Akik szeretnek olvasni, tudhatják, hogy Colleen Hoover – ahogy többen hívják CoHo – a korunk egyik legjobb írója. Nem egy tipikus romantikus író, legtöbb könyvében inkább a párkapcsolatok, házasságok problémáit fogalmazza meg. Eszméletlenül jól ír, ezért is van ennyi rajongója, szerintem.
Én legutóbb tőle az All your perfectset olvastam. Szinte le se tudtam rakni a könyvet a kezemből, annyira gyorsan követték egymást a cselekmények.
Az író Quinn és Graham tökéletes szerelmét mutatja be először, először a múlt, majd a jelen történéseit. Hogy mennyi nehézségen megy át Quinn és Graham a házasságuk alatt, és hogy hogy tudnak ezen túllépni, vagy esetleg fel adják-e az egészet. Szinte lehetetlen meg mondani egészen az utolsó szó végéig, hogy házasok maradnak-e végül, vagy elválnak az útjaik.
Én először úgy álltam neki a könyvnek, hogy nem érhet az It ends with us (CoHo egyik leghíresebb műve) nyomába, de amint elolvastam, egyből meg is változott a véleményem. Teljesen megfogott a könyv minden tekintetben, mind kinézetre, mind tartalmilag. Egy romantikus történetnek indul, mintha már egyből tudnánk, hogy happy enddel fog végződni. Viszont, amikor elérkezünk a problémákhoz, egyre halványodik is el ez az elmélet.
Ha egy olyan történetet szeretnél ismerni, ami romantikus, de egyben tragikus is, akkor ajánlom figyelmedbe az All your perfects-et.
Szili Luca
A Magas tenger címet kapta Babiczky Tibor első - és máig egyetlen - regénye. Nem igazán népszerű könyv, pedig megérdemelné a figyelmet. Sok helyen a műfaját kriminek rakják - valószínűleg a borítója alapján ítélve -, viszont ha kriminek olvasod, csalódni fogsz. Igazából a műfaját annyira nem is lehet behatárolni, de az biztos, hogy egy nehezen olvasható regényről beszélünk.
A művet egy nyomozó perspektívájából követhetjük végig. Megismerhetünk néhány bűnügyi esetet, ott lehetünk a kihallgatásokon, láthatjuk a vétkeseket, de rá kell jönnünk, hogy a legnagyobb bűnös az ő maga. Ha nem a munkájával van elfoglalva - ami sokszor csak annyit jelent, hogy kimegy a helyszínre, elszív egy cigarettát és szót vált a helyszínelőkkel - akkor legtöbb esetben valamilyen alkohol mellett moralizálgatva tölti az idejét. Esetleg cigarettázik, vagy kávézik, vagy próbál aludni. Bár már néhol azt se lehet tisztán érzékelni, hogy mi a valóság és mi az álom. Az önkínzó nyomozó gyakran felidézi magában a feleségével és fiával töltött pillanatait, ezáltal még jobban gyötri magát a bűntudatával.
Lassan megismerjük a mélabús férfi szürke múltját, és a könyv végére összeáll minden.
Annak érdemes elolvasnia, aki szereti a puzzles könyveket, illetve akit nem ijeszt meg az író költői stílusából adódó néhol teljesen bonyolult - inkább már versnek mondható - mondatai. Bár így is sokan vannak, akik unalmasnak és érthetetlennek találják a könyvet, vagy esetleg nem is jutnak el a végére, mert feladják, mondván, hogy a detektív depresszív önmarcangoló gondolatai nem izgalmasak. Ami részben igaz, nagyon lassan halad a könyv, illetve a fejezetek nem összefüggőek, így még jobban össze zavarhat minket a történet. Egy semmitmondó össze-visszaságnak látszik, és elég nehezen értelmezhető olvasmány is, ami miatt teljesen katasztrófának tűnhet az egész, de a végén a nem várt fordulat mindent a helyére tesz, megmagyaráz és az olvasó ott marad magába zuhanva napokig agyalva rajta. Ám nagyon könnyen megeshet, hogy a vége majd mégjobban össze zavar. Ha tudsz benne értelmet találni, akkor nagyon meg tud fogni a nyomozó depresszív gondolatmenete. A könyv értelmét szerintem mindenki máshogy vetíti le magának, az akkori élethelyzetedtől függ, mit vált ki belőled, mit látsz meg, mit titulálsz a könyv mondanivalójának.
Nekem igazán elnyerte a tetszésemet, akárhányszor elolvastam, mindig valami újat adott, ami különböző dolgokra ébresztett rá. Mindig mással tudtam azonosulni, mint amivel az előző olvasásnál tettem. Egyáltalán nem találtam unalmasnak a könyvet, max egy kicsit monotonnak, de kesze-kuszának annál inkább, viszont a történet végére szépen összeállt minden. Jól össze van rakva a könyv, bár igaz, ez inkább ilyen visszafelé lépcsőzésre hasonlít. Teljesen beszívott magába a sztori, és az író - aki inkább költő - egyedi stílusa valami eszméletlenül tetszett. Ez a könyv idővel mindig a kezem közé kerül, és bátran mondhatom hogy a kedvencemmé vált.
Készítette: Pörneczi Sára
– A Solomancia első leckéje: "A tanulás még soha nem volt ennyire halálos.”
Elképesztően gyorsan értem el a Solomancia – A végzet iskolájának bravúros kalandjai végére. Az első regény, amit Naomi Novik írónőtől olvastam, és igazán meglepett, mi rejlik e könyv ízléses külleme mögött.
Egészen jól kidolgozott regényről beszélünk, ami végig főszereplőnk, Galadriel szemszögéből mutatja be a cselekményeket. Folyamatos monológok áradatával van tele a könyv, és ez, szerintem, azért szükséges, mert így könnyebben megismerhetjük az iskola működését, illetve a történet világépítését.
Egy olyan mágikus hatalommal bírók tanintézménye a Solomancia, ahol a bukás szó szerint halált jelent. (A veszedelmes iskola, bármennyire is hihetetlen, csak egy kis ízelítő a külvilághoz képest a diákok számára.) Itt nincsenek tanárok, sem szünidők. Maga az intézmény az úgynevezett tanító, melynek szinte saját akarata van, és úgy formálja a tanulók életét, ahogyan akarja. Ezért a diákok csak úgy élhetik túl az akadályokat, ha összefognak. A túlélés fontosabb, mint bármilyen jegy, mert az iskola nem kímél, és nem engedi távozni diákjait, amíg le nem teszik a záróvizsgát... vagy amíg meg nem halnak. Minden lefolyócsőből, a menzai kajákból, az osztálytermekből, az alagsorból, és még ezernyi helyből, illetve tárgyakból úgyszintén halálos szörnyek lesnek a tanulókra.
De az épületben nemcsak szörnyek, hanem állandó sötétség is uralkodik, és így egy csepp reménye is alig marad az embernek, hogy nem szúrja hátba valami irtózatos rémség.
Főleg a zsenge fiatal varázslókra vadásznak, akik még csak próbálgatják használni a bennük buzgó mágiát. Tehát a gyengébbekre és a kirekesztettekre, akiket könnyű elfogni. Ezért mindenki legfőbb célja egy olyan szövetségbe kerülni, ahol nemcsak varázserő használatához való forrást kaphat, hanem még meg is védik.
Főszereplőnk Galadriel – röviden El – egy igen különleges karakter, tulajdonképpen a legerősebb „játékos” ebben a regényben. Ő kötődik a sötét mágiához a legjobban, egy gigászi hatalommal rendelkező, sötét varázslónő, akinek ereje képes lenne hegyeket lerombolni és milliónyi életet eltörölni. Szembe tudna szállni a Solomancia kihívásaival. Legalábbis ezt várják tőle, de a sötét mágiának ára van. Ezért El mindent megtesz annak érdekében, hogy ne folyamodjon hozzá. Fél, hogy különben a tanintézmény diákjai úgy fognak hullani, mint a legyek. Ezért inkább kénytelen szövetségeseket keresni, hogy túlélje a záróvizsgát.
Pedig Elnek a személyisége is illik a fekete mágiához. Legtöbben faragatlannak vagy egyenesen szívtelennek mondanák. Az utóbbival viszont nem teljesen értek egyet, hiszen valójában nem az, csak nehezen tud közeledni az emberekhez – mivel azok kicsi kora óta szörnyetegként tekintenek rá a megjövendölt sorsa miatt – és ezt azzal próbálja elfedni, hogy bunkón viselkedik. Közben pedig az a célja, hogy bebizonyítsa az embereknek, hogy rosszul ítélik meg.
A regény fontos mellékszereplője Orion, akivel a történet legelején ismerkedhetünk meg. Egy tipikus hős karakter, akit a harc éltet. A szörnyek elpusztítása, majd a belőlük nyert erő szétosztása a szövetségében, élvezetet okoz neki. Ő az önkéntes megmentő mindenki számára, és ezért rajong érte mindenki – vagyis mindenki Elen kívül. Bár Elt többször is megmenti Orion, ő gyűlöli őt ezért, hiszen minek kéne a világ legerősebb mágusát önként megmenteni.
Bizton állíthatom, hogy ez a legjobb könyv, amit életem során eddig olvastam. Nagyon hozzám nőttek a karakterek is. Nagyon gyorsan tudtam azonosulni a szeretett főszereplőnkkel.
Nagyon tetszett az egész történet során, hogy El minden egyes szavait az olvasónak címezte. Könnyen érthetővé tette ez a könyvet, az iskola működése szempontjából is. De elsősorban talán a sötét, eszményi hangulat volt ami, ami nem hagyta, hogy letegyem a könyvet. Az örök bizonytalanság érzése, az, hogy a karakterek állandóan tartozni akarnak valahová. Ez rávilágított arra a gondolatra is, hogy együtt minden sokkal könnyebb, és a célunk elérése érdekében muszáj mások segítségét kérni, hiszen egy ház sem épül meg egy emberrel.
Úgyhogy Bravo Novik, A végzet iskolája egy 10/10-es könyv számomra!
Comisel Alexandra
Ha most nem írom le, hogy a babiloniak tettek előszőr újévi fogadalmakat, akkor tudtad volna? Ugye, hogy nem?! Nagyjából 4000 évvel ezelőtt egy 12 napig tartó ünnepségsorozatot szerveztek Akitu istenségnek március közepén, mivel ők onnantól számították az újévet. Az emberek újévi fogadalmaikban megígérték az isteneiknek, hogy kiegyenlítik a tartozásaikat, és visszaadják a kölcsönkért dolgokat a tulajdonosaiknak, hogy ne sértődjenek meg rájuk az istenek.
Mi Julius Caesarnak köszönhetjük, hogy január elseje vált az újév első napjává időszámításunk előtt 153-ban. Így, ha azt halljuk, hogy újévi fogadalom, rögtön január elseje ugrik be mindenkinek.
Ha megkérdeznénk valakit, mondjon egy fogadalmat, biztos, hogy a legtöbben azt válaszolnák: le szeretnének fogyni vagy kevesebbet költeni, ráfeküdni a sportolásra, és év végére kockahasat gyúrni, meg ehhez hasonlók. Kérdem én: amikor karácsonyra, húsvétra meg a szülinapodra egy karton csokoládét és cukrot kapsz ajándékba, akkor is ilyen magabiztosan jelented ki, hogy kockahasad lesz? Maximum a csokoládé kockáitól! (Nekem például még sose sikerült betartani ezt az újévi fogalmaimat, de végül is próba szerencse, van még rá pár évem...)
És persze ott van az olyan fogadalmak, mint hogy kedvesebbek leszünk egymással, kevesebbet stresszelünk, egészséges életet élünk... Mondd ezt egy iskolás gyereknek, hogy stresszeljen kevesebbet! Jó vicc, tényleg, amikor egy nap kettő témazárót ír, meg mondjuk három röpdolgozatot, mert a tanár úgy gondolta, hogy az még belefér.
Akik újévi fogadalmakat tesznek, azok az emberek szerintem szeretik a kihívásokat, szeretnek célokat kitűzni, akadályokat leküzdeni. Az ilyen emberek elhatároznak valamit, amiről úgy gondolják, hogy meg tudják valósítani, és egész éveben azon vannak, hogy ezt teljesítsék. Ha jól csinálod, ez ösztönözni is tud, lendületet adhat a mindennapjaidhoz, de könnyen teher lehet a válladon, és az őrületbe is kergethet a fogadalmad!
Vannak persze, akik egyáltalán nem hisznek az egészben. Ennek több oka is lehet: fölöslegesnek tartják, egy plusz tehernek. Feladatnak fogják fel, amire nincs szükségük az évben, és tudják is magukról, hogy úgysem tudnák betartani. Ezért, hogy elkerüljék a kudarcot, nem is tesznek ígéreteket maguknak.
A fiatalokra talán annyira nem jellemző, hogy fogadalmakat tesznek. Nekünk nehezebb betartani azokat, mert szabadabb életet élünk, és gyerekként több mindent megengedhetünk magunknak, nem nagyon rajongunk a szabályokért és a kötöttségekért. Nehezebben is fogadunk meg olyanokat, mint hogy „Kevesebbet videojátékozunk!”. Mert aztán a végén anyukánk számon kér, és a szavunkon fog...
Ha mégis arra adnád a fejed, hogy nagy fogadalmakat teszel, a következőket szerintem érdemes megfogadni – és ennek még a tanáraink is örülnének:
– Előkeresem az atlaszomat
– Nem csak a dolgozat előtti szünetben nyitom ki a könyvemet
– Megpróbálok kevésbé látványosan szenvedni az óra utolsó 5 percében
– A hiányzás után nem csak arról kérdezem meg az osztálytársaimat, hogy milyen sztoriról maradtam le, hanem arról is, hogy mi volt a lecke.
Ha ezekkel a fogadalmakkal vágunk neki az Új évnek, talán még eredményesek is lehetünk!
Készítette: Palkovits Panka 9.ny
A Netflixen jelent meg az Egy botrány anatómiája című minisorozat, aminek a forgatókönyvírója David E. Kelly. A név hallatán azonnal felkaptam a fejem, ugyanis ő volt a két kedvenc korábbi sorozatom, a Hatalmas kis hazugságok és a Tudhattad volna alkotója.
A film főszereplői a gazdag, jóképű brit politikus, James Whitehouse (Rupert Friend) és elbűvölő felesége Sophie Whitehouse (Sienna Miller), akik példásan élnek két szép gyerekükkel. A kiváltságos emberek világában járunk, sikeresek, befolyásosak, gazdag felmenőktől származnak, elit iskolákba jártak. Igazi mintaapák és mintaanyák.
A botrány első foka, mikor kiderül, hogy James öt hónapon át viszonyt folytatott egy beosztottjával, a stábjában dolgozó, fiatal parlamenti kutatóval. A helyzet aztán tovább fokozódik, amikor a szóban forgó beosztott, Olivia Lytton (Naomi Scott) nemi erőszakkal vádolja meg a politikust...
A történetet a feleség, Sophie szemszögéből éljük át. Sokkoló állapotban hallgatja férjét, aki bűnbánóan vallja be félrelépését, mert még az aznapi újságban meg fog jelenni a sztori. A probléma ennyivel meg is oldódna, de újabb csapás éri őket, mikor mindenki nagy meglepetésére az ex-szerető bepereli Jamest. A feleség összetörik, de kitartóan kiáll házastársa mellett, mivel csak közösen tudják a miniszter becsületét tisztára mosni. A félelem, a kín és a belső összeroppanás szorongatja, mikor a tárgyalásokon részletesen kielemzik férje hosszan tartó kapcsolatát Oliviával...
A családi dráma mellett közelről figyelhetjük még az aprólékosan bemutatott tárgyalást is, amely annak eldöntésére fókuszál, hogy nemi erőszak történt-e, vagy csak heves együttlét. Az eset olyannyira nem egyértelmű, hogy végül minden egyes mozdulatnak és szónak súlya lesz.
Mivel a történtekre mindkét fél máshogy emlékszik, és kettejük szava áll egymással szemben, végig kétesélyes, hogy mi lesz az esküdtszék döntése. A sorozat minden epizódja végén van valamilyen kisebb-nagyobb csavar, sőt, a negyedik rész végén egy olyan brutális fordulatot vesz a történet, ami miatt még a lezárásnál is jobban leesik a néző álla.
Azoknak ajánlom, akik szeretik az ilyen jellegű, pszichológiai thrillereket.
Írta: Kőszegi Kamilla
GÓLYATÁBOR 2022
Eddig azt gondoltam, hogy gólyatáborba majd csak egyetemista koromban fogok menni, erre tessék, augusztusban belecsöppentem Székesfehérvár legizgalmasabb gimnáziumi gólyatáborába. Nem tagadom, volt némi gombóc a torkomban, amikor a gyülekezőnél megláttam a rengeteg résztvevőt, a hatalmas csoportosulást, de az izgalom csak rövid ideig tartott. Úgy éreztem, mintha hullámvasútra ültem volna, izgalmas programok sora következett. Laza, ismerkedős játékokkal kezdtünk, olyanokkal, mint az „ölbeülős” és más bemutatkozós
mókák. Elfáradni sem volt időnk, máris jött a következő próbatétel, az ebéd utáni csapatverseny. Itt már kezdett kiderülni, hogy vidám, összetartó társaságba kerültem. Páran ugyan még nyársat nyelve ültek, de a többség már oldódott, mint a pezsgőtabletta.
Aztán, hogy nehogy legyen időnk pihenni, sportvetélkedőre vezényeltek minket a fáradhatatlan szervezők, ahol keményebbnél keményebb feladatok következtek. Olyan volt, mint egy kommandós kiképzés: parancsszóra szlalomozás kosárlabdával, majd ugyanez egy ördögien pattogó pingpong labdával. Izomrostjaink szilárdságát kötélhúzással teszteltük. Dobtunk kosárra, lőttünk kapura, bújtunk át karikán, szerencsére nem tüzesen. A hangulat viszont ekkorra már tüzes volt: mindenki üvöltve szurkolt, őrjöngve biztatta a társait.
Vacsora után következtek az igazán meredek feladatok. Sikítóverseny, sörpongó (természetesen sör nélkül), sminkbemutató, ahol fiú sminkelt lányt (mit hova is kell kenni???) és újságpapír-lambada. Itt feltétlen meg kell említenem, hogy osztályfőnökünk is elszántan biztatott bennünket, mindenkit a nevén szólítva, holott akkor látott minket másodjára.
A nap végére nagyon elfáradtunk, de nyugodalmas éjszakáról szó nem lehetett. Sokáig beszélgettünk és mire elaludtunk volna, váratlan hajnali ébresztő következett. Azt hittem, rablóbanda tört ránk, de csak a DÖK-ösök voltak, akik ricsajt csaptak. Vízipisztollyal kergettek
minket 4.45-kor reggeli tornára az udvarra. A lazsálást nem tűrték, a puhányokat töltött vízipisztollyal büntették.
Az ellátás luxushotelt idézett, kakaós csigával doppingoltak minket másnap reggel az aznapi erőpróbákra. Kora reggeltől már a szeptemberi diákkirály-választásra hangolódtunk, a jelöltek mutatkoztak be nekünk és ők irányították a délelőtt játékait: közösen táncoltunk, kék és zöld
színű, üdítő varázsfőzetet ittunk, plüssállattal dobálóztunk...
Ebéd után kaptunk egy kis pihenőt, azonban az agyunk ekkor is dolgozott, osztályindulót kellett alkotnunk. A mi osztályunké lett a legjobb!
„Mi vagyunk a 9. NY,
szóval el ne menj!
Ez itt a mi indulónk,
a gimi vár ránk, induljunk!
Gólyatábor sok élmény,
mondd, hogy oh-oh-oh-oh-oh!
Mi győzünk a végén!
DÖK-ösök a főnökök,
mi pedig az ördögök.
DÖK-ös lányok kedvence Zsombikahhh,
ki a sörpongót simán lehozza,
hátrányunkat behozta.
Reggel korán keltettek,
pisztolyokkal kergettek,
csigákkal etettek,
mégis,
köszönünk mindent Nektek!”
A vacsora előtt még várt ránk egy hatalmas osztályvetélkedő. Volt itt minden! Sátrazás a tetőn, WC-kefe felkutatás, tojásrodeo... Levezetésnek még készítenünk kellett egy videoklipet is. Az esti buli előtt adtuk elő az osztályindulónkat zene és táncos koreográfia kíséretében.
Ekkor hirdették ki a gólyatáboros osztályverseny végeredményét is, amelyet a mi osztályunk, a 9. NY nyert meg: mert hiszen NY, mint NYERTES!!!...
Este fergeteges PARTY kezdődött, a DJ vérpezsdítő dallamokkal oldotta a gátlásokat, hamarosan mindenki a táncparketten pörgött. Így aztán a második éjszaka már mindenki úgy aludt, mint akit fejbe csaptak. Reggel még a szülőknek is jutott meglepetés, az előzetes
tájékoztatóban megadott címen ugyan nem volt se tábor, se gólya, se DÖK-vezér, de azért némi leleménnyel megtaláltak bennünket.
Rengeteg felejthetetlen élménnyel érkeztem haza.
Jó érzés volt az első iskolai napon az, hogy a gólyatáborból mindegyik osztálytársamat ismertem és már volt közös élményem is velük.
Kovács Lili
9. NY
Az F1 Esports Series egy online, élőben közvetített e-sport sorozat. Évente megrendezésre kerülő bajnoksága a „Pro Championship.” Az adások Youtube-on és Twitch-en követhetőek. A FuturEsportS es-port csapata magyar nyelven közvetíti a futamokat, és a valódi Forma 1-hez hasonló kisebb ligafutamokat szervez, amelyeket ugyanúgy közvetít. Puskás Ádámmal, egy kommentátorukkal beszélgettem hobbijáról:
Mikor és hogy találtál rá a FuturEsportSra? Volt bármi tapasztalatod a kommentálásban korábbról?
2022 márciusában lettem a csapat tagja, tehát lassan egy éve kommentálok a FuturEsportS-nál. 2021 januárja óta kommentátorkodom, picit több mint egy évnyi tapasztalattal jöttem a csapathoz.
Milyen együtt dolgozni a többiekkel? Fontos, hogy könnyen menjen a csapatmunka egy kommentátornak?
Mindenkinél változó. Fontos, hogy a két kommentátor megtalálja a közös hangot, mivel nagyon zavaró, ha egyszerre kezdenek el beszélni. Ennek kiküszöbölésére szoktak lenni általában összeszokott kommentátortársak. Természetesen vannak olyan esetek, amikor ismeretlen társakkal kell együtt dolgozni. Azzal is meg szoktunk birkózni.
Milyen képességekkel vagy tulajdonságokkal kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy ezzel foglalkozhasson hobbi szinten?
Igazából a legfontosabb a kedv és a motiváció. Ezeknek a hiánya látszik meg talán a legjobban egy közvetítésen. Természetesen a megfelelő szókincs, beszédkészség és informáltság sem elengedhető, viszont ezek megléte mellett is lehet unalmas egy közvetítés. Továbbá jelentős tényező még, hogy az ember ne beszéljen monoton módon. Lehet akármilyen tartalmas egy mondat, ha az unalmasan van mondva. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy ezt értelmetlen ordibálással kell kompenzálni, mert az is nagyon zavaró tud lenni, ha valaki folyamatosan fülsüketítő rikácsolással próbálja izgalmassá tenni a mondanivalóját. Nekem volt olyan „korszakom”, amikor ezzel próbálkoztam, de így visszatekintve inkább kínos volt, mint izgalmas. Esszenciális, hogy megtalálja valaki a szélsőségek közötti egyensúlyt, illetve a saját hangját, de idővel és tapasztalattal bele lehet jönni.
Vannak olyan területek, amelyek fejlődésében segít vagy segített ez a hobbi?
Igen. Nekem régen nagyon gyakran megbotlott a nyelvem beszéd közben, amit most már talán ritkábban tapasztalok, habár így is többször történik meg, mint én azt szeretném, viszont a javulás mindenféleképpen látszódik, érzem magamon.
Mennyi felkészülést, előkészületet igényel egy közvetítés? Simán belefér az idődbe?
Ez attól függ, hogy mit közvetítek. Egy ligafutamra való felkészülés nem igényel nagyjából 20 percnél többet, de most, amikor a hivatalos e-sportot közvetítettük, volt, hogy akár másfél-két órát is igénybe vett a felkészülés, mivel magyar nyelvű forrásunk konkrétan nincs, és külföldiből sincs olyan sok, egyéni kutatómunkára pedig nincs nagyon kapacitásunk. De igyekeztünk minél több mindent összegyűjteni.
Meddig tervezed csinálni? Gondolkozol vagy gondolkoztál már azon, hogy abbahagyod?
Ameddig érzem magamban a motivációt, hogy folytassam, és van időm. Jelenleg nem érzem, hogy ez a pont közel lenne, de idővel úgyis kiderül.
Lezajlott a 2022-es Pro Championship. Hogy jellemeznéd? Milyen volt az idei bajnokság az előzőekhez viszonyítva?
Ez egy kifejezetten izgalmas szezon volt. Nem tudnám nagyon rangsorba rendezni az előző szezonokat. Általában izgalmasak. Ez az idei formabontó volt a hosszabb futamokkal és a három különálló versenynappal versenyhétvégénként. Voltak jó, illetve rossz hatásai a változtatásoknak. Véleményem szerint van még rajta mit finomítani, de az összképet nézve jót tettek a változások. A szezon kimenetelét nézve nagyon jó volt látni azt, hogy az utolsó hétvégéhez érve még öt pilóta is versenyben volt a bajnoki címért, amit régebben nem láthattunk még ebben a szériában sem. Ez is a változtatások eredményét igazolja.
Készítette: Kecskeméti Lilla
2022 F1 Esports Series Pro Championship | Hollandia | FuturEsportS
Az elmúlt hetekben egy igazán különleges foci-világbajnokságot láthattunk, mivel ez volt az első világbajnokság a Közel-Keleten. A különlegességét többek között az adta, hogy a téli időszakban rendezték. A Földnek ezen a részén nyáron elviselhetetlen a hőség, így ezt az eseményt is úgy időzítették, hogy viszonylag normális körülmények között lehessen játszani (a stadionokat légkondicionáló berendezésekkel látták el).
Quatarban a szurkolóknak is kompromisszumokat kellett kötni, hiszen azonosulniuk kellett az arab kultúrával. Például tilos volt az arab kultúrához nem illő öltözködés, nem lehetett fényképet és videót készíteni arab nőkről, tilos volt az alkoholfogyasztás (pl.: sört sem árulhattak a stadionokban), és sok, gyakran használt gyógyszert is betiltottak az országban (pl.: fájdalomcsillapítók).
Nem csak különbségek, hanem hasonlóságok is voltak persze az előző évtizedek világbajnokságaihoz képest. Ezen a VB-n is Európa adta a torna gerincét, mivel a foci kultúrájának még mindig Európa a fellegvára. (Természetesen a többi kontinensen is egyre nagyobb a versengés a VB-n való részvételért, hiszen még mindig a futball a világ legnépszerűbb sportja.) A torna lebonyolítása ugyanabban a rendszerben történt, mint az előző eseményeken. Először a csoportkörök, ahol mindenki játszik mindenkivel, majd az egyenes kieséses szakasz került megrendezésre.
A csoportok sorsolásánál voltak kiemelt csapatok, az erősorrend szerint (pl.: Anglia, Franciaország, Brazília). A kiemelés a hivatalos FIFA ranglista alapján történt. Az egyenes kiseséses szakaszra való sorsolásnál pedig a csoportgyőzteseket a csoportmásodikokkal sorsolták össze, majd a továbbiakban a győztesek a győztesekkel játszottak tovább a döntőbe kerülésért. (Ezek a sorsolások már a torna kezdetére elkészültek természetesen).
A csoportmérkőzések során többnyire érvényesült a papírforma, az esélyes csapatok továbbjutottak, de történtek hatalmas meglepetések is: Japán ment tovább a végső győzelemre is esélyesnek tartott Németország helyett, Marokkó jutott tovább a szintén favorit belgákkal szemben. A kieséses szakaszban is akadtak meglepetések: Horvátország legyőzte a VB-győzelemre legesélyesebbnek tartott Brazíliát, Marokkó pedig igazi szenzációt okozva legyőzte Spanyolországot, majd Portugáliát is.
A legjobb négy közé Franciaország, Horvátország, Argentína és nagy meglepetésre Marokkó került. Az elődöntőkben érvényesült a papírforma, a torna két legjobb formában lévő csapata, a franciák és az argentinok kerültek a döntőbe.
A döntő egy remek mérkőzést hozott, amely fordulatos, izgalmakkal teli játékot mutatott, és amit végül tizenegyesekkel az argentin válogatott nyert meg. Érdekesség még, hogy ezt a világbajnoki döntőt az újságírók minden idők legizgalmasabb VB döntőjének szavazták meg.
Készítette: Csek Máté Barnabás és Táncos Máté Balázs
Nemrég fejeződött minden idők egyik legizgalmasabb, legfordulatosabb világbajnoksága, ami természetesen botrányoktól sem volt mentes. A két futballőrült, Weidinger Áron és Golenyák Balázs beszélgettek a vébé eseményeiről.
W.Á.: Mennyire voltál elégedett a mérkőzésekkel? Nyújtottak-e megfelelő színvonalat számodra?
G.B.: Meg voltam elégedve a mérkőzések színvonalával. Nagyon fordulatos és érdekes mérkőzések voltak. Voltak csapatok, akik meglepetést okoztak, de voltak csapatok, akikben csalódtam. Sok gól esett a meccseken, ez sokkal izgalmasabbá tette a katari tornát. Számomra a legszebb gól Richarlison ollózása volt a brazil-szerb találkozón. A torna rendezése a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jónak bizonyult.
W.Á.: Melyik csapatnak szurkoltál, és miért?
G.B.: A japánoknak és a braziloknak. A japánok nagy meglepetést okoztak az idei világbajnokságon. Világsztárokkal teletűzdelt válogatottakat győztek le. Nagyon meggyőző játékot mutattak. Gyors kontrákból szereztek gyönyörű gólokat. Minden labdáért megküzdöttek és szívósan játszottak. Ennek ellenére viszonylag hamar kiestek a horvátok ellen. A bűntetőpárbajban Livaković szenzációsan védett, ez volt a japánok veszte.
W.Á.: Említetted a brazilokat is, róluk mit gondolsz?
G.B.: Szerintem a torna egyik legjobb játékát nyújtották. Gyönyörű lövéseket és cseleket mutattak. Labdabirtoklásra építették a támadásaikat. Játékukkal és humoros gólörömeikkel szórakoztatták a nézőket. Őket is Horvátország búcsúztatta a negyeddöntőben szintén tizenegyespárbajban. A horvát kapus ismét fantasztikusan védett, mindössze két gólt kapott a bűntetőpárbajban. Ekkor a torna egyik nagy esélyesétől búcsúztunk.
W.Á.: Ezek után esélyesnek tartottad a horvátokat, vagy csak egy kis csapatként tekintesz rájuk?
G.B.: Szerintem a horvátok már az elejétől fogva esélyesnek számítottak. Stabil védekezés jellemezte őket. „Box to box’’ játékot játszottak. Én sose szerettem őket, de el kell ismernem, hogy eredményesen futballoztak. Külön kiemelném a kapusukat, világklasszis teljesítményt nyújtott. Elszántan és vért izzadva játszottak, ez bizonyítja, hogy az ő játékosuk, Brozović futotta a legtöbb kilométert a világbajnokságon. Ez azért is meglepő, mert ő alkoholista és szenvedélyes dohányzó.
W.Á.: Nem zavart, hogy télen volt a vb? Tudtad nézni a mérkőzéseket iskolaidő alatt is?
G.B.: Egyáltalán nem zavart, sőt így több meccset is tudtam megnézni, mint nyáron. Nyáron mindig volt más elfoglaltságom, most viszont több időm maradt a meccsnézésre. Voltak meccsek, amelyek tanóra közbe mentek, de voltak olyan kedves tanárok, akik megengedték, hogy órák közbe is nézzük a vb-t. Ha nem engedték meg, akkor a tolltartóban könnyen elfért a telefon.
W.Á.: Neked melyik összecsapás tetszett a legjobban és miért?
G.B.: Véleményem szerint a legjobb a német-japán ütközet volt. Izgalmas és fordulatos mérkőzést láthattunk. Azért gondolom ezt, mert a japánok óriásit fordítottak. Úgy tudtak 2 gólt is lőni, hogy csak 26%-os labdabirtoklásuk volt és 3 kaput eltaláló lövésük. Ez az összecsapás emlékezetes marad számomra.
W.Á.: Mely csapatok okoztak számodra csalódást?
G.B.: Én a németek kiesését nagy kudarcnak éltem meg. Nagy világsztárokkal teli csapatuk van, mégis kiestek a csoportkörben. Az én egyik kedvenc játékosom, Rüdiger is náluk van. A másik nagy csalódást a belgák okozták, az összes játékosuk top klubban játszik, mégis utolsó helyen végeztek a csoportjukban. Ahhoz képest ez hatalmas csalódás, hogy 2018-ban a 3. helyezést érték el.
W.Á.: Mit gondolsz a döntőről? Számítottál-e ilyen jó mérkőzésre?
G.B.: Nagyon fordulatos döntő volt, az egyik legizgalmasabb finálét élhettük meg a világbajnokság történetében. Ilyen fordítást nagyon ritkán látni futballmérkőzéseken. 2 perc alatt 2 gólt is szerzett Mbappé, ezáltal életben tartotta a francia válogatott reményeit. Ezután hosszabbítás következett, ahol Messi bebizonyította, hogy miért a világ legjobb játékosa. Aztán Mbappé az utolsó pillanatban volt eredményes 11-esből. Majd a bűntetőpárbajban győztek az argentinok, ahol az argentin kapus, Martinez 2 bűntetőt is hárított. Így Argentína emelhette a magasba a trófeát.
W.Á.: Örültél az argentin győzelemnek, vagy inkább a franciáknak szurkoltál?
G.B.: Én nagyon örültem a dél-amerikaiak győzelmének. Messi már régóta megérdemelte ezt a címet. Világklasszis teljesítményt nyújt már évtizedek óta. Emellett az egész csapat fantasztikusan játszott.
W.Á.: Mit gondolsz az egyéni díjakról? Változtatnál valamit?
G.B.: Meg vagyok elégedve a legtöbb egyéni díjjal, bár tudnék változtatni. Messi megérdemelte a vébé legjobb játékosa címet. Az argentin kapus, Martinez pedig a vébé legjobb kapusának szóló díjat, külön kiemelném az aranykesztyű átvételét. Viszont én a legjobb fiatalnak járó elismerést a horvát Gvardiolnak adtam volna. Neki az érdeme is, hogy a horvátok 3. helyezést értek el. Mbappé kapta az aranycipőt, hiszen ő lőtte a legtöbb gólt.
W.Á.: Még egy kérdés a magyarokról, te számítottál arra, hogy már a selejtezőbe kiesünk?
G.B.: Számítottam rá, de nem örültem. Titkon bíztam benne, hogy tovább jutunk a csoportkörbe. Még a csapatunk nem áll készen egy világbajnok szereplésre, de idővel majd beér a sok fiatal feltörekvő tehetség. Most az Eb-re kell koncentrálniuk, a következő vébé még messze van, addigra lehet beérnek a fiatalok.
Készítette: Einvachter Bálint
Kisgyerekkorom óta nagy családom van, eleve abba születtem bele. A szüleim számára mindig is fontos volt az, hogy én és a bátyám az unokatestvéreimmel együtt nőjek fel. Azóta is majdnem minden ünnepet, születésnapot, karácsonyt, névnapot, húsvétot és szilvesztert együtt töltünk.
Mivel anyukám unokatestvére a férjével Finnországba költözött, így unokatestvéreim már ott is születtek, ezért is találkozunk kevesebbet velük. Ők csak karácsonyra jönnek haza, illetve nyáron, amikor sok szülinap van. A karácsony nálunk egy fontos hagyomány az összes többi ilyen eseménnyel együtt.
Régebben mindig nálunk volt a karácsonyi ünneplés 24-én. Mi a testvéremmel és a velünk hasonló korú rokonainkkal reggel kaptuk meg az ajándékokat. Ezt követően délután jöttek a rokonok. Elsőnek mindig a mamáék (anya szülei) jöttek, és ők itt is aludtak nálunk másnapig. Ők ketten sürögtek-forogtak a konyhában. Majd idővel a többiek is megérkeztek, Elsőnek ajándékoztunk, majd utána ettünk. A menü mindig halászlé, kacsa krumplival és káposztával, rántott hal és hús volt. Ezt követően játszottunk beszélgettünk és hasonlók.
Idővel, ahogy mi megnőttünk, anyának elege lett abból, hogy mindig ő készül. Pontosan ezért feldobta a családnak, hogy mi lenne, ha szállodában töltenénk a karácsonyt. Ez az ötlet tetszett mindenkinek. Az első ilyen karácsonyunkat Szentgotthárdon töltöttük, ahova mindenki külön autóval ment, és ott találkoztunk. Nekünk ez olyannyira megtetszett, hogy pár éve most már mindig így csináljuk.
Az idei karácsonyt Körmenden töltöttük a Mjus Hotelben. A mi családunknak fontos, hogy legyen medence egy szállodában, mivel imádunk a vízben lenni. Ezért mindig olyan helyre megyünk, ahol van erre lehetőség. Olyan kettő óra körül értünk oda, lepakoltunk a szobában, ami háromágyas, egyfürdőszobás volt. Rajtunk kívül még két család volt velünk egy szinten, a többiek eggyel alattunk, a második emeleten, mert nekik kisebb szobájuk volt. A szobáknak erkélye is volt, ami a hotel kertjére nézett, illetve a kinti medencékre.
Miután lepakoltunk lementünk fürdeni. Volt egy gyerekek számára fenntartott medence, illetve egy nagyobb és egy csúszdás. Összesen két csúszda volt, amit kihasználtunk, szinte ott töltöttük a legtöbb időt. Volt egy konferenciaterem is, ahova vacsora után beültünk beszélgetni, és nagyon sokat nevettünk. Az ételek nagyon finomak voltak es változatosak.
27-én hazafele megálltunk Balatonfüreden egy étteremben ebédelni. Miután végeztünk, mindenki hazafele vette az irányt.
Hazaérve furcsa volt, hogy csak mi vagyunk otthon, és nincs akkora hangzavar. Kipakolás után együtt filmeztünk, csak négyen. Majd jött az üzenet, hogy az unokatestvérem lázas lett, a szülei pedig náthásak, majd ezek az üzenetek gyarapodtak. Mire mindenki hazaért, mindenki le is betegedett. Valaki csak náthás lett, de sajnos volt, aki jobban belekeveredett a betegségbe. Ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam, mint mindig, a családdal.
Írta: Csegezi Csenge
