Wass Albert: A Funtineli boszorkány

"Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert."

Wass Albert munkásságát csak a rendszerváltás után lehetett megismerni, ha jól tudom, előtte politikai okai voltak irodalmi mellőzésének. Habár az utóbbi években is sokan eszerint ítélik meg, szerintem ha egy író jól ír, felesleges bármilyen ideológia szerint megítélni, beskatulyázni, emiatt megfosztani magunkat egy jó regénytől vagy verseskötettől.

Nekem ez a könyve az első, amelyet olvastam tőle. A sok várólistán lévő könyv közül sokszor csak bizonyos szempont alapján tudok dönteni, ezúttal a 2005-ös, A Nagy Könyv százas listájának egy újabb, olvasatlan könyvére voltam kíváncsi. Ezen A funtineli boszorkány a 25. legnépszerűbb regény volt, és Wass Albert eddig ismeretlen szerző volt számomra. Most, hogy túl vagyok a három kötetes, majd' 800 oldalas regényen, megelégedéssel írhatom, hogy nem csalódtam a műben, és a 25. hely sem bizonyult érdemtelennek.

Az egész könyvből árad a természet szeretete, tisztelete. Jól tetten érhető, hogy olyan ember írta, aki maga is otthonosan mozgott benne, együtt lélegzett vele. Wass Albertnek egy ideig ez volt a hivatása is, erdőmérnöki végzettséggel rendelkezett és erdészfelügyelőként is dolgozott.

Az erdélyi hegyekben játszódó, meseszerű történetnek a havasi, fiatal lány, Nuca, a főszereplője. Az első kötetben, Az urszubeli leányban az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban apjával, a szótlan Tóderikkel. Nem ismer más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől vagy annak árnyékában tanulja meg, hanem a természettől. Élete nem könnyű, hiszen apját elviszik a csendőrök, így a tíz év körüli kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel. A közeli faluban sokan nem nézik jó szemmel, hogy magában él, és szépségével a férfiakat megbabonázza. Nyestre, nyulakra vadászik, halat fog, ezeket adja el a falu korcsmájában, cserébe málélisztet, túrót, olajat, szappant, gyertyát vesz. A jószívű, segítő emberek kecskékkel, birkákkal látják el, megállja a helyét a vad természetben, nem elveszett ember. Egy alkalommal egy cigányasszony különös képességeire hívja fel a figyelmét, és azt állítja, hogy a boszorkányok jele van a homlokán, továbbá: "A halál van az ágyadban leány! Aki veled alszik, meghal!"
És valóban, egyre több jel utal arra, hogy a cigányasszonynak igaza van. Kiolvassa az emberek szeméből a múltjukat és a jövőjüket, a túl közeli ismeretségre vágyó férfiak élete pedig rejtélyes halállal végződik. Amikor elkeseredettségében újra felkeresi a cigányaszonyt, az így felel neki:

"Nem tehetsz róla. Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem érzed a gyűlöletet, aminek eszközéül jöttél erre a földre. (...) Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nem tehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány... és az írások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, akinek boszorkány a neve... szép és borzalmas a sorsod, félelmetes és gyönyörűséges... kívánságod parancs a poklok hatalmasai előtt, vágyad beteljesül, mielőtt kimondanád... megcsúfolt szüzek bosszúját hordozza véred... megcsalt leányok átkát váltod valóra... (...) megérzed a szemek mögött a gondolatot, és meghallod a szavakat, amiket nem mondanak el. Meglátod, ami láthatatlan, meghallod, ami hang nélkül való, s megérzed, aminek illata sincs, mert még meg sem született az időben."

Egyre inkább tudatában van különleges képességeinek, állatot, embert egyaránt képes megbabonázni. Hosszú, titokzatos várakozás után a leány úgy érzi, hogy fel kell mennie az Urszun. Nem tudja pontosan, hogy hová és miért, csak erős késztetést érez. Ott összetalálkozik egy vadásszal, Éltető uraság fiával, Gáspárral. Szerelemre gyúlnak egymás iránt, pár napot itt együtt töltenek, amikor Gáspárnak mennie kell, megígéri, hogy visszatér hozzá.
A történetben megjelenik az iparosítás árnyoldala is a modern gőzfűrészgép megjelenésével, az erőszakos erdőkivágással. Ennek esik áldozatul az urszubeli ház is, Nuca kénytelen elmenekülni onnan.

A második kötet, a Kunyhó a Komárnyikon, már az elején tudósít az iparosítás másik jellegzetes mozzanatáról, a vasútépítésről. Az addig háborítatlan természetet alagút, vasúti töltés, és - Wass Albert szavaival - vasszörny, az ördög masinája, azaz mozdony csúfítja el.
A Komárnyikon egy kis kunyhót épít Gáspár, amelyben feltűnik egy, a környékbeli emberek számára ismeretlen nő is: Nuca. A környékbeli juhászok, erdőőrök megismerkednek vele, és amikor megtudják, hogy milyen kapcsolat fűzi a fiatalúrhoz, szinte mind segít neki berendezkedni, új életet kezdeni a kis házikóban. Egyszerű, de bölcs emberek ők, legtöbbjük fájdalmas múlttal éli az életét.
Wass Albert sok, arra a vidékre jellemző szót használ. Egy idő után a szövegkörnyezetből rá lehet jönni a legtöbbnek a jelentésére. Csak néhány példa: pakurász = juhász, pláj = mező, tisztás, plájász = erdő-, mezőőr, prepegyit = zsivány. A legtöbbet fogyasztott étel itt a málélisztből készült puliszka.
A jóslat egy ideig mintha hazudna, Nuca rövid időre megtalálja boldogságát, de az úrfi főleg csak vadászidényben jár fel a kunyhóba, és amikor megszületik kisfiuk, Nuca szomorúan veszi tudomásul, hogy a gyermek sem jelent a férfinak nagyobb kötődést.
Egy alkalommal, amikor nyolc zsivány betér a kunyhóba, kiderül, hogy vezetőjük, Bandilla, Nuca igazi apja. Tóderik a nagyapja volt, egy tragédia miatt kényszerült apjaként nevelnie.
A korábbi jóslat pedig egyszer csak beteljesedik: meggyilkolják az úrfit. Ekkor Éltető uraság csellel elraboltatja a gyermeket - unokáját -, hogy örökösként nevelje fel.

Ettől kezdve, - a harmadik kötetben, A funtineli boszorkányban - Nuca tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. Lidércként, valamiféle kísértetként bolyong, és egy-egy pásztor esik áldozatul énekének, szépségének, de bosszút áll gyermeke elrablóin is.
Amikor újra összetalálkozik apjával, Bandillával, együtt tölti velük az idejét barlangi szállásukon. Aztán elhatározzák, hogy egy távolabbi helyen, a Fekete-völgyben vesznek egy házat. Itt mindannyian letelepednek, juhokat, lovat, tehenet vesznek. Hamarosan híre megy a környéken, hogy Nuca látóasszony, testi-lelki bajokat gyógyít. Sokan járnak hozzájuk bajaikkal, cserébe ellátják őket élelemmel, állatokkal. A közeli kis fatemplomba ellátogatva ráakad nagy ellenségére, a pópára, aki ellene hangolja a népet. A csendőrök is elkezdik zaklatni, és a végén az apját lelövik, őt pedig elviszik, házukat felgyújtják. A börtönből szabadulva útközben egy gazdával találkozik, szavai sokatmondóak:

"(...) én most megyek vissza a hegyekbe, hogy ne is lássak többet csak fát és állatot. (...) Nem bántok én senkit! Sohasem bántottam senkit! Csak megmondtam az embereknek azt, ami a szemükben volt. Nem én rontottam el az életüket, ők rontották el maguk. Én csak megmondtam nekik, hogy mi az, amivel elrontották."

Visszatér az egykori korcsmába, ahová kislányként betért csereberélni, elmegy az urszubeli ház romjaihoz - emlékezni. Meglátogatja a komárnyiki kunyhót is, az öreg Dumitru, az egyik plájász lakja, de a többi kedves ismerős már szinte mind meghalt. Abban bízik, hogy egyszer majd a fia is ellátogat ide, ám hírt hoznak a haláláról, miszerint kiesett egy vonatból. Ekkor eszébe jut, hogy a kunyhóhoz jövet egy vonat ablakából egy gyerek megdobta tojással, akit Nuca dühében megátkozott. Ekkor döbben rá, hogy egy újabb jóslata teljesült be a cigányasszonynak ("Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nem tehetnél róla."). Eltűnik a házból, és ezután a Funtinelben látják néha, halálos veszélyt jelentve arra a férfira, aki meglátja.

Nagyon érdekes az az ellentét, amely a lenti, falubeli emberek, és a fenti, a természet gyermekének tekinthető Nuca között megfigyelhető. Ezt csak még jobban megterheli misztikus, természetfeletti képessége, aminek következtében sehol sem találhat nyugalmat, állandó bolyongásra kényszerül. A másik ellentét, amelyről nyilvánvaló szomorúsággal tudósít a szerző: az iparosítás, a civilizáció betörése a háborítatlan természetbe a gőzfűrésznek köszönhető erdőkivágás, valamint a vasútépítés által.
Wass Albert gyönyörű természeti képekkel ajándékozott meg, olvasás közben azokra a csodás, háborítatlan helyszínekre kívánkoztam. A komárnyiki kunyhóban szívesen eléldegélnék. Ugyanakkor regénye tele van szép gondolatokkal sorsról, végzetről, ember és természet megszentelt viszonyáról. Nagyon tetszett, ahogy a bölcs, öreg plájászok beszéltek életről, halálról, Istenről. Egyszerű életszemléletük, a civilizáció zaklatottságától mentes, csendes mindennapi tevékenységük nagyon rokonszenves volt számomra.
Azt hiszem, aki kicsit is fogékony a lélekemelő olvasmányokra, az ebben a meseszerű történetben is megtalálhatja a szépet.

Értékelés: 5/5

Bejegyezte: Almost Zed
http://konyvelmenyeim.blogspot.hu/2010/03/wass-albert-funtineli-boszorkany.html

 

Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO