Az együttolvasás folytatódik!
Tanáraitok kedvenc olvasmányait ajánljuk figyelmetekbe.
Az ajánlókat alább elolvashatjátok illetve a könyveket ki is kölcsönözhetitek az iskola könyvtárából.
Várunk Benneteket!
Csöngei Gabriella tanárnő kedvence:
Mario Puzo: A keresztapa
A Maffia napi aktualitásként él az emberek tudatában, hiszen lépten-nyomon hallat magáról. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel és izgalommal olvassa majd regényalakban is a filmvászonról jól ismert, Francis Ford Coppola és Marlon Brando jóvoltából halhatatlanná és világhírűvé vált, Amerikában letelepedett Keresztapa, Don Corleone fordulatos, elképesztő epizódokban gazdag történetét.
Fenyvesi Judit tanárnő kedvence:
Anthony Burgess: Gépnarancs
Anthony Burgess (1917-1993) híres regényének főhőse Alex – és ő az, aki a történetet torz, orosz szavakkal fűszerezett szlengben elbeszéli – egy tinédzserbanda vezére, aki nem csak pénzért ont vért, hanem élvezetből is; igazi „kis rohadék” tehát (ahogy egy másik szereplő fogalmaz valahol). A meghatározatlan – ám annál sötétebb – jövőben játszódó történet akkor vesz meredek fordulatot, amikor (anti)hősünk gyilkosságért börtönbe kerül, s onnan csak úgy szabadulhat idő előtt, ha aláveti magát egy különleges, mindössze két hetes „javító kezelésnek”.
Filotás Nóra tanárnő kedvence:
Brett Easton Ellis: Az informátorok
A tizenhárom elbeszélés szereplői valamiképpen mind vámpírok, igazi emberi kommunikációra képtelen furcsa lények. A rákban haldokló anyához itt nem tud szólni a lánya, a világ ürességétől szenvedő kábítószeres fiúhoz az apja, az elrontott életén kesergõ, elhülyült rockzenészhez a menedzsere... – emberi szavak híján mindenki kétségbeesetten vergődik egy gyönyörű és gazdag világban (Los Angelesben és a környékén), amelyben azonban hátborzongatóan felsejlenek a pusztulás képei. Gyógyszerek, kábítószerek, alkohol, tévé, video, kéj és mámor, perverzió, ölés, vérszívás pótolja mindazt, amire a halódó lélek még vágyik talán, de a tétova emberi gesztusok viszonzatlanok, sőt eltompult érzékeinkkel már-már nem is észlelhetők. Ellis könyvének legnagyobb érdeme és értéke talán éppen az, hogy ezeket a gesztusokat mégis megmutatja, s a segítségével egy kicsit mélyebben értjük és érezzük mai világunkat és önmagunkat.
Juhász Lászlóné tanárnő kedvence:
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Mintha varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. ( Valakik majd kővé dermednek. Mi? )
Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?)
Megérkeztünk- hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt. )
Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa).
Kalincsák Márta tanárnő kedvence:
Szabó Magda: Abigél
Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot.
Korda István: A nagy út
Megkapóan, lenyűgöző művészi eszközökkel, hitelesen írja le Korda István „A nagy út“-ban az akkori nagyenyedi kollégium, a tizenkilencedik századbeli Göttingen, a Balkán, Közel- és Közép-Kelet életét, a gyarmatosító hatalmak fondorkodásait, amelyeknek útvesztői ellen harcolva, az állandóan feltornyosuló akadályokat leküzdve haladt Kőrösi Csoma Sándor célja felé. A mindvégig érdekfeszítő, úgy az ifjúságnak, mint a felnőtteknek szánt regény az emberi akaraterőről, akadályoktól vissza nem rettenő hajthatatlanságról, a tudományos célkitűzések követésének hősiességéről szóló nagyszerű, feledhetetlen hősköltemény.