Slukk

Összetett országos bajnokság Budapesten

2019. február 9-10-én rendezték az ifjúsági, összetett országos bajnokságot Budapesten a BOK csarnokban. Ez év januárjában kerültem fel az ifjúsági korosztályba, ez a verseny volt az első igazi megmérettetésem az ifik között, ezért nagy izgalommal vártam.
Hat versenyszám két napra elosztva.

Az első napon rendezték meg a 60 méteres síkfutás, a súlylökés, valamint a távolugrás versenyszámait. Nagyon jól indult a nap, 60 méteren egyéni csúcsomat megdöntve a futamomban első lettem. Nagyon boldog voltam, és ez megadta az alaphangot a további versenyzéshez. A súlylökés nem a kedvencem, ráadásul 5 kg-os súllyal még sosem löktem versenyen. Ennek ellenére ebben is hoztam az eddigi legjobb eredményemet. Következett a távolugrás, kedvenc versenyszámom. Eddigi legjobb eredményem 575 cm volt, azért dolgoztunk edzőmmel keményen az edzéseken, hogy hat méter felett ugorjak. Álomszerű kezdésként, rögtön az első kísérletre 13 cm-rel felülmúltam ezt a határt. A többi ugrásaimmal már nem sikerült javítanom, de így is elégedetten utaztam haza. Az összesítésben hatodik helyen álltam ekkor. A második napra maradt a 60 méter gátfutás, a magasugrás és az 1000 méter síkfutás. A gátfutás is nagyon jól sikerült, ismét egyéni csúcsot döntöttem. Következett a magasugrás. 169 cm volt eddigi legjobbam. 170 cm-es magasságon próbálkoztam, az utolsó kísérletnek futottam neki, amikor megtörtént a baleset. Elugráskor kifordult a bal térdem. Rögtön éreztem, hogy nagy a baj, a térdkalácsomat nem a helyén láttam.
Álomból rémálom.

Ettől kezdve futószalagon követték egymást az események. Hazaszállítottak, elláttak a sürgősségi osztályon, ahol már akkor előrevetítették, hogy műteni kell a lábamat. Így történt, hogy az ünneplés helyett fájdalommal és szomorúsággal zárult ez a verseny.

Most a műtét utáni heteket élem, lábam rögzítőben, edzésekről, versenyzésről szó sincs. Azt hiszem, kemény munka áll előttem, hogy újra lábra álljak. Hogy milyen szinten tudok visszatérni, az a jövő zenéje. Mert, hogy fogok még versenyezni, abban biztos vagyok.

„Amíg minden a terv szerint halad, szép és élvezetes hegymászásban van részünk. A kaland igazából akkor kezdődik, amikor váratlanul borul a terv. Elég egy pici, zuhanó kő útját keresztezni, az időjárás sem mindig kedvezhet nekünk, és a terep hirtelen ellenségessé válik. Küzdelmünk egy csapásra élet-halál harccá alakul, és vágyakozva tekintünk le a völgyre, ahol ki lehetne ülni a "kispadra", fel lehetne adni. Lehet, hogy a hegymászás tanít meg arra, hogy nem adhatjuk fel?” Erőss Zsolt

Bolla Gergő 9/Ny

Először gólyatáborban találkoztunk Neubauer Lizivel, és nagyon meg is döbbentünk, hogy egy magyar bajnok lesz az egyik osztálytársunk. Személy szerint engem már azóta érdekelt, hogy milyenek lehetnek a mindennapjai, és ezzel az interjúval betekintést is nyerhettünk. Ha téged is érdekel, hogy milyen magyar bajnok gimnazistának lenni, ajánlom ezt az interjút.

1. Tudnál kicsit mesélni magadról?

Neubauer Eliza vagyok, 15 éves és Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnáziumba járok. Versenyszerűen biciklizem. Négy magyar bajnokságot nyertem eddig, ez lesz a negyedik szezonom, és remélem, ez is nagyon jól fog sikerülni.

2. Mi olyan különleges a biciklizésben?

Amikor, mondjuk, elkezdesz tekerni, ugye akkor még lassan mész, de hogyha egyre erősebb leszel, egyre gyorsabban tudsz menni, egyre gyorsabban “szálguldasz”. Egyre jobb élményeket lehet átélni, ahogy a veled egy idős korosztállyal fel tudod venni a versenyt. Ez mindig olyan motiváló számomra, hogy legyőzzem őket, vagy hogy legyek olyan jó, mint ők. Ezért is amikor elkezdtem, akkor ugye nagyon sok versenyemen még utolsó lettem, de még abban az első évben meg is nyertem az első bajnoki címemet. Nagyon sokat tudtam fejlődni már 1 év alatt is. Nagyon sokat számít, hogy fejben mennyire tudod “eldönteni a dolgokat”. Döntsd el, hogy neked ez menni fog, képes leszel rá, hogy megcsinálod, és akkor sikerülni fog.

3. Milyenek az edzéseid?

Az edzések egyre keményebbek. Az elején még nem volt ilyen nehéz, de mivel egyre többet szeretnék elérni, így ez az edzéseken is meglátszik, de én szeretem így csinálni. Ha szereted, akkor nem esik nehezedre.

4. Hogy éled meg a versenyeket? Mi a legjobb bennük?

Mindig kell egy taktika. Azt kell megpróbálni követni. Mi mindig apával vagy az edzőmmel szoktuk ezt megtervezni az elején. A taktika attól függ, hogy kik vannak a versenyen, mert nagyjából ismerem az ellenfeleimet, és hogy milyen a táv. Ha egyes, akkor melyik helyre kell számítani, melyik versenyzőre. Mindig az a legizgalmasabb rész, amikor már ott vagy, hogy most kell “elszöknöd”, vagy a végén, hogy “most kell elhúzni”... Az elején mindig izgulok, de amikor elkezdődik a verseny, akkor már lenyugszom és már csak arra tudok koncentrálni.

5. Mi volt az eddigi legjobb helyezésed és milyen volt?

Az eddigi legjobb az a Magyar Bajnokság volt, meg amikor Hollandiában voltunk kint, és a világversenyen 11-dik lettem. Mind a kettő felemelő érzés volt, mert tetszett mind a kettő, és nagyon örültem, hogy megvalósult és részt vehettem ezeken a versenyeken. Sokáig el sem hittem.

6. Van példaképed? Miért pont ő?

Több példaképem is van. Az egyik legnagyobb az apa, mert ő is nagyon jó volt a versenyzésben, és én is szeretnék rá hasonlítani. A másik példaképem a világbajnok, Vincenzo Nibali, aki egy profi csapatban versenyzik.

7. Mit teszel azért, hogy fitt és edzett maradj?

Kiegyensúlyozott étkezésem van. Mindig a szezon előtt diétát szoktam tartani, ami arra szolgál, hogy az izomszövetek közt a zsírt eltüntessem. Attól függ, hogy meddig tart a diéta, hogy a télen mennyit híztam az előző szezonhoz képest. Ez nem sok, 1-2 kg max., körülbelül 1 vagy 2 hónapig szokott tartani és csak szénhidrátot ehetek. Cukrot nem ehetek, helyette sok gyümölcsöt, zöldséget, és próbálok arra figyelni, hogy többször egyek keveset egy nap.

8. Milyen hatással van a biciklizés az életedre?

Szerintem jó hatással van a életemre, mert magabiztosabbnak érzem magam tőle, és nagyon jól be tudom osztani az időmet. Előre meg tudom tervezni minden programomat és segít abban, hogy tényleg rendszert tartsak az életemben.

9. Hogy fér meg egymás mellett a tanulás és a sport?

Ezt is annak köszönhetem, hogy jól be tudom osztani az időmet, mivel be tudom osztani, hogy mikor megyek edzésre és mikor tanulok. Ezt a kettőt nagyon el kell különíteni, mivel próbáltam egyszerre csinálni, de az nem ment.

10. Van valami terved a jövőre nézve? Mikor láthatunk téged legközelebb?

Van. Most az Ifjúsági Olimpiára készülök, ami július végén lesz. Ehhez még meg kell szereznem a kvotát, és remélem, hogy sikerül eljutni az EYOF-ra (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) Azerbajdzsánban. Legközelebb a szezon első versenyén lehet majd engem látni, ami hamarosan kezdődik, március végén lesz az első verseny.

Köszönjük az interjút! Sok sikert!

Alföldi Andrea és Kovács Enikő

Több, mint tíz éve írsz különböző műfajú, hangulatú verseket, novellákat, három éve pedig kiadták az első nagyobb sci-fi regényedet, a Fekete-vért, mely sikert aratott.

-Mi vitt a regényírás felé?

Az írás mindig is az életem része volt. Versek, színdarabok, újságcikkek sokasága került ki a kezeim közül. Eleinte csak a rímfaragás érdekelt, majd egy gondolat után fogtam bele más műfajba is.

-Használsz írói álnevet?

Úgy gondoltam, nem rejtem el magam a világ elől, úgy éreztem nincs szükségem írói álnévre, s szerintem jól döntöttem.

-Négy gyermeked van. Hogy fér össze a munka, a család és az írás?

Az írói “munkámat” csak hobbi szintén űzöm a rengeteg más elfoglaltság miatt. Állandó munkahelyem mellett itt a család, a gyerekek, nem könnyű beosztani az időmet, nehéz mindenkinek megfelelni, mindenre és persze mindenkire elegendő időt fordítani.

-Honnan meríted azt a rengeteg fantáziát, melyekkel regényedben találkozhatunk?

A regényeimben szereplő történések ötletei maguktól jönnek, a történet írása közben filmszerű képekben jelennek meg előttem a sztori következő eseményei.

-Hol találkozhatunk jelenleg írásaiddal?

Írásaim közül több szerepel a Holnap Magazin oldalán, valamint a facebook-on az Írásművészet, szépirodalom elnevezésű csoportban. Írásaim terjesztésében az Underground Kiadó támogat, oldaluk felkeresésével beszerezhető például a Lonel Kristóf és a griffmadár című kötetem, mely nagy kedvencem.

-Három éve írtad meg életed első nagyobb sci-fi regényed első részét a Fekete-vért. Mikorra várhatjuk a folytatást?

A Fekete-vér című írásom folytatása készülőben van. Annyit elárulok, hogy az első rész után hatalmas fordulat ígérkezik a történet további részében. Aki még nem olvasta az első részt, ajánlom neki szeretettel.

-Terveid a jövőre nézve?

Ami a jövőt illeti: Írói tevékenységemet továbbra is folytatom. Igyekszem minél változatosabb és izgalmakkal teli műveket kiadni a kezeim közül. A legközelebb megjelenő könyvem, egy kedvenc versekből összeállított könyvkötet lesz. Remélem szeretettel fogadjátok!

-Nagy utazó hírében állsz. Mennyire segítenek pályádon az utak adta új élmények, tapasztalatok?

Tulajdonképpen semennyire sem. A kikapcsolódás, feltöltődés miatt utazom. Úgy gondolom mindenkinek kell egy kis lazítás. Valaki a játékban, valaki pedig az utazásban találja meg.

-Kinek ajánlod az írói pályát?

Mindenképpen olyan személyeknek ajánlom, akikben megvan az elhivatottság és az a bizonyos szenvedély az írásművészet felé. Ennek hiányában nem érdemes belevágni

Köszönöm az interjút!

Barna Emília Andrea

9ny/2

Sok diáknak okoz fejtörést az, hogy mit kezdjen magával, milyen szakmát válasszon az iskola után. Éppen ezért a Slukkban rendszeresen mutattunk és mutatunk be olyan személyeket, akik valamilyen adott szakmának, esetleg hobbinak kiemelkedő képviselői – így szeretnénk a valóéletet egy kicsit közelebb hozni a tanulókhoz.

Sokan ismerik Székesfehérvár Dos Puertas nevű, mexikói ételekre specializálódott éttermét. Nemrég az étterem tulajdonosával, Tomoda Klárával sikerült beszélgetnem arról, hogy hogyan is működik egy ilyen vállalkozás.

Mikor született meg az ötlet a vállalkozásról?

- 2016. év elején. Ekkor már körülbelül fél éve, hogy Magyarországra költöztünk Mexikóból. Ott két nagyon sikeres éttermet hagytunk magunk mögött, úgy, hogy azt mondtuk, soha többé nem nyitunk éttermet. Hát ezt elég gyorsan elvetettük... Nagyon hiányzott a vendéglátás, és úgy éreztük, hogy Székesfehérvárnak szüksége van egy vidám, színnel teli helyre.

- Milyen érzés volt az első munkanapod az étteremben?

- Hú, borzasztóan ideges voltam. Egy teljesen tapasztalatlan csapat voltunk, nem nagyon ismertük egymást. Bár három hétig dolgoztam együtt a szakácsokkal, nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog a vendégeknek az az ízvilág, amit nyújtani szeretnénk. Abban sem voltam biztos, hogy egy szeretettel teli és barátságos vendéglátást nyitott szívvel fognak-e a magyarok fogadni, mivel ilyennel sajnos nem találkoztam még mióta hazaköltöztünk. Az este végére viszont mindenki átesett a tűzkereszten.

- Honnan szerezted a tapasztalataidat a vállalkozáshoz?

- 14 éves korom óta vendéglátózom. Nagyon szeretem ezt csinálni. Apukám barátjának kocsmájában kezdtem Sárkeresztesen, majd Mohácson - ahol gimnáziumba jártam - egy kávézóban, aztán jött Olaszország, majd hajón dolgoztam, később az Egyesült Államokban indítottam el új éttermeket. Innen költöztünk ki Mexikóba, a Karib-térségbe, Cozumelbe. Itt nyitottunk két éttermet. Legtöbb tapasztalatomat a cozumeli kalandnak köszönhetem.

- Kik voltak a támaszaid a vállalkozás megnyitásához?

- Mindenképpen a gyerkőceim és legfőképpen férjem - aki jazz zongorista-, és olyan helyet szerettünk volna kialakítani, ahol ő is tudja a munkáját folytatni. Ezért van színpadunk is.

- Tudnál egy olyan helyzetet mondani, amikor egy gyors döntést kellet meghoznod az étterem vezetésével kapcsolatban? Mi lett a kimenetele? Szerinted jól választottál?

- Ez tavaly történt, senki nem mondta, hogy az üzletek zárva lesznek augusztus 20.-án. Én nem tudtam, nem feltételeztem, nem is figyeltem, mivel nekem egyértelmű volt, hogy ünnepek alatt nagy a forgalom, így a vendéglátó egységeket ellátó üzletek nyitva vannak, mint Mexikóban. Augusztus 19.-én este 9-kor jelentette be az egyik konyhai kisegítő, hogy hát elfelejtették megírni a bevásárló listát. Így nem tudták, hogyan fogjuk kiszolgálni az embereket augusztus 20.-án, mert nem volt alapanyag. Hát én gyorsan körülnéztem, és Szlovákiában nyitva voltak az üzletek augusztus 20.-án. Elküldtem a férjemet és fiamat bevásárolni következő nap hajnalban Szlovákiába. Mást nem tehettünk, vagy bezárunk augusztus 20.-án vagy elindulnak hajnalban, hogy nyitásra legyen árunk. Az egyik legforgalmasabb napunk 2017. augusztus 20.-a volt, ami megérte a korán kelést.

- Szoktál-e otthon főzni? Ha igen, akkor milyen jellegű ételeket?

- Természetesen igen, de sajnos nem olyan sokszor, mint ahogy szeretnék. Főleg olasz stílusú ételeket főzök, amiket a gyerkőceim nagyon szeretnek. Hat évet éltem Olaszországban, igazából ott tanultam meg főzni, és ez egy viszonylag gyors konyha. Ha van rá időm, sokat kísérletezek ázsiai és indiai ízekkel is.

- Honnan jöttek az ötletek, hogy mely ételek kerüljenek bele a menübe?

- A mexikói két éttermünk étlapjáról merítettük az ötleteket. A kinti étlapokat úgy állítottam össze, hogy működjenek, ez tíz év kísérletezése volt. Úgy éreztem, hogy ezek az ételek itthon is sikeresek lesznek. Ezen kívül próbáltam olyan ételekre koncentrálni, amiről tudtam, hogy nem túl idegen a magyar ízvilágnak és szemnek, így nem fognak tőle megijedni a vendégek. Nagyon fontos számomra, hogy ne csak “Fine dining” legyünk, hanem “Fun dinning”, magas minőségű alapanyagokkal. *

- Az én kedvenc ételem az étlapról a Taco, mert a zöldség, a hús és a tészta nagyon jól kiegészítik egymást, amihez 3 különböző szósz is társul. Mi ezeknek az eredeti ízeknek a titka?

- Többek között olyan különleges fűszereket használunk, mint az oriander, jalapeno, mexikói kömény, kukorica tortilla, mexikói chiminchurrit. Nálunk az utolsó fűszer a konyhának a lelke, de ennek az összetevőit inkább nem szeretném elárulni. Tartalmaz többek között házi szószokat, házi babpürét, helyben sütött tortilla chips-et, jó minőségű alapanyagokat és nagyon sok szeretet.

- Neked melyik a kedvenc ételed az étlapról?

Én a Cocinita Quesadillát szeretem a legjobban. Engem ez visz vissza a legjobban a Yucatán félszigetre, Mexikóba.

- Ahogyan az ételekből úgy az italokból is széles választékot találhatunk az itallapon. Ebből az én kedvencem az ananászos ”soda”. Hogyan szerzitek be a mexikói nemzeti italokat?

- Szerencsénk volt, mert rátaláltunk egy cseh beszállítóra, aki Mexikóból importálja az alapanyagokat, így sok olyan hozzávalót tud nekünk behozni, amivel eredetileg is dolgoztunk Mexikóban.

- Mik az előnyei és hátrányai szerinted egy étterem vezetésének?

- Előnyei, hogy kísérletezhetsz az ételekkel, saját főnököd vagy, így te hozhatod meg a döntéseket, milyen irányba szeretnél elmenni. Nekem ez egy függőség, annak örülök, ha a konyhából minden tökéletesen jön ki, és a vendégek olyan jól érzik magukat, hogy nem szeretnének elmenni.

Hátrányai az állandó színvonal megtartással és fejlődni akarással járó hatalmas stressz. Ha időt akarunk eltölteni a családdal, be kell, hogy zárjunk. Valamint, ha bármi történik az étteremben, bárki okozza, az a mi felelősségünk.

- Úgy gondolom, hogy az emberek előszeretettel választják ezt az éttermet nem csak az ételek, hanem a hangulat miatt is. Amikor ide betérek, úgy érzem mintha Mexikóba ültem volna be egy étterembe. Milyen visszajelzéseket kapsz az étteremmel kapcsolatban? Véleményed szerint mi volt az eddigi legnagyobb elismerés számodra?

- Szerencsére nagyon szeretnek az emberek hozzánk járni. Az ízvilág nagyon tetszik nekik, és mindenképpen sok elismerést kapunk a vendéglátási stílusunk miatt, amitől annyira féltem az elején. A legnagyobb elismerés az volt, amikor egy mexikói vendég - aki jelenleg Magyarországon él - megkóstolta az Enchiládánkat, és elsírta magát, mert teljesen ugyanolyan volt, mint amit a nagymamája készít otthon, Mexikóban.

- Amikor a szüleimmel hétvégén ellátogatunk ide, mindig teltház fogad. Szerinted mi a legfőbb titka annak, hogy ilyen népszerűek vagytok a városban?

- Szeretjük a vendégeket, és nem a pénzért dolgozunk. Nekünk az a legnagyobb siker, amikor a vendéget boldoggá tudjuk tenni, és „el tudjuk egy kicsit vinni” Mexikóba.

- Köszönöm szépen ezt az érdekes és tartalmas interjút. Viszont látásra!

- Nagyon szívesen, Adiós!

Nánási Máté