Ebben a hónapban Heiter Helga ajánlja figyelmünkbe kedvenc olvasmányát: Cassandra Clare: Csontváros

Fülszöveg:

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék...

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Személyes véleményem:

Azt hiszem, ez egy olyan fantasy, amire mindig is vágytam. Egyszerűen élmény olvasni. Utoljára nyáron olvastam, nagyon bánom, hogy nem akadt évekkel ezelőtt a kezembe, nekem egy ismerősöm ajánlotta.

Amikor először beleolvastam, kicsit furcsa érzésem támadt, mintha olvastam volna hasonló történetet. Egy kicsit kutakodtam, rákerestem az írónőre és beigazolódott a gyanúm.

Az írónő Harry Potter-rajongó, és írt is egy fanfiction-t, a Draco-trilógiát.

Ez meg is látszik a könyveiben. Igaz, nem szeretek könyveket összehasonlítani, de akaratlanul is eszembe jut a HP-könyvsorozat.

Mikben hasonlít a Harry Potter-re?

Elsősorban a mondén elnevezés, vagy a jármű, amivel a Csontvárosba mentek. Nekem a Kóbor Grimbuszt juttatta eszembe. Aztán még ott volt az a fénykép-nézegetős rész, amikor Clary felfedezte a képen az anyját, Luke-ot és Valetine-t. Maga a Kör is olyan volt, mint a Főnix Rendje, vagy a Halálfalók.

Még érdekesség az, hogy a fő gonoszok neve -V betűvel kezdődik és kilenc betűből áll. (Voldemort-Valentine)

Jó is meg nem is, a hasonlóság. Ott van még a Végzet ereklyéi. Igaz angolul a végzet ereklyéi, és a halál ereklyéi között nincs különbség.

Akkor vissza a történethez. Ebben minden van: varázslények, akció, szerelem és még sok más izgalom.

A történet:

Először is, nagyon tetszett az E/3.

Így a szerelem részre nem kellett annyira rákoncentrálni, nem olvastam folyton azt, hogy Clary menyire odavan Jace-ért. Mert ha szereti is, nem úgy, ahogyan a többi regényben: nem nyálas, nem viszi túlzásba, és a könyv végkimenetele sem ettől függ. Azon viszont ledöbbentem, hogy Clary és Jace testvérek. Ez nagyon érdekessé teszi a történetet, és arra késztet, hogy olvassam tovább.

Nem akarok több spoilert írni, hiszen nagyon valószínű, hogy nagyon kevesen olvasták. Bár egyre többen vannak a magyar Árnyvadászok, aminek én nagyon örülök.

Én csak ajánlani tudom, egész másra figyel az ember olvasás közben. Ha elolvastátok, tudni fogjátok, mire gondolok.

Kedvenc szereplők: Clary, Simon, Jace

Ami kifejezetten tetszett: A történet megfogalmazása.

Cassandra Clare: Hamuváros

Fülszöveg:

Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Személyes véleményem/történet/minden:

Szép folytatása a sorozatnak ez a kötet, bár ebben több dolog volt, ami nem tetszett, meg ami kiakasztott, de attól még lekötött és imádom olvasni és a filmet is várom.

Részletezzük akkor: már az elején volt egy rész, mikor Alec, Isabelle meg Clary elmentek a Csontvárosba, hogy kiszabadítsák Jace-t, és mikor elsőre nem tudtak bejutni, Alec kitalálta, hogy vegyék a vérét, mármint Alec-nek! Annyira Harry Potter-es volt az a jelenet. Én megértem, hogy Cassandra szereti Rowling sorozatát, hiszen én is nagyon oda vagyok érte, de ez annyira konkrét dolog volt, amit nem hiszem el, hogy nem hagyhatott volna ki belőle. Aztán a másik Harry Potter-es az a démon volt, amivel Jace-nek meggyűlt a baja. Amit ha meglátsz, a legfőbb félelmeddé alakul át, aztán addig kínoz, amíg beleőrülsz és felfal. Na mintha egy mumus és egy dementor keveréke lett volna, egy pillanatra kiábrándított, DE még akkor is olvastam tovább! Azt nem értettem, hogy ha valaki ennyire elszántan meg akarja ölni a szereplőjét, akkor miért nem teszi meg? Félreértés ne essék, nem szeretném az írónőt biztatni semmire, mert tudom, sokan szeretik Simont, de amit az írónő csinált vele, az már csak szenvedés. Először majdnem megölik a vámpírok, ez egy erős spoiler volt, bocsánat. Aztán elrabolják és lecsapolják a vérét, amitől elvileg meg kellett volna halnia, aztán még az a furgonos jelenet, mikor felkelt a nap. Persze jó ötlet szenvedtetni a szereplőket, de nem értem, miért nem lehet tényleg kinyírni őket? Igaz Simont bírom, nem szeretném kinyíratni, de olvastam, hogy valószínű úgy is meghal. Miért azokat írják ki, akik amúgy sem sok vizet zavartak (érzelem szempontjából)? Mint például Imogen. Nem hiszem, hogy sokan megkedvelték volna, csak azért jelent meg, hogy legyen egy utálni való karakter Valentine mellett, DE Valentine-t is bírom.

Annyira imádom a szerelmi háromszöget. Szeretlek téged is, téged is...nem lehetek a tiéd, ez így nem megy. Olvastam az Elveszett Lelkek Városát és abban Clary mindenkivel kavar. DE erről később. Jöhet egy kis ugrás. A csatajelenet kicsit hosszú volt, mégsem bántam, mert váltott szemszögből ment, ami hozzásegített, hogy ne csak utólag tudjam meg, mi is történt. A kedvencem az egész kötetben mindenképpen Magnus és Alec kapcsolata volt, amiből bár nem sokat mutatott be az írónő, de látszik, hogy változásokon megy keresztül, már amennyire én a dolgok mögé szoktam leskelődni, gondolkodni.

Bár Valetine most nem tűnt annyira veszélyesnek, mint az előző kötetben, bár nem sokáig lesz a fő gonosz, de nem lövöm le a poént. De itt még maga mellé szeretné állítani a gyerekeket, de aki még nem olvasta az Üvegvárost, s a többit, annak zavaros lehet.

Kedvenc szereplők: Magnus, Alec, Valentine

Ami kifejezetten tetszett: Szinte minden.