Dányádi Lili: Állatkert
- tárcanovella -
Ma a testvéremmel, Marcival állatkertbe mentünk.
A hosszú sort kivárva a pénztárnál rögtön ZOO-csemegével kínálgattak, persze mindenki tudta, hogy majd ha állatokat szeretnénk etetni, majd összeszedegetjük a földről, amiket a kisgyerekek elszórtak a kerítések tövében.
Miután a kis térképen összevissza matatva sikerült veszekednünk egy sort, hogy mégis melyik állatot nézzük meg először, végre elindultunk egy teljesen más irányba.
A majomházban többet nézegettük a fura gyereket, aki az üveget tapogatta és nyalogatta felváltva, mint a sarokban bánatosan gubbasztó gorillát. A zebrákat meglátva valaki megkérdezte tőlünk, hogy láttuk-e már a Pata csata című filmet. Az elefántoknál egy anyuka reménytelenül magyarázta csemetéjének, hogy mikor ő volt annyi idős, a Babart nézte éjjel-nappal. Az állatsimogatóban hirtelen minden lurkó kecskét és pónit akart. A szüleik persze annyira nem rajongtak ezért az ötletért, főleg miután látták a kis rosszcsontot, aki bőgve rohant el egy bárány elől.
E hatalmas ingermennyiség után hirtelen megéheztünk és a fura állatszagban eszegettük a felforrósodott, összenyomott szendvicset, amit langyos vízzel öblítettünk le, győzködve magunkat, hogy milyen jól esik. Csupán azért, mert mindegyik standnál egy autó árát ott kellett volna hagynunk, hogy jól lakjunk.
A hüllőház előtt inkább megvártam Marcit, és riadt tekintettel hallgattam a bentről kiszűrődő sikoltásokat, amiket ezeréves ijesztgetések előztek meg. A tigriseknél somolyogva képzeltük el, kit dobtunk volna be legszívesebben közéjük, a flamingóknál mindenki megpróbált egy lábon állni, amit mi értetlen tekintettel néztünk. Az útvonalon haladva olykor szembe jött pár gyerek, akik indokolatlanul próbálták leutánozni az állathangokat. A lámáknál összevesztünk, hogy ez igazából alpaka, és nem néztük meg a kis ismeretterjesztő táblát, ami megoldotta volna a konfliktust.
Miután körbejártuk az egész állatkertet, magabiztosan vonultunk be a szuvenírboltba, ahol végig bosszankodtam, hogy minden olyan túlárazott, bár Marci talált magának pár béna plüsst, ezért kezénél fogva rángattam ki az állatkert kapuján...
