Interjú Pencs Tamással
-Mikor döntötted el és miért, hogy zenével szeretnél foglalkozni?
„13-14 évesen elutaztunk Németországba a rokonainkhoz, és valamilyen okból kifolyólag, ott minden háztartásban van legalább egy gitár. Ott próbáltam ki ezt a dolgot először. Ott még nyilván nem döntöttem el, hogy zenélni szeretnék, de nagyon megtetszett a hangszer, annak ellenére, hogy nagyon fájtak az ujjaim.
Aztán jött a szokásos módszer, kaptam egy akusztikus gitárt a szüleimtől, hogy ne legyen olyan nagy költség, ha mégse tartok ki mellette. De végül kitartottam, jött az elektromos gitár, jött a középiskola, ahol minden második gyerek gitározni és zenekarozni akart, így nem volt más lehetőség, mint zenekart csinálni.”
- Mi motivál abban, hogy zenélj?
„Ez mindig változik nálam. Amikor elkezdtem, még az motivált, hogy megtanuljak játszani a hangszeremen. Manapság inkább az egész technológiai háttere érdekel. Az apró kis kütyük, amire a világ összes pénzét el tudja az ember költeni. Sokszor előfordul, hogy egy-egy új eszköz hozza meg az embernek az inspirációt, amiből új dal/dalok tudnak születni.”
-Vannak olyan hazai vagy külföldi együttesek/előadók, akikre felnézel?
„Persze, igazából mindenki példaképem, akit hallgatnak más emberek. :) Viccet félretéve, igen. De ez is mindig változik, nem is tudok kiemelni senkit, mindig más dolgok hatnak az emberre. Tinédzser koromban például utáltam minden zenét, amiben nincs torzított gitár, manapság meg inkább nem is bánom, ha nincs benne.”
-Hogy találtatok egymásra? Hogy alakult ki ez a formáció? Hogy jött az ötlet, hogy bandává váljatok?
„Írtam egy csomó dalt, és nem akartam, hogy a fiók mélyére kerüljenek ezek is, mint előtte sok másik. Mind a négyen eléggé régóta ismerjük egymást, Dáviddal, a dobosunkkal, mióta az eszemet tudom, együtt zenélünk, neki volt egy másik zenekara, ahol Zolival (énekes) játszottak együtt. Szóval elég hamar körbe értek a szálak. Eleinte egyébként csak fel akartuk venni ezeket a dalokat, meghallgatni, hogyan szólnak, aztán egyre inkább úgy tűnt, hogy élőben is működne, így lett végül zenekar az egészből.”
- Mutasd be kérlek pár szóban a banda tagjait! Ki milyen szerepet vállal a bandában?
„Bölcsföldi Zoli énekel, korábban a Cadaveres nevű zenekarban játszott a dobosunkkal Jakus Dáviddal együtt. Dáviddal, azt hiszem, ez már a harmadik közös zenekarunk. És végül, de nem utolsó sorban ott van Kelemen János, Janika, a zenekar legfiatalabb és legaranyosabb tagja. János basszusgitározik és van még egy csomó másik zenekara. :)”
-Hogy jellemeznétek azt a zenei stílust, amit képviseltek, egy olyan embernek, aki esetleg nem ismer titeket?
„Alapvetően úgy gondolom, hogy ha valamiben olyan dallamok vannak, amik megragadnak az ember fülében, vagy akár utána önkéntelenül még dúdolgatja is ezeket, akkor az popzene. Ez szerintem popzene, csak egy kicsivel keményebb hangszereléssel, mint amihez az átlagember szokott. :) De ha valaki nincs képben a műfajjal se egyáltalán, annak azt szoktam mondani, hogy rockzenét játszunk. Olyat, mint a Beatles. :)”
-Hol volt az első koncertetek és milyen élménnyel zárult?
„Még nem volt, új még ez a zenekar, készülődés, lemezcsinálás van éppen folyamatban. :)”
-Melyik dalotokra vagytok a legbüszkébbek?
„Mindegyiket szeretem, mindegyiket más miatt. De ha valami kézzelfoghatót kell keresni, az első dalunkat az Atmosphere-t már majdnem 50.000-en meghallgatták különböző platformokon, ami valószínűleg nem a mi érdemünk, hanem azért van, mert sok követővel rendelkező oldalakra került ki. De ettől függetlenül azért jó érzés.”
-Ugye most fog debütálni Április 21-én az új nagylemezetek a This Is The End Of Who We Are. Mire számítotok? Mit lehet tudni, erről a nagylemezről?
„Szeretnénk, ha egy páran meghallgatnák, amiből aztán következzen az, hogy eljönnek koncertre, vesznek pólót, CD-t, ilyesmi. Nagy vágyaink nincsenek, tisztában vagyunk az egész helyével a magyar zenei palettán.
Ez a lemez egyébként azért is különleges nekünk, mert majdnem mindent saját magunk csináltunk. Mi vettük fel, mi kevertük meg és hasonlók. Különleges, de soha többet nem csinálunk ilyet. :)”
-Van a bandának kitűzött végső célja? Mik a terveitek a jövőre nézve?
„Nem mondanám, hogy van. Egyelőre nagyon élvezzük a dalírást és a próbákat. Amíg ez így van, addig csinálni fogjuk. Nagy illúzióink nincsenek, nehéz érvényesülni új előadóként. Szeretnénk klipeket forgatni, sokat koncertezni és még több és jobb dalt írni. Nagyjából ennyi. :)”
Köszönjük az interjút!
A történet a profi WWE pankrátor Paige rögös útját mutatja be egészen a csúcsig. Látható benne a küzdelem és a lelki terror különböző formákban, valamint a család összetartása is megerősödik a történet során. Természetesen, mint minden filmben, van itt is szerelmi szál és megható jelenet is, de nem az áll a központban.
Március 9-én első sorból nézhettem végig a KEMPP 10. évadának megnyitóját mint fotós. Szerencsém volt közreműködni a háttérmunkálatokban, előkészületekben is, mindent tudtam és mindenkit ismertem, mert már kiskorom óta gyakran látogatom a helyet. Minden évadnyitón, így a mostanin is, emlékérmek kerültek átadásra, azok számára, akik az elmúlt évben nagyban segítették vagy szebbé tették a programokat és a parkot. A díjakat Dr. Benkő Tibor, honvédelmi miniszter adta át tulajdonosainak. Az eseményen részt vettek még más képviselők, a település polgármestere és természetesen a park igazgatója is. Szeretném kiemelni Oláh László nyugállományozott alezredest, a park szakmai igazgatóját, aki legfőképpen a ceremóniák, évadnyitók lebonyolításáért felel, és vezeti a hazafiság iskoláját is, amiben már Kodolányis diákok is részt vettek. Valahogy a rendezvények végén mindig elfelejtik megköszönni munkáját.