A nyomorult nyomozó nyomasztó gondolatai

A Magas tenger címet kapta Babiczky Tibor első - és máig egyetlen - regénye. Nem igazán népszerű könyv, pedig megérdemelné a figyelmet. Sok helyen a műfaját kriminek rakják - valószínűleg a borítója alapján ítélve -, viszont ha kriminek olvasod, csalódni fogsz. Igazából a műfaját annyira nem is lehet behatárolni, de az biztos, hogy egy nehezen olvasható regényről beszélünk.
A művet egy nyomozó perspektívájából követhetjük végig. Megismerhetünk néhány bűnügyi esetet, ott lehetünk a kihallgatásokon, láthatjuk a vétkeseket, de rá kell jönnünk, hogy a legnagyobb bűnös az ő maga. Ha nem a munkájával van elfoglalva - ami sokszor csak annyit jelent, hogy kimegy a helyszínre, elszív egy cigarettát és szót vált a helyszínelőkkel - akkor legtöbb esetben valamilyen alkohol mellett moralizálgatva tölti az idejét. Esetleg cigarettázik, vagy kávézik, vagy próbál aludni. Bár már néhol azt se lehet tisztán érzékelni, hogy mi a valóság és mi az álom. Az önkínzó nyomozó gyakran felidézi magában a feleségével és fiával töltött pillanatait, ezáltal még jobban gyötri magát a bűntudatával.

Lassan megismerjük a mélabús férfi szürke múltját, és a könyv végére összeáll minden.

MagastengerAnnak érdemes elolvasnia, aki szereti a puzzles könyveket, illetve akit nem ijeszt meg az író költői stílusából adódó néhol teljesen bonyolult - inkább már versnek mondható - mondatai. Bár így is sokan vannak, akik unalmasnak és érthetetlennek találják a könyvet, vagy esetleg nem is jutnak el a végére, mert feladják, mondván, hogy a detektív depresszív önmarcangoló gondolatai nem izgalmasak. Ami részben igaz, nagyon lassan halad a könyv, illetve a fejezetek nem összefüggőek, így még jobban össze zavarhat minket a történet. Egy semmitmondó össze-visszaságnak látszik, és elég nehezen értelmezhető olvasmány is, ami miatt teljesen katasztrófának tűnhet az egész, de a végén a nem várt fordulat mindent a helyére tesz, megmagyaráz és az olvasó ott marad magába zuhanva napokig agyalva rajta. Ám nagyon könnyen megeshet, hogy a vége majd mégjobban össze zavar. Ha tudsz benne értelmet találni, akkor nagyon meg tud fogni a nyomozó depresszív gondolatmenete. A könyv értelmét szerintem mindenki máshogy vetíti le magának, az akkori élethelyzetedtől függ, mit vált ki belőled, mit látsz meg, mit titulálsz a könyv mondanivalójának.

Nekem igazán elnyerte a tetszésemet, akárhányszor elolvastam, mindig valami újat adott, ami különböző dolgokra ébresztett rá. Mindig mással tudtam azonosulni, mint amivel az előző olvasásnál tettem. Egyáltalán nem találtam unalmasnak a könyvet, max egy kicsit monotonnak, de kesze-kuszának annál inkább, viszont a történet végére szépen összeállt minden. Jól össze van rakva a könyv, bár igaz, ez inkább ilyen visszafelé lépcsőzésre hasonlít. Teljesen beszívott magába a sztori, és az író - aki inkább költő - egyedi stílusa valami eszméletlenül tetszett. Ez a könyv idővel mindig a kezem közé kerül, és bátran mondhatom hogy a kedvencemmé vált.

Készítette: Pörneczi Sára

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO