Párizs – Versailles – Disneyland
2023. április 8-14.

Elsőre minden nehéz, így a Kodó első francia útja sem volt könnyű. Nem volt könnyű megszervezni, buszozni, egymáshoz alkalmazkodni, keangyalveset aludni. De az élmények, a látnivalók mindenért kárpótoltak bennünket. Nézzük sorban, hogy miben volt részünk.

A hajnali indulás után buszoztunk, buszoztunk és buszoztunk, szállás Metzben. Kibírtuk. A második napon Reims következett, a katedrális csodálatos, a rózsaablakok meseszépek. Amit viszont mindenkinek látni kell, az a mosolygó angyal. Lehet találgatni, hogy mire gondol az angyal, illetve gondolt a szobrász... 😊 A kép magáért beszél.

Délután megérkeztünk fő úti célunkhoz, azaz Párizsba. Hihetetlen! 10 millió ember lakik itt!!! Rengeteg látványosság, rengeteg ember, rengeteg turista, rengeteg séta, rohanás egyik helyről a másikra. Csak kapkodtuk a fejünket. Idegenvezetőnk -Sándor- meg csak mondta, mondta fáradhatatlanul: Sacré Coeur, Festők tere, Moulin Rouge.

szekesegyhEste megékeztünk szállashelyünkre, a Camping Le Chêne Gris-be. Ez volt a főhadiszállásunk 4 napig.

Harmadik nap ismét Párizs utcáit róttuk. Notre Dame, Sorbonne, Luxemburg kert és a Louvre. Láttuk az egyiptomi hieroglifákat a kőtáblákon, Mona Lisa mosolyát, Delacroix festményeit... leírhatatlan élmény volt! Negyedik nap reggelén Versailles felé vettük az irányt. Az ott látott pompa, fényűzés szinte felfoghatatlan. Rengeted aranyozás, túldíszítettség, mindenhol márvány, óriási csillárok.

Délután ismét Párizsba utaztunk, az Eiffel tornyot vettük célba. Itt sok-sok várakozás után a türelmesek feljutottak a fémépítményre és csodálatos látványban volt részük. Utána a csapat egy része sétahajózott a Szajnán. Közben végig hol esett, hol nem esett. Egész végig változatos volt az időjárás, ahogy mondják: szeszélyes áprilisi. De nem szegte kedvünket, hősiesen dacoltunk az elemekkel! 😊

Ötödik napon kettévált a csapat. A többség a Disney parkba ment, ott tölthetett el egy felejthetetlen napot. Hihetetlen részleteséggel megvalósított mesevilág tárult elénk. Ezt látni kell, érezni kell. A csapat másik fele a Loire menti kastélyok felé vette az utat. Újabb hosszú buszozás, újabb fantasztikus épületek. Elsőként Chambord-i vadászkastélyt néztük meg, majd az Ambois-i kastély következett. Itt élt és alkotott Leonardo da Vinci életének utolsó időszakában. A kertje olasz mintára épült, ekkor éppen csodálatosan sütött a nap, így gyönyörködhettünk a gömb alakú bokrok együttesében.

1 2 3

Az utolsó párizsi napunkon a Diadalívet nézhettük meg kissé rossz időjárásban, majd sétáltunk egyet a Champs-Élysées-n. Utolsóként a Fragonard parfümjeit szerettük volna megnézni, szagolgatni, de sajnos a tüntetések miatt erről le kellett mondani. Ekkor már tavaszi verőfényes idő lett, így sétáltunk egyet a Tuileriák kertjében mielőtt búcsút vettünk Párizstól. A tüntetések miatt hatalmas dugóba kerültünk, így csak késő este érkeztünk ismét Metzbe aludni. Majd reggel indulás haza, busz, busz, busz. Amikor átléptük az osztrák-magyar határt a busz karaoke klubbá alakult. Így jó kedvvel, vidáman érkeztünk haza, még Fehérvár határában is énekelt a hős, kitartó 😊 csapat.

Összeségében egy nagyon jó hangulatú, élményekben gazdag kiránduláson vehettünk részt, amiben alaposan elfáradtunk. De jó volt, visszamennénk. Sokszor. 😊

csillar kastely1 kastely2


Végezetül következzen pár vélemény:

Gedő Laura: „Nagyon nagy élmény volt a francia nyelvet valós helyzetben használni, és az is, hogy lehetőségem volt a barátaim társaságában megismerni az ottani kultúrát, embereket.”

Domokos Eszter: „Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon szép helyeken jártunk. Remélem lesz még lehetőség Gugolya Tanárnővel utazni.”

Füzi Hanga: „Nagyon élveztem ezt a hetet. Érdekes volt megnézni a város nevezetességeit, az épületek gyönyörűek voltak. Ha legközelebb is lesz ilyen lehetőség, nem fogom kihagyni!”

Horváth Lili: „Nekem nagyon tetszett ez az út. Magával ragadott az egész város és a környezet. Számomra egyértelművé vált, hogy vissza szeretnék menni oda és 100%-ig kifizetődő volt. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Örök emlék marad számomra!”

Molnár Simon: „A kedvenc részem az Eiffel-torony meglátogatása volt. Egy ilyen híres látványosságot ilyen könnyen meglátogatni remek volt. A toronyból egész Párizst be lehetett látni és nagyon jó képeket lehetett csinálni. Emellett szintén pozitív élmény volt többek között a Louvre, Versailles, illetve a gyalogos városnézés Párizsban. A sofőrök és az idegenvezető pedig nagyon jó fejek és segítőkészek voltak.”

Szalai Sándor: „A busz kényelmes volt, a sofőrök pedig pontosak és kedvesek. Az idegenvezető rengeteg fontos és érdekes információt osztott meg a történelmi helyekről és programokról és ezzel csak színesítette utunkat. A legjobb program a Disneyland volt, rengeteg jó hullámvasúttal és látványossággal, de az Eiffel tornyot is nagyon élveztem. A templomok és kastélyok gyönyörűek voltak és az idegenvezető segítségével a történelmi hátterüket is megtudhattuk.”

Major Eszter: „ Nagyon élveztük az utat. Az iskolatársainkat is jobban megismerhettük. A szabadidőnkben megismerhettük Párizs kávézóit és éttermeit és a nyelvet is lehetett gyakorolni. Nekem a Louvre tetszett a legjobban, mert láthattam a Mona Lisát!”

Kocsis Abigél: „Nekem egyértelműen az volt a legjobb dolog, hogy életemben először olyan dolgokat láttam, mint még soha és nem tudom, hogy lesz-e még valaha alkalmam arra, hogy felmenjek az Eiffel-torony tetejébe, vagy lássam a Mona Lisát, vagy sétálgassak a Diadalív körül, mert sajnos nem vagyok egy világjáró, ezért nagyon köszönöm a lehetőséget, minden tetszett!”

csoportkep

Az érettségi, a ballagás időszakában, az év vége és a továbbtanulás felé közeledve jogos a kérdés: hova tovább végzősök? Ennek kapcsán beszélgetett a 12.B osztály tanulójával, Lángi Eszterrel Palkovits Panna.

Milyen érzés végzősnek lenni?

Röviden: furcsa. Négy évig néztem a végzőseinket, hogy mekkora buli a kampányhét, gyönyörű élmény a szalagavató, gondoltam, tuti megélik a pillanatokat. Én is úgy indultam neki ennek az évnek, hogy mindent megélek, de ez sajnos lehetetlen. Annyi programunk volt és van, hogy ott ragadni a pillanatban lehetetlen. Szép emlék a végzős év, az biztos, de ezzel együtt túl gyors is.

Hogy készülsz az érettségire? Milyen érzés?

Most már egyre nagyobb a nyomás az érettségi miatt, hiszen öt éve minden tanárunk erre készít minket fel, de közben engem mégsem stresszel. Tudom, hogy mire vagyok képes, mit és miért vállaltam. Csak rajtam múlik az egész, éppen ez az, ami megnyugtat. Nem vagyok másért felelős, akkor sem, ha 98% alatti érettségit írok – egy törit például. A legvégén majd úgyis parázni fogok persze, addig viszont nem akarom ezzel fárasztani saját magamat.

Mik a terveid a jövővel kapcsolatban? Rögtön dolgozni szeretnél vagy továbbtanulsz?

Általános iskola hetedik osztálya óta elég konkrét tervem van a további néhány évemre. Katonai sajtós szeretnék lenni, ezért szeptembertől szeretném megkezdeni egyetemi tanulmányaimat. Ez viszont nem zárja ki részemről a munkát. Szerencsére eddig is volt alkalmam nyaranta gyerekekkel foglalkozni, az egyetem mellett pedig év közben is aktívabb szerepet tudok vállalni a munkahelyemen. A kettő amúgy is kéz a kézben jár nálam, 12 éves korom óta táboroztatok, és belekerültem egy katonai közegbe is, amit szeretek.

Hasonló az irány, mint amit kicsiként elképzeltél?

Alsóban gyerekorvos szerettem volna lenni, mert a családunkban van egy orvos, akit a mai napig csodálok a munkája miatt (is). Nagyon nem egyezik az irány, eleve a vért sem bírom, de a lelkesedés a mai napig megvan bennem. Minden farsangon doktor néni voltam, de a mostani bioszátlagommal kicsit változott az álommunkám.

Mi fog nagyon hiányozni az iskolából? Mondj egy nagyon meghatározó élményt!

A közösség. A tudást szerintem minden másik fehérvári gimiben el tudtam volna sajátítani, de megismerni saját magamat és néha mindenki elé helyezni a személyes gondjaimat aligha. Nincs olyan szünet, hogy köszönések nélkül végig tudjak menni a sulin, és be kell valljam, ezt baromira élvezem. Nem tudok kizárólag egyetlen élményt kiemelni, öt évet tudok csak egyben, amiben nyelvi évtől online oktatáson át előadós szalagavatóig minden volt. 2018. január 20-án volt a középiskolás felvételim, amit itt írtam, azóta szeretem valamiért az egészet, a tanárokat, a büfét, a szünetes zsongást, tényleg mindent.

Miért ebbe az iskolába jöttél? Miért ajánlod másoknak ezt az iskolát?

Egyik barátnőm is ide jelentkezett, ő C-s lett, és már tavaly el is ballagott. (Innen is puszilom Czimethkét!) Nem tudtam, hogy merre menjek tovább, így Laura unszolására én is elkezdtem nézegetni a Kodót. Mai napig a honlapon a galériával kezdek, ott pedig sok képen vigyorogtak már akkor is a gyerekek, és ez megfogott, nem volt a képeknek kötelező „szaga”. Éppen ezért is ajánlom, mert az itt töltött kamasz éveink lényege nem kizárólag a tanulás, hanem saját magunk megismerése, hogy a világ ne tudjon minket eltaposni például a munkaerőpiacon. Nekem ezt az önbizalmat pedig az iskola adta, és nem az oktatás. Komolyan nem tudok olyan tanárt az épületben, aki csak tanítana és egy csepp egyedi vonása se lenne. Ezzel együtt közelebb is érzi szerintem mindenki őket magához, kell is az otthonos környezet miatt. Szóval, amiért ajánlom a Kodót, az az élménygyűjtésekre való lehetőség. Csak légy nyitott, a többi utána jön magától.

Volt-e kedvenc tanárod?

Van. Merem álltani, hogy ezzel ő is tisztában van. Emlékszem, a legelső közös óránk előtt féltem tőle, aztán elég hamar megkedveltem a tanítási stílusát. Viszont úgy gondolom, több tanárral is közeli és bizalmas kapcsolatot sikerült kialakítanom az itt töltött évek alatt. Minden pedagógus tett értem valamit, ezért pedig különösen hálás vagyok nekik. Sőt, van, aki nem is tanít, mégis a szívem csücske lett ugyanúgy.

Hány éve vagy DÖK-ös? Miért te lettél? Mi volt a legmeghatározóbb élményed a DÖK-ben?

Hivatalosan szerintem csak 2021 óta. 2019-ben kezdtem a sulifotós pályafutásom, de akkor még nem morzsolódtak le az osztályunk küldöttjei. Ahogy öregedtünk, kizárásos alapon én lettem a kiválasztott. Nagyon megszerettem az évek alatt a kis csapatot, és nem csak azért, mert többségük ugyanolyan nagyszájú, mint én. A legjobb élményem velük, amit még évekig emlegetni fogok, az a gólyatábor. Az angol osztályozó vizsgám és a gólyatáborom egybe esett, túléltem mind a kettőt. Igaz, egy percet sem aludtam, de a kodós programok közül az egyik legjobb volt. Nem mindennapi élmény megtáncoltatni a tanárainkat.

Milyen az osztályközösségetek?

Változó volt az öt év alatt. Most rázódtunk vissza a covid előtti kerékvágásba, de az az 1-2 év megtörte a közösséget. Nyáron pótoltuk a közös összejöveteleinket, és ezek reményében az idei évhez is jobban álltunk hozzá. A Kodós Hetünket és az előkészületeket már nagyon élveztük, mindenki megtalálta a saját kis helyét a feladatok közt. Előtte hétvégén még lecsófőző fesztiválon is voltunk! Az öt év alatt összegyűlt képeket és a hozzájuk járó emlékeket már meg sem említem.

Milyen gondolattal búcsúzol az alattad járó évfolyamoktól?

Élvezzék ki, hogy egymás mellett tanulhatnak és nem otthonról. Bulizzanak, tegyenek a kodós közösségért, de ha már úgy alakult, hogy gimibe járnak, néha tanuljanak is. Éljék meg az órákat, mert úgy egyszerűbb tanulni, és ne szokjanak rá az automatás kávéra, minden aprómat elvitte!

Mindkettőnk szerint fontos a sport az ember életében, az egészség miatt, és azért is, hogy legyen valamilyen hobbija mindenkinek, amit szívesen csinál.

Természetesen mi is mindketten sportolunk. Heti 4-5 edzésünk van délutánonként, és hétvégente meccsekre, versenyekre járunk. A fáradtság ellenére mindketten nagyon szeretjük csinálni, mert amikor edzésen vagyunk, teljesen kikapcsol az agyunk, és csak arra fokuszálunk, amit az edzésen csinálunk.

Hogyha valaki elkezd rendszeresen sportolni, akkor sokkal jobban fogja érezni magát a mindennapjaiban, jobb lesz a közérzete, kevésbé fogja azt érezni, hogy valamit nem tud vagy nincsen kedve megcsinálni, mert nem lesz „ellustulva” és hozzászokva ahhoz, hogy otthon csak annyit mozog, hogy elsétál a hűtőig meg vissza. Ezen kívül a sport kihat az egészségére is, hiszen segít a különböző szerveink működésében, az ideális testsúlyunk elérésében vagy megtartásában, illetve bizonyos betegségek megelőzésében is. Vagy, ha akár csapatsportot űzünk (pl. kosárlabda, kézilabda), akkor új barátságok is ki tudnak általa alakulni.

Nyilvánvalóan időigényes, és sok energia szükséges ahhoz, hogy csináljuk. Azoknak, akik versenyszerűen szeretnének űzni egy sportot, azoknak pedig jobban számítaniuk kell arra, hogy lesznek sérülések, és lehet, hogy olyan sérülésük is lesz, ami maradandó, például egy seb, ami nem múlik el teljesen. De ezek ellen nagyon sokat tudunk tenni, mint például hogy minden edzés előtt és után lenyújtjuk az izmainkat.

Vannak olyan alkalmak, amikor mondjuk úgy kelünk fel, hogy semmi kedvünk elmenni egy edzésre vagy egy versenyre. Ezenkívül természetesen minden sport fárasztó és kimerítő, úgyhogy a rendszeres sport mellé szükséges a megfelelő táplálkozás és az alvás.

Nagyon sok ember van, aki a sporttal foglalkozik munka szempontjából. Például az edzők vagy a fő állású sportolók. Szinte az egész napjuk, vagyis inkább az életük a sportról szól, naponta több edzésük is van.

Lényegében mindegy is, hogy milyen sportot űzünk, de ha ténylegesen pozitív hatásokat szeretnénk elérni vele magunkban, akkor hetente 3-4 alkalommal végezzünk testmozgást. Nagyon fontos, hogy ne vigyük túlzásba sem, nem szabad túlhajtani magunkat, mert az később sérüléshez vezethet, vagy nem olyan hatást érünk el vele, amit szeretnénk.

Szakály Zorka, Szili Luca

Interjú bátyámmal és egyben edzőmmel, Márton Balázs, profi magyar ökölvívóval.

Mikor kezdted a sportolást és milyen sportágban?

Nos, 1991. szeptember 21-én születtem Székesfehérváron. Gyerekkorom óta sportolok és meghatározó része életemnek a mozgás. Kisiskolásként testnevelés-tagozatos osztályba jártam, ahol napi rendszerességgel sportoltam. Az első választott sportágam a röplabda volt.

Hogyan kezdődött a pályafutásod, és kik voltak, akik segítettek a megvalósításban?

A székesfehérvári Alba Line csapatában kezdtem el a sportpályafutásom első lépéseit, ott sajátítottam el a csapatmunkához és a sikerhez szükséges alapokat, a győzelem közös érzésének örömét. Fésűs Irén és Nagy Róbert nagyban befolyásolta és támogatta későbbi sportkarrieremet is. Emellett azonban mindig olyan dolgot kerestem, amely az egyéni teljesítményben is megmutatkozhatott, ezért a városban a nagy sikertörténeteket magáénak tudható Alba Volán Öttusa csapatához szegődtem, mint apró kezdő reménység.

Hogyan teltek az edzéseid és kikkel?

Kezdetben futásból és úszásból álltak a napi többszöri edzések, plusz a napi testnevelésórák. Ezek kötötték le a hatalmas mozgásigényemet, de mindezt a hétvégi versenyek és az eredményes futóversenyek tették teljessé számomra. Edzőm, „Csiga” és csapattársaim által szereztem életre szóló barátokat, és magtanultam a küzdés és kitartás alapjait.

Foglalkoztál később más sportokkal is? Ha igen, mi volt az?

Mint mindennek, egyszer a röplabdázásnak is vége lett. A gömbölyű labda varázsa viszont nem engedett el, sőt egyenesen az Ikarus focicsapatába vitt el. Csatárként rúgtam a bőrt, és élveztük a meccsek ízét. A focista életérzés magával ragadott, egészen a Videoton egyik ifi csapatának tagjává tett.

Mikor kezdődött a bokszolás a részévé válni az életednek?

Ahogy előbb is említettem, a Videoton egyik ifi csapatának tagja voltam, mikor egy nyári szünetben jó barátom javaslatára a Varkocs György Boksz Klub tornatermében találtam magam. Az edzőterem hangulata, az edzések ritmusa új élményeket kínált, így 18 évesen egy teljesen új sportág ragadott magával, mely mára kiteljesedett, és életem meghatározó részévé vált. Immár 12 éve, hogy elkezdtem amatőr pályafutásom Őri Lajos és Molnár Attila útmutatásai alapján.

Mennyire voltál az elején sikeres a bokszolásban? Hogyan jutottál el egészen idáig?

A kitartás és a folyamatos, eredményességre való törekvés rövid időn belül meghozta az első érmeket és kupákat az edzőtermi vitrinben és az otthoni sikerfalon Túrós Arnold edző irányításával. A közös munka révén az első ringbe lépéstől a 2011 és 2013-ban elért felnőtt Magyar bajnoki III. helyezésekig mind megalapozták a sikerekkel kikövezett utamat. 2013-tól meghívásra többször vettem részt a Magyar Válogatott felkészülésében, és magam is kerettagként ölthettem magamra a számomra megtisztelő magyar válogatott mezt. Ennek megkoronázásaként 2014-ben városunk adományaként elnyertem az egyéni sport kategóriában a Székesfehérvár Fejlődéséért Alapítvány elismerését.

Mikor és hogyan lettél profi ökölvívó?

2016 decemberében nyílt egy új fejezet a sportéletemben, ez évben kezdtem meg profi pályafutásomat. Az első profi felkészülések és ritmusváltások megtalálásában régi edzőm Túrós Arnold volt segítségemre, majd fejlődésem érdekében 2018 őszén a Videoton Boksz Clubban találtam meg továbblépésem lehetőségeit. A Videoton Boksz Club elnökével, Kiliti Ferenccel (aki levitt annak idején az első edzésemre) közösen kezdtük felépíteni a profi boksz világába vezető út lépéseit. Szerencsésnek éreztem magam, mert az edzőm, a családom, a barátaim és a szurkoló közönségem mellett egy profi csapat állt mögöttem, akik egy kiváló közösséget alkotva, színvonalas szakmai és támogatói hátteret biztosítva lehetőséget nyújtottak a zavartalan felkészülésekhez.

Mit mondanál egy kezdő bokszolónak, aki egyszer olyan sikeres szeretne lenni, mint te?

Lényeges a rendszeres edzés és a megmérettetés, hiszen kevés alkalmasabb dolog áll az ember rendelkezésére ennél, hogy szembenézhessen önmagával, lemérhesse és ennek tükrében fejlessze képességeit és személyiségét. Rövid távú céljaiddal akard a hosszú távú céljaidat építeni! Álmaid valóra váltása érdekében késznek kell lenned áldozatokat hozni és erőfeszítéseket tenni.

Márton Áron Levente

Iskolai szünetben sétáltam az udvaron, néztem, hogy ki mivel tölti az idejét. Egyesek beszélgettek, játszottak, mások az elmaradt házi feladatukat pótolták. Néhányan pedig ettek. Elgondolkodtam, mik is a korosztályom táplálkozási szokásai. Egészségesen étkezünk vagy tömjük magunkba a túlmelegített vagy épp túlhűtött műanyagokat.

Utánanéztem, hogy a magyar tizenévesek kb. 26 %-a túlsúlyos. Ebben persze benne van a genetikai adottság is, de ez az arány azért arra utal, hogy nincs minden rendben a kaja körül. (Persze ez enyhül, mikor hirtelen megnyúlunk és nyakigláb formát öltünk magunkra.)

Mindenképpen érdemes tudatosítani magunkban az egészséges táplálkozás fontosságát. Ebben a korban a testsúly kordában tartására ugyanis nem megfelelő a „felnőttes” módszer, a fogyókúrázás. Ahelyett hogy koplalnánk, menjünk el futni, úszni vagy egyéb sportokat űzni a dundiság leküzdése érdekében. Ne várjuk azt, hogy az első egy-két edzés után nagyon pacekok leszünk, a fontos az, hogy majd a sokadik edzés után érezzük a fejlődést és az állapotunk javulását. Kulcsszó a kitartás.

Ha esetleg a sportolás nem mindenkinek a zsánere, akkor kipróbálhatunk különböző étkezési formákat is. Na, nem kell rögtön vegának, netán fényevőnek lenni, elég az is, ha csökkentjük a sok zsíros és szénhidráttal teli ételek és cukros italok bevitelét, elkerüljük a gyorskaják mértéktelen fogyasztását, és inkább a kiegyensúlyozott étkezésre törekszünk. Ismerjük a mondást: „Naponta egy alma az orvost távol tartja.” A maradék pedig lebomlik, nem szennyezi a környezetet.

Fontos a belső motiváció, ne csak külső hatásra változtassunk életmódunkon. Ne azért legyünk esetleg hernyóevők, hogy védjük a háziállatokat a pusztulástól, vagy hogy ne szóljanak be az osztályban a kinézetünk miatt, hanem leginkább magunkért és a saját egészségünk megóvásáért tegyünk valamit. Nekem segített, hogy tesitagozatos általános iskolába jártam, aztán focizni kezdtem. Eleinte magam sem tudtam, hogy miben vagyok jó, és mi az, ami egyben kikapcsolódást is nyújt, ezért más sportágat is kipróbáltam, mielőtt megtaláltam az „igazit”.

Na és, ha más nincs, egy kis kerti munka is megteszi! Tudom ajánlani például a mama kertjében való kapálást, gazolást is.

Most befejezem, mert megéheztem. Leugrok a Mekibe néhány sajtbureszre, jeges kólára, forró pitére, aztán hazafelé eldobálom a poharat és a csomagolóanyagot.

Pakodi Dávid

Születésnap, névnap, Valentin-nap, nőnap, húsvét, házassági évforduló... és még sorolhatnánk. Ha belegondolunk, majdnem minden ünnepre, eseményre illik adni/kapni virágot. Eszünkbe sem jutna, hogy egy évben mennyi munkájuk van emiatt a virágboltosoknak és kertészeknek. Miklósné Stettler Nórát kérdeztük erről, aki 14 éve virágboltot üzemeltet.

Miért lettél virágboltos? Mikor döntötted el, hogy ezt a szakmát választod?

Gyermekkoromban fényképész vagy pszichológus szerettem volna lenni. Úgy gondolom, hogy nagyon jó tulajdonságom, hogy értek az emberek nyelvén, ezért is szerettem volna e téren elhelyezkedni. Édesanyámtól 2010-ben örököltem meg az üzletet, de már gyerekkorom óta aktív segítője voltam a háttérmunkának.

Milyen végzettség szükséges ehhez a munkához? Könnyű volt beletanulni a szakmába? Tanulható vagy adottság is kell hozzá?

A középiskolai éveimet az I. István, akkor még kereskedelmi szakközépiskolában töltöttem. Kereskedelmi ügyintéző szakot végeztem. A kereskedelmi végzettség mellett mindenképp szükséges hozzá rengeteg szorgalom, kitartás és türelem. Idővel pedig a befektetett munka meghozza a gyümölcsét. Mivel gyermekkorom óta aktív résztvevője voltam a virágbolt életének, ezért minden apró fortélyt megtanultam. Biztosan adottság is kell ehhez a munkához, de a tudást folyamatosan bővíteni, fejleszteni kell. Emellett tisztában kell lenni az aktuális trendekkel is.

Szereted a munkád? Ha újrakezdhetnéd, más munkát választanál?

Igen, nagyon szeretem. Változatos, a hétköznapok soha nem egyformák. Az emberek életének nagyobb eseményeiben részt veszek különböző virágkompozícióimmal. Születés, elmúlás, szülinap, névnap, húsvét, karácsony és egyéb ünnepek. Nagyon boldoggá tesz, hogy ennyivel hozzájárulhatok az emberek boldogságához. Végül is ilyen tekintetben megvalósult a gyermekkori álmom, úgyhogy, ha újrakezdhetném, nem választanék más munkát.

A jó dolgok mellett mik ennek a munkának a nehézségei? A munka mellett mennyi szabadidőd marad? Mit csinálsz szabadidődben?

Sajnos, mint a legtöbb vállalkozásban, ebben a szakmában is vannak nehéz időszakok. Amikor nemcsak 8 órás munkaidőben kell dolgozni, hanem akár éjszakába nyúlóan is, hogy minden virág elkészüljön megrendelésre. Mivel a virág egy romlandó áru, ezért a virágosok nem tudnak előre dolgozni. Mindig naprakésznek kell lenni. A szabadidőmet sem magam osztom be. Sajnos amúgy is elég kevés a szabadidőm, amit magamra fordíthatok, mert lefoglal a munka és a család. De persze, mivel a legfontosabb a családom és a velük töltött percek, ezért mindig igyekszem szakítani rájuk időt. És ha éppen nem velük vagyok és nem főzök vagy takarítok, akkor szeretek elmenni kirándulni, biciklizni, utazni.

Milyen vállalkozóként az élet? A kreatív részek mellett milyen a pénzügyi része ennek a foglalkozásnak? Mennyi idő volt mire vendégkört szereztél? Sokáig tartott mire az emberek megismertek?

Vállalkozóként az élet pörgős, sokszor a szabadidőmben is a munka jár a fejemben. Virágkötészetből meg lehet élni, viszont a felelősség és a ráfordított idő nagyon sokszor sokkal több, mint az alkalmazottaknak. A fizetés pedig átlagosnak számít Magyarországon. Mivel édesanyámtól vettem át az üzletet, már egy kialakult vendégköröm volt. De nem volt elég átvenni, meg is kellett tartani, emellett újakat is kellett szerezni. Az első öt évben keményen meg kellett dolgoznom, de most már sokan ismernek, szeretnek, és szívesen jönnek hozzám vásárolni.

Honnan szerzed be az árut? Hetente milyen gyakran kell feltölteni az árukészletet?

Hetente kétszer járok Szigetszentmiklósra, Közép-Európa legnagyobb virágpiacára. A vágott virágot és cserepes virágot Hollandiából, a nagykereskedéseken keresztül vagy magyar termelőktől szoktam beszerezni.

Végül pedig, kinek ajánlod ezt a szakmát?

Ezt a szakmát a szabadlelkű, kitartó, állandóan pörgő, kommunikatív embereknek ajánlom. Aki szereti a változatosságot és nem ijed meg a fizikai munkától, bátran kezdjen bele saját virágüzlete üzemeltetésébe.

Szuna Vanda, Miklós Boglárka

A #1 New York Times-Bestselling szerző, Leigh Bardugo két leghíresebb könyvsorozatából, eredeti címükön a Shadow and Bone-ból és a Six of Crowsból fantasy sorozatot készítettek. Az első évad 2021. áprilisában jelent meg, ami rendkívül sikeres lett, ennek következtében második évad is készült, mely nemrégiben, 2023. március elején vált elérhetővé a Netflixen.

A történet két szálon fut, a kötetek alapján. A névadó könyvsorozatról mintázott cselekmény egy árva lány fiatalkorát követi, miután felfedez magáról egy sokkoló, megdöbbentő tényt, miszerint ő egy legendás személy, aki mindaddig csak mítoszokban, ősi népmesékben létezett. Ez a váratlan információ teljesen felforgatja az életét. Mindeközben a többi jelenetben hat bűnözőt láthatunk, amint veszélyes megbízást kapnak egy lehetetlen küldetésre, aminek teljesítéséért cserébe óriási pénzösszeget kínálnak nekik.

Ez a sorozat egy fenomenális filmadaptáció. Kifejezetten nem kedvelem a vontatott, unalmas műveket, viszont őszintén kijelenthetem, hogy nem kellett csalódnom. Zseniális, váratlan fordulatokat vesz az alkotás, mindvégig érdekfeszítő. Harcjelenetekkel tarkított és akciódús is egyben, nem is beszélve a meglepően jól kidolgozott karakterekről. Ráadásul szerelmi szálakkal is színezett, amit szerintem sokan kedvelnek. Ezen kívül bármikor meg tudja nevettetni vagy éppen ríkatni a nézőt. Egy szó, mint száz, azt gondolom, ez egy szavakba nem önthető mestermű.

Persze a fentiek mellett vannak gyengeségei is az Árnyék és csontnak. Ezt a sorozatot két egymástól független kötet kombinálásával készítették, ezért a történeteket a másikhoz kellett igazítani. Ebből kifolyólag, a képernyőn megjelenített tartalom több szempontból is különbözik a könyvektől, ami az olvasók számára gyengepont lehet. Mivel a cselekmény két szálon fut, mire beleéljük magunkat az éppen zajló eseményekbe, a másik sztori hirtelen felbukkan és kiszippant az elmélyülésből. Ez alatt azt értem, hogy nehéz száz százalékosan belemerülni a sorozatozásba, merthogy sűrűn váltakoznak a nézőpontok. Ahogy én látom, akik először nézik, számukra gyors lehet a tempó az elején, úgy érezhetik, hogy egyből belecsap a közepébe.

Nekem kifejezetten tetszett ez a sorozat, a pár gyengesége ellenére is, és bármikor megnézném újra.

Készítette: Szabó Eszter, Kovács Bernadett 9.ny

Múlt héten pénteken egy fantasztikus zenés-táncos vigasságon vehettünk részt az iskolában. Ez az esemény egy régi népszokáshoz köthető, ahol az emberek azért öltöznek be ijesztő maskarákba és csapnak minél nagyobb zajt, hogy ezzel elűzzék a telet. Mi a „rémisztő” jelmezeinket a filmek világából választottuk.
Farsang2023Kivétel nélkül mindenki be volt öltözve valami filmben szereplő személynek, legyen az főszereplő, mellékszereplő vagy csak egy statiszta. Ebből a mi osztályunk sem maradt ki, nagyon ötletes, kreatív jelmezeket találtunk ki. Találkozhattunk Dorothyval az Óz, a csodák csodája című filmből, Katicával és Fekete macskával a híres francia Miraculus és Fekete macska kalandjai című animációs sorozatokból, egy igazi Deadpool-akcióhőssel, továbbá ott volt Minnie egér és Joker is közöttünk. Akadt olyan LÁNY is, aki a mindenki által ismert Bud Spencer férfi színészt jelenítette meg nagyszerű fantáziával, úgy, hogy bármelyik Bud Spencer és Terence Hill-filmbe bele illett volna. Az évfolyamtársaink és a nálunk idősebbek is kitettek magukért. Megismerkedhettünk a Teletubbies figuráival, Mavisszel a Hotel Transilvániából, Wednesday Adamsszel a fiatalok körében népszerű Wednesday-sorozatból. Tanáraink is jelmezt öltöttek, és velünk együtt buliztak. Osztályfőnökünk gengszternek, Szöllősi János Dániel tanár úr Fülesnek, Sulákné Herczeg Lívia tanárnő pedig boszorkánynak öltözött be.

A DÖK-ösök most is kitettek magukért. Egy igazán szédületes és vérpezsdítő bulit szerveztek az előadóba, ahol a főként a kilencedikesekből álló tömeg sokat táncolt és énekelt. Nem csoda, hiszen a Dj olyan, a fiataloknak megfelelő zenéket játszott, amit mindenki nagy örömmel és beleéléssel énekelt.

Osztályfőnökünk olyanoknak is szervezett elfoglaltságot, akiknek nem volt kedve részt venni a táncos mulatságban, ők társasozhattak egy félreeső teremben. Voltak ott kártyák, társasjátékok – például Dobble, Fekete Péter, sakk –, amiktől az ember kedvet kaphatott a közös játékhoz. A buli második felében azonban a közkedvelt Activityvel játszottunk, ahol egymást alig ismerő személyek kerültek egy csapatba, és így küzdhettek együtt a győzelemért. Rozgonyiné Gombos Cecília tanárnő is csatlakozott hozzánk. Kiderült, hogy nemcsak kedveli, hanem nagyon is jól játssza ezt a játékot.

Pihenésképpen a diákság a tanári karral közösen tombolázott az előadóban, ahol a szerencsések jobbnál jobb ajándékokat nyerhettek. Érdekesség, hogy az ajándékok között volt olyan is, amit a mindennapos életben is tudnak majd a nyertesek használni, mint például a sültkrumplitartó vagy egy bögre. Volt, akinek a vállán ott ült a szerencse, és ha háromszor nem húzták ki a „szerencseszámát”, akkor egyszer sem. Tanáraink is vettek tombolajegyet, és ők is – több-kevesebb sikerrel de – gazdagodtak valamilyen meglepetéssel. A tombolázás után ismét kezdetét vette a záróráig tartó tánc és éneklés.

Szívesen vennénk részt még hasonló eseményeken, mert nagyon jól éreztük magunkat azon a péntek estén, és újabb szuper élményekkel gazdagodtunk. Ezek a közös programok és bulizások mindig sokat segítenek a közösség összekovácsolódásában.
farsang
Csáder Luca és Mayer Réka

Gurszky Gergővel, az oroszlányi kosárlabda utánpótlás vezetőjével beszélgetett Vorsléger Zoltán Márton a edzőségről, szakmáról, élményekről, motivációról.

Hogyan határozza, határozta meg a sport az eddigi életed, mi szólt a kosárlabda mellett?

Teljes mértékben meghatározta és meghatározza, már óvodás koromban elkezdtem kosárlabdázni. A szüleim révén nem volt kérdés, hogy melyik lesz az én sportom, ugyanis mindketten kosárlabdáztak, most pedig utánpótlás edzők, szintén az MVM-OSE Lions-nál. És hogy miért pont a kosárlabda? A kosárlabda messze a legkomplexebb és leglátványosabb csapatsport mind közül, amihez megfelelő felkészültség szükséges mind technikailag, mind taktikailag, valamint fizikálisan és mentálisan. Persze a többi csapatsport képviselői ezzel a kijelentésemmel vitába szállhatnak, de ez abszolút nem probléma, a vita az élet része. A kosárlabda egy észjáték, ahol nagyon gyorsan kell feldolgoznod a folyamatosan beérkező impulzusokat, mégpedig úgy, hogy minél jobb arányban jó döntést hozz. Kicsit olyan, mint egy sakkjátszma, ahol mindig reagálnod kell az ellenfeled lépéseire, csak itt közel sincs annyi gondolkodási időd.

Milyen arányban töltik ki az edzések a munkádat, mivel foglalkozol mellette?

2022. augusztus 1-től dolgozom főállású edzőként az Oroszlányi Sportegyletnél, attól a naptól kezdve már csak erre fókuszálok. Előtte 6 évig a mérnöki főállásom mellett másodállásban dolgoztam edzőként az egyesületnél, ami, hát így visszagondolva arra az időszakra, nem volt könnyű. A mérnöki munkám segített megteremteni azt a hátteret, amivel minden zokszó nélkül most már el mertem vállalni az edzői főállást és az új munkakört. Az volt a célom, hogy hosszútávon csak egy dolog legyen majd, amire koncentrálnom kell, az pedig a kosárlabda és az edzői szakma legyen. A játékosaimnak is mindig azt mondom, hogy annál nagyobb ajándék nincs az életben, mint ha azt csinálhatja valaki reggeltől estig, amit a legjobban szeret, legyen az egy játékos vagy edző profi pályafutása.

Az idei évben milyen feladatok elé nézel? Melyik csapat tartozik hozzád, mit gondolsz a gyerekekről, mik a csapatra vonatkozó célkitűzések az idei szezonban?

Az utánpótlás vezetése mellett az U14-es és az U16-os fiú csapatoknak vagyok a vezetőedzője, ami önmagában is óriási felelősség, már csak azért is, mert olyan csapatokról van szó, ahol sok a tehetséges és nagy munkabírású játékos, akikben rengeteg potenciál lakozik. A mai világban ritka, hogy egy helyen ennyi hasonlóan jó hozzáállású gyerek gyűljön össze. Nagyon büszke vagyok, és tényleg öröm velük együtt dolgozni. Eredmények szempontjából a tavalyi évet nagyon nehéz lenne megismételni, de természetesen mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ezt megtegyük vagy éppen túlszárnyaljuk. Persze jó lenne ismét valamelyik döntőben szerepelni mindkét csapattal, de ami számomra az eredményeknél sokkal fontosabb lesz ebben az évben, hogy mennyit fejlődnek majd a játékosaink egyénileg, illetve a csapataink csapatszinten.

Mi motivál legjobban a mindennapi munkád során?

A gyerekek! Amikor látom a szemükben a csillogást. Ha ez megvan, akkor tűzbe mennék értük, ez nem is kérdés. Amikor látom rajtuk az elkötelezettséget, az elszántságot és a küzdeni tudást. Nagyon fontos számomra, hogy milyen a gyerekek munkához való hozzáállása, hogy mindent megtesznek-e egymásért és a közösségért. Ha igen, akkor ezeknél nagyobb motiváció szerintem nem kell egy edzőnek. Amúgy meg nem hiszem, hogy gyerekek esetében a mosolygós arcoknál van bármi fontosabb a kosárlabdában egy utánpótlás csapatnál. Persze nagyon fontos minden más is, de ennyire azok sem. Ha ez megvan, akkor utána lehet szakmázni. Ha már motivációról beszélünk a mindennapi munka során, akkor egy dolog mellett semmiképpen sem mehetünk el. Életeket tudunk akár megváltoztatni mi, edzők a jó és a rossz irányba is, ez pedig óriási felelősség. Az egyik legnagyobb felelősség, amit csak el lehet képzelni, ezért minden nap topon kell lennünk, és mindig minden körülmények között példát kell mutatnunk a gyerekeknek. Ennél nagyobb motiváció úgy gondolom, hogy nem kell.

Hogyan jött a lehetőség? Mióta tevékenykedsz az egyesületnél?

Helyi srácként végigjártam az utánpótlás-ranglétrát, játékosként egészen U20-ig, illetve U23-ig. Közben voltak kisebb-nagyobb kitérők, leginkább az egyetemi tanulmányaim miatt. Nagyon szeretem ezt a sportot játszani is, így, amikor volt rá lehetőségem, akkor játszottam is vagy Oroszlányon, vagy Tatabányán. Az elmúlt 2-3 szezonban viszont már nem játszottam, egészen egyszerűen azért, mert nem volt rá időm a többi teendőm mellett. Jelenleg nem tudnék annyit edzeni, amennyi ahhoz kellene, hogy a saját elvárásaimnak is megfelelve felkészüljek a mérkőzésekre. Már nagyon korán, 11-12 éves koromban elhatároztam, hogy edző szeretnék majd lenni, és onnantól kezdve célirányosan arra készültem. Sokkal nagyobb örömmel tölt el, ha egy játékosomból profi élvonalbeli játékos lesz, elérve a kitűzött céljait, mintha én magam jutottam volna el odáig játékosként. Éppen ezért őszintén szólva sohasem voltak komolyabb ambícióim, ami a saját játékoskarrieremet illeti. Nyitott szemmel jártam végig a játékos éveimet, figyeltem az edzőimet, az ellenfelek edzőit, sokkal jobban lekötött már akkor a kosárlabdának ez a része.

Hogy látod magad magánemberként? Miben vagy más edzőként?

Nem hiszem, hogy eltérne a kettő. Véleményem szerint nem is tud eltérni, és ez az én esetemben is így van, szerintem ugyanolyan vagyok magánemberként is mint edzőként. De ezt mondják meg azok, akik ismernek! Az edzői szakma amúgy sem munka, hanem hivatás, és ha edző vagy, akkor a nap 24 órájában az vagy, és annak is kell lenned, máshogy ezt nem lehet csinálni, maximális elkötelezettség szükséges. Akár edzést tartasz, vagy edzésre, mérkőzésre készülsz, vagy éppen egy meccsről utazol haza, de mondhatnám azt is, hogy egy vasárnapi családi ebéden ülsz, mindig mindenhol a kosárlabda körül forog minden. Amúgy meg maximalista vagyok, és nagyon utálok veszíteni, legyen szó egy bajnoki döntőről vagy akár egy baráti kártyapartiról, nem fér bele semmilyen szinten, hogy a másik nyerjen. Továbbá eléggé megszállott vagyok, ha a kosárlabdáról van szó, legalábbis ezt szokták legtöbbször a fejemhez vágni.

Ha ki kellene ragadnod egy momentumot az elmúlt bajnokságból, akkor mi lenne az?

A kérdést nagyon könnyű megválaszolni, bár az egy helyett kettő dolgot emelnék ki, mert nem tudnék és nem is szeretnék különbséget tenni közöttük. Az egyik az U14 „A” csapattal az „A” döntőbe jutás és az ott megszerzett 6. hely, a másik pedig a III. korcsoportos Diákolimpia Országos Döntőjében elért bajnoki cím a Hunyadi Mátyás Általános Iskola csapatával. Az iskolai csapat tagjai kivétel nélkül az egyesületünk igazolt játékosai voltak, úgyhogy ez hatalmas siker volt az MVM-OSE Lionsnak, az iskolának és a városnak egyaránt. Ahogyan az „A” döntő 6. helye is, amivel beállítottuk az Oroszlányi Sportegylet legjobb utánpótlás eredményét, ugyanis a 2005-2006-os születésű játékosokból álló csapatunk korábban szintén 6. lett az országos serdülő bajnokságban.

Milyen célokat említenél, amiket szakmailag mindenképp el szeretnél érni, és még előtted állnak?

Szakmailag egy fontos dolog van, hogy folyamatosan fejlesszem magam, hogy aztán fejleszthessem a játékosaimat is. Minden játékosomból szeretném kihozni a maximumot, ezért kulcsfontosságú a folyamatos tanulás. Ezzel kapcsolatban gyakran szoktam azzal a hasonlattal élni, hogy a kosárlabda olyan, mint egy vallás. A sportcsarnok vagy az edzőterem a templom, az edző pedig a pap, márpedig egy jó pap holtig tanul. Fontos, hogy minél szélesebb látókörben, minél nagyobb rálátásom legyen a kosárlabdára az évek előrehaladtával, hiszen egy edzőnek már jó ideje nem csak az a feladata, hogy edzéseket vezényeljen.

A mai modern kosárlabda nagyon látványos és felgyorsult. Nem volt ez mindig így. Edzőként mennyire tudod követni a sport átalakulását?

Én már szerintem abba az edzői generációba tartozom, ahol már akkor jól körvonalazódott, hogy merre tart a kosárlabda, amikor elkezdtem ezt az egészet. A tendencia egyértelmű, nekünk már eszerint kell hozzáállnunk és dolgoznunk, hogy fel tudjuk készíteni a játékosainkat a rájuk váró kihívásokra. Lehetőségek tárháza áll a rendelkezésünkre, amik segítik az edzést és a felkészítést. De néha az az érzésem, hogy azt sokan elfelejtik, hogy utánpótlásnevelésről beszélünk, ahol továbbra is a gyerekek állnak a középpontban. Meg kell találni az arany középutat a képzés és az „űrtechnológiai” eszközök között, mert tehetséges, jó hozzáállású, szorgalmas gyerekek nélkül ezek az eszközök mit sem érnek. Valamint a kosárlabda-specifikus technikai elemek készség szinten történő elsajátításához és az alapképességek fejlesztéséhez nem is nagyon kellenek.

Hogy látod, milyen változásokat hozott az egyesület életében a tavaly megjelent névadó támogató, az MVM?

Mindenképpen nagyon pozitív a névadó szponzor megjelenése az oroszlányi kosárlabda életben. Nagyon sok ember dolgozott rengeteget az elmúlt években, hogy eljusson oda az egyesület, ahol most van. Azért nem kezdem csak el sorolni, hogy kik, nehogy kihagyjak valakit. Országos szinten is elismerik most már a munkánkat, és részben ennek is köszönhető az MVM megjelenése, mint névadó szponzoré. Abszolút pozitív hatása volt a megjelenésüknek az egyesületünk életében, és nagyon bízom benne, hogy a soron következő években is sokat profitálhat majd az együttműködésből mindkét fél. Ami az utánpótlásunkat illeti, nagyon sok tervünk van az előttünk álló időszakra, ezeknek a megvalósításában pedig nagy segítségünkre lehet majd a névadó szponzorunk.

Sok sikert kívánok a munkádhoz és az idei szezonhoz! Köszönöm, hogy ilyen lelkesedéssel edzed az OSE csapatait!

Vorsléger Zoltán Márton

A karnevál szóról általában mindenkinek az ikonikus, Velencében megrendezésre kerülő, hatalmas álarcos felvonulás jut eszébe, aminek a célja a tél elűzése és a tavasz várása. Biztosan sok mindenki szeretne eljutni erre az eseményre. De ha ezt az élményt nem élhetjük át, akkor itt nálunk a Velencei-tó partján is érdemes meglátogatni az immáron hatodik alkalommal megrendezésre kerülő karnevált.

Először látogattunk el ide én és a családom. Kíváncsiak voltunk, nálunk mit jelent a velencei karnevál. Ez az esemény a Hauszmann Alajos Művelődési Ház kertjében zajlott 2023. február 18-án.

A kert tele volt kézműves portékákkal, édességekkel és különböző programlehetőségekkel, melyek szórakozást nyújtottak kicsiknek és nagyoknak is egyaránt. A helyszín közepén egy hatalmas sátor állt, ahol a kisebb gyerekek énekeltek és nevetgéltek a színpadon őket szórakoztató és foglalkoztató busókon és a műsorvezetőn. A kicsik egymás után többször is beültek a kosárhintába, ami megállás nélkül forgott mindig új utasokat felvéve. A nagyok egy közelben lévő focipályán próbálhatták ki a segwayeket.

A sátor mellett várta sorsát a szalmából készített Kisze-báb, hogy este meggyújtásra kerüljön a tél elűzésének jelképeként.

Ami persze nem maradhat el a magyar „velencei karneválról” sem, azok a gyönyörű kosztümök, amiket a hölgyek viseltek. Sorban álltak az emberek, hogy fényképezkedhessenek velük. Időnként megjelentek a bódék között sétálgató gólyalábasok is, akiket hangos tapssal és ujjongással köszöntöttek.

Itt sem maradhatott el a krumplispirál, amit anyukámmal mindig jóízűen fogyasztunk, ha látunk. Miközben falatozgattunk, körülöttünk az emberek nevetgéltek, futkároztak, énekeltek és fényképezkedtek. A levegő tele volt különböző ételek illatával, amiket a szeles időjárás hozott magával.

Mivel a Velencei-tó partjáról beszélünk, adott volt a lehetőség egy jó kis sétára a tó partján a forgatag fáradalmai után. Igaz, az időjárás azon a napon nem nagyon kedvezett egy tóparti sétához, mivel a víz közelében hatalmas volt a szél ereje, és nagyon hideg volt, de ez sem tartotta vissza az embereket attól, hogy vízi sportot űzzenek a hideg hullámok hátán.

Úgy gondolom, érdemes ellátogatni kis hazánk második legnagyobb tavához, és betekintést nyerni a mi „velencei karneválunkba”. Nagyon jól éreztem magam, és kaptam egy kis télűző hangulatot!

Velenceikarnevál

Készítette: Palkovits Panka

Amióta az emberiség története megkezdődött, mindig téma lehetett az egymást váltó nemzedékek összehasonlítása. Hányszor hangozhatott el már az a történelemben: „Nem tudom mi lesz ezekből a fiatalokból? Hogy fogják megállni a helyüket az életben, ha már most képtelenek azon úrrá lenni? Bezzeg a mi időnkben nem így volt!”.

Ezt szüleim is mondogatják, hiszen ezt hozták otthonról. Az ő szüleik is hangoztatták ezeket a szavakat. Úgy vélem, hogy a mostani Z-generáció, vagy az azt követő alfa generáció is éppúgy meg fogja oldani az élet által hozott kihívásokat, csak egy kicsit másképp, vagy más úton.

És igen, az az ő idejükben volt úgy, nem most! Most más szelek fújnak. Hova nekem már a postai csekk? Ódivatú! A hagyományos levelet és borítékot miképp kell megírni, megcímezni? Én már a chat, email világában élek. Ébresztő! A hivatalos ügyek intézése is ebbe az irányba mutat, tehát nem kell aggódni, hogy nem tudom megoldani az ilyen kihívásokat.

És igen! Én más munkamorált fogok képviselni! Fontos számomra a szabadabb munkavégzés, a nyitottabb és fesztelenebb munkakörnyezet, illetve nem egy munkahelyen akarok nyugdíjas koromig dolgozni. Ha jön egy jobb, kedvezőbb, rugalmasabb, lehet, odébbállok. És ezt megértik a munkáltatók is. Tudják mi várható tőlem, ezért a munkavégzés formáit és a munkahely környezetét ehhez alakítják már most, vagy fogják hamarosan (Pl: Google).

A világ alakul, és ha kell, alakítja magát az új elvárásokhoz. Kicsit olyan, mint a természetben az evolúció. Ha megváltozik a környezet, akkor ahhoz változik az élőlény is, és fordítva. Nem én kértem a technikai haladást, azt hozta a világ fejlődése. Én ebbe a változó világba születtem, és a máról holnapra történő változás nekem természetes. Szüleimnek nagyobb kihívást jelenthet.

Talán ez is oka annak, hogy féltenek a jövőtől, az élettől, a kihívásoktól.

Nem kell. Én készen állok rá!

Varga Petra, Czenki Petra
Copyright © 2009 Kodolányi János Gimnázium
H-8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos út 57. Tel: 22/502-331
Impresszum

EFOP LOGO