Interjú Molnár Attilával

Molnár Attila, akit az edzőteremben csak Japinak szólítanak, a Predator S.E vezetőedzője. Az általa vezetett edzőterem nagyon barátságos, hangulatos, közben pedig nagyon kemény edzőmunka folyik benne. Mindez Japi sajátos stílusának, humorának lenyomata.

Mikor kezdtél el sportolni?

Általános iskolában, 4. osztályban kezdtem kézilabdázni a Béketéri Általános Iskola csapatában. Több városi bajnokságot is nyertünk, megyei 2. és 3. helyezést is sikerült begyűjtenünk.

Milyen sportokat űztél, milyen sportokkal ismerkedtél életed során?

Kézilabda után szülőfalum, Dinnyés focicsapatának ifjúsági csapatát erősítettem. Ahogy idősödtem, bekerültem a felnőtt csapatba is. 20 évesen elkezdtem az ökölvívást. 11 évig ezt versenyszerűen űztem, a profik táborát erősítve. Utolsó mérkőzésem után erőnléti versenyeken vettem részt az úgynevezett crossfiten. Mivel itt a sportág alapja az olimpiai súlyemelés, így egyből átnyergeltem erre a sportágra. Érdekességképpen belekóstoltam az erősember sportba is. Közben voltak kisebb kiegészítő sportok is a box mellett, például a Kempo és a brazil Jiu Jitsu. Jelenleg heti egy birkózó edzésen veszek részt.

Jelenleg mit sportolsz? Miért választottad ezt?

Jelenleg versenyszerűen az olimpiai súlyemelést űzöm. Évente 1-2 erősember versenyen is elindulok. Heti egy birkózás is belefér, csak érdekességképpen, hiszen a küzdősportok szerelmese vagyok. Azt, hogy miért választottam a súlyemelést, könnyű megválaszolni: mert egyedül az erő számít, Kislányok! :-) Nagyon nehéz és technikás sport, szeretem a kihívásokat. Nehéz megtanulni, és még nehezebb tanítani.

Mik voltak a legjobb eredményeid?

A gyermekkori eredményeket azt hagyjuk. A profi boksz, amit már érdemes említeni. Kisváltósúly 63.5kg magyarbajnok, váltósúly 66.7kg WBF nemzetközi bajnok, nagyváltósúly 69kg magyarbajnok kétszer, HCC crossfit open országos bajnok kétszer, súlyemelés 89 kg magyarbajnok, 85kg három ezüst, egy bronz, kamionhúzó OB - 80KG második hely, erősember - 105kg OB. Erősember Masters OB 6. Talán nem hagytam ki semmit.

Mi a tapasztalatod, milyen a középiskolások hozzáállása a sportokhoz?

Edzőtermet vezetek és kevés a középiskolás. Kemény edzéseket csinálok, amiknek van eredménye. Viszont sok fiatalban nincs meg az alázat a sporthoz, nem tűrik a monoton edzést, nem várják meg azt, hogy legyen eredmény. Idő előtt feladják, nincs kitartásuk. Foglalkozok fiatalokkal, nincsenek sokan, de szerencsére hallgatnak rám, követik az utat, amit kitaposok, és jönnek is szépen az eredmények. Vagyis tisztelet a kivételnek.

Fontosnak tartod-e a rendszeres testmozgást a középiskolások életében? Ha igen miért, milyen pozitív hatása van a serdülőkre?

A rendszeres testmozgásnak nagyon fontos szerepet kellene betölteni mindenki életében. És nem csak a fiatalokéban. Viszont főleg a fiatalok rengeteget tudnak profitálni belőle. A sport rendszerességre tanít, amit a tanulásban is lehet hasznosítani. Ép testben ép lélek: rengeteg betegséget lehet elkerülni, ami a mozgásszegény élet következménye.

Javasolsz-e valamilyen konkrét testmozgást a fiataloknak?

Mindenki válasszon olyan sportot, amiben örömét leli vagy megtalálja a számítását.

Mi motivál téged?

Lassan 40 éves vagyok, versenyzőként és edzőként is értem el olyan eredményeket, amire méltán lehetek büszke. Szeretnék jó és követendő példát mutatni a kisfiamnak, a tanítványaimnak, és mindenkinek, aki ismer. Nemcsak azért, hogy jó sportoló legyen, legyenek, hanem jó ember legyen, és jó emberek legyenek.

Ki a példaképed? Miért?

Szeretem a magyarok őstörténetét, ezért Atilla nagy királyunk egy igazi példakép.

Milyen terveid vannak a közeljövőben a sporttal?

Edzőként szeretnék minél több tisztességes sportembert kinevelni. Szeretnék válogatott sportolókat és olimpikonokat nevelni. Versenyzőként Masters kontinens bajnokságon szeretnék részt venni és tisztességesen helytállni.

Nida Zalán, 9.B

Nida

Slipknot koncert Budapesten

2020. február 4-e különleges nap lesz sok metalhead számára, ugyanis a nagysikerű VOLT fesztivál után ismét Magyarországon koncertezik az egyik legsikeresebb metál banda. Ezúttal a Pap László Sportaréna lesz a helyszín, és, mint a többi 16 országban, itthon is a BEHEMOTH együttes fogja bemelegíteni a közönséget. A koncert fél 8-kor kezdődik és az időpont ellenére megéri elmenni.

slipknotMaga a banda 1995 óta aktív és az iovai Des Moines-ben állt össze, kilenc tagból. Rajongóikat maggot-oknak hívják, ami magyarul a férget jelent. Minden tagnak a neve mellett van egy száma 0-tól 8-ig, és egy saját készítésű maszkja, ami a védjegyük lett az évek során. A maszkok egyedi stílusa elmondásuk szerint a belső érzésvilágukat tükrözi, és általában gumiból készülnek. Az ötlet Shawn Crahan-től származik, aki egy próbára egy híres bohócálarcban ment el. A többi tag elfogadta az ötletet, így már 1997-től jelen vannak a maszkok, amik minden új stúdiólemeznél másik külsővel jelennek meg. Ha nagyon megtetszik valakinek az egyik darab, a honlapjukon akár meg is vásárolhatja. A jelenlegi tagok Corey Taylor énekes, Craig Jones sampleres, Mick Thomson és James Root gitárosok, Alessandro Venturella basszusgitáros, Shawn Crahan ütőhangszeres, Jay Weinberg dobos és Sid Wilson DJ.

A koncertet már jó pár hónapja (a pontos dátum szerint augusztus 30. 10:00 óta) kikiáltották, ezáltal rohamosan fogynak is a jegyek. Még kaphatóak kiemelt állóhelyre és ülőhelyre egyaránt belépők, viszont a színpadhoz közeli ülőhelyek már mind tele vannak. A normál álló helyek is már mind elfogytak, de ha mélyebben a zsebünkbe nyúlunk, akkor még részesei lehetünk az adrenalinnal teli pogónak, és talán egy wall of death őrületnek is. Mindenesetre, ha nem szeretnél lemaradni az egyik legnagyobb magyarországi metal koncertről, siess jegyet venni, ameddig van.

Tóth Nikolett
9.B

Szűcs Luca Lili: Dédnagymamám emlékei

A dédnagymamám volt az egyik ember az életemben, akivel a gyermekkorom nagy részét töltöttem. Én voltam számára a legnagyobb kincs, amit csak tudott, megadott nekem, és ezért mindig hálás leszek neki. Rengeteget olvasott nekem és mikor ő már nem tudta ezt megtenni, én olvastam fel neki a kedvenc meséinket.

Sokat mesélt a régi időkről. Emlékszem, egyszer elmesélte, hogyan tért haza a dédpapám. Mivel nem mindent tudtam felidézni, megkérdeztem erről a mamámat, aki elmondta nekem, hogy mikor erről kérdezte édesapját, sosem válaszolt. Mindig azt mondta, nem akarja azokat a szörnyűségeket megosztani a kislányával, amiket ott átélt. Végül az édesanyja mondta el neki a történetet.

1944 őszén a dédpapám megsebesült a háborúban, ezért hazahozták Magyarországra a kórházba. Két heti betegszabadságot kapott, viszont az első hét után kidobolták Tarpán, hogy a tizennyolc és ötvenöt közötti férfiak egy napi hidegélelemmel jelentkezzenek Beregszászon romeltakarításra. Nem merte megkockáztatni, hogy otthon marad, hiszen aki ezt megtette, főbe lőtték. Tehát a sérülése ellenére elment ő is. A családból hét férfi tartott vele, köztük a sógora és az unokaöccse. Dédi 1947-ig egyetlenegy levelet sem kapott, egy hírt, amelyből kiderült volna, él-e még a szerelme. Rengeteg udvarlója akadt ezekben az években, akik noszogatták, hogy menjen hozzájuk, hiszen a férje már úgysem jön haza. Dédi Nagyarba költözött a szüleihez, hogy ne legyen egyedül, amíg visszavárja férjét. 1947 őszén pár ember már hazajutott, aminek hallatán rögtön kérdezősködni kezdett, hátha hallott valaki valamit a dédpapámról. Hiába romeltakarításra mentek, valójában hadifoglyok lettek, és egészen Szibériáig eljutottak. A helyieknek nem volt élelmük az évek óta tartó háború miatt, aludni is csak a hóban tudtak, amíg nem vágták ki a fákat és építettek maguknak menedéket. A dédpapám felcser volt, aki ápolta a betegeket. Mikor a nagymamám rákérdezett, egyszer elmesélte, hogy az unokaöccse már nagyon beteg volt, de mindennél jobban szeretett volna egy falat kenyeret. ,,Jaj, Pista bátyám, csak egy darab kenyeret szerezzen, más nem kell.” Addig járt, míg valahogyan szerzett neki kenyeret, de már annyira le volt gyengülve, hogy megrágni sem tudta. Megrágta neki és a szájába tette, de már semmi sem segített rajta. A kezei között halt meg. A hadifoglyok kezdtek hazaszállingózni, dédi nézte a halottas kocsikat, az emberektől kérdezősködött, de még mindig nem kapott hírt. Bízott benne, hogy hazatér férje, és mit ad Isten, egy nap csontsoványan, szakadt ruhában, de élve lépett be a ház ajtaján.

Szűcs Luca Lili 11.A

Új körömtrend a fiataloknál

Szabó Ágival a Gold Mirror szalon tulajdonosával beszélgettem.

koromKözelednek az ünnepek. Milyen trendek vannak most a körömépítésben?

Nemcsak a körömépítésben, hanem a gél lakkozásban is új trendek jelentek meg. Még mindig hódítanak az egy kézen többféle szín, többféle mintával kollekciók, de van egy új őrület. Ez pedig a habos köröm, amikor buborékokat építünk a körmökre. Talán most már a műkörömtől, a gél lakk és az erősített gél lakk felé tendálódik a szakma.

Van olyan szín és minta, ami egyaránt passzol az ünnepi asztalhoz és a szilveszteri bulihoz is?

Erre éppen most készítettem egy ötletet. Megjelent egy olyan körömlakk a piacon, ami lila és csillogós. Azt tenném fel négy ujjamra, a kisujjamra pedig egy fekete színt választanék. Ez megy a karácsonyi ünnepekhez, és a lila a szilveszteri partira is jól passzol a kis fekete beütéssel. De jó választás lehet az örök klasszikus, a francia nude köröm, vagy egy szép piros színből készített egyszínű lakkozás. Hópehellyel vagy valamilyen karácsonnyal kapcsolatos formával is kiegészíthető, de az már a szilveszteri bulin nem biztos, hogy a legtrendibb lesz.

A körömformákban is van trendváltás?

Egy időben nagyon meghatározó volt a hegyes, majd a kocka köröm. Mostanában a természetes hosszúságú, a nem túl hosszú körmök a divatosak. Igazából ennek praktikus és esztétikai alapjai is vannak. Azt tudom mondani, hogy jelenleg nincsen meghatározó trend. Mindig próbálok újakat kitalálni, de alapvetően a természetes hosszhoz kell közelíteni. Arra kell figyelni, hogy mindenkinek passzoljon a körméhez és az életstílusához is, mivel a körömnek nemcsak egy buli erejéig kell tartania, hanem a mindennapokban is kényelmesnek kell lennie.

Melyik az a stílus, ami a fiataloknak a legjobban áll, ami nem túl sok, de mégis látványos tud lenni?

A Jolie Joker, ami biztosan jó, az a francia, a nude köröm illetve a baby boomer. Ezek nem kirívóak, de akár tisztán, akár egy kis is mintával is szépen mutatnak. Mintát tilos az összes körömre tenni, „a kevesebb néha több”!

Mennyire ártalmas a gél lakk a saját körmünkre?

Maga a lakk nem ártalmas, a manikűrözésre kell odafigyelni. A köröm az egy elhalt szaruréteg, azon keresztül nem szívódik fel káros anyag. Arra kell vigyázni, hogy a körömágyat ne sértsük meg és a körmöt ne vékonyítsuk el. Most már vannak olyan lakkok, amelyek teljes egészében leoldhatók, tehát minimális reszeléssel eltávolíthatók. Ezek akár egyalkalmas felhasználásra is megfelelőek, az esemény után bármikor le lehet oldani úgy, hogy nem sérül a körömlemez.

Neked is gyönyörűek a körmeid. Ezt magadnak készítetted? Nagyon nehéz az „ügyetlenebb kezeddel” lakkozni. Neked ugyanolyan jól sikerül, mint a másikkal?

Amikor lelkes vagyok vagy tanfolyamokon veszek részt, akkor gyakran megépítettem magamnak a körmömet, de ez eléggé macerás. Ezt nem szoktam csinálni rendsszeresen, ezért általában gél lakkot használók. A lakkozással nincs baj egyik kéznél sem, a minta az, ahol jobban oda kell figyelni, hogy tökéletes legyen. Azért volt olyan, amikor a bőrömre ment a festék, de már nem rontok ekkorát.

Én azért maradnék a szakembernél, nem hiszem, hogy foltmentesen sikerülne elkészítenem. Köszönöm a sok hasznos információt, a lila-fekete kombinációt pedig biztosan kipróbálom Karácsonykor.

Neubauer Eliza

Gubánné Ármai Erika: Az árvíz

1965-ben szokatlanul esős volt a tavasz, a Duna vize aggasztóan magasra emelkedett. Mindenki bízott a gátak erejében, az emberek reménykedtek, nem következik be semmi tragédia, nem válnak házaik árvíz martalékává.

Én akkor második osztályos kisdiák voltam, közel a nyolcadik születésnapomhoz. Szüleink aggodalmából, mi gyerekek, nem sokat észleltünk, felhőtlenül játszadoztunk és már nagyon vártuk a közelgő nyári vakációt. Június 15-én reggel, ugyanúgy, mint máskor, elmentünk az iskolába, de rövid idő múlva felbolydult a falu. Félreverték a harangokat, hangszórókon adták mindenki tudtára: átszakadt a gát, jön az ár. A gyerekeket csak úgy engedték el az iskolából, ha értük jöttek szüleik, nagyszüleik. Mire hazaértünk, már nagy volt a felfordulás. Mindenki intézkedett, szervezkedett. Nem igazán értettem az aggodalom okát, hiszen falunktól, Marcelházától több kilométerre volt a Duna. Édesapám elmondta, bár elég nagy a távolság, de a falunknak az a része, ahol a mi házunk is van, egy mélyebb területen található, és a víz néhány óra múlva el fog érni minket is. Emlékszem, felvitt a padlásra, felemelt és a tetőcserepek között kukucskáltunk ki, onnan kémleltük a messzeséget.

- Látod ott a távolban azt a csillogó szürkeséget?- kérdezte. Az a Duna, és egyenesen felénk jön. Persze, hatalmas területen szétterjed, de el fog érni minket is.

Aztán elmondta, hogy a nagymamának és nekünk, gyerekeknek el kell mennünk otthonról, biztonságos helyre. Ők édesanyámmal maradnak, megpróbálják a bútorainkat és a mozdítható dolgokat biztonságos helyre menteni.

Megkezdődött a kitelepítés. Abban az időben még nem nagyon volt autójuk a családoknak. Kocsikkal, teherautókkal, traktorokkal menekítették az embereket, elsősorban a gyerekeket és időseket. A férfiak maradtak, gátat építettek a leginkább veszélyeztetett településrész köré és segítettek a kitelepítésnél.

Mi sok más családdal együtt Dunaradványra kerültünk. Már akkor különösnek találtam, hogy lehet az árvíz elől egy Duna menti faluba menekülni. De Radvány magasan fekszik a Duna vízszintje felett, az árvíz nem veszélyeztette. Nekünk a sok baj mellett szerencsénk volt, mert anyai nagyszüleim Dunaradványon éltek, így mi nem a közös szállásra kerültünk, hanem nagyszüleimnél lettünk kitelepített menekültek.

Mindenki izgatottan leste-várta a híreket. Telefonjuk, tévéjük nem volt az embereknek, így eléggé lassú és bizonytalan információk érkeztek a falunkból. Megtudtuk, hogy Pat mellett, Zsitvatőnél szakadt át a gát. A közeli falvakat azonnal és teljesen elöntötte a víz. A mi falunknál sikerült megépíteni az ideiglenes gátat, amit nyúlgátnak neveztek, így a vizet elterelték a falu határába. Viszont a közeli város, Komárom felé, járhatatlanok lettek az utak.

Szüleim szereztek egy teherautót, teljesen kiürítették a házat és a gazdasági épületeket is. Nem csak a ház berendezését, de az állatokat és minden mozdíthatót sikerült magasabban fekvő, biztonságos helyre menekíteni. Csak egy öreg priccs maradt a házban, amin tudtak egy kicsit pihenni. Gondolták, azért nem kár, ha elviszi a víz.

Miután kiürült a ház, édesanyám is utánunk jött Radványra, édesapám pedig maradt a faluban, éjjel - nappal őrizték, figyelték a gátat, hiszen a veszély még nem múlt el. A víz nyomása csak nem akart csökkenni. A nyúlgát közvetlenül a portánk kerítése mellett húzódott, baj esetén elsőként sodorta volna el az ár a mi házunkat.

Két nap múlva, június 17-én olyan dolog történt, ami sok csallóközi falu pusztulását eredményezte, viszont ez mentette meg a mi falunkat. Néhány tíz kilométerrel feljebb a Dunán, Csicsónál átszakadt a gát. Hatalmas területeket öntött el a víz, így mentesítve a nagy nyomástól a mi területeinket.

Borzalmas tragédiákról lehetett hallani.

Aztán a víz elkezdett lassan visszahúzódni megszokott medrébe. Egy nap édesapám felültetett a motorkerékpárjára és elvitt haza, megnézni a falut és a kiürített otthonunkat. Fájdalmas volt látni az üres házat, ólakat, udvart. Lenéztünk a pincébe is, ahol magasan volt a talajvíz, a pincébe vezető lépcsősor szinte teljesen víz alatt állt. Kimentünk a gátra, ahol már csak egy-két falusi gazda sétálgatott. A közvetlen veszély elmúlt. Emlékszem, édesapámon nagy gumicsizma volt. Le akart lépni a gátról az árvizes oldalra, de annyira fel volt lazulva a talaj, hogy úgy kellett őt visszasegíteni a gátra. Nagyon féltem, hogy baja esik.

A visszahúzódó víz után rengeteg szúnyog és légy lett, bomlásnak induló állattetemek maradtak szerte széjjel a határban. Poshadt víz szaga töltötte be a környéket. Lassan visszaköltöztek az emberek otthonaikba, így mi is. A házunk falai nedvesek voltak, a talajvíz magasra szökött, de állt a ház és mindenünk épségben hazakerült.

Falunk Komárom felől még sokáig megközelíthetetlen volt. Ezért is volt furcsa, amikor az egyik nap, teljesen váratlanul, pozsonyi ismerőseink jelentek meg nálunk. Vitték a gyerekeiket Gömörbe, nyaralni a nagyszülőkhöz. Azt mondták, visznek minket is, hiszen veszélyes gyereknek itt maradni. A visszavonuló víz után komoly fertőzésveszélynek vannak kitéve az emberek. Akkor még nem volt a faluban vezetékes víz, az emberek a saját ásott kútjaik vizét fogyasztották. Bár az árvíz után nagy tartálykocsikból biztosították az ivóvizet.

Kishúgomat, Marikát, aki akkor még csak négy éves volt, szüleim nem engedték el, de engem magukkal vittek kedves ismerőseink. Páskaházán töltöttem a nyarat, ahol olyan élményeket szereztem, amelyeket soha nem lehet elfelejteni. Mire megkezdődött az iskola, falunkban már nyoma sem volt az árvíznek. Szüleim azt mesélték, alig ismertek rám a nyaralás után. És olyan eredeti palóc tájszólással beszéltem, aminek mindenki csodájára járt.

A következő években a csehszlovák állam megerősítette a gátakat, nagyon komoly védműveket építettek ki a Dunának azon szakaszán, ahol a gátszakadás történt. Nem is volt azóta olyan árvíz, mint akkor 1965 nyarán.

Írta: Ármai Erika

2019. március
Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO