Sok tinédzser és felnőtt küszködik bőrproblémákkal, aminek oka az is lehet, hogy nem bánnak megfelelően az arcbőrükkel. Gondoltuk, megkérdezünk egy szakértőt, mit tud javasolni. Ezért ellátogattunk a Rita eN Salonba, ahol Fülöp Rita kozmetikus örömmel válaszolt néhány kérdésünkre.
Mit tehetünk a pattanásos bőr elkerülése érdekében?
A pattanásos bőr sok problémából eredhet, legfőképpen a hormonális változások okozzák. A tisztítás mindenképp ajánlatos havonta egyszer szakember által, de az otthoni ápolás is segít a szebb bőr elérése érdekében, ami csak 5 percet vesz igénybe.
Tényleg csak 5 perc?
Igen, reggelente érdemes pár percet fordítanunk bőrünkre, mert ezzel szebbé tehetjük az egész napunkat. Az arcunkat mossuk meg alaposan hideg vízzel majd hidratáljuk, és amint beszívta bőrünk már jöhet is egy kis smink, de csak annyi, ami eltünteti az apró hibákat és még nem hivalkodó.
Hogyan is épül fel ez a smink?
Kicsi porpúder, szempilla spirál, - vízálló, amit nem minden nap lehet használni, mert az szintén károsítja a pillákat- végül egy kevés szemceruza, és kész a tökéletes smink.
Ezek szerint a kevesebb néha több?
Figyeljünk arra, hogy az erős smink a karakteresebb arcú hölgyeknél túlzottan erős vonást ad. Tehát napszaknak megfelelően válasszunk magunknak sminket. Nem ajánlatos összekeverni egy hétköznapi sminket az alkalmival.
Nyáron is sminkelhetünk, vagy inkább felejtsük el?
Természetesen nyáron is az esti programok része kell, hogy legyen a smink, de egy pár dologra azért oda kell figyelnünk. A legjobb nyári smink az, ami nem folyik le az arcunkról, tehát azt tanácsolom ne alapozót, hanem BB vagy CC krémet használjunk. Ezek a termékek sokkal lágyabbak, sokkal jobban terülnek, nem tömítik el a pólusokat, inkább hidratálnak.
Persze az is fontos, hogy minden este rendesen mossuk le, tisztítsuk meg a bőrünket. Mivel tudjuk a legjobban eltávolítani a smiket?
Tejtonikos lemosás után egy arcradírral szedjük le az elhalt hámsejteket, majd vizes alapú hidratálót használjunk. Az arcradír használata egy héten egyszer ajánlatos, viszont a minden esti tejtonikos lemosás nagyon fontos. Arra figyeljünk, ha nagyon problémás a bőrünk, egyeztessünk kozmetikussal, vagy bőrgyógyásszal.
Többször szóba került a hidratáció fontossága, mi védi meg bőrünket legjobban a kiszáradástól?
Ez főleg őszi és téli probléma. Az emberek nagy része azt a hibát követi el, hogy nagyon zsíros krémmel próbálja a száradást megállítani, pedig általában pont ez okozza a problémát. Ha egy zsíros bőrnek csak a felső hámrétege szárazabb, és azt még zsíros krémmel kezeljük, akkor az gyulladáshoz vezethet. Ezért itt is ajánlott a bőrtípusnak megfelelő hidratálót használni, tehát a zsíros bőrűek esetén egy lágyabb vizes alapú hidratáló használata ajánlott. Szárazabb bőr esetén már lehet táplálóbb, kicsit zsírosabb krémeket használni.
Akár ez is okozhatja a pattanásokat az arcunkon? Hogyan a leghatásosabb ezek eltűntetése?
A legfontosabb, hogy próbáljuk megállni, hogy ne essünk neki az arcunknak meggondolatlanul, előkészítés nélkül, és főleg koszos kézzel, mivel többet árthatunk vele, mint amennyit használnánk. Mossunk kezet alaposan, és ha van lehetőségünk rá egy kiadós zuhany is segíthet egy-egy pattanás eltűntetésében, mert a melegvíz és a gőz fellazítja bőrünk pórusait. Figyeljünk oda, hogy a gyulladt miteszert semmiképpen ne bántsuk, még komolyabb és elhúzódó problémát okozunk magunknak. Ezeket inkább csak fertőtlenítsük mindaddig, míg a körülötte lévő területről lehúzodik a piros folt.
Arra is kell figyelnünk, hogy mikor tűntetjük el őket?
Amikor csak úgy elkezdjük kinyomkodni az arcunkat a tükör előtt, arra nem gondolunk, hogy milyen lesz utána a bőrünk, de nem árt egy kicsit előre gondolkodni, mivel ha nincsen megfelelően kinyomva az maradandó is lehet. Én azt tanácsolom, inkább várjunk a következő kozmetikai időpontig, minthogy neki essünk saját arcbőrünket. Sajnos sokan türelmetlenek, és a kozmetikusok már csak javítani próbálnak a dolgokon, de ha betartjuk a pár perces arcápolási tippeket, akkor egyre szebb és szebb lesz a bőrünk.
Szerintem, ha betartjuk ezeket a tippeket szép bőrünk lesz nyárra. De lehet olyan nyarunk, hogy nem kell a pigment foltokkal bajlódnunk?
Igen, de fontos a fényvédő használata még annak is, aki azt gondolja, hogy nem érzékeny a bőre. A fényvédő megvédi a bőrünket az UV sugárzástól és a foltosodástól. Már kora tavasszal elkezdhetjük használni. Ajánlatos, hogy a krém 30/40 faktoros legyen, és nem elég ha csak a hidratálónkban van, mert azok általában csak 15, maximum 20 faktorig elérhetőek. Tehát egy külön erre a célra kifejlesztett hidratáló vagy fényvédő krémet kell beszereznünk, és biztos szép sima és foltmentes lesz az arcunk még a legnagyobb nyári strandszezonban is.
Hirtelen felriadok. Az ágyamban fekszem csurom vizesen. Zihálok és patakokban folyik rólam az izzadtság. Egy újabb rémálom. Már harmadjára a héten. Kimegyek a fürdőszobába, megmosakszom. Nemsokára úgyis mehetek melózni. London belvárosa elég csendes hajnalban. Szeretem egy parkból megnézni a napfelkeltét mielőtt bemegyek a munkahelyemre.
A családunk cége a Lyon Enterprises, a munkahelyem. Most biztosan azt hiszed, hogy valami magas pozíciót foglalok el a cég berkein belül, de én csak a recepciós vagyok. A bátyám Robert vezeti a céget, és nem túl jó a kapcsolatunk egymással. Mindig is én voltam a fekete bárány a családban, aki semmiben sem tehetséges és csak lejáratja a család hírnevét. 10 éve haltak meg a szüleink egy repülőgépszerencsétlenségben, és természetesen mindent Robertre hagytak. Én egyedül egy régi, fura kődarabot örököltem, amit apa mindig magánál tartott. Egy kabala lehetett neki, de fogalmam sincs, miért ruházta rám.
A bátyám sosem jön le a földszintre, ezért nem igazán szoktunk találkozni egymással. Saját magángépe van a tetőn, és általában az emeleten tárgyal befektetőkkel. Nekem munka után a szokásos utam a konditerembe, majd azután haza vezet. Otthon megetetem a macskámat, majd leülök a TV elé vacsorázni. Rendkívül ”izgalmas” az életem.
Miközben próbálom kiélvezni a sajtos makarónim minden ízét, fél füllel hallgatom a híradót.
– Szörnyű hírről számolunk be önöknek – mondja a híradós.
– A híres milliomost Robert Lyon-t ma este elrabolták. A magángépe, amivel hazafelé tartott, lezuhant. A pilótát holtan találták, Robert Lyon pedig eltűnt.
Óriási csörömpöléssel esik le a tányérom a földre. Rögtön a telefonomhoz kapok. Vagy egy tucat üzenetet kaptam az ismerőseimtől a hírekkel kapcsolatban. Lehet, hogy nem voltunk valami testvéries kapcsolatban, de azért mégiscsak a bátyám.
Egész éjjel az utcákat járom rendőrségről rendőrségre járva, hogy van-e valami új hír. Valamikor 6-7 óra fele éppen kidőlök az ágyamra hulla fáradtan, amikor dörömbölnek az ajtómon. Egy rendőr jelvényt mutatnak a kukucskálóba. Kinyitom az ajtót és minden elsötétedik. Egy hatalmas ütést mérnek a fejemre és egy szobában ébredek. Egy teljesen üres kör alakú szobában. A szemem megakad egy ablakon. Valahogyan odakúszok és kinézek rajta. És ekkor fogom fel! A Lyon Enterprises legtetején vagyok.
Ekkor hallom, hogy forog a kulcs a zárban. Két megtermett férfi belép. Egy zsákot húznak a fejemre és elráncigálnak valahová.
Egy székbe ültetnek, leveszik a bilincseket és a maszkot a fejemről. A tárgyalóban vagyok. Az asztal másik oldalán egy nagy bőrszékben nekem háttal egy ember ül, akinek csak a feje búbja látszik ki.
– Meg kell mondjam Mr. Lyon – mondja eltorzított hangon –, méltatlankodtak az embereim. Magát túl könnyű volt elkapni.
– Ki a franc maga? – mondom neki vehemensen. – Maga rabolta el a bátyámat is?
– Mondhatjuk úgy is. – válaszolja.
– És miért? – kérdezem. – Mit akar tőlünk?
– A bátyjától semmit – feleli. – Nekem maga kell.
Egyszerűen nem tudom megállni nevetés nélkül.
– Én? – mondom hitetlenkedve. – És mégis mire kellek én magának? Elnavigáljam a WC–hez? A bátyám irányítja ezt az egész helyet, és magának mégis a recepciósa kell?
– Tudja mit mondana a bátyja, ha itt lenne? – kérdezi a férfi.
– Nem tudom. Köszönne? –válaszolom neki szarkasztikusan.
– Végül is – megfordul a székkel. – Hello testvér!
Robert az. A földre rogyok kétségbeesésemben. Gondolatok ezrei cikáznak át az agyamon. Végül csak egyetlen szó jön ki a számon:
– Miért?
– Tudod, van nálad valami fontos – mondja. – Valami, ami engem illet meg.
Értetlenkedve nézek rá.
– Látom még mindig nem érted – csóválja a fejét mosolyogva. – Nem baj, sosem az eszedért szerettünk. Igazából nem is szerettünk, de ez most részletkérdés.
Ökölbe szorul a kezem és arcon vágom. Ezen megilletődik egy kicsit, de könnyűszerrel a földre terít.
– A kő az te idióta – emeli fel a hangját. – A kő, amit az apánk hagyott rád. Nagyon sok időbe telt, mire kinyomoztam, mi lett vele. Óriásit csalódtam, mikor megtudtam, hogy pont rád bízta.
– Mégis mi az fenének kell neked egy öreg kődarab? – csattantam fel hirtelen.
– Az apánk miatt! – ordítja nekem.
– Szóval csak azért rendezted meg a saját elrablásodat és hoztál ide engem, mert van nálam egy tárgy, ami apánk emlékét idézi? – kérdezem tőle hirtelen.
– Engem nem érdekel az apánk emléke – válaszolja. – Csak a hagyatéka. Az apánk nem volt jó ember. Illegális üzletek egész sora kötődik a nevéhez. 10 évbe telt, de rájöttem, hogy az a kő, amit mindig magánál tartott, a kulcs az alvilág irányításához.
– És ezt higgyem is el? De ha csak a kő kell, mire volt jó ez az egész hercehurca? – kérdezem. – Egyszerűen elkérhetted volna.
– Ó kis öcsém – mondja nevetve. – Sosem kérnék tőled semmit. Bántja az egómat, hogy egy olyan szánalmas féregtől kérjek valamit, mint te.
A haragom egyre erősebben tombol bennem, de nagy ütést mért a hasamra, ezért nem tudok felállni.
– Egyébként is – teszi hozzá –, átnéztük a lakásod minden szegletét és sehol sem találtuk. Gondoltam, elrejtetted, és tudsz valamit apáról vagy rólam és az én üzleteimről. Látnom kellett, hogyan reagálsz, ha történik velem valami. Megmondom őszintén, egy kicsit megható volt látni téged, ahogy kétségbeesetten az utcán rohangálsz.
– És most? – kérdezem. – Meg fogsz kínoztatni a gorilláiddal? Úgysem mondok semmit.
– Na végre! – szól oda nekem. – Végre egy kis férfiasság! De nem. Nem foglak megkínozni. Az túl körülményes lenne és kezd elfogyni a türelmem.
Odaráncigál a testőreivel az ablakhoz.
– Látod ott azt a kukát a babakocsis hölgy mellett? – kérdi. – Van benne egy bomba.
– Egy bomba? – nézek rá gyűlölködve.
– Igen, egy eléggé nagy hatótávolságú bomba, ami akár az egész utcát letarolhatja – válaszolja gúnyos vigyorral az arcán. – Vajon hány halott lehet? 100? 200? 300? Minden egyes élet a te lelkeden fog száradni, ha nem mondod el, hová rejtetted a követ.
– 5 perc – mondja az egyik testőr és beindítja a visszaszámlálót.
Mit csinálnál, ha tudnád, hogy csak 5 perced van hátra? Átgondolnád az életed? Küzdenél, amíg csak bírsz? Vagy egyszerűen csak beletörődnél? A nevem Tom Lyon. És ennyi időm maradt. Ennyi időm maradt, hogy meghozzam életem legnagyobb döntését. Ha ennek a kőnek a segítségével tényleg irányítani lehet az egész alvilágot, akkor sohasem kerülhet a pszichopata bátyám kezébe. Ha viszont nem adom át neki a követ, akkor megöl több száz embert. Próbálok kizárni mindent, Robert hisztérikus nevetésétől kezdve az óra kattogásáig.
Az sem biztos, hogy ha elmondom neki a kő helyét, akkor nem robbant. De miért tenné? Bár úgy látom, hogy a bátyám megőrült, és itt már nincs értelme logikát keresni semmiben.
És ekkor bevillan egy régi emlék. Nagyjából 10 éves lehettem, amikor először verekedtem a suliban. Emlékszem, mindenki megszidott, hogy szégyent hozok rájuk és befeketítem a Lyon nevet. Este az apám odajött az ágyamhoz és azt mondta:
– Fiam, minden döntésnek következménye van. Következménye van a saját életedre és mások életére nézve is. El fog jönni a pillanat, amikor arról kell döntened, hogy milyen ember vagy. És én tudom, hogy helyesen döntesz majd.
–Utolsó egy perc, Tommy – szól gúnyosan Robert. – Mi a döntésed?
Szétnézek alaposan a szobában. A bomba időzítője az épület rendszerére van kötve. Ha lekapcsolom az áramot, megáll az időzítő, és remélhetőleg nem robbantom fel a bombát ezzel. Egy kisebb generátor van mellettem a falon. A testőrök az ajtónál állnak. Egyedül a testvérem állja az utamat. Az asztalnál van néhány szék. Felkapok egyet és hozzávágom Roberthez. A szék széttörik rajta és ő elesik. Már majdnem ott vagyok a generátornál, amikor Robert hátba szúr egy késsel. A földre kerülök és birkózni kezdünk. Nekivágom a falnak és bezúzom a generátort.
Az időzítő megáll.
Hirtelen vagy 20–30 rendőr tör be az ajtón és letartóztatják Robertet és a testőreit. Én a földre rogyok és a nagy vérveszteség miatt elájulok.
2 nappal később egy kórházi ágyban térek magamhoz. A híradások folyamatosan rólam, a bátyámról és erről az egészről szólnak. A rendőrkapitány még egy kitüntetést is ad nekem egy ünnepség keretei közt. Egyébként utána megtudom, hogy az egyik alkalmazottunk hívta a rendőröket, aki fura zajokat hallott. Szerencsére egy csapat a közelben állomásozott.
1 hónappal később
Ennyi idő kellett ahhoz, hogy rávegyem magam, és benézzek a bátyámhoz a börtönbe. Az orvosok szerint teljesen ép az elméje, és mindig is bujkált benne ez az énje.
– Rosszul nézel ki testvér – ”köszön” nekem Robert. –Fáj még a hátad?
– Igen, még fáj – felelem neki. – Egyébként apánk mindig magánál tartotta azt a fránya követ. Követtem a példáját.
Előhúzom a zakóm titkos zsebéből a lapos tárgyat. Teljes döbbenet és harag ül ki az arcára. Hátrafordul és el akar menni.
– 10 évig kutattál utána – teszem hozzá, mielőtt elmenne. – 10 év a semmire. Mert ez csak egy kő, amin a családunk monogramja szerepel. Nincs mágikus ereje, nem nyit semmilyen titkos ajtót, nem hódol be neked az alvilág tőle. Egy téveszmét követtél egész életedben.
– És most mi lesz? – kérdezi halkan.
– Most enyém a céged, a házad és az emberek tisztelete – mondom neki, miközben felállok a székről. – Enyém mindened.
Béres Mihály
Még a hajóban is el vagyok különítve. Várjunk. Mi volt ez a nagy robaj? Hogy kerülhet ide ennyi víz? Süllyedünk! Valaki segítsen! Ott a cellakulcs a víz tetején, csak az a gond, hogy nem érem el. GYERÜNK! GYERE IDE! MEGVAN! Gyorsan ki kell jutnom innen. Ezt nem hiszem el, mindjárt elsüllyedünk, mentőcsónak nincs, de ott egy sziget. Talán ezzel a pár deszkával sikerül odaérnem... Mi ez, hol vagyok? Biztosan elájultam, miközben eveztem. Nem tudom, hol vagyok. Van nálam egy kő, itt vagyok a parton és még ruha sincs rajtam. Körbenézek, hátha találok valakit, akinél van élelem... Későre jár, keresnem kéne búvóhelyet és egy kis fát a tábortűzhöz. Nagyon ijesztő itt egyedül, jobban belegondolva jobb volt nekem az a cella... Áhhh a hasam, most már tényleg kéne valami ennivaló, ilyen éhesen sem ébredtem még az biztos. Ez a nyílvessző hogyan került ide? És még egy? Most azonnal el kell mennem innen. Úgy tűnik, nem vagyok egyedül, és nem gondolom, hogy túl barátságosak lennének. Most legalább olyan gyorsnak kell lennem, mint annál a betörésnél. Várjunk! Lehet, hogy gyorsabban kéne? Ott kaptak el. Az is lehet, hogy ismerem őket és nem fognak bántani, bár arra kicsi az esély, mivel nincs sok barátom, szóval maradok a futásnál. Most már talán lemaradtak, nem látom őket sehol. JAJJ, NE! SZAKADÉK!
Ahhh, ez csak egy álom volt, már teljesen azt hittem, hogy meghaltam. Lehet nem kéne folytatnom ezt a munkát, egyre durvábbak a rémálmaim és ezek folyton a börtönnel kapcsolatosak.
Készítette: Kovács Lázár, Fülöp Krisztián
Hogyan kerültél kapcsolatba a kempoval? Hány éves voltál ekkor?
7 éves voltam, amikor elkezdtem kempozni. Részben azért kezdtem el, mert az akkori osztályfőnököm (elsős voltam) állította, hogy hiperaktív gyerek vagyok, de a fő ok az az volt, hogy az úszóedzőm elment külföldre. Ezután nagyon sok sportot kipróbáltam. Voltam focizni, kézilabdázni, kosarazni, de, hogy őszinte legyek, én nem vagyok nagy csapatjátékos.
Miért szereted ezt a sportágat, mi motivál, hogy ezt a sportot űzd?
Ahogy elkezdtem kempozni, láttam, hogy valami megfog, van valami, amiért én szeretek ott lenni. Gyerek fejjel így láttam, de ahogy elkezdtem idősödni és fejlődni, tudtam, hogy ez az én sportom. Ez egy annyira összetett sportág, amit, mondhatni, nekem találtak ki. Hogy mi motivál? Egyszerű. Túl akarok lépni a határaimon. Le akarom győzni önmagam.
Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb?
A legjobb eredményem a világbajnoki első helyezés. (2016,2018) Ezekre mind büszke vagyok, de a legbüszkébb az Európa bajnoki aranyérmeimre. Ez az EB 2017 decemberében volt Budapesten. Itt körülbelül 400 versenyző volt. Maga a verseny két napos volt. Az első nap bíráskodtam egészen reggel 6-tól körülbelül éjfélig. Utána hazamentem, és másnap hullafáradtam versenyeztem. És elhoztam, amit szerettem volna.
Mi kellett ahhoz, hogy ezt az eredményt elérd?
Nagyon sok támogatást kapok a szüleimtől. Ez nagyon sokat jelent. De szinte mindent a remek edzőimnek köszönhetek. Ők mindig ott állnak mögöttem a pást mellett, úgy, mint a szüleim. Nekik is nagyon sokat kell áldozniuk a szabadidejükből, hogy minket edzhessenek.
Mire tanított meg a kempo? A küzdősport által mit tanulhat meg magáról az ember? Te mit tanultál magadról?
A kempo egy tradicionális küzdősport. A tradicionális rész elég összetett. Van, ami nehéz, van, ami könnyebb, de amire megtanít, az az, hogy merd átlépni a határaidat bosszú, idegesség vagy félelem nélkül. Nagyon sok önuralmat tanít, és ami talán a legfontosabb, az a tisztelet. Megtanít, hogy tiszteld a szüleid, az edződ, az edzőtársad és igazából mindenki mást.
Milyen helyeken jártál eddig a kempoból kifolyólag?
A két világbajnokság, ahol voltam Portugáliában, Caldas da Rahina városában került megrendezésre. Eddig ez az egy alkalom volt, amikor külföldön tudtam versenyezni.
Mivel töltöd az időt, ha épp nem edzel?
Kevés időm van az edzések mellett. Általában tanulok vagy buszon ülök. Csak a hétvégéken szoktam pihenni, de ha van kedvem és energiám, akkor elmegyek motorozni.
Mennyire nehéz összeegyeztetni a tanulást és a sportot?
A 2018/19-es tanévben új iskolába kerültem. Többet kell tanulni, mint az általánosban. Nehezen indult, de felvettem a ritmust, és sikerül jó jegyeket szereznem. A Kodolányi János Gimnáziumba járok a nyelvi előkészítő osztályba. Ez annyit takar, hogy emelt óraszámban tanulok nyelveket az első, úgymond „nulladik” évben. Ez azért jó, mert tényleg rendesen rá lehet feküdni egy-egy nyelvre. Így akár már tizedikben tehetünk nyelvvizsgát.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
A jövőben mindenképp szeretnék sportolni. Ha esetleg abba kell hagynom később a kempot, akkor elkezdek mást, de remélem, nem kell. Nagy álmom a United Fighters Championship-ben küzdeni(UFC). Ha odáig nem is jutok el, MMA-val is szeretnék foglalkozni. A példaképem Conor McGregor. Bakancslistámon van sparringolni vele.
Készítette: Holl Evelin, Mező Viktória
A Ruben Brandt, a gyűjtő, egy 2018. november 15-én bemutatott magyar animációs akció-thriller. A filmet a szerb származású Milorad Krstić rendezte.
A film alaptörténete egy különös rablássorozat. Egy bűnbanda valamilyen okból kifolyólag ellop számos festményt, különböző múzeumokból. Az ügy után elkezd nyomozni Mike Kowalski, washingtoni magánnyomozó, aki kezdi észrevenni az összefüggéseket az ellopott festmények között. Közben beleszeret Mimi-be, a rablóbanda egyik tagjába. Pénzdíjat is tűznek ki a tolvajokért, ezért más emberek is meg akarják találni őket. A másik szál Ruben Brandt, akit már napok óta rémálmok gyötörnek. Álmában híres festmények szereplői akarják megölni. Ezért később sajátos módszerekkel akarja a dolgokat az irányítása alatt tartani.
Az animáció szerintem nagyon művészi volt, de nekem nem igazán tetszett. Kissé fura volt a grafikában az, hogy szinte egyik szereplőnek sem volt „normális” arca, a legtöbbnek több, vagy éppen kevesebb szeme, orra szája volt. Az ábrázolás sokszor olyan volt, mintha egy horror filmet néznénk, szerintem ez nem feltétlen negatívum, valahogy nagyon hangulatossá tette a filmet.
A története tetszett, először azt hittem, hogy valami szokványos nyomozós történet lesz, de ennél izgalmasabb volt. Ruben háttértörténete jól el lett találva. Nekem személy szerint ő volt a kedvenc szereplőm. Mike Kowalski karaktere is szerethetőre sikeredett. Mimit nagyon kedveltem, vicces volt nézni, ahogy túljár az emberek eszén, főleg a film elején, amikor ellopott egy értékes műtárgyat és menekült Kowalski elől. A bűnbanda többi tagja is jól sikerült. A rablásokat is ötletesen kitervelték.
Nem sok magyar filmet szeretek, sőt, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyit, de ez tetszett. Az animáció lehetett volna szerintem egy kicsit másabb, de a történet tényleg nagyon izgalmasra sikeredett.
Érsek Boglárka
Összetett országos bajnokság Budapesten
2019. február 9-10-én rendezték az ifjúsági, összetett országos bajnokságot Budapesten a BOK csarnokban. Ez év januárjában kerültem fel az ifjúsági korosztályba, ez a verseny volt az első igazi megmérettetésem az ifik között, ezért nagy izgalommal vártam.
Hat versenyszám két napra elosztva.
Az első napon rendezték meg a 60 méteres síkfutás, a súlylökés, valamint a távolugrás versenyszámait. Nagyon jól indult a nap, 60 méteren egyéni csúcsomat megdöntve a futamomban első lettem. Nagyon boldog voltam, és ez megadta az alaphangot a további versenyzéshez. A súlylökés nem a kedvencem, ráadásul 5 kg-os súllyal még sosem löktem versenyen. Ennek ellenére ebben is hoztam az eddigi legjobb eredményemet. Következett a távolugrás, kedvenc versenyszámom. Eddigi legjobb eredményem 575 cm volt, azért dolgoztunk edzőmmel keményen az edzéseken, hogy hat méter felett ugorjak. Álomszerű kezdésként, rögtön az első kísérletre 13 cm-rel felülmúltam ezt a határt. A többi ugrásaimmal már nem sikerült javítanom, de így is elégedetten utaztam haza. Az összesítésben hatodik helyen álltam ekkor. A második napra maradt a 60 méter gátfutás, a magasugrás és az 1000 méter síkfutás. A gátfutás is nagyon jól sikerült, ismét egyéni csúcsot döntöttem. Következett a magasugrás. 169 cm volt eddigi legjobbam. 170 cm-es magasságon próbálkoztam, az utolsó kísérletnek futottam neki, amikor megtörtént a baleset. Elugráskor kifordult a bal térdem. Rögtön éreztem, hogy nagy a baj, a térdkalácsomat nem a helyén láttam.
Álomból rémálom.
Ettől kezdve futószalagon követték egymást az események. Hazaszállítottak, elláttak a sürgősségi osztályon, ahol már akkor előrevetítették, hogy műteni kell a lábamat. Így történt, hogy az ünneplés helyett fájdalommal és szomorúsággal zárult ez a verseny.
Most a műtét utáni heteket élem, lábam rögzítőben, edzésekről, versenyzésről szó sincs. Azt hiszem, kemény munka áll előttem, hogy újra lábra álljak. Hogy milyen szinten tudok visszatérni, az a jövő zenéje. Mert, hogy fogok még versenyezni, abban biztos vagyok.
„Amíg minden a terv szerint halad, szép és élvezetes hegymászásban van részünk. A kaland igazából akkor kezdődik, amikor váratlanul borul a terv. Elég egy pici, zuhanó kő útját keresztezni, az időjárás sem mindig kedvezhet nekünk, és a terep hirtelen ellenségessé válik. Küzdelmünk egy csapásra élet-halál harccá alakul, és vágyakozva tekintünk le a völgyre, ahol ki lehetne ülni a "kispadra", fel lehetne adni. Lehet, hogy a hegymászás tanít meg arra, hogy nem adhatjuk fel?” Erőss Zsolt
Bolla Gergő 9/Ny
Több, mint tíz éve írsz különböző műfajú, hangulatú verseket, novellákat, három éve pedig kiadták az első nagyobb sci-fi regényedet, a Fekete-vért, mely sikert aratott.
-Mi vitt a regényírás felé?
Az írás mindig is az életem része volt. Versek, színdarabok, újságcikkek sokasága került ki a kezeim közül. Eleinte csak a rímfaragás érdekelt, majd egy gondolat után fogtam bele más műfajba is.
-Használsz írói álnevet?
Úgy gondoltam, nem rejtem el magam a világ elől, úgy éreztem nincs szükségem írói álnévre, s szerintem jól döntöttem.
-Négy gyermeked van. Hogy fér össze a munka, a család és az írás?
Az írói “munkámat” csak hobbi szintén űzöm a rengeteg más elfoglaltság miatt. Állandó munkahelyem mellett itt a család, a gyerekek, nem könnyű beosztani az időmet, nehéz mindenkinek megfelelni, mindenre és persze mindenkire elegendő időt fordítani.
-Honnan meríted azt a rengeteg fantáziát, melyekkel regényedben találkozhatunk?
A regényeimben szereplő történések ötletei maguktól jönnek, a történet írása közben filmszerű képekben jelennek meg előttem a sztori következő eseményei.
-Hol találkozhatunk jelenleg írásaiddal?
Írásaim közül több szerepel a Holnap Magazin oldalán, valamint a facebook-on az Írásművészet, szépirodalom elnevezésű csoportban. Írásaim terjesztésében az Underground Kiadó támogat, oldaluk felkeresésével beszerezhető például a Lonel Kristóf és a griffmadár című kötetem, mely nagy kedvencem.
-Három éve írtad meg életed első nagyobb sci-fi regényed első részét a Fekete-vért. Mikorra várhatjuk a folytatást?
A Fekete-vér című írásom folytatása készülőben van. Annyit elárulok, hogy az első rész után hatalmas fordulat ígérkezik a történet további részében. Aki még nem olvasta az első részt, ajánlom neki szeretettel.
-Terveid a jövőre nézve?
Ami a jövőt illeti: Írói tevékenységemet továbbra is folytatom. Igyekszem minél változatosabb és izgalmakkal teli műveket kiadni a kezeim közül. A legközelebb megjelenő könyvem, egy kedvenc versekből összeállított könyvkötet lesz. Remélem szeretettel fogadjátok!
-Nagy utazó hírében állsz. Mennyire segítenek pályádon az utak adta új élmények, tapasztalatok?
Tulajdonképpen semennyire sem. A kikapcsolódás, feltöltődés miatt utazom. Úgy gondolom mindenkinek kell egy kis lazítás. Valaki a játékban, valaki pedig az utazásban találja meg.
-Kinek ajánlod az írói pályát?
Mindenképpen olyan személyeknek ajánlom, akikben megvan az elhivatottság és az a bizonyos szenvedély az írásművészet felé. Ennek hiányában nem érdemes belevágni
Köszönöm az interjút!
Barna Emília Andrea
9ny/2
Először gólyatáborban találkoztunk Neubauer Lizivel, és nagyon meg is döbbentünk, hogy egy magyar bajnok lesz az egyik osztálytársunk. Személy szerint engem már azóta érdekelt, hogy milyenek lehetnek a mindennapjai, és ezzel az interjúval betekintést is nyerhettünk. Ha téged is érdekel, hogy milyen magyar bajnok gimnazistának lenni, ajánlom ezt az interjút.
1. Tudnál kicsit mesélni magadról?
Neubauer Eliza vagyok, 15 éves és Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnáziumba járok. Versenyszerűen biciklizem. Négy magyar bajnokságot nyertem eddig, ez lesz a negyedik szezonom, és remélem, ez is nagyon jól fog sikerülni.
2. Mi olyan különleges a biciklizésben?
Amikor, mondjuk, elkezdesz tekerni, ugye akkor még lassan mész, de hogyha egyre erősebb leszel, egyre gyorsabban tudsz menni, egyre gyorsabban “szálguldasz”. Egyre jobb élményeket lehet átélni, ahogy a veled egy idős korosztállyal fel tudod venni a versenyt. Ez mindig olyan motiváló számomra, hogy legyőzzem őket, vagy hogy legyek olyan jó, mint ők. Ezért is amikor elkezdtem, akkor ugye nagyon sok versenyemen még utolsó lettem, de még abban az első évben meg is nyertem az első bajnoki címemet. Nagyon sokat tudtam fejlődni már 1 év alatt is. Nagyon sokat számít, hogy fejben mennyire tudod “eldönteni a dolgokat”. Döntsd el, hogy neked ez menni fog, képes leszel rá, hogy megcsinálod, és akkor sikerülni fog.
3. Milyenek az edzéseid?
Az edzések egyre keményebbek. Az elején még nem volt ilyen nehéz, de mivel egyre többet szeretnék elérni, így ez az edzéseken is meglátszik, de én szeretem így csinálni. Ha szereted, akkor nem esik nehezedre.
4. Hogy éled meg a versenyeket? Mi a legjobb bennük?
Mindig kell egy taktika. Azt kell megpróbálni követni. Mi mindig apával vagy az edzőmmel szoktuk ezt megtervezni az elején. A taktika attól függ, hogy kik vannak a versenyen, mert nagyjából ismerem az ellenfeleimet, és hogy milyen a táv. Ha egyes, akkor melyik helyre kell számítani, melyik versenyzőre. Mindig az a legizgalmasabb rész, amikor már ott vagy, hogy most kell “elszöknöd”, vagy a végén, hogy “most kell elhúzni”... Az elején mindig izgulok, de amikor elkezdődik a verseny, akkor már lenyugszom és már csak arra tudok koncentrálni.
5. Mi volt az eddigi legjobb helyezésed és milyen volt?
Az eddigi legjobb az a Magyar Bajnokság volt, meg amikor Hollandiában voltunk kint, és a világversenyen 11-dik lettem. Mind a kettő felemelő érzés volt, mert tetszett mind a kettő, és nagyon örültem, hogy megvalósult és részt vehettem ezeken a versenyeken. Sokáig el sem hittem.
6. Van példaképed? Miért pont ő?
Több példaképem is van. Az egyik legnagyobb az apa, mert ő is nagyon jó volt a versenyzésben, és én is szeretnék rá hasonlítani. A másik példaképem a világbajnok, Vincenzo Nibali, aki egy profi csapatban versenyzik.
7. Mit teszel azért, hogy fitt és edzett maradj?
Kiegyensúlyozott étkezésem van. Mindig a szezon előtt diétát szoktam tartani, ami arra szolgál, hogy az izomszövetek közt a zsírt eltüntessem. Attól függ, hogy meddig tart a diéta, hogy a télen mennyit híztam az előző szezonhoz képest. Ez nem sok, 1-2 kg max., körülbelül 1 vagy 2 hónapig szokott tartani és csak szénhidrátot ehetek. Cukrot nem ehetek, helyette sok gyümölcsöt, zöldséget, és próbálok arra figyelni, hogy többször egyek keveset egy nap.
8. Milyen hatással van a biciklizés az életedre?
Szerintem jó hatással van a életemre, mert magabiztosabbnak érzem magam tőle, és nagyon jól be tudom osztani az időmet. Előre meg tudom tervezni minden programomat és segít abban, hogy tényleg rendszert tartsak az életemben.
9. Hogy fér meg egymás mellett a tanulás és a sport?
Ezt is annak köszönhetem, hogy jól be tudom osztani az időmet, mivel be tudom osztani, hogy mikor megyek edzésre és mikor tanulok. Ezt a kettőt nagyon el kell különíteni, mivel próbáltam egyszerre csinálni, de az nem ment.
10. Van valami terved a jövőre nézve? Mikor láthatunk téged legközelebb?
Van. Most az Ifjúsági Olimpiára készülök, ami július végén lesz. Ehhez még meg kell szereznem a kvotát, és remélem, hogy sikerül eljutni az EYOF-ra (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) Azerbajdzsánban. Legközelebb a szezon első versenyén lehet majd engem látni, ami hamarosan kezdődik, március végén lesz az első verseny.
Köszönjük az interjút! Sok sikert!
Alföldi Andrea és Kovács Enikő
Sok diáknak okoz fejtörést az, hogy mit kezdjen magával, milyen szakmát válasszon az iskola után. Éppen ezért a Slukkban rendszeresen mutattunk és mutatunk be olyan személyeket, akik valamilyen adott szakmának, esetleg hobbinak kiemelkedő képviselői – így szeretnénk a valóéletet egy kicsit közelebb hozni a tanulókhoz.
Sokan ismerik Székesfehérvár Dos Puertas nevű, mexikói ételekre specializálódott éttermét. Nemrég az étterem tulajdonosával, Tomoda Klárával sikerült beszélgetnem arról, hogy hogyan is működik egy ilyen vállalkozás.
Mikor született meg az ötlet a vállalkozásról?
- 2016. év elején. Ekkor már körülbelül fél éve, hogy Magyarországra költöztünk Mexikóból. Ott két nagyon sikeres éttermet hagytunk magunk mögött, úgy, hogy azt mondtuk, soha többé nem nyitunk éttermet. Hát ezt elég gyorsan elvetettük... Nagyon hiányzott a vendéglátás, és úgy éreztük, hogy Székesfehérvárnak szüksége van egy vidám, színnel teli helyre.
- Milyen érzés volt az első munkanapod az étteremben?
- Hú, borzasztóan ideges voltam. Egy teljesen tapasztalatlan csapat voltunk, nem nagyon ismertük egymást. Bár három hétig dolgoztam együtt a szakácsokkal, nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog a vendégeknek az az ízvilág, amit nyújtani szeretnénk. Abban sem voltam biztos, hogy egy szeretettel teli és barátságos vendéglátást nyitott szívvel fognak-e a magyarok fogadni, mivel ilyennel sajnos nem találkoztam még mióta hazaköltöztünk. Az este végére viszont mindenki átesett a tűzkereszten.
- Honnan szerezted a tapasztalataidat a vállalkozáshoz?
- 14 éves korom óta vendéglátózom. Nagyon szeretem ezt csinálni. Apukám barátjának kocsmájában kezdtem Sárkeresztesen, majd Mohácson - ahol gimnáziumba jártam - egy kávézóban, aztán jött Olaszország, majd hajón dolgoztam, később az Egyesült Államokban indítottam el új éttermeket. Innen költöztünk ki Mexikóba, a Karib-térségbe, Cozumelbe. Itt nyitottunk két éttermet. Legtöbb tapasztalatomat a cozumeli kalandnak köszönhetem.
- Kik voltak a támaszaid a vállalkozás megnyitásához?
- Mindenképpen a gyerkőceim és legfőképpen férjem - aki jazz zongorista-, és olyan helyet szerettünk volna kialakítani, ahol ő is tudja a munkáját folytatni. Ezért van színpadunk is.
- Tudnál egy olyan helyzetet mondani, amikor egy gyors döntést kellet meghoznod az étterem vezetésével kapcsolatban? Mi lett a kimenetele? Szerinted jól választottál?
- Ez tavaly történt, senki nem mondta, hogy az üzletek zárva lesznek augusztus 20.-án. Én nem tudtam, nem feltételeztem, nem is figyeltem, mivel nekem egyértelmű volt, hogy ünnepek alatt nagy a forgalom, így a vendéglátó egységeket ellátó üzletek nyitva vannak, mint Mexikóban. Augusztus 19.-én este 9-kor jelentette be az egyik konyhai kisegítő, hogy hát elfelejtették megírni a bevásárló listát. Így nem tudták, hogyan fogjuk kiszolgálni az embereket augusztus 20.-án, mert nem volt alapanyag. Hát én gyorsan körülnéztem, és Szlovákiában nyitva voltak az üzletek augusztus 20.-án. Elküldtem a férjemet és fiamat bevásárolni következő nap hajnalban Szlovákiába. Mást nem tehettünk, vagy bezárunk augusztus 20.-án vagy elindulnak hajnalban, hogy nyitásra legyen árunk. Az egyik legforgalmasabb napunk 2017. augusztus 20.-a volt, ami megérte a korán kelést.
- Szoktál-e otthon főzni? Ha igen, akkor milyen jellegű ételeket?
- Természetesen igen, de sajnos nem olyan sokszor, mint ahogy szeretnék. Főleg olasz stílusú ételeket főzök, amiket a gyerkőceim nagyon szeretnek. Hat évet éltem Olaszországban, igazából ott tanultam meg főzni, és ez egy viszonylag gyors konyha. Ha van rá időm, sokat kísérletezek ázsiai és indiai ízekkel is.
- Honnan jöttek az ötletek, hogy mely ételek kerüljenek bele a menübe?
- A mexikói két éttermünk étlapjáról merítettük az ötleteket. A kinti étlapokat úgy állítottam össze, hogy működjenek, ez tíz év kísérletezése volt. Úgy éreztem, hogy ezek az ételek itthon is sikeresek lesznek. Ezen kívül próbáltam olyan ételekre koncentrálni, amiről tudtam, hogy nem túl idegen a magyar ízvilágnak és szemnek, így nem fognak tőle megijedni a vendégek. Nagyon fontos számomra, hogy ne csak “Fine dining” legyünk, hanem “Fun dinning”, magas minőségű alapanyagokkal. *
- Az én kedvenc ételem az étlapról a Taco, mert a zöldség, a hús és a tészta nagyon jól kiegészítik egymást, amihez 3 különböző szósz is társul. Mi ezeknek az eredeti ízeknek a titka?
- Többek között olyan különleges fűszereket használunk, mint az oriander, jalapeno, mexikói kömény, kukorica tortilla, mexikói chiminchurrit. Nálunk az utolsó fűszer a konyhának a lelke, de ennek az összetevőit inkább nem szeretném elárulni. Tartalmaz többek között házi szószokat, házi babpürét, helyben sütött tortilla chips-et, jó minőségű alapanyagokat és nagyon sok szeretet.
- Neked melyik a kedvenc ételed az étlapról?
Én a Cocinita Quesadillát szeretem a legjobban. Engem ez visz vissza a legjobban a Yucatán félszigetre, Mexikóba.
- Ahogyan az ételekből úgy az italokból is széles választékot találhatunk az itallapon. Ebből az én kedvencem az ananászos ”soda”. Hogyan szerzitek be a mexikói nemzeti italokat?
- Szerencsénk volt, mert rátaláltunk egy cseh beszállítóra, aki Mexikóból importálja az alapanyagokat, így sok olyan hozzávalót tud nekünk behozni, amivel eredetileg is dolgoztunk Mexikóban.
- Mik az előnyei és hátrányai szerinted egy étterem vezetésének?
- Előnyei, hogy kísérletezhetsz az ételekkel, saját főnököd vagy, így te hozhatod meg a döntéseket, milyen irányba szeretnél elmenni. Nekem ez egy függőség, annak örülök, ha a konyhából minden tökéletesen jön ki, és a vendégek olyan jól érzik magukat, hogy nem szeretnének elmenni.
Hátrányai az állandó színvonal megtartással és fejlődni akarással járó hatalmas stressz. Ha időt akarunk eltölteni a családdal, be kell, hogy zárjunk. Valamint, ha bármi történik az étteremben, bárki okozza, az a mi felelősségünk.
- Úgy gondolom, hogy az emberek előszeretettel választják ezt az éttermet nem csak az ételek, hanem a hangulat miatt is. Amikor ide betérek, úgy érzem mintha Mexikóba ültem volna be egy étterembe. Milyen visszajelzéseket kapsz az étteremmel kapcsolatban? Véleményed szerint mi volt az eddigi legnagyobb elismerés számodra?
- Szerencsére nagyon szeretnek az emberek hozzánk járni. Az ízvilág nagyon tetszik nekik, és mindenképpen sok elismerést kapunk a vendéglátási stílusunk miatt, amitől annyira féltem az elején. A legnagyobb elismerés az volt, amikor egy mexikói vendég - aki jelenleg Magyarországon él - megkóstolta az Enchiládánkat, és elsírta magát, mert teljesen ugyanolyan volt, mint amit a nagymamája készít otthon, Mexikóban.
- Amikor a szüleimmel hétvégén ellátogatunk ide, mindig teltház fogad. Szerinted mi a legfőbb titka annak, hogy ilyen népszerűek vagytok a városban?
- Szeretjük a vendégeket, és nem a pénzért dolgozunk. Nekünk az a legnagyobb siker, amikor a vendéget boldoggá tudjuk tenni, és „el tudjuk egy kicsit vinni” Mexikóba.
- Köszönöm szépen ezt az érdekes és tartalmas interjút. Viszont látásra!
- Nagyon szívesen, Adiós!
Nánási Máté
Megjegyzés:
*fine dinnig: az egész menüsor úgy van kialakítva, hogy a fogások egymásra épülnek, igazi gasztronómiai élményt nyújtanak.
fun dinning: az előbbi szórakoztató formában.
Az alkalmazások, internetes közösségi terek, s az általuk közvetített agresszív, manipulatív és erőszakos világkép miatt negatív hatással lehetnek ránk, fiatalokra. A nagy léptékkel terjedő internetes játékokban is könnyen válhatunk áldozattá. A PVP (players vs players, azaz egymás elleni küzdelmek) meccsekhez csatlakozó fiatalok gyakran kellemetlen élményekkel gazdagodhatnak, mivel véletlenszerű a játékosok összetétele, és a kudarctól való félelem egy ilyen versenyhelyzetben hangsúlyozottan jelen van. A kezdő felhasználót hamar „noob” (kezdő, lúzer) jelzővel ruházhatják fel.
A kirekesztés, szóbeli megalázás, kényszerítés, zsarolás szintén mindennapos lehet az internet világában, kifejezetten jellemző ez a közösségi hálókra, ahol bármelyikünk, bármikor verbális agresszió céltáblája lehet, negatív jelzőkkel rémisztgethetik, szélsőséges esetben pedig öngyilkosságra bíztathatják („kill yourself”) az éter másik oldalán lévőt, tehát könnyen válhatunk az internet áldozatává, de nem csak az áldozati szerep veszélyes.
Mi, fiatalok vágyunk a sikerre, amit elérhetünk a tanulásban, a sportban vagy valamilyen hobbiban. Ha ezek hiányoznak, sokszor az interneten keresünk magunknak közösséget, gyorsan átvesszük a csoport szokásait, nézeteit, gondolkodás módját, és ezzel megváltozunk mi magunk is. Hasonlítani akarunk az ismeretlen közösség tagjaihoz, melynek következtében viszont gyorsabban eltávolodunk a perszonális kapcsolatainktól, barátainktól, szüleinktől. Bár nem ismerjük újonnan szerzett „barátainkat” személyesen, csak avatarok és nicknevek között lebegünk, mégis vonzódunk hozzájuk. Gyorsan beszippant bennünket az ismeretlen. Mivel a jelen kor kommunikációs eszközei a zsebünkben lapulnak, a nap bármely szakaszában beléphetünk ebbe a kozmoszba. Főleg ha a való életben sora érnek bennünket a kudarcok, akkor jó menekülési út lehet a net. Szüleink, nevelőink előtt ismeretlen csatornákon és alkalmazásokon keresztül tartjuk a kapcsolatot. Gyakorlatilag ismeretlenek és elérhetetlenek vagyunk, és akár vezérek is lehetünk. A kezdők, a kisebbek a gyengébbek alázásával már csak egy lépés a „menő” életstílus elérése.
A „profi” gamerek felsőbbrendűnek érzik magukat a „casual” játékosoknál, és ezt szóban és tettekben is éreztetni szeretnék az általuk teremtett mini társadalomban. Lehet, hogy az offline létben szótlan, csendes és gátlásos fiúk, lányok, az ő általuk irányított gamer világban már vezérek. Az anonim közegben pedig a többi tag sem szeretne online bántalmazás, kirekesztés áldozata lenni, ezért ők is a profik felé húznak, és a népszerű tagok mellé állnak. Ekkor egy felhasználót szavazás útján pillanatok alatt kidobnak a játékból, elszedve az addig összegyűjtött összes értékét. De vigyázz! Pillanatok alatt jön egy erősebb vezér és máris Te leszel az áldozat.
A kudarcoktól, peremhelyzettől minden fiatal tart, a kockázatkeresés és a siker pedig motivál. A valótlan és nyitott internetes világ lehetővé tesz mindent, lehetsz bárki és bármi, uralkodhatsz és rombolhatsz büntetlenül, irányíthatsz és véleményt alkothatsz. A valós világ viszont nehézségekkel terhes. A virtuális világ sikerei is csak virtuálisak, hamis vezérek hazug csatái. Inkább legyünk hétköznapi hősök, mint virtuális vezérek!
Neubauer Eliza, Németh Virág
A történet alapjában arról szól, hogy Arthur Morgan a Van der Linde banda egyik fontosabb tagjaként miként cselekszünk a vadnyugaton. Alapjában a történet 1899-ben játszódik egy Mexikó felett található részen Amerikában. Itt a történelemben kezdtek a cowboyok és a bandatagok visszaszorulni, és útját vette a civilizálódás. Mi azt élhetjük át, hogy a tagoknak milyen borzalmakon kell keresztül mennie, valamint azt is megtudjuk, hogy az első részben John Marston miért számolja fel volt bajtársait.A játék, már ha egyáltalán még annak lehet nevezni, szinte teljesen magába szippantott, amíg játszottam vele. Teljesen át lehetett érezni azt, amit a karakterünk kifejezése mutatott. Azoknál a pontoknál, ahol Arthur a főszereplő vidám volt, ott vele örültünk, ahol elhagyott volt, ott mi is annak éreztük magunkat és azt is átélhettük, mikor cserbenhagynak minket. Egyszerűen élvezetes azt megnézni, amit egy másik játékban lazán észre sem vennénk, mert semmi különös nincsen benne. A készítők odafigyeltek szinte minden apróságra. Mint például, hogy a ruhánk koszolódik a sárban, a fegyvert időnként nem árt megtisztítani, a hó lepotyog a fiatalabb fákról, ha neki megyünk. Valamint az egyik legújabb szempont az e fajta játékokban, hogy a szakállunk nő, és időnként meg kell fürdenünk, mert különben megvetnek a lakosok.
Ha eddig olvasnánk az egészet, akkor ez a játék egy hibátlan alkotás lenne. Ám ebben is vannak javítani valók. A játékban nagyon jól odafigyeltek arra, hogy törődjünk a higiéniánkkal, valamint az eszközeinket se hagyjuk, hogy a rozsda egye meg. De miért kéne erre odafigyelnünk? Semmi értelme nincsen, csupán egy esztétikai elem. Bár azt írja, hogy gyengébb és pontatlanabb lesz a fegyverünk, de ezt a csaták közben nem nagyon lehet észrevenni. Az ellenfelek sem éppen valami észlények. Jóformán meg sem próbálnak lelőni. Szinte csak azért vannak, hogy a revolverrel befejezzük a szerepét a játékban. A célzási rendszer pedig a PC-seknek lenne kedvező, ugyan is, ha a rásegítő nincs bekapcsolva, akkor nincs sok esélyünk megnyerni egy küzdelmet.
Én ezeket a pozitív és negatív tényezőket vettem észre. Nekem egy jó darabig ez lesz a kedvenc játékom. Nem hiába játszottam már végig nem is egyszer.
Tolnai Norman