Slukk

Kíváncsi vagy milyen is az igazi falusi élet? Netán városiként érdekel, milyen igazság is rejlik a sokak által igazán idillinek mutatott falusi képben? A legjobb helyen jársz, hiszen mint tőzsgyökeres falusi, bevezetlek a vidéki élet rejtelemibe.

Az emberek véleménye megoszlik arról, hogy hol is jobb, esetleg könnyebb az élet. Falun vagy inkább városban. Nyilván, akik egész életükben falun éltek, azok emellett teszik le a voksukat.

Soha nem éltem még városban, így tapasztalatból nem tudok beszámolni róla, ám teljesen beleástam magam a falusi élet minden kis rejtélyébe. Ha jobban belegondolok, nem is volt nagy munka, hiszen egész életemben falun éltem, így most csak elmesélem, mit is tudok.

Egy kis létszámú faluban, mint például ahol én lakom, mindenki ismer majdnem mindenkit. Legalábbis ezt mondják. Hogy ebből mennyi az igazság, nem tudhatom, de az biztos, hogy mindenki úgy tesz, és úgy mondja a véleményét a másikról, hogy szinte lehetetlen eldönteni, mi is igaz belőle. Az esetek többségében ezek csak pletykák. Teljes mértékben állíthatom, hogyha valaki beteg, az a falu egyik végében már régen meggyógyult, a másikban pedig már temetik.

Semmit nem tudsz titokban tartani, mert a beépített kamerák, azaz az idős nénik, akik szinte mindenhol ott vannak, kiszagolnak minden apró kis titkot, pletykát, és máris az egész falu tud róla. Nagyon figyelni kell, ha a barátaiddal sétálsz egyet és beszélgettek mindenről, vagy netán mindenkiről, és véletlen nem vesztek észre egy mamikát, aki éppen a kis kertjében gazol valamit, és elhangzik egy olyan dolog, amit lehet nem kellett volna hangosan kimondani, az biztos, hogy holnap olyantól hallod vissza, akiről azt sem tudtad, hogy a faluban lakik. Apropó, visszahallás. Vannak olyan pletykák ráadásul, melyeknek semmi igazságalapja nincs is. Nyilván nem tudsz ellenük tenni, de amikor olyan dolgot hallasz vissza magadról, amin még te is elcsodálkozol, netán még tetszik is, az már mindennek a teteje.

Minden családi összejövetelen a legfőbb téma a „beköltözöttek”. Ők azok, akik nemrég költöztek a faluba, és a tőzsgyökeresek még nem tudják, kik is ők valójában. A kedvencem, amikor nagypapámék úgy azonosítanak be embereket, hogy melyik házban laknak. „Tudjátok, az Arató-féle házban.” Aztán következik az a kérdés, hogy „Kik azok az Aratóék?”. És ez így folytatódik órákon keresztül.

Persze a falusi életnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mikor a falu előnyeiről beszélünk, mindenkinek a csend, a nyugalom, a friss levegő jut az eszébe. Hát, kérem szépen, ezzel nem értek egyet. Csend. Minden nyári reggelen arra kelni, hogy a szomszéd bácsi kiabál a kutyájának, az a legcsodálatosabb dolog ugyebár. Nyugalom. Na jó, be kell vallani, tényleg nyugodtabb itt, mint a városban, csak ne menjünk el egy falunapra, ahol már reggel kilenckor a részegek rendbontó magatartásával kell szembenézni. És utoljára a friss levegő. Nem mondanám, hogy az intenzív trágyaszag, ami szinte mindennapos, annyira friss lenne. De be kell látnom, hogy ennek ellenére tényleg jobb a levegő.

Oldalakat lehetne még írni minden kis részletről, történetről, ám úgy gondolom, egyelőre ennyi elég volt, a végén még elriasztok mindenkit attól a gondolattól, hogy falun éljen majd. Összességében imádok itt élni, mert minden nehézség ellenére nincs semmilyen rossz emlékem a falusi életről.

Manapság annyira ki vagyunk szolgáltatva az újabb és újabb technológiáknak, hogy nem is tudjuk elképzelni az életünket nélkülük. Áram kell szinte mindenhez. Fűtés, mikrohullámú sütő, néhányaknál még a tűzhely is villamos stb. És ugye, amit talán a mai fiatalságnak a legnehezebb elengedni bármilyen helyzetben: az internet.

Ma éppen áramszünet van. Mily meglepő, hogy ilyenkor azt sem tudjuk, mit tegyünk. Olyan dolgokra vetemedünk, amiket rég nem csináltunk már. Olyanokra gondolok, mint például az olvasás. Persze, tudom, ez eléggé elcsépelt példa, de valljuk be, az olvasás nem a legelső elfoglaltság, amire a fiatalok általában gondolnak. Mégis egy olyan helyzetben, mint a mostani, amikor nem tudjuk a telefonunkat használni, mert nincs internet, meglátjuk a régi, poros könyveket a polcon, és azt gondoljuk, „miért is ne próbáljam ki, hiszen régen szerettem olvasni!”

Vannak, akik nem az olvasás mellett teszik le a voksukat. Olyan új és mégis régi társasjátékokat kezdenek el játszani, amit még kicsi korukban szoktak. Akkor még nem volt okostelefon, számítógép, fontosabb volt az együttlét. Most, hogy ez az átkozott áram elment - ki tudja milyen szabadságot vett ki -, az egész család együtt ül a nappaliban, próbálja kitalálni, hogy hogyan is kéne játszani azt a társasjátékot, amit régen játszottak, mert a játékszabályt rég elvitte már a kukás.

Együtt nevettek, és olyan érzésed van, hogy nincs is szükséged semmi másra, csak erre.

Most átélem a pillanatot, és elraktározom ezt a remek érzést a szívemben, ugyanis lassan visszajön az áram, és minden visszaáll a „régi” kerékvágásba...