Olaszország decemberben
Volt szerencsém december 6-8-ig, egy három napos kiruccanás során megcsodálni Mestrét és Velencét. Az oda és vissza út hat-hat órába telt, ami egyeseknek zavaró lehet, de könnyű elütni az időt a megfelelő társasággal, vagy akár alvással. Az út kellemes és csöndes volt, sok képet készítettünk a Szlovéniában található Krajnska Gora hegységről és az útba eső fenyőerdőkről.
Mestrében foglaltunk szállást egy takaros szállodában, ahol a két ott töltött nap folyamán svédasztalos reggeli várt az étkezőben. A három nap alatt apróbb ajándékokat vásároltunk a közeli plázában, esténként várost néztünk, kellemes éttermekbe ültünk be a főtér környékén, és 7-én át is mentünk Velencébe.
Egy kis autózás után, a Földközi-tenger feletti hídon, vaporettóval (vizibusszal) elhajóztunk a Róma térről a velencei Szent Márk térre, majd elsétáltunk a Dózsa Palotához, ahova a sok árus feltűnően hasonló portékáinak megcsodálása után, be is mentünk. A Tiziano Vecellio és Peter Paul Rubens által készített festmények mind gyönyörűek és hihetetlenül élethűek voltak. Megcsodálhattunk csendéleteket, bibliai személyeket vagy nemes embereket ábrázoló képeket, emellett fából vagy kőből faragott szobrokat, és a kastély másik területein harci fegyvereket és páncélokat is, melyekről mind érdekes információkat lehetett megtudni (többek között angolul). Átmentünk a Sóhajok hídján, végigmentünk a börtönön, és számos termet megcsodáltunk, melyeknek falai gigantikus festményekkel voltak díszítve. Ezután megebédeltünk és vásároltunk, majd velencei utunkat egy kis városnézéssel zártuk. Velence keskeny, kacskaringós utcái egy útvesztőhöz hasonlítottak, de így ősszel is volt egy kellemes hangulatuk, amint a gyengén megvilágított "folyosókat" járva, díszes falú épületek között sétálgattunk. Mindenhol kávézók, kis éttermek és színes kirakatú ajándékboltok voltak, na meg pékségek, melyekből csábító illatok áradtak.
A hidegnek köszönhetően kevesebb turista volt Olaszországban, mint nyáron. Pár fokkal ugyan melegebb volt, mint itthon, de így is kellett a nagykabát. Szerintem ugyanannyi előkészületbe kerül ilyenkor menni, mint az év melegebb időszakaiban, hisz fontos, hogy utánanézzünk, mikor emelkedik meg a vízszint (ugyanis derékig érő víz is lehet az utcákon), emellett a Dózsa Palotában (és talán más helyeken is) változik, hogy milyen kiállítás aktuális.
Összességében annak ajánlanám a téli látogatást aki főleg a múzeumokért és/vagy az ételért látogatna.
Andó Anna a 9.c-ből.
Történetünk főszereplője nem más, mint Jude, egy egyszerű halandó lány, akárcsak Taryn, az ikertestvére. Nővérük viszont - Vivienne - teljesen különbözik tőlük, ő ugyanis félig tündér. Vivi valódi édesapja, a kegyetlen Madoc - aki szintén egy tündér - gyerekkorukban megöli a szüleiket, hármukat pedig Tündérországba viszi, és saját lányaiként neveli fel őket. Rögtön az elején ez talán kicsit elrettentő lehet, de megnyugtathatok mindenkit, hogy a későbbiekben nem az öldöklés lesz a fő téma.
Minden karakter és maga a történet is nagyon jól fel van építve. Minden összefügg mindennel, senkiben sem bízhatsz, és nem tudhatod ki kicsoda valójában, és hogy mi történt vele a múlt-ban.
Nekem nagyon tetszett, bevallom őszintén pozitív csalódást okozott. Azt hinné az ember, ismét itt van egy tipikus karácsonyi, giccses film, ami ráadásul még romantikus is. Azonban cseppet sincs erről szó. Nem a romantikán van a hangsúly, hanem a megható és egyben nagyon meglepő fordulaton, amire szerintem senki nem számított. Viszont, hogy ne is legyen túl érzelgős, nagyszerű poénokkal van fűszerezve, ami lágyította a hangulatot. Emilia Clarke természetesen hozta a megszokott, kicsit talán dilis formáját. Azt is meghallhattuk, milyen jó hangja van a színésznőnek. A zenék is jól el lettek találva, nagyot dobtak a filmen.