Slukk

Interjú Németh Viktóriával és dr. Kovács Lászlónéval, a Kodolányi János Középiskola Diákjainak Oktatásáért Alapítvány kuratóriumi elnökével

Iskolánk mottója: „Mindenki másban tehetséges!”

Minden tanévben a 11. évfolyamos tanulók pályázhatnak a Kodolányi Középiskola Tehetséges Diákja címre. A 2019/2020. tanévben Németh Viktória, a 12.A tanulója nyerte el ezt a kitüntetést, akivel osztálytársa, Virág Fanni készített interjút a pályázat menetéről és élményeiről.

Hogy értesültél erről a lehetőségről?

Bővebben: Iskolánk Tehetséges Diákja: Németh Viktória

A világ, amit az írónő létrehozott páratlan, ahogy mindent a kezében tart, és utólag minden utalás és megjegyzés értelmet nyer. Alapból nagyon tetszett, hogy a tündérek világa nem egy adag csokifagyi tejszínhabbal, Tündérhonban farkastörvények uralkodnak, a lények kevés kivétellel mind alantasok és kegyetlenek, de ez valahogy mégis jól van így. Varázslatos az egész atmoszféra, a karakterek egytől egyig zseniálisan ki vannak dolgozva, egy felesleges szereplőt sem találtam felfedezni a sorok között. Különösen tetszett még, hogy ebben a kötetben Jude-nak mit jelentett az embersége a tündérek világában, és mit tudott előnyévé kovácsolni, és mi vált hátrányává ebből adódóan. Mindig is az egyik kedvenc főhősnőm volt, szimpatikus benne az ereje, a bátorsága, a ravaszsága. Legfőképpen a hatalomért, a tekintélyért való kitartó küzdelme, és hogy nem tört meg a sok bántalmazás ellenére sem, amit a tündérektől évekig elviselt. Jude családi viszonyai is nagyon tetszettek, főleg Madoc-al való kapcsolata. Az első részben is érződött ez a kettősség. A lány szereti, mint apa-figurát, viszont mostanra Jude árulása, és a politikai nézeteik miatt nyílt az ellenségesség köztük. Ikertestvére Tarryn, viszont egy kivételesen buta, és gyenge személy, és kapcsolata Locke-val egyenesen szörnyű. Egyikőjük sem volt szimpatikus soha, de mégis ők voltak, a ”szükséges rossz”, hiszen ezzel Black jól megmutatta, hogy Jude mennyire egyedül van ebben a nehéz szituációban, és mennyire szüksége lenne a testvérére. Viszont féltestvére, Viv szála nagyon jó emlékeztető volt arra, hogy a legkedvesebb féltündérből is a legrosszabbat tudja kihozni ez a kegyetlen világ. Ha már kegyetlen világ...A tengeralatti királyság fenomenális lett, igazi szörnyetegekkel és veszélyekkel teli hely ez is, imádtam az ötletet, és a velük alakuló politikai csatározást is.

Egyértelműen Jude és Cardan erős romantikus szála miatt is szeretjük annyian ezt a sorozatot, ami ebben a részben sem okozhatott csalódást senkinek, sőt! Az írónő zseniálisan kivitelezte ezt a gyűlöletből szerelem dolgot, pedig gyakran nem sikerül a tökéletes egyensúlyt a két dolog között megtartani. Black-nek ez is nagyszerűre sikerült. Csak úgy pattognak körülöttük a szikrák, bár sokan nem szeretik az ennyire lassan kiépülő szerelmi szálakat, pedig épp ettől olyan feszült és izgalmas az egész, ettől működik olyan jól köztük a kémia. Mindkét fél dilemmája, hezitálása, gyűlölete teljesen érthető, emiatt pedig nem is tudunk haragudni a lassú, de annál forróbb kapcsolat kialakulása miatt.

A könyv vége...Brutális függővég, és ami előtte történt sem piskóta. Rengeteg kérdés merül fel, igazi kínzás ilyen véget hagyni. Jude olyan helyzetbe keveredik, amiből egyhamar biztosan nem kecmereg ki, mindenesetre a folytatást lesz miért várni, és remélem mindenre fény derül a lezáró kötetben. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez egy 10/10 könyv, azt hiszem újabb kedvencet avathattam. Remélem, a folytatásra sem kell olyan sokat várnunk. Egyébként a borító nagyon ütős lett, szerintem gyönyörű, és ötletes, hiszen a történetben a víznek elég nagy szerepe van.

Ajánlom mindenkinek, aki a szürke hétköznapokból egy kalandokban, veszélyekben és szerelemben gazdag mágikus világba vágyik egy kicsit.

Bándli Zsófi

Nemrég lehetőségem volt a részese lenni, hogy milyen az élet egy gyermekotthonban. Martonvásáron a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat gyermekotthonban történt egy adományozás októberben, melynek keretein belül sportolók adakoztak az otthonnak ruhákkal, használati tárgyakkal és némi pénzösszeggel. Ezáltal betekintést nyerhettem abba, hogy milyen egy ilyen otthonban élni.

A lakók
A gyermekotthon lakói mindenféle szempontból sérült gyerekek, középsúlyos értelmi sérültek valamennyien. 6 éves kortól 18 éves korukig laknak itt a gyerekek. A felnőtt otthonokban folytatják tovább az életüket, amelyek megtalálhatók Magyarországon több városban is.
A gyerekeken kívül a nevelők tartózkodnak egy ilyen otthonban.

Az egyik nevelőt Béresné Katát kérdeztem meg néhány dologról:
Először is hányan laknak az otthonban?
Martonvásáron az Otthon kialakítása logikus és a kiegyensúlyozottságot mutatja. 3 házban laknak a gyerekek, mindegyikbe arányosan vannak elhelyezve a hasonló nehézségekkel küzdő fiatalok. 1-1 házban 7-9-en vannak.

Ugyebár te nevelőként dolgozol ott, hogy van felépítve a nevelők munkája?
A nevelők 12 órás munkarendben váltják egymást, éjszakás-nappalos beosztásban. A nevelőknek elsősorban olyan feladatokat kell ellátniuk, mint minden háztartásban: mosni, takarítani, főzni, emellett a gyerekeket a meghatározott irányelvek szerint nevelni, fegyelmezni. A gyerekeknek szükségük van sok szeretetre, ám mivel többen vannak nehéz mindenkinek biztosítani azt, amire szüksége van.

Értem. Tehát fontos az, hogy milyen attitűddel álltok hozzá a dolgokhoz. Jól látom?
Pontosan, a nevelő személyisége nagyon meghatározó, leginkább a következetes szigorúságra, empátiára és jó program- , szervezőkészségre van szükség. A nevelő jelleme hatással van a fiatalokra, és kölcsönösen alkalmazkodniuk kell egymáshoz.

Mi jelenti a legnagyobb nehézséget a gyerekekkel kapcsolatban és hogyan próbáljátok ezeket kiküszöbölni?
A nehézségeik miatt a magatartásukkal igen sok baj van, nem fogadják el a fegyelmezést, nem tudják tolerálni egymást, sok a konfliktus, a nevelés nagyobb részét a problémák feloldása teszi ki valamint rengeteg energiát igényel a gyerekek fejlesztése. Többen nem ismerik a színeket, a számokat, a betűket. A logikai készségük, a szépérzékük valamint a kézügyességük is fejlesztésre szorul. Fontos az önállóságra nevelés, ami magában foglal házimunkát, önellátást, főzés alapelemeit, egyszerűbb ételek elkészítését – természetesen azoknál a fiataloknál, akik ügyesebbek, és megbízhatóbbak.

Milyen jövőképük van nekik?
Sajnos nem sok kilátásuk van az önálló életre, az okosabbak tudnak szakmát tanulni, és egyszerű munkát végezni, például.: állatgazdaságokban az állatok gondozásában, vagy rakodó munkások lehetnek, a lányoknak esetleg a konyhai kisegítő munka, vagy mosodai munka, kertészetben szakértelmet nem igénylő feladatokat tudnak elsajátítani.

Biztosan nehéz lehet nekik és nektek is. Külső szemlélőként nyílván ezt teljesen másmilyen megélni mint nektek nevelőknek. Te hogyan érzel velük kapcsolatban?
Nagyon sajnálom őket, különösen az nehéz, hogy nem lehet részletesebben megbeszélni velük 1-1 témát, pusztán „együgyű” módon. A zene van rájuk a legnagyobb hatással, így az éneklés, illetve táncolás a kedvelt időtöltésük, ezért is foglalkozom ének- és tánctanítással. A mozgáskoordinációjuk nem valami jó, ezért átgondolt, a képességeiknek megfelelő koreográfiát lehet csak kitalálni, megtanítani.

Ez viszont nagyszerű, hogy van kedvenc időtöltésük. Szeretnél esetleg valamit még hozzáfűzni a munkáról vagy a benti érzéseidről?
Talán csak annyit, hogy igaz, a munka nem könnyű, viszont a sok fiatal sok szeretetet ad, és pici fejlődés mindig tapasztalható hosszú évek után. Megéri az erőfeszítést, a kitartó, kemény, érzelmileg megterhelő munkát.

Szerintem ez egy tökéletes végszó volt. Köszönöm szépen az interjút és hogy betekintést engedtél, hogy milyen az élet egy gyermekotthonban.
Béres Mihály