk. Valamint az egyik legújabb szempont az e fajta játékokban, hogy a szakállunk nő, és időnként meg kell fürdenünk, mert különben megvetnek a lakosok.
Ha eddig olvasnánk az egészet, akkor ez a játék egy hibátlan alkotás lenne. Ám ebben is vannak javítani valók. A játékban nagyon jól odafigyeltek arra, hogy törődjünk a higiéniánkkal, valamint az eszközeinket se hagyjuk, hogy a rozsda egye meg. De miért kéne erre odafigyelnünk? Semmi értelme nincsen, csupán egy esztétikai elem. Bár azt írja, hogy gyengébb és pontatlanabb lesz a fegyverünk, de ezt a csaták közben nem nagyon lehet észrevenni. Az ellenfelek sem éppen valami észlények. Jóformán meg sem próbálnak lelőni. Szinte csak azért vannak, hogy a revolverrel befejezzük a szerepét a játékban. A célzási rendszer pedig a PC-seknek lenne kedvező, ugyan is, ha a rásegítő nincs bekapcsolva, akkor nincs sok esélyünk megnyerni egy küzdelmet.
Én ezeket a pozitív és negatív tényezőket vettem észre. Nekem egy jó darabig ez lesz a kedvenc játékom. Nem hiába játszottam már végig nem is egyszer.
Tolnai Norman
2019. február 12-én, reggel 6:00-kor megkezdtük utunkat Lengyelország felé. Busszal mentünk, az utat 9, maximum 10 órásnak terveztük. Ekkor még hűvös volt az időjárás, de mintsem törődve a körülményekkel, mindannyian izgatottak voltunk az utunkkal kapcsolatban. Este 6 órára megérkeztünk Przemyśl-be, pár órával később a számított időnél. Ennek következtében egy programra időnk nem jutott, de ezt másnap bepótoltuk.
Szállásunknál kívánni sem lehetett jobbat, hiszen egy Wellness Hotel-SPA Hotel Gloria- fogadott minket svédasztalos vacsorával, szaunával és egy nagy medencével.
Csoportunkat egy úr vezette, aki hely- és nyelvismerettel rendelkezett. Sokat megtudtunk és tanultunk tőle az út során, rengeteg érdekes információval gazdagodtunk.
Második nap reggel bepótoltuk az elmaradt programunkat, ami Przemyśl egy híres erődjét foglalta magába, majd Krakkó felé vettük az irányt. Útközben kitérőket tettünk Tarnowban, Debnoban, Újszandecben és Limanovában, ahol a magyar vonatkozású helyeket néztük meg. Megnéztük Bem apó sírját, a Debnoi várat, valamint Újszandecben Szent Kinga által alapított klarissza kolostort. Idegenvezetőnk ezen helyeken is rengeteg hasznos információval szolgált.
A késő esti órákban értük el Krakkó városát, ahol elfoglaltuk szállásainkat, és egy közeli étteremben kaptunk meleg vacsorát, ami igazán jól esett mindannyiunknak a hosszú buszút után.
A harmadik napon Aushwitzot és Birkenaut látogattuk meg egy mellénk kirendelt idegenvezetővel. Számtalan meghökkentő tudnivalót osztott meg velünk, és még több döbbenetes dolgot láttunk.
A 3 és fél órás program után visszatértünk Krakkóba, ahol a délután folyamán a saját idegenvezetőnkkel térképeztük fel a város gyönyörű központját. Megnéztük többek között a Mária-templomot, a Posztócsarnokot valamint a Jagelló Egyetemet, azonban már maga Krakkó főtere is hatalmas látványt tárt elénk.
Utolsó napunkon egy kirendelt magyar idegenvezető segítségével fedeztük fel Wieliczka varázslatos sóbányáját, ami mindannyiunkat lenyűgözött. A nap hátralévő részében szabad programunk volt. Az osztály többsége ajándékokat vásárolt, és kipróbálta a helyi nevezetes ételeket.
Az este folyamán összeültünk beszélgetni, és megvitattuk az élményeinket egymással, melyeket az utazás során gyűjtöttünk. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy remek utazás volt ez, és teljesítettük a célt, miszerint ápoljuk és erősítsük a lengyel-magyar barátságot. Hiszen ahogy a mondás tartja: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”.
Végül a Kodolányi János Gimnázium 10.a osztálya nevében köszönjük a magyar-lengyel kapcsolatok erősítését segítő Wacław Felczak Alapítvány Polonica-nak, osztályfőnökünknek, Gubánné Árami Erika tanárnőnek, valamint iskolánk Igazgatóasszonyának, Csöngei Gabriella tanárnőnek a lehetőséget.
Harangozó Krisztina, 10.a osztályos tanuló
A Kodolányi János Gimnázium 9.a osztályos tanulójával, Mészáros Barnabással készítettünk interjút, aki egy nem hétköznapi sportot űz: motocrossozik.
Mit érthetünk azalatt, hogy motocross?
A motocross egy egyéni extrém sportág, amit zárt- extrém akadályokkal tüzdelt(pl. ugratók)-pályán űznek,1hengeres motorokkal,akár az egészen 50 cm3-450 cm3-ig. Jelentése: motorral mindenen keresztül.
Mióta űződ ezt a sportágat? Milyen érzés volt, amikor először ültél motorra? Mit szóltak a szüleid, hogy motocrossozni szeretnél?
4 éves koromban ültem először motoron, 8 éves korom óta versenyzek.
Papám szintén versenyző volt, Édesapám pedig szerelő, tehát úgymond "családi vonás". Nagyon furcsa volt legelőször, és félelmetes... de már akkor imádtam, teljesen szabadnak éreztem magam, ès pár alkalom után már szemrebbenés nélkül húztam a gázt, kisgyermekként is. Szüleim teljesen elfogadóak a sport iránt azóta is, viszont Anyukám az, aki sokkal jobban félt.
Versenyszerűen sportolsz? Ha igen, melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? A jövőre nézve, mik a terveid a motorozással kapcsolatban?
Igen, versenyszerűen sportolok. Az idei Dél-MX sorozatban kategóriám győzelmére vagyok a legbüszkébb! Szeretnék országos bajnokságot nyerni, és Amerikában vagy világbajnokságon versenyezni! Szívesen foglalkoznék a jövőben a motocross oktatásával, népszerűsítésével is!
Valaki szponzorál téged ebben?
Sajnos ebben a sportban elég nehéz szponzort találni, tehát mi sajnos eddig az egész karrieremet saját költségből finanszíroztuk, kivéve a jelenlegi motorom árának egy részét (3 jó barátunk segített). Éppen szponzoráció után próbálunk nézni most a tél alkalmával, mivel elég költséges ez a sport.
Hol voltál legutóbb versenyezni és milyen eredményt értél el?
Dunavecsèn voltam, dupla futamgyőzelemmel zártam (összetett/abszolút 1. Hely) a versenyt, 20+ mp-et adva a 2. Helyezettnek mindkét futamban, ami a motocrossban elég soknak számít.
Télen hogyan gyakoroltok?
Télen laza talajú (pl. homok) pályákon szoktunk gyakorolni, ahol nem fagy fel a föld. De ilyenkor a motor inkább háttérbe szorul, és az erőnléti edzésre koncentrálok, konditerembe járok és futok heti háromszor vagy négyszer.
Mit tanácsolsz azoknak, akik el szeretnének kezdeni motorozni?
Csak akkor vágjanak bele, ha a szívükben van a motorozás, és vezessenek mindig felelősségteljesen és ésszel!
Rakoncza Petra, Molnár Kata
A Mary Poppins visszatér egy 2018 végén megjelent családi/fantasy film, a Mary Poppins filmmusical második része. Az első rész 1964-ben jelent meg és ennyi év után elég nagy bátorság kellett a történet továbbviteléhez. Mi a téli szünetben mentünk el megnézni a moziba és őszintén valahogy egy klasszikus folytatásától többet vártunk volna.
A film az 1930-as évekbeli Londonban játszódik. A középpontban ismét a Banks család áll. Michael Banks három gyerekével és házvezetőnőjével, Elennel él a Cherry Tree Lane-en. Michael csak úgy, mint egykoron apja bankban dolgozik. Jane, anyja nyomdokaiba lépve áll ki a munkavállalók jogaiért. A testvérek szoros kapcsolatot ápolnak. Miután Michaelt súlyos veszteség éri, egykori dadusa bukkan elő, aki csodálatos varázsképességeivel és lámpagyújtogató Jack segítségével hozza vissza a család boldogságát.
A film összességében semmi újat nem tesz az előző részhez, inkább az új generációról meséli el szinte ugyan azt a történetet. A bonyodalom viszont más; míg az eredetiben a családját karriere miatt elhanyagoló apukáról volt szó, addig ebben a filmben egy fontos okirat tűnik el. E köré bonyolódik a cselekmény. A cél a Banks ház megmentése. Szerintem nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk; sikerült. Mary Poppins és a lámpagyújtogatók segítségével a család otthona megmenekült. A filmben nem meglepő módon rengeteg betétdal és tánc van, amiket helyenként soknak éreztünk, annak ellenére, hogy szeretjük a musicalt és a zenék is tetszettek. A másik mellényúlás a szereplőválasztás. A Michaelt alakító Ben Whishaw nem igazán illett a gyászoló apuka szerepébe. Ő inkább a különc figurák mestere. A rendező Mary Poppins mögé rejt el minden szereplőt, ami a fináléban mutatkozik meg a legjobban, miután a dada egy csettintésre megold minden problémát. A történetben egy romantikus szál is fut. Jack és Jane között szövődik egy nem túl lángoló szerelem, persze ebben a dologban is Poppins adja meg a löketet.
Annak ellenére, hogy van benne egy-két hiba, nézhető családi film. A húgomat is elvittük erre a filmre és szerencsénkre lekötötte őt, sőt még tetszett is neki, bár egy kicsit hosszúnak találta. Azoknak ajánljuk ezt a folytatást, akik szeretnének a mozivásznon egy komplett színdarabot látni.
Készítette: Holl Evelin, Mező Viktória
Ismét eljött a nyolcadikosok nagy rémálma, a felvételi. Évüknek ez az egyik meghatározó pontja, mely eldönti hová mennek továbbtanulni. Matematikából és magyarból felmérik tudásukat, és annak a szintnek megfelelően kerülnek be az általuk választott iskola egyikébe, hogy miként teljesítenek. Ebben az évben sem kímélték őket.
A tavalyi könnyítés után, ismét nehezítettek a feladatokon. Mint tavaly is, mindkét részre 45 perc állt rendelkezésükre, köztük 15 perces szünettel. Általánosságban elmondható, hogy a magyar mindig könnyebb, mint a matek, és ez most se volt másképp. A magyar bemelegítő feladatokkal indult, majd szépen bekerültek a nyelvtani és irodalmi feladatok is. Mint minden felvételiben itt is megtalálhatóak voltak a verselemző, a szövegértési és a fogalmazási feladatok. A két vers Radnóti Miklós egyik versének részlete, a másik pedig Szabó T. Anna Lucázás című verse volt. A szövegértő feladatban pedig Luca-napi népszokásokról olvashattunk. Az idei fogalmazás témája személy szerint nekem jobban tetszett, mint a tavalyi. Arról kellett érvelniük, hogy miért gondolják azt egyesek, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb, mint gyereknek. Legszívesebben megnézném ezeket a fogalmazásokat, mert érdekel a diákok véleménye erről.
A mateknál nem volt egyszerű dolguk a diákoknak. Itt már a bemelegítő feladatokkal is belevágtak a közepébe, és ez még tovább fokozódott. Kezdetben „egyszerű” számolások, és átváltások voltak, majd számok összerakása következett. Ezek után egy könnyebb diagramot kellett leküzdeni, amin könnyen ki lehetett igazodni, de utána jött a hab a tortán. A szöges feladatok bonyolultabbra sikeredtek, mint a tavalyiak, amin először én is meglepődtem. Ezután jöttek a diákok „kedvencei”, a szöveges feladatok és a térfogatmérés. Általában ezek a feladatok azok, ahol pontot veszítenek a diákok. A 3 szöveges feladat volt a „pont az i-re”. Nekem is kellett idő, mire rájöttem a feladatok logikájára. Le a kalappal azok előtt, akiknek sikerült maximálisra megcsinálni a feladatokat. A térfogatmérés nem tartozik a kedvenceim közé, és ez a feladat se nyerte el a tetszésemet, de úgy gondolom, hogy most ezen a feladaton jobban ki lehetett igazodni.
Véleményem szerint a tavalyi könnyítéshez képest, ismét nehezítettek a feladatokon. Úgy gondolom, hogy a felvételi nem teljesen mutatja meg a diákok képességeit, mert egy olyan stressznek vannak kitéve, amit nem kéne ennyi idősen tapasztalniuk. Mivel stresszesek, nem tudnak a feladatokra koncentrálni, és pluszba még rátesz egy lapáttal a „szakszerű feladatleírás”, amit először fel se fog az ember. Én nem érzem nagyon arányosnak a magyar és a matek közti nehézséget. A matek egy nagy ugrás a magyarhoz képest, és ez megmutatkozik a pontszámokon is. Mivel tavaly én is ugyanezen estem át, mint ők, átérzem a helyzetüket. A felvételit nem tartom jó ötletnek, mert nem egy papír fogja eldönteni, hogy te most tudsz valamit, vagy nem. Lehet, hogy akik rosszul írták meg a felvételiket, azokban sokkal több rejlik, csak nem tudták kivitelezni. Remélem a jövőben megtalálják a matek és magyar közt az egyensúlyt.
Kovács Eszter
Sok diáknak okoz fejtörést az, hogy mit kezdjen magával, milyen szakmát válasszon az iskola után. Éppen ezért a Slukkban rendszeresen mutattunk és mutatunk be olyan személyeket, akik valamilyen adott szakmának, esetleg hobbinak kiemelkedő képviselői – így szeretnénk a valóéletet egy kicsit közelebb hozni a tanulókhoz.
Még csak 24 éves, de már számos rangos eseményen képviselte hazánkat kitűnő eredményekkel, majd saját dojot nyitott, ahol folyamatosan keresi az új tehetségeket, és indítja el őket a kempo útján. Piros Patrikkal beszélgetek, a Dinamik Harcművészeti Közhasznú Sportegyesület sportolójával és a mányi Hársfadomb Kempo Klub edzőjével.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kempoval?
Általános iskola első osztályában elkezdtem futballozni, de aztán rájöttem, hogy nem ez az én sportom. Édesapám még diák korában kempozott, csak a katonaság és a munkahelye miatt abba kellett hagynia. Majd az edzések újra indultak Bicskén, ahol lakom. Ekkor felajánlotta, hogy járjak oda, én pedig azt gondoltam miért ne. Nézzük meg! Megtetszett, és ott ragadtam. Ekkor voltam 7-8 éves.
Mik az eddig elért legnagyobb eredményeid?
Az első nagyobb eredményemet 2006-ban szereztem Szlovákiában egy Európa Bajnokságon. Ez az első és egyetlen EB győzelmem. 2007-ben vettem részt az első világkupán, ahol sikerült is nyernem. Ezen kívül még négy világbajnoki címet szereztem, valamint számos Magyar Bajnoki első helyet is a magaménak tudhatok.
Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb?
Minden eredményemre büszke vagyok, de ha egyet kéne választani azt nem a sajátjaim közül választanám, hanem a tanítványom, Bada Mirkó Lengyelországban szerzett világbajnoki helyezését mondanám.
Milyen kihívások várhatnak még rád ebben a sportban ennyi elért eredmény után?
A legnagyobb kihívás a gyerekekkel való foglalkozás. Mindenkit elindítani a saját útján, és megtalálni, hogy ezen összetett sportnak melyik részén a legtehetségsebb. Majd abba az irányba terelni, és csiszolni a tudását. Mivel minden gyerek más, ezért mindenkihez másképp kell hozzáállni. Ez a legnehezebb az egészben, hogy megtaláld a helyes utat.
Azt tapasztalom, hogy sokan nem ismerik ezt a sportot. Mit gondolsz mi az oka annak, hogy nem olyan támogatott, mint a judo vagy a karate?
Mivel ez nem egy olimpiai sportág, így sokan nem ismerik és nehéz támogatókat szerezni. A kemponak nagyon sok különböző ágazata van, nehéz ezeket egy mederbe terelni. Így nincs egy kialakult szakszövetség Magyarországon, ami szintén nem könnyíti meg a sport ismertebbé tételét.
Hogy néz ki egy napod, amikor edzel és edzést tartasz?
Az edzések hétköznapokon vannak, ezért mindenképp csak munka után tudom tartani őket. Hetente általában három edzés van a gyerkőcöknek, amik 1-1,5 órások. Nem tudom minden délutánomat az edzéseknek szentelni, mert vannak más elfoglaltságaim is, ezért a gyerekek edzései után tudok magammal foglalkozni, az esti órákban. Ez körülbelül 1,5-2 órát vesz igénybe.
Szerinted mi motiválhatja kellően az utánpótlást arra, hogy olyan hosszan kitartsanak, mint te?
Próbálok példaképként állni előttük, és megmutatni, hogy így is lehet. Minden edzésen igyekszem néhány motiváló szóval bíztatni őket, hogy jó úton haladnak. Sokszor elmondom nekik azt a példát, hogy nálam is volt egy megingás, amikor középiskolába mentem. Ekkor abba akartam hagyni a kempot, de akkorra már annyira az életem részévé vált az edzés, hogy két hét után hiányzott a mozgás és visszatértem. Bízom abban, hogy ezek a példák és a motivációm elég erősek ahhoz, hogy mikor elérik ezt a kritikus kort, ne legyen akkora lemorzsolódás.
Mivel töltöd az időt, ha épp nem a kempoval foglalkozol?
Sport mellett a másik hobbim az autók. Szeretem bütykölni a sajátomat is, illetve szeretek autós programokra járni, de nyilván az emberek életében a legfontosabb a család. Én is próbálok minél több időt tölteni a párommal és a szeretteimmel. Szeretünk utazni, idén is van több hely, amit meglátogatunk.
Mire tanított meg a kempo?
Szerintem a két legfontosabb dolog a tisztelet és az alázat, amit az évek alatt megtanultam. Emellett megtanít összpontosítani, és az élet számos helyzetében sokkal jobb eredményt tudok elérni ezáltal. Nyilván nem másodlagos, hogy önvédelemre is megtanít, ami sajnos a mai világban elég hasznos dolog.
Mi volt a legszebb emléked ebben a 17 évben, amit a kempoval töltöttél?
A legszebb emlékem a fekete öv megszerzése, amit 13 év munka után értem el. Szerintem ebben a sportban ez az a pillanat, amikor annyi minden kavarog egyszerre az emberben. Tudja, hogy mennyi edzés és munka van e mögött, nem leszámítva a négy napos vizsgát, ami egy igen megpróbáltató esemény, és nem minden ember lenne képes rá. Amikor a sportoló mestere ráköti a derekára a fekete övet, minden érzelem előtör belőlünk. Én például egy darabig fel sem fogtam, csak a gratulációkat fogadtam a sporttársaktól.
Köszönöm az interjút, további sok sikert kívánok!
Fülöp Krisztián
